Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családon belüli erőszak
Torolt_felhasznalo_912369
Létrehozva: 2007. július 7. 21:07
Sziasztok!
Ide várok mindenkit akivel sajnos megtörtént már vagy a mindennapjait ebben éli és azt is akinek barátja,ismerőse a szenvedő alany,lelki vagy fizikai terror alatt van.
milyen kiút létezik,túl lehet e ezen jutni vagy a seb egy életre megmarad?segítenek e a hivatalos szervek vagy csak homokba dugják a fejüket?
ha a férfi bántalmaz utáljátok e egy életre a többit is vagy azért idővel kiépíthető még az emberekbe vetett bizalom?
u.i.:ide tettem és nem az aktuálisba mert szeretet és gyűlölet közel állnak egymáshoz.és mert mindannyian vágyunk a szeretetre
Kapsz is szidást, nem buksisimogatást. Kiteszed ilyeneknek a gyerekeidet?
Az édesanyád lakásába nem mehetne a tag, mert magánlaksértés és birtokháboritás minimum. Még akkor is ha te és a gyerekeid ott vannak pl. az édesanyád engedélye nélkül be sem teheti a lábát.
Ha a válókereset be van adva, a gyerekelhelyezést(benne a kérelmedet, hogy a gyerekek kizárólagos felügyeletére tartasz igényt) addig nem tudna vele mit kezdeni, mig a gyerekelhelyezési per végig nem menne...ott is nyernél egy kis időt.
Ha igaz az amit mondasz, és valóban ilyen-csak nem képzeled, hogy a gyerekeket nálad fogha hagyni a gyerekek felügyeleti jogát?
Mit vártál? Sajnálatot? azt nem kapsz. Felnőtt két gyerekes anya vagy állítólag. Egy anya nemn teszi ki a gyerekeit ilyennek. Nem hagyja, hogy ilyen lelki, verbális és egyébb dolgok érjék, és nem hagyja, hogy a gyerekei végig nézzék azt ami kettötök között folyik.
És ne mutogass az exedre, mert a saját életedért és a gyerekeid életéért te vagy a felelős.
Köszi a bíztató szavakat TATi! Pont erre vágytam. Talán a férjemtől tanúltad ezt a viselkedést? Ki a franc poénkodna ilyesmivel? Te ezt komolyan gondolod, hogy valaki képes lenne ilyennel szórakozni??? Te szégyelld magad, hogy egy lelki terrorban lévő anyáról ilyet írsz, aki már így is teljesen a padlón van, kétségbeesésében írogat ide-oda, mert totál tehetetlen vagyok, és ha valóban a hoxán olvastad, akkor azt is olvashattad, hogy nem mehetek! Már több ügyvédtől kértem tanácsot, a Nane-t, a Patent egyesületet is felhívtam, de nem ajánlják, hogy elköltözzek, mert mit érek vele? Egyrészt nem enged, folyton otthon van, néha a gyerekekeimet sem engedi hozzám, másrészt, még ha sikerülne is titokban, szerinted nem az lenne az első dolga, hogy anyukámhoz jöjjön? És akkor rögtön erőszakkal visszavinné, a rendőrség sem csinálhat semmit, már utánaérdeklődtem, amíg nincs bírói végzés, ők nem tilthatják el az apjuktól... És aztán akkor még jobban bedühödne.. talán be sem engedne a lakásba.... már hányszor volt ilyen, kihívtam a rendőröket, akkor eljátszotta, hogy minden oké, aztán kidobott... Nagy nehezen sikerült visszajutnom a lakásba...
Már nézegettem kamerákat, de annyira meg van őrülve, hogy tuti kiszúrná, és akkor össztörné, és még jobban bedühödne.... És nem tudom, hogy egyáltalán felhasználható-e bizonyítékként..... (mert a másik tudta nélkül nem szabad felvenni semmit..)
Különben a játszótéren egyik anyuka mesélte, hogy egy ilyen vadállat embertől lépett le az egyik barátnője, és mivel nem volt bizonyíték a kezében, el is vették tőle a gyereket, és az apának ítélték..... most nekem ez hiányzik? Én tényleg nagyon félek, és már totál ki vagyok idegileg, és nagyon rosszul esik, hogy ahelyett, hogy segítséget kapnék, még egy szidást kapok, mintha nem kapnék eleget nap, mint nap....
nem mi van, hanem van hova mennie a gyerekeivel. Nem az utcára, hanem az édesanyjához.
Ha igaz a story már a pasi első lépésére lépnie kellett volna. Nem eddig várni+ kitenni ezeknek a gyerekeket...
Szerintem kamu a story. Etgyetlen magát nőnek, anyának nevező egyed nem hagyná, hogy a gyerekek ilyen dolgoknak, látványnak, érzelmi, verbális erőszaknak a szemtanui legyenek. Egyetlen anya sem.
Valószinűleg a csajnak gyereke sincs-azért mer egy ilyennel poénkodni.
Most baromi kemény leszek:
Milyen anya vagy te, hogy ezt egy másik ember meg meri veled szembe tenni, és kiteszed a 2 gyerekedet ennek(már ha igazat irsz)?
Ez a hoxa-n is fent volt ez a story.Ott is mondták neked, hogy mit tegyél.Te még mindig ott vagy?
Én azt nem értem mit keresel te még ott, ha már ennyire nem tudod kiharcolni az önmagad felé való tiszteletet. Fogd meg a két gyereked kezét, és huss....
Velem ezt bizti nem merné megtenni egy pasi se, mert az első lépésénél olyat lépnék, hogyegy életre megemlegetbé, és nem merne még egy ilyet lépni-mint amit te irsz.
Ilyen körülmények között nem kell együtt maradnotok. Miért kéne?
Sziasztok!
Én már 1 éve lassan, hogy lelki terrorban vagyok tartva. . . . . Egyre durvább. . . A férjem nem tudja megbocsájtani, hogy elválok tőle. . . És van két pici fiam. . . . Mindent meg akar határozni, hogy mit hogyan, és mikor csinálhatok (pl. télen nem fűthettem mikor lázas volt az egyik gyerek, nem használhatom időnként az áramot, sötét szobában kell néha ülnöm, elzárja a vizet, nem fürödhetek, elveszi a személyes dolgaim, kisajátítja a közös dolgokat-pl. internetet csak akkor használhatok, amikor megengedi, a pincekulcsot eltüntette, nem mehetek le, már az 5. telefonomat vágja a földhöz és még sorolhatnám...) Mindenért engem vádol, szidalmaz a gyerekek előtt, és ráadásul még fizikailag is bánt. De mindig csak úgy csinálja, hogy alig legyen nyoma. . . épp hogy. . pl. éjszaka leönt hideg vízzel, vagy megrúg, ellök, megpofoz, hajat rángat, és nálam is volt, hogy a hajamnál fogva vonszolt végig a szobában... ennek nincs igazán nyoma. . . már a konyhában alszom a földön. . . . . iszonyat nehéz. Válófélben vagyunk, de mivel ő a megtestesült jóság, neki hisznek. A bírónő nem adott ideiglenes gyermekelhelyezést, együtt kell maradnunk, mert ő is gyakorolhatja a szülői felügyeletet. . . . . . . . . nem enged elköltözni, pedig mehetnék anyukámhoz. . . . Már 100-szor kint voltak a rendőrök, semmit nem csinálnak, mert nincs igazán nyom. . . Fordultam már a gyermekhólétisekhez, a gyámhatósághoz, a NANE-hoz és még ki tudja hova. . . senki nem csinál semmit. . . .
Mi a fenét lehetne csinálni?????????????? Hogy tudnám bebizonyítani, hogy mit csinál? A szomszédok tudják, hallják, de félnek, nem mernek tanúskodni. . .
Nagyon elkeserítő, hogy már 1 éve a gyerekek ebben nőnek fel, ezt látják, az elején még sírtak, mert megijjedtek, most már nem sírnak,játszanak miközben engem ellök, rugdos, és szid.....Mit lehet csinálni? Nem ismer valaki olyan ügyvédet, aki a családon belüli erőszakra specializálódott? Vagy igen ért hozzá....és persze nem túl drága?
Köszi!
Kriszti
Azt szokták mondani, hogy aki benne volt egy ilyen kapcsolatban, annak többé nem lesz normális párkapcsolata, és ezt én sajnos tapasztalom is magamon. Vagy újra és újra ilyen bántalmazót szed össze, vagy pedig, mint én, soha többet nem enged magához közel senkit.
A hivatalos szervek nem lépnek közbe, csak ha vér folyik. Ez a tragikus. Mondjuk a jogrend önmagában borzalmasan kezdetleges és hézagos Magyarországon, de a családjog külön egy nagy kalap kaki.
még annyit
hogy a volt férjemtől is egyszer még a válás előtt különköltöztem,pont azért,mert mindíg újra igéretet tett hogy normális lesz...mégis mindíg újrakezdte a hülye dolgait,egyszer be is ment velem együtt a phszihiátriára,én kisértem be,ahol elmondtuk mi hogy történt..ott bennt volt x ideig,utána kijöhetett ,mert nem találtak nála semmi komoly betegségre való nyomot.bár nem várt meg minden vizsgálatot.saját felelősségre jött ki,és meg kellett igérni hogy jár phszihológushoz terápiára..oda míg ellenőrizgettem járt egy darabig,aztán kiderítettem hogy mégsem jár...
dilijeit újra kezdte.volt hogy hónapokig normális volt,aztán újra egy nagy balhé..
szóval a külön költözés és újra együtt lakás nem jött be..nem gyógyult meg,nem változott..mikor már megint együtt éltünk újra minden ment tovább ...
a második külön költözésnél már segítségül hívtam a rendőröket,és egy költöztetőt...
de mint mondtam ő az előző nőt is bántalmazta
ezek mintha az én szavaim volnának
igen csak azért mondják hogy a feleségük hozza ki az állatot..mert másokkal beszariak..
de egyébbként visszafojtott agresszívitás majdnem minden ilyen emberben fel lelhető
az én ex férjem-az én előttem lévő feleséget is bántalmazta..szóval..
és a mentőben(mert rosszult lett)a saját anyjának is behúzott..ő neki mindenféle problémái voltak
náluk családból hozta..ott az apa is verte az anyját..
3 fiúk lett..ebből a volt férjem és az egyik testvér,mindkettő beteg ember lett..egy fiú lett normális,valószínű lelkileg ő is sérült,de ő fiatalon elment otthonról és családot alapított..az ő élete lett normális a három fiú közül
a lelki vagy verbális terror sem jobb mint a fizikai..de a fizikait azért súlyosabban kéne venni és itélni..nem értem miért nincs megfelelő rendelet,törvény erre.hogy az elkövető igenis még ha az ő háza is,ne mehessen haza bántalmazni az anyát vagy a gyerekeket..itt nem kéne hogy kérdéses legyen kié a ház vagy lakás ahol élnek..itt magát a tettét kéne,kellene szankcionálni..de nem 3 nap múlva hazamehet,és mintha mi sem történt volna...
az nem megoldás
az sem hogy az anya menjen otthonba..
miért??miért ő menjen a szarba??nem ő a bűnös..
aki bántalmaz őt zárják be és kapjon phszi..kezelést,és ha kikezelték,rájöttek a probléma okára,és orvos igazolja hogy már nem veszélyes..akkor kijöhessen,és ha a feleség időközben válna,mert nem tudja feldolgozni a veréseket,támadásokat..valaki felügyelje a férjet vagy bántalmazót,hogy ne tudja zaklatni a nőt..
ez hosszú folyamat..
de először,vagy másodszori támadás után igenis vigyék el őt...azért a folytogatás,földön rugdosás ,hajtépve vonszolás a gyerekek előtt..ott kontrolálatlan indulatok vannak..ez kezelés nélkül nem fog meg gyógyulni
Szia!
Örülök a hepiendnek.
Ha még valaki emlékszik rám, elmesélem, mi lett a történet vége
Szeptemberben kimondták a válást, megtaláltuk a mindenkinek legjobb megoldást. A volt férjem jól megvan egyedül a rokonai közelében, tőlünk 40 km-re. Nem lett semmi baja. Normális kapcsolatban vagyunk, néha a lányommal meglátogatjuk. Örülök, hogy el mertem válni, nincs bennem se harag, se sértettség. Újra bízom az emberekben, nem gyűlöltem meg a férfiakat. Igaz, hogy eltartott néhány hónapig, míg képessé váltam arra, hogy idegenek felé nyissak, de már ez is megvan. Sőt abban is bízom, hogy előbb-utóbb még párt is találok
..és a sok sok fájdalmas eset után még nem volt szó egy szintén családon belüli erőszakról,-mint a szelid erőszak határmezsgyéje barátaimtól hallva- amikor a feleség nem kivánja a férjét,és mégis megmarkolják a fejét, és csak érvényesül a férj akarata.
Forditva is sokszor előfordul, , ha a férj "láthatóan" nem kivánja a feleségét, és a feleség erőszakkal csak el éri , amit akar. Érzelem nélküli erőszakoskodás...Vajon a családon belül minek minősülnek?
Köszönöm szavaid, igazán jól esett olvasni soraid. Volt főnököm szerint is az a rossz döntés, amelyik megváltoztathatatlan.
Azt szerettem volna kihozni (a topic címére utalva), hogy talán meg lehet oldani az ilyen jellegű problémát úgy is, hogy ne szakadjon szét a család.
Talán, valahol, valakiknél, valamikor és valahogy...
Mi elkezdtük, megtettük együtt a megoldás felé vezető első lépéseket, csak aztán elengedtük egymás kezét. Remélem sokan lesznek, akik végigcsinálják ezt a göröngyös utat.
Amúgy adhatnál egy picit a "beteges optimizmusodból" :)
Köszönöm szavaid, igazán jól esett olvasni soraid. Volt főnököm is mindig azt mondta: az a rossz döntés, amelyik megváltoztathatatlan.
Számomra a legfájdalmasabb, hogy MAJDNEM együtt oldottuk meg, hisz együtt tettük meg a megoldás felé vezető első lépéseket, csak aztán elengedtük egymás kezét...
Még egyszer köszönöm, adhatnál egy picit a "beteges optimizmusodból".
Tulajdonképpen azt szerettem volna kihozni (mivel a topic címe Családon belüli erőszak), hogy talán úgy is meg lehet oldani az ilyen jellegű problémát, hogy ne szakadjon szét a család.
Talán, valahol, valakiknél, valamikor...
Ne haragudj, félreértettelek, vagy a már-már beteges optimizmusom hitette azt velem, hogy együtt megoldottátok és együtt maradtatok.
Vannak olyan emberek (szerintem), akik tényleg a legrosszabbat hozzák ki egymásból,de semmilyen rossz döntést nem szabad sorssá rögzíteni, és akármilyen fájdalmas is, meg kell tanulni elszakadni.(Tisztában vagyok vele, hogy ez mennyire nehéz és időről-időre újra felszakad a fájdalom)
Tudom, hogy nem vigasz, de pár hónap alatt nem lehet tíz évet "feldolgozni", vagy "elfelejteni" a társadat, akivel nyilván rengeteg közös élményetek volt....Adj magadnak időt, sajnos gombnyomásra nem megy az ilyesmi (de jó is lenne!)
Én ismeretlenül is kívánom Neked, hogy helyreálljon a lelkivilágod és tovább tudj lépni.
Utólag visszatekintve inkább úgy írnám, bántottuk egymást. Csak hát én vagyok az 190cm ffi, ő pedig az 168 hölgy, így ha civakodtunk...
Nálam a doki mikor hetek kínlódása után (az első héten még altattak stb.) azt mondta felejtsem el a nejem, azt mondtam persze persze. Azt mondta most már oké vagyok, próbáljak meg koncentrálni a következő kapcsolatomra.
Ez már majd' 2 hónapja volt, de én minden éjjel a nejemmel álmodom. Tudom, hogy azt sem érdemlem meg, hogy egyáltalán rám nézzen azok után, de nem bírom kitörölni őt a mindennapjaimból.
Sok szép emlékünk is van, mert azért a veszekedések nem voltak mindennaposak.
A problémák "redukálása" csak egy szempontból "klassz": a gyermekünk érdekét tekintve.
Viszont pont őmiatta sok-sok egyéb, más jellegű probléma merült fel...
Nem írtam, elnézést. Nálunk albérlet volt.
Sokan túl se élik a tíz éven keresztül tartó bántalmazást.......és még többen fel se ismerik, hogy valami nem jó abban, ahogy élnek.
Nagyon klassz, hogy nektek sikerült redukálni a problémákat és együtt megharcolni velük (veled? :)) , de nem mindenki látja be azt sem, hogy baj van vele/ a viselkedésével és nagyon sok nő személyisége annyira eltorzul az állandó félelemtől, hogy még egy hangosat sóhajtani sem mer, nemhogy zárat cserélni.
Mivel férj és feleség, és a lakás nagy valószínűséggel közös, így nem hívhatja ki a rendőrséget zaklatás miatt... hiszen a saját lakásába nem engedi be a nej...
ha én lennék kizárva, még inkább elborulna az agyam, hogy nem jutok be a saját házamba.
szerencsére ilyen esettel a saját családomban nem találkoztam, de a volt párom apja alkoholista volt. Lelkileg senkit nem kímélt, még velem is kikezdett ilyen tekintetben, de fizikailag a feleségét bántalmazta.
nem értettem, és a mai napig nem értem, miért maradt vele a nő, és miért tette tönkre a gyerekek idegeit. mert sajnos mindkettőn látszik,hogy sérült.
háromszor beadta a válási papírokat, de mindig meghátrált, mert
1, sajnálta a házat, nehogy a gyerekeknek ne legyen örökség
2, az urát, mert mi lesz így vele...
én inkább a kisgyerekeket sajnáltam volna, akik éjszaka közepén arra ébrednek, hogy apjuk megint veri az anyjukat.
"A bántalmazó férjet / párt egész egyszerűen tegyétek ki az utcára, cseréljetek zárat. Ha esetleg csengetne, kopogna stb. ki kell hívni a rendőrséget zaklatás miatt."
Miért? A férjnek tán nincs joga a saját lakásában tartózkodni?
Sajnos nem értek egyet a bántalmazó férfiak általad történő besorolásával, már csak saját példámból kiindulva sem.
Igen, leírom mert igaz: 10 éven keresztül bántalmaztam a nejem, és ugyan ez leginkább lelkileg történt, előfordult a testi erőszak is. Ne képzeljetek egy vérben forgó szemű gyilkosnak, 8 évig pedagógus voltam.
10 év kellett, hogy felismerjem, baj van velem. Egy vasárnap hajnalon nejem kísért be az ügyeletre, ahonnan egyenes út vezetett a pszichiátriára. Összesen 6 hét pszichiátria után elmondhatom, hogy a kóros féltékenységem, indulataim most már tudom kezelni, maradt egy kis személyiségzavarom meg enyhe fokú depresszió.
Soha, senki mást nem bántottam a családban, a gyerekeket is ugyanúgy imádom, mint a nejem. Egyszer egy lányomat molesztáló vasvillás parasztot képen töröltem, tehát nem a gyengébb nem ellen irányult az agresszióm (sőt, egyszer magam ellen is fordultam, eredmény 6 vágás, 2 ínt teljesen átvágtam).
Írtad, hogy sokan azzal védekeznek: "csak a feleségem hozza ki belőlem az állatot". Nos, hosszasan tartana leírnom ennek miértjét, de van benne igazság.
És nem, nem a hatósághoz kell fordulni, gyakorlatilag nem tesznek semmit, tudom. Azt tegyétek, amit nejem nagyon okosan tett velem.
A bántalmazó férjet / párt egész egyszerűen tegyétek ki az utcára, cseréljetek zárat. Ha esetleg csengetne, kopogna stb. ki kell hívni a rendőrséget zaklatás miatt.