Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem segít a férjem!
Létrehozva: 2007. Április 15. 10:54
Sziasztok!
Csak azért indítom a topic-ot, mert kiváncsi vagyok, hogy másnak a férje is ilyen-e, tekinthetem-e normálisnak a dolgot.
A probléma: egész egyszerűen nem segít a férjem semmibe. Pedig van egy 1 év alatt kislányunk is.
Ötleteket kaptam egy tucattal mit kéne tennem, semmi nem vált be.
Én egész egyszerűen csak arra vagyok kiváncsi, hogy más is megél-e így békébe, boldogságba a férjével.
Ha eltűnök, akkor este jövök, addig is írjatok léci!!!!!!!!!!!!!!
nem olvastam végig a hsz-okat, ezért bocs,ha már valaki írta:
a férjnek eleve nem segíteni kell, hanem elvégezni a saját feladatát.
a lustán semmitnemtevő férfiak, akik csak nyüszögnek mindenért ritka szánalmasak tudnak lenni. a párom nem a gyerekem, hogy mindent megcsináljak helyette
nálunk be van osztva, hogy kinek mi a feladata, és mindenki ahoz tartja magát. így eleve gyorsabban végzünk a munkával, többet lehetünk együtt
Először is, nem hiszem, hogy rengeteg olyan család van ma, ahol az asszony otthon csücsül "egy szél semmiben" mivelhogy nem élne meg a család. Ha a hsz gazdája ilyen szerencsés családfenntartó (mert gondolom, férfi) akkor örülhet, hogy az asszonykája még nem lépett le unalomból.
Másodszor pedig, igen-igen szegény lehetett a hsz gazdájának a gyerekkora, ha csak az anyukája fogallkozott vele...
Szerintem ma már hozzátartozik a modern családhoz az apa teljes jelenléte (úgymint gyerekek körüli teendők, játék, esetenként házimunka), egészen egyszerűen a társadalmi változások és átalakulások miatt.
Az Ok hogy alapból mondjuk egy pasi olyan hogy nem látja meg mit kéne csinálni (pl por van porszívózni kellene már) de ha szól neki a nő és arra még azt mondja hogy nem csinálja na az már gáz. El kell fogadni hogy sok férfi picit bénább ezekben a dolgokban de ha úgy áll hozzá hogy ha megkérik megcsinálja az szerintem még elfogadható pláne ha dolgozik is. De ha csak fekszik és kérésre se csinál semmit na az már nem.
Én éltem mind a 2 féle típussal és most ezerszer könnyebb dolgom van, mert a párocskám nagyon rendes mindent eltesz maga után, ruhákat stb, magától elmosogat és így nekem tényleg csak pár dolog marad hétvégére. Az exemből arra emlékszem hogy ÁLLANDÓAN pakoltam mert mindent széthagyott a kiázott teafiltertől kezdve a zoknikig.
Mondjuk szerintem nevelni egy másik embert nem kéne és nem is lehet
megkérni lehet de ha olyan típus akkor nem sok sikere lesz.Jobb esetben viszont lassan megérti hogy ő is a háztartásban él neki is kell valamit tennie.
Már bocsi, de a gond itt éppen az, hogy a férje még csak nem is dolgozik!!!!!!!!!!!
Örüljön, hogy nem csalja meg????, örüljön a férje, hogy a felesége még nem lépett félre
Akinek jó annak nem kell, csak aztán ne panaszkodjon!!!
Mindenki a maga sorsának kovácsa!!!!!!!!!
na azt hiszem, ilyet még nem írtam be egy fórumba se, de most megteszem.
orbitális nagy paraszt vagy!!
én úgy értettem nem nagyon dolgozik a férje most. mármint nem az a helyzet hogy reggel 8- este10-ig melózik... ha ez lenne a topicnyitó sem mérgelődne szerintem.
Sziasztok! Megvan a véleményem a témáról, dühöngtem is miatta egy-két évvel ezelőtt. Fél éve szingli vagyok, hosszú kapcsolatból léptem ki. Egyrészt saját magam kerestem a pénzt az autómra, a saját kártyámmal fizetek vásárlásnál. Ezért nem is szólhat bele senki. Ez a kiinduló állás nálam
Megcsináltam a kapcsolatban a takarítást, házi munkákat, viszont el is vártam, hogy bekapcsolódjon a másik fél is. Mivel nem olyan százalékban történt, mint ahogy gondoltam volna, elmélkedtem. Dühöngés lett az eredménye, persze magamban. Aztán azzal próbáltam "nyugtatni" magam, hogy ilyen a másik nem, ha egy példányával akarok élni, ezt így kell elfogadnom valószínűleg. Szakítás óta nem így látom
Kertesházban lakom a hugommal, a kertimunkákat, barkácsolásokat megcsináljuk magunk. Férfi legyen a talpán, aki ezekután tud újat mutatni
Nyilván, ahol gyermek van vagy másféle gondolkodás, ott más a helyzet. Tisztelem az anyákat, szülőket, akik rendesen felnevelik gyermeküket, miközben olyan dolgokkal néznek szembe, mint amiről a topik indult!
Szóval én úgy döntöttem, hogy nem tűrök és jól is érzem magam jelenleg. Aztán alakulhatnak a dolgok úgy, hogy összeköltözöm még egyszer (kétszer
 
egy férfival, de akkor sem fogok tűrni. Aki beszélget velem, úgyis gyorsan rájön a nő-férfi kapcsolatról kialakult álláspontomra
Szerintem ne tűrjetek Ti sem!
Már bocsáss meg eszt hogyan erted hogy segitsen?
Ki hozza haza a kenyeret? Ki kuszködik azért hogy szebb jövötök legyen amig te nézed a barátok köztek ismétlesét egy szál semmibe mert gyessen vagy.
Most magyarul:
1. A férfi a kenyeret hozza haza, neki az a dolga.
2. A nönek pedig az a dolga hogy szüljön, és meleg kaját adjon a férjének meg a gyerekének. Ha még ezen kivül van annyi energiája hogy elmenjen dolgozni egy kis plusz pénzért akkor az az Ö baja.
Hát még ilyet, megáll az ész. Ahelyet hogy örülnél hogy nem csal meg.
Na erröl ennyit...
Csákó
Mondom,amíg én együtt voltam a menyasszonyommal,nem nyalta ki a fenekemet,nem is engedtem volna neki!!
ne hagyjuk magunkat! Lázadjunk is?
Szerintem igazából nem is az a lényeg hogy konkrétan takarítson, hanem csak hogy ő maga után ne hagyjon csatateret. HA ez megvan akkor már fele annyi a hétvégi takarítás mert csak port kell törölni meg porszívózni hiszen minden a helyén. JA és néha besegíthet a mosogatásba az is nagyot segít ha hétvégére nincs tele a mosogató.Ezt mondjuk gyerek nélküli együttélésre értem én egyenlőre itt tartok és ez így tetszik, többet most nem is várok el tőle. GYerekkel nem tudom mi a helyzet biztos 10szer annyi minden van.
Atyaúristen!!
az enyém se csinált soha semmit otthon. akkor is én mosogattam, amikor már a nagy hasamtól alig fértem a mosogatóhoz. de ha elvolt vágva az ujjam, akkor is csak nekem kellett a mocskos lébe dugni a kezemet. ha megkértem, hogy sétáltassa a babát? a válasz az volt: nem röhögtetem ki magamat. azért este öttől éjjel kettőig minden áldott nap volt ideje a tévé előtt feküdni.
mi is válunk. 23 év után. de előtt sikerült öszeszednem egy depressziót. amihez neki - természetesen - semmi köze.
Nézd ha férfi lennék én is valószínűleg könnyebben volnék a kényelmes-lusta fajta aki hagyná, hogy kinyalják a fenekét, és kit nem érdekelne mit "rinyál" a nőm amig megcsinálja amihez nekem nem fűlik a fogam!!!
Ahhoz, hogy valaki normális, odaadó társ legyen kell némi tartás és energia!!! Energia amit a kapcsolatba fektet a férfi azért, hogy a nő akit szeret boldog legyen!!! és ne cseléd.
"És akkor megkérdezem: szeret-e az a férfi, aki annyira nem képes, hogy elvállalta mosogatást- semmi mást, csak azt- és azt se végzi???"
Viszont, el vannak kapatva először anyuka által, aztán barátnő által, menyasszony által, végül feleség által. Nehéz ebből kijönni, pláne, ha nem volt a fázisok között magányosan töltött szünet.
Ez engem minősít!