Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ikerláng, duálpár
Létrehozva: 2007. augusztus 26. 11:35
Sziasztok!
Gyertek, kik hallottatok már ezekről a fogalmakról, kik sokat tudtok róla és kik csak vágytok tudni róla.
Kik biztosak vagytok benne, hogy már ismeritek a tiéteket, és kik csak sejtitek, hogy ismeritek és bizonyosságot szeretnétek.
Ikerláng: az ikerlelked, akivel nagyon egyezel, és érzed, hogy a részed, mérhetetlen fájdalom az elkülönülés, de ezen a Földön ezt is meg lehet élni, hát meg is történik.
Duálpár: az ellentéted, akivel surlódásos és mégis a leggyönyörűbb kapcsolatok egyike lehetséges. Nem úgy ellentét, ahogy gondolnánk. Meg van benne is, ami bennünk, hiszen a lelkünk fent, ahol minden egy, egy.
Van sok leírás ezekről, hogy hogy is tartozik a 4 lélekrész össze, a legutóbbi, amit olvastam az Eckard Strohmé az Atlantisz mestertudása c.ű könyvében.
És habár ez ezoterikus téma és így a Jósoljunk csatornába vagyok kénytelen tenni, szívesebben tettem volna a SZERESSÜNK csatornába, hiszen ez aztán végképp a végső szeretetről szól.
Gyertek, folytassuk, ki amit tud, tegye hozzá.
Gyertek, kik hallottatok már ezekről a fogalmakról, kik sokat tudtok róla és kik csak vágytok tudni róla.
Kik biztosak vagytok benne, hogy már ismeritek a tiéteket, és kik csak sejtitek, hogy ismeritek és bizonyosságot szeretnétek.
Ikerláng: az ikerlelked, akivel nagyon egyezel, és érzed, hogy a részed, mérhetetlen fájdalom az elkülönülés, de ezen a Földön ezt is meg lehet élni, hát meg is történik.
Duálpár: az ellentéted, akivel surlódásos és mégis a leggyönyörűbb kapcsolatok egyike lehetséges. Nem úgy ellentét, ahogy gondolnánk. Meg van benne is, ami bennünk, hiszen a lelkünk fent, ahol minden egy, egy.
Van sok leírás ezekről, hogy hogy is tartozik a 4 lélekrész össze, a legutóbbi, amit olvastam az Eckard Strohmé az Atlantisz mestertudása c.ű könyvében.
És habár ez ezoterikus téma és így a Jósoljunk csatornába vagyok kénytelen tenni, szívesebben tettem volna a SZERESSÜNK csatornába, hiszen ez aztán végképp a végső szeretetről szól.
Gyertek, folytassuk, ki amit tud, tegye hozzá.
És a szerelemmel szeretni egészen más, mint TÉNYLEG szeretni, igazán szeretni. A szeretet ellentéte a félelem, nem a gyűlölet.
Aki gyűlölni tud, az egyáltalán nem biztos, hogy tud szeretni.
Sőt, nagyon kevesen vagyunk, akik igazán tudunk szeretni.
Igen... de azt tudod, h csak az tud gyűlölni, aki szeretni is...
Ha már nincs dolgotok, nem fogtok találkozni.
Biztos vagyok benne, hogy duál tud duált gyűlölni. Mint ahogy a szerelem másik arca a gyűlölet...
Küldtem már neki reikit anno.
A legjobb, amit tehetek, ha egyáltalán még csak nem is gondolok rá.
Nincs kedvem most A-tól kezdve elmesélni, miket tett azért, hogy így beszéljek róla. De hidd el, megérdemli a teljes felejtést.
Majd egyszer, egy másik életben, felőlem összefuthatunk, de csak úgy, ha 'normális' karmánk van és nem ilyen, ami most volt. Mert kösz, ebből elég volt ÖRÖKRE.
Mert most azt kívánom, hogy soha többé ne lássam.
Így egyszerűen.
... szeret téged, duálpár nem tud duálpárt gyűlölni. Ha még maradt benne valami lezáratlan, akkor úgyis egymás elébe kerültök, de ha nem, akkor már többé nem. Ha így van, küldj neki reikit, imádkozz érte, h legyen től rajtad.
.... h mi lesz Vele és velem? Hát természetesen elmesélem, ha megtudom
Pálinkás (de inkább mentateás :D ) jóreggelt kívánok!
A reiki? Hát fogjuk rá. Valószínűleg a reiki. Is. És én is változom. De biztos, hogy magasabb rezgésszámon tart a behangoltság, és ennek kifejezetten örülök, mert rájöttem a 'nagy titokra', hogy minden a rezgésszám.
Innen nem is tudsz olyan mélyre zuhanni már. A rosszulléteim sem olyan pokoliak már.
Hogy ő túl legyen rajtam? Mint írtam, nem szeret már, régóta nem. Ez nem szeretet, ez talán az, hogy ő is érzi, hogy duálom, ösztönösen - mint ahogy eléggé ösztönös.
Na, kiváncsi vagyok, mi történik majd veletek, remélem, elmeséled.
Igen, ezért mondtam, h te tudod, h neked mi mit jelent. Általában az embernek magának kell megfejtenie a képeket. Drukkolok, h sikerüljön neki is túl lennie rajtas, ha így kell tennie...
Amúgy az én képemet kiegészítette a Jóskönyv, de csak annyit vettem ki belőle plusszban, h az a hátára felkapaszkodás nincs úgy véletlenül, az amolyan "akarás, küzdés" is egyben... részemről. Az érdekes, h miért nem így láttam: nyújtja a kezét, majd magához húz és utána válunk egy szívvé... miért kell nekem őt hátulról úgy megközelítenem, h ez megvalósuljon? Hmmm... érdekes... kíváncsi leszek, mi lesz, ha felbukkan, m akkor vsz megkapom a választ.
Reiki... hát igen.. sokat jelent, h megvan... az első két szint. Sokkal nyugodtabb vagyok azóta, és jobban elfogadom a velem megtörténő dolgokat, úgy, ah megesnek. Téged is "megváltoztatott"?
Te is reiki? Én is.
Nem közeledek hozzá, eszemben sincs.
A mi feladatunknak ezennel már vége szakadt.
Kínlódtam eleget, hogy elengedjem, bolond leszek elölről kezdeni.
De minek is magyarázzam, nem lehet ezt pár sorban leírni.
A lényeg a lényeg: ez az álom mást jelent.
Szerintem azt, hogy végre elengedtem igazán, lélek szintjén.
Hogy gondol rám az biztos, volt, hogy kifejezetten tisztában voltam vele.
Az ő részéről ennek a dolognak még nincs teljesen vége, ez is biztos, ezt egyszerűen csak érzem. De nem azért nincs vége, mert szeret. Mondhatnám, sajnos.
Az én szívem felé üres. Amúgy meg nyitott.
Szia,
Az álmod egyértelmű... várja, h közeledj hozzá, meg kell tenned, ezek a látomások, álmok nincsenek véletlenül.... de lehet egy korábbi emlék is, ezt neked kell tudni. Vsz, h gondol rád, sztem fel kéne keresned. Mindenképp. Álmok, látomások nincsenek véletlenül!
Én nem álmodtam, csak egyszerűen kérdeztem a Fentieket, h mutassák meg, mi dolgom van a feltűnt-eltűnt lélektársammal, -akiről már korábban meséltem-, erre kaptam is választ: nyújtja a jobb kezét, én megfogom, így megkerülöm, mögé kerülök, majd felkapaszkodom a hátára, és átkulcsolom kezeimmel és lábammal, majd a következő pillanatban eltűnünk, mert átváltozunk közösen... egy szívvé. Egyértelműen szeretetről szól, és vsz vmi segítségről az ő részéről.
Egy korábbi látomásban azt láttam, h áll az Életutatom, a kereszteződésben, és várja, h odaérjek.
Vmikor még korábban, amikor ránk gondoltam, egy szívet is láttam, ami olyan volt, mintha végtelen lenne, mint mikor bedobunk egy követ a vízbe, és látjuk, h körülötte fodrozódik a víz.
Tudom, h ezek a képek lehetnek szimbolikusak is, de lehet, h nemcsak virtuálisak... vmit feltétlenül üzennek... minden esetre érdeklődéssel várom, h mi fog történni, amikor ismét felbukkan (mint mondtam, erre van esély). A reiki elvégzése óta már leredukáltam az élénk fantáziámat, szóval ezek biztos, h jelentenek vmit.
Azt hiszem, az ilyen duálos-lelkitársos találkozások bölcsebbé faragják az embert előbb-utóbb óhatatlanul.
Én most éppen azt álmodtam, hogy elküldtem őt, mikor közeledett hozzám. Álmomban invitált - talán strandra, talán táncolni? nem emlékszem pontosan -, és én azt mondtam, hogy nem, és menjen el. Kicsit hátranézve, de elment.
Furcsa. Ilyet még nem álmodtam vele. Pedig néha-néha még álmodom vele, de elküldeni még sosem küldtem.
Egyikünk sem pszichiátriai eset, az biztos, m akkor az összes látó, jósnő, médium stb. az, és a pszichiátria elfogad bizonyos dolgokat vallási szokások címszó alatt. Amúgy nem baj, ha az orvostudomány kereteket ad a dolgoknak, m kellenek azok az alapok, amiket ad, csak ne zárja ki bizonyos dolgok létezését.
Amúgy én szerencsére nem tragédiaként élem meg ezeket a dolgokat, hanem mint Isten akarata fogadom el. Volt benne szenvedés, de az is okkal.
Köszönöm a hozzászólásokat és a leveleket is amiket kaptam.Remélem segíthettem bárkinek bármiben...
Szép a történeted. Vhogy én is így látom. Lehet, h még nem volt lehetőségem leírni, h én ezt igazából h látom. Tudom, ha duálpár és lélektárs nem feltétlenül jelent szerelmet, szerelmi kapcsolatot. Lehet az egy életreszóló barátság is, de az is lehet, h csak vki, aki egyszer feltűnt, de sosem fogod őt elfelejteni, de az biztos, h felismered.
Most mondok egy"durvát". Én felismertem egy lélektársamat, aki már régóta nem él, de van róla egy fényképem, és érzem, h ő ki, és mivel nem él, sosem ismerhetem meg - hacsak nem létezik az inkarnációja új testben. Az első percben, ah megláttam azt a fényképet, tudtam, h "kivel" van dolgom, és érzem az energiáját. Ha előveszem, van, h órákig el tudom nézni azt a képet. Erős szeretetet érzek iránta, olyat, amit az ember egy lélektárs/ duálpár iránt érez. Most ne higyjétek azt, h esetleg pszichiátrai eset vagyok, mert nem. Teljesen normális életem van - sőt, mindig igyekszem racionális mederbe terelni - , egy kis hatodik érzékkel megáldva. Még sosem éreztem így vki iránt, aki egy fényképen volt. Lélektárs, és ugyanígy hatott rám az a srác is, akiről korábban írtam, h feltűnt de eltűnt. Meglehet, h az inkarnációja, sok minden utal erre..., és amikor feltűnt, úgy gondoltam, de ha mégsem, a lényeg ugyanaz, h lélektársak vagyunk, és ezért hatnak úgy, még egy régi fényképen át is. A lényeg, a szeret érzése mindkét esetben.
A duálpár eset meg egy olyan dolog volt, amiről tudtam, h nem lesz párkapcsolat, mégis vmiért reménykedtem benne. Ma már ő sem él, de amíg élt, sokat segített nekem úgy, h nem tudott róla. Érezhető volt, h mindketten szererjük egymást, vmi különös és megmagyarázhatatlan módon.
Ezek a különös érzések mindig megzavarnak minket, főleg, ha nem értjük. Ezért lehetnek belőle leblokkolások, menekülések. Pl. a srác sem tűnt volna úgy el, ha nem ijedt volna meg tőlem. Amikor egymás szemébe néztünk, megállt vmi néhány hosszú percre, és olyan volt, mintha örökké tartott volna. Vki, aki kártyát vetett nekem, mondta, h akkor nagyon elkezdett hozzám kötődni a srác, de mégis meg kellett, h szakadjon. Ha nem blokkolok ott le, akkor vsz folyamatosan kapcsolatban maradtunk volna. Vsz így kellett lennie. De ha mégis felbukkan, akkor az azt jelenti, h még van dolgunk. De nem biztos, h szerelem lesz, de akár az is lehet. De lehet egy szép barátság is. Minden esetre hálás lennék Istennek azért, h ismét találkozhatnék vele. Esély van rá, m vhol egy körben forgunk.
Klassz ember lehetsz!
Szóval elment és nekem az akkori élethelyzetem nem engette meg,hogy kövessem.És nem is biztos,hogy jó ötlet lett volna mindent feladva rohanni valaki után,akiről hiszem,hogy valaki...
Hatalmas fájdalom volt,hogy ő kisétált az életemből.
Úgyéreztem mintha nem megcsonkítottak volna.Aztán leültem meditálni.
Aztán másnap is és másnap is.Szépen lassan megtisztultak a gondolataim.
És elkezdtem érezni újra a közelségét.Üzent az álmaimon keresztül,meg láttam az apró jeleket.Most biztos gondoljátok: a tudatalattim játszott csak.Lehet.
De a lényeg,hogy elfogadtam,hogy elment és örültem annak,hogy ismerhettem.Mert változtam általa és ő is változott általam.
Tanultunk egymástól.Rávilágított a hibáimra és ezáltal felismertem a tökéletlenségem és azt,hogy még mennyit kell fejlődnöm.
És L indultam!Nem utánna,nem az ő útján,hanem a saját utamon!
És boldogabb vagyok mint valaha!!!!Pedig nem lettünk 1 pár,nem is értünk egymáshoz jóformán...És nem valószínű,hogy mi még együtt leszünk valaha is,de mégis valami olyan kapocs van köztünk amit soha senki szét nem választhat.Rájöttem,hogy nem kell ahoz 1 párt alkotnunk,hogy érezzem azt a biztonságot amit csak 1 lelkitárs nyújthat.
Én elengedtem őt.És bár ez a szó általános értelmében 1 beteljesületlen szerelem.Mégis...ha rá gondolok nem fájdalmat,vagy bánatot érzek,hanem örömet és boldogságot!!!!
Mert TANULTAM,FEJLŐDTEM a találkozástól és az űrtől ami akkor keletkezett amikor kisétált az életmből.
Azóta újra jelentkezett.De ez már nem fontos,mert ugyanúgy eltűnhet újra és újra a fizikai szemem elől.
De mégis ott lesz örökké.Most is itt van,minden percben.És élem tovább az életem.Anélkül,hogy tudnám találkozunik még.Mert nem tudhatom biztosra.
De abban 100% osan biztos vagyok,hogy a mi találkozásunknak nem az volt a cálja,hogy olyan fájdalmat okozzon ami elkísér földi életem végéig.
Minden ami történik az okkal van.Az ok pedig az,hogy tanuljunk belőlle.Csak rajtunk múlik,hogy hogyan és mire használjuk fel ezeket a történéseket!!!!Ha csak csupa "jó" dolog történne velünk abból nem tanulnánk.Mert a "jót" természetesnek és kiérdemeltnek hisszük.És csak a "rossz" dolgoknál tesszük fel a legfontosabb kérdést:miért?
Én igyekszem felhasználni mindent a fejlődésemhez.De még hosszú az út.Lehet ez az életem kevés is rá.De nem bánom.Mert maga a tanulás folyamata is örömmel tölt el!Hát...ennyit akartam megosztani veletek.
Ne haragudjon senki akit ezzel a hozzászólással megbántottam volna.De fontosnak tartottam,hogy ezt elmeséljem!Legyetek vidámak!
sziasztok!
Együtt születtek és együtt is maradtok mindörökre. Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat. Bizony mondom, együtt lesztek még az Isten csöndes emlékezetében is. De együttlétetekben legyenek távolságok, és a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között. Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék: Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partja között. Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből. Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek. Daloljatok, táncoljatok együtt és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet. Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek. Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét. Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be. És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól, és a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.
ha mégis feltűnik akkor fojtatom.
Véletlen keveredtem csak ide és olvastam a hozzászólásaitokat.És hát...ledermedve láttam,hogy itt csak csupa csupa fájdalom és rosszérzet jellemez minden találkozást.Én nem is értem,hogy lehetne az felsőbb akarat,hogy valami kitörölhetetlen keserűség kísérjen titeket életetek végéig?!
Nos...3 órát vártam,hogy hozzászólhassak a témához.Csak ezért regisztráltam és tudom sok lesz az ellenvélemény.De amiket itt leírok azokat megyőződésből írom.Bizonyítani nem akarom.Mert a hithez nekem nem kell bizonyíték!
Duálpár,ikerláng,lelkitárs...
Nem gondolom,hogy feltétlen szerelmespárt kell alkotnunk bármelykel is ahhoz,hogy hassanak az életünkre.Sőtt azt sem hiszem,hogy a fejlődéshez szenvednünk kell.Én inkább úgy gondolom,hogy meg kell tanulnunk az úgynevezett "rossz" dolgokat a javunkra fordítani.Elfogadni őket puszta valójukban és nem besorolni rossznak vagy jónak...mert ezek csak dolgok.Nem rosszak vagy jók.De ehhez teljes csendre van szükség.És a szerelem pillanatában amikor mindig ott csilingel valami a fülünikben és 1 arcot látunk csak nemhiszem,hogy el lehetne érni ezt a nyugalmat.De legalábbis nem könnyű.
Én találkoztam már duállal.És bár akkor még nem is tudtam mi az éreztem valami vonzást és taszítást is egyben.Ez okozhatta,hogy hezitáltam.Nm lett belőlle kapcsolat bár én akkor nagyon akartam,hogy az legyen(nagyon akartam és mégsem akartam).De aztán rájöttem,hogy az ő szerepe az volt az én életemben,hogy tükröt mutasson nekem és rajta keresztül jobban megismerjem magam.A fájdalom amit okozott a fejlődéshez kellett és mihelyt megértettem ezt,el tudtam engedni a fájdalmat.
Lelkitárs...Őt nemrég ismertem meg.Ahogy megláttam,tudtam.Először szerelemnek indult ez is.6 csodás napot töltöttünk együtt 1 csodás helyen.De nem jöttünk össze.Viszont végig tudtuk mindketten,hogy nem véletlen találkoztunk.Nem kellett beszélnünk róla.Tudtuk és kész.Én is tudtom,hogy tudja és fordítva.És nem kell hozzá bizonyíték.De ha mégis...apró dolgokban nyilvánult meg.Ha valamiért nyúltam a kezembe adta,ha kigondolt valamit én megcsináltam.Segítettük egymást.És mindvégig szóba sem jött,hogy mi esetleg 1 pár leszünk.Aztán hazamentünk mindketten.200 km választott el minket.És még is 1 értelmű volt,hogy tartjuk a kapcsolatot.Pedig nem beszéltük meg ezt se.
(Jelzem én ekkor még mindig párkapcsolatban gondolkodtam.)
Mikor itthon elmondtam a barátaimnak,h. ezt érzem és fel akarom keresni lebeszéltek.Fájni fog. azt mondták.De engem nem érdekelt.Akkor is írok neki gondoltam.De mire hazaértem már várt az email.Onnantól kezdve leveleztünk hónapokig.Bármit elmondhattam neki.Pedig nem ismertem a szó hagyományos értelmében.Mégis...bármi problémám volt hozzá fordultamÉs fordítva.Kíméletlenül őszínték voltunk 1máshoz.Találkozni akartunk újra.De valahogy nem akart összejönni.Hétről hétre akadályokba ütköztünk.Hol anyagi,hol más akadályok jöttek.És mégsem mondtunk le egymásról.Aztán 1szer mégis sikerült összehozni.Azthittem onnantól kezdve egy pár leszünk és nem állhat semmi sem az utunkba.Mégsem így lett.Amikor találkoztunk,valahogyan egyikőnk sem érezte fontosnak a testi kontaktust.Sem a beszédet.Mégis jó volt.És nem éreztem hiányérzetet.
Mégis változatlanul éreztem,hogy valahol összetartozunk.Teltek a hónapok és nem változott a fizikai! kapcsolatunk.Mégis...egy olyan lelki támaszt nyújtott amilyet senki más.És csak arra eszméltem,hogy változok.Hirtelen a rossz dolgok és a jók is csaik dolgok voltak.Csak építőkockák...amiket ÉN döntök el hogyan használok.boldog voltam.
És akkor jött a pofon!Kiment külföldre.Nem kérdezte a véleményem,csak tényként közölte:Holnap elmegyek.
Mint egy hidegzuhany úgy ért.Úgyéreztem minden amiben hittem vele kapcsolatban és az egész elméletem a gondolat hatalmáról csak illúzió volt.Úgyéreztem megfogták a kezem,elindítottak 1 ismeretlen úton aztán magamra hagytak.Csalódott voltam.Mint ti most.
Aztán elment.Se levél,se telefon,csak 1 utolsó mondat:gyere velem!