Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sztárfórum Vekerdy Tamás
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2008. március 5. 10:59
Kedves Fórumozók!
Sztárfórumunk következő vendége
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus, a Nők Lapja állandó szerzője lesz.
Várunk Benneteket március 11-én kedden, 15 órától ide a topikba, de kérdéseiteket már előre is feltehetitek!
Üdvözlettel:
a Nők Lapja Cafe csapata
Tisztelt Vekerdy Tamas Ur!
Csaladommal Hollandiaban elunk, ahol az ovoda es az iskola szerkezetileg nem valik el egymastol, azaz a gyerekek 4 evesen mar az iskolat kezdik.
Az iskolai orarend egesz napos, 8:30-tol 12-ig van delelotti foglalkozas, majd masfeloaras ebedido kovetkezik, amikor a gyerekek nagyreszet hazaviszik,hogy 13:15-re ujra visszavigyek oket a delutani foglalkozasra ami 15:30-ig tart.
A fenti iskolai idobeosztas orszagos, igaz vannak ujabban olyan iskolak ,ahol hosszu ebedszunet nelkul 14:30 vannak a foglalkozasok, ill. egyes iskolak szerda es pentek delutan zarva vannak , azaz nincs delutani foglalkozas.
Egeszsegesen fejlodo, ugyes ,3 nyelven beszelo [nem tanitjuk, tanulja a nyelveket , mert hallaja maga korul] kislanyunk meg alszik, pihen delben sokszor 2 orat is. Sokak szerint ez mar nem helyes, hisz keszitenem kellene az iskolara ahol mar nincs alvas.....
A lanyunk aktiv 3 eves, egyedul is kivalloan jatszik es tarsasagban is jol erzi magat. Tv-t , videot egyaltalan nem nez, estenkent diat vetitunk neki es sokat olvasunk, mondokazunk.
Az en velemenyem,hogy a kislanyomat egyaltalan nem akarom leszoktatni a pihenesrol, es iskolaba sem szeretnem csak az iskolakoteles 5 eves kortol beiratni, ugyanakkor a kornyezetunkben minden kisgyerek a 4. szulinapja utan mar iskolas...
Kisse bizonytalan vagyok, mert keszul az iskolaba...kisbaratai is iskolasok lesznek hamarosan...
Mi lenne a helyes?
Onnek mi a velemenye? Kivancsian varom valaszat!
Tisztelettel,
Az ekezetek hianyaert elore is elnezeset kerem, sajnos nincs magyar billentyuzetem.
Szeretném megtudni véleményét arról,hogy harmadikos fiú unokámra milyen hatással lenne,ha éretlenség miatt jövőre újra 3.-os lenne?Nem szeret iskolába járni,könnyen elfelejti a megtanult verset,nem akarja megcsinálni a házifeladatot.Osztályzás nincs 75 %-osnak itélik a teljesitését.Csak azt akarja csinálni amihez kedve van.Viszont matematikából nincs semmi probléma.Nyitott, érdeklödő gyerek,nem agressziv.Elég erős az iskola(California)Első osztályban már esszét kellett irni Picassoról,az összes bolygót már megtanulták első osztályban.Nyár végén született,lehet hogy egy évvel később kellett volna az iskolát elkezdeni? Köszönettel várom válaszát ,Margó nagymama
Kedves Vekerdy Úr!
Kisfiam 7,5 éves, most elsős. Szerintem sikerült neki jó tanító néniket és iskolát választani, mégis az iskolával kapcsolatos a gondom. Szerencsére itt nem kellett karácsonyra olvasni, én mégis nagyon gyorsnak találom a tempót. Szerintem sokszor nagyon sok az otthoni gyakorolni-olvasni való, amire csak este 6 körül jut idő, napközi után. Szívem szerint gyakran nem olvastatnék vele ennyit, de akkor ő másnap az iskolában kerül emiatt kellemetlen helyzetbe. Gyakran a házi feladatot csak egyszer olvastatom el vele, az előírt 3-4 helyett. Fiam emellett szereti a könyveket nézegetni, lapozgatni, kivéve az olvasókönyvét. Betűzgetni is próbálja azokat, amik érdeklik. A konkrét kérdésem az, hogy hogyan képviseljem vele szemben azt, hogy kötelező a házi feladatot megcsinálni, többször elolvasni, mikor szívem szerint nem nyúznám már ezzel este? A tanító nénikkel egyébként semmi probléma nincs, én is attól tartok, hogy a tantárgyi követelmények szorítják őket erre a tempóra. Az iskolában egyébként 30-an! vannak az osztályban, napközibe is majdnem mindenki jár, így persze ott sem jut idő a gyakorlásra.
Köszönettel várom válaszát,
Erika
Kedves Vekerdy Tamás!
Épp ma gondoltam önre egy probléma kapcsán, így nagyon örülök, hogy most ki is kérhetem a véleményét.
Legkisebb fiam éppen 3 éves, de csak 1 hónapja pisil rendszeresen a wc-be, a másik dolog még a pelusba megy. A baj az, hogy a szüleim vigyáznak rá délelőtt, amíg dolgozom, és anyu megszidja, ráüt a fenekére, ha bekakil. Szerintem ezzel épp az ellenkező hatást éri el.Én úgy gondolom, hogy hamarosan teljesen szobatiszta lesz, de még nem érett meg rá teljesen, kell egy kis idő. Megértéssel és szeretettel többet el lehetne érni, mint a fenyegetéssel és veréssel. Kíváncsian várom a véleményét! Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Vekerdy Úr!
Nagyon örülök, hogy lehetőség nyílt kérdezni Öntől, remélem, választ is kapok rá!
Kislányom hamarosan 2 éves lesz, megítélésem szerint okos, ügyes gyerek. Nem is vele van a problémám, hanem egy közeli ismerősömmel, aki idegen nyelvet tanít gyerekeknek Helen Doron módszerrel, és már hetek óta rágja a fülem, hogy vigyem a lányom is a foglalkozásokra. Én eddig mindig nemet mondtam, mert szerintem nem sok értelme van úgy nyelvet tanulni, hogy itthon úgysem hallana bennünket angolul beszélni, az a heti egy alkalom pedig szerintem semmire nem elég. Sokat vitáztam vele erről, ő állítja, hogy a hasznára válik, hogy bámulatos fejlődésen mennek keresztül a gyerekek pár hónap alatt, és a nyári szünet alatt sem felejtenek, hogy rááll a fülük a nyelvre...stb,stb.
Eddig tartottam magam az elképzeléseimhez, de egyre nehezebben tudok érveket felhozni magam mellett, pláne úgy, hogy hallottam más szülőktől is, hogy bezzeg az ő gyerekük jár, és mennyi mindent tud. Nem szeretném, ha az én gyerekem bármiről is lemaradna, és tényleg hátránnyal kezdene akár ovit, akár iskolát, de az idegen nyelv tanulásnak én személy szerint csak akkor látom értelmét, ha az egyik szülőnek az az anyanyelve, és párhuzamosan, ugyanolyan mélységben tanulja a gyerek mindkettőt. De hogy két évesen elhordjam ide csak azért, hogy megtanuljon pár verset, szót, már ha képes lenne egyáltalán együtt dolgozni a csoporttal, nem pedig más játékot keresne inkább, ami szerintem egy két évesnél még nem akkora bűn!
Várom válaszát!
Mickey27-nek is ajánlom...
Moszkvában olvastam a következő viccet (történetet?)kb. 15 éve...:
Anyuka utazika metróban 6 év körüli kislányával. Nagy a tömeg. Ők ülnek, s előttük áll egy egyetemista korú lány világos szoknyában. A kislány azzal múlatja az időt, hogy bele-belerúg a fiatal lányba, szoknyáján cipőjének nyomát hagyva. Amikor már sokadik alkalommal teszi, a fital nő megkéri az anyukát, szóljon rá a gyerekre. Az anyuka közli, hogy ők nem "régiesen" nevelik a gyereket, hanem felvilágusultan, tehát nem tiltanak neki semmit...
A következő megálló előtt az addig ajtónál álló fiatal, aki nem túl bizalomgerjesztően néz ki, szakadt "szerkó", hosszú, loboncos haj stb., odalép az ifjú anyához. Kiveszi a szájából "alig használt" rágóját és az anyuka homlokára ragasztja, miközben azt mondja:
- Engem is felvilágusultan neveltek...
Kedves Vekerdy Tanár úr! Én csak meg szeretném köszöni azt a sok jó, és hasznos tanácsot, amit kaptam Öntől a Nőklapját olvasgatva, gyerekeim feneveléséban! Nagyon okos, nagyon jól működő tanácsok voltak! Nagyon köszönöm a munkáját, és további jó egészséget sok örömöt kívánok Önnek!
Jasmine.
Tisztelt Vekerdy Úr,
Én a tik-ről szeretnék kérdezni Öntől. A lányom 4 éves, szeptemberben kezdte az ovit. Nem sokkal utána jelent meg nála, hogy kényszeresen kisöprögette a (rövid) haját a homlokából. Mikor az 1-2 hónap után elmúlt, rövid időn belül átment egy kényszeres, betegség nélküli köhincsélésbe, ez tartott év elejéig, majd ismét rövid szünet következett, most egy ideje a száját nyalogatja, rágja. Az óvónők (waldorf) azt mondják, ez nem kóros és nem vészes, de én azért nem így gondolom. Szerintem ez jelzés. Természetesen a mögötte lévő feszültslgek oldásán folyamatosan dolgozunk, de meg szeretném kérdezni, hogy pontosan mi a teendő ilyenkor, és hogy elérhetnek-e ezek a kényszeres cselekedetek olyan szintet, amikor ezzel már komolyan kell foglalkoznunk?
Válaszát nagyon köszönöm,
Vera
Tisztelt Vekerdy Úr.
Kérdésem lenne miszerint kétgyermekes anyuka vagyok nagyfiam 5 éves,a kicsi 8 hónapos,fiam nehezen éli meg a huga születését,szerintem egy kicsit kevés lettem neki,attól függetlenül hogy megpróbálok a lehető legtöbb időt "csak" vele tölteni,de tudjuk ez nem könnyű,nem bántja a hugát,de mindíg kitalál valamit amivel mégjobban felhívja magára a figyelmet pl.köhécselést produkál,egyszerűen visszatartja a kakilást napokig stb.
A másik problémám hogy már második éve jár oviba,de nem oldódik,nem vegyül,szereti az ovónőket,szereti a foglalkozásokat,de a gyerekekkel nem játszik,még csak szóba sem áll velük,azt mondja a gyerekek nemesek ami azt jelenti hogy mindere azt mondják hogy ezt nem szabad,ezt nem veheted el,ezzel nem játszhatsz stb.
Az ovónő szerint a fiam "túl" okos a többi gyerekhez képest,és nem tudnak vele mit kezdeni,szerintük egyszerűen vigyem más ovodába ahhol kissebb a gyereklétszám,és több idő van rá.
Önnek mi a véleménye erről?Fiam itthon és baráti tárrsaságban remekül el van.nagyon szeret játszani,hihetetlen képzelő erővel rendelkezik,de már ott tartok mivel ilyen nehéz neki az oviba,ha lehetne inkább nem is vinném,váltani nem tudok,nincs más lehetőség. Mit tegyek?Várom válaszát.
Tisztelt Vekerdy Úr!
Nagyon örülök a lehetőségnek, hogy kérdezni lehet Öntől és szeretnék is élni vele.
Kislányom lassan 2,5 éves, rendkívül mozgékony , minden érdekli. A problémánk az, hogy mindent a szájába vesz és legtöbbször meg is eszi azt. (homok, sár, papírzsebkendő, fürdetőkrém, cipőfűző és még sorolhatnám) A védőnő szerint ez az orális szakasz 2 éves kor körül elmúlik, de mi azon már rég túl vagyunk. Már belefáradtam, hogy állandóan szóljak, hogy "ne vedd a szádba", de mégsem hagyhatom, hogy piszkos dolgokat egyen. Egyébként jó evő, nem finnyás, az asztalnál is mindent megeszik.
Nem tudom, hogy összefügg-e, de még nem beszél. Viszont pantomim művésznek elmehetne. Sokszor én beszélek helyette és ha nem, akkor fel van háborodva, hogy miért nem mondom, amit Ő szeretne közölni.
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Gabi
Tisztelt Vekerdy úr!
Először is szeretném elmondani, hgoy anyaként és tanárként is irányadó forrásként szoktam olvasni az Ön munkáit. Jó lenne, ha többen tennének így!
Két gyermekem van, egy 2,5 éves fiú és egy 5 éves lány. Amit kérdezni szeretnék: lehet kompenzálni valahogy a nagyobb gyerek "első gyerekségből" adódó hátrányait? Sajnos én különösen feszült, görcsös, túlaggódó és bizonytalan voltam, mikor a kislányom megszületett. Nem volt mellettem egy kompetens személy sem, akire szívesen hallgattam, támaszkodtam volna (anyámra, anyósomra gondolok). Természetesen a férjem még nálam is bizonytalanabb volt.
Kisfiam születésekor már tapasztaltabb, magabiztosabb anyaként mertem hallgatni az ösztöneimre, felszabadultabban tudtam viselkedni mindkét gyermekkel.
Kislányom egyébként egy aranyos, cserfes, értelmes gyermek, jól alkalmazkodik, jól barátkozik, az óvónénik csak jókat mondanak róla. Sokat játszunk, mesélünk, beszélgetünk; színes, szórakoztató a fantáziavilága.
De nem annyira bújós, ölelgetős mint a kisfiam, és hajlamos a szívére venni dolgokat. (És még mindig szopja az ujját alváshoz, betegség idején.) És retteg a tűztől, amióta tavaly a dédije házában tűz ütött ki és erről hallott. (Már felhoztuk a kedvéért a poroltót a lakásba.)
Mi erről a véleménye? Megfelel az ő viselkedése a korosztályának, nagytestvéri helyzetének?
Válaszát előre is köszönöm!
B. Gabriella.
Szia Cilicuci!
Bár én nem vagyok Vekerdy Tamás, én is várom válszát a kérdésedre, mert nekem is nagyon sokáig volt (van) gombfóbiám. Még leírni is rossz érzés.
Egy pár éve mérséklődött annyira, h képes vagyok gombolni, de utána mindig kezet mosok és utálom. "Örülök", h más is van így. Gondoltam, h ez nem normális, de sosem jártam utána, mi lehet a mélyén.
Ha elfogadsz tanácsot, saját tapasztalatom alapján azt mondom, ne erőltesd, sőt próbáld kerülni a gombokat, attól, h többször kénytelen az undorával szembesülni, nem múlik el. Van sok más megoldás, pl patent, cippzár, tépőzár, szalag. És én pl. a cérnagombokat (ágyneműkön volt ilyen) egész jól toleráltam, próbálj ki több típust esetleg, fémet, fát, nagyot, kicsit stb.
És nekem is van világvége-várásom, bár ezt elég jól kordában tartom már.
Lehet, h ez valamilyen vitaminhiány következménye???
Kíváncsi vagyok a válaszra! Sok sikert nektek!
Tisztelettel Vekery Tamás úrhoz!
Igaz, hogy nem nevelek gyermeket, de azokat
az írásokat, amiket Ön ír, mindig nagy szeretettel
és figyelemmel olvasom.
Talán még nem is találkoztam olyan válasszal,
amiről ne lett volna hasonló véleményem,
vagy éppenhogy ugyanaz. Ez utóbbi jellemző.
Örülhet az az anyuka, aki képes magáévá tenni
az Ön által megjelenített gondolatokat, amik még
ráadásul nagyon érthetően és tisztán vannak megfogalmazva.
További eredményes munkát kívánok Önnek!
Tisztelt Vekerdy Úr!
Nagyon örülök, hogy Ön lesz a Fórum vendége, mivel édesanyámmal együtt (aki óvónő) nagyon tiszteljük az Ön pedagógiai álláspontját, szakértelmét. Én egy két gyermekes anyuka vagyok, vidéken. A nagyobbik fiam 9,5 éves, a pici 2,5. A kisebbik fiúval nagy problémák nincsenek, egészségesen eleven és jókedvű gyerek. A gondok (egészen kicsi kora óta) a nagyobbik fiammal vannak. Eléggé szorongó, aggódó típus, állandóan "hergeli" magát valamivel. Pl: nem biztos benne, hogy mindent elpakolt, nem biztos benne, hogy bezárta az ajtót, mi lesz, ha az apja a munkába mene/jövet balesetet szenved, felrobban a kazán, stb. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pici korától kezdve csendes, halk gyerek, magatartási problémák sem voltak vele soha. Mivel sokáig egykeként élt (7 évig), nem is vált tarsaságkedvelő emberré, bár felszínes barátkozásai mindig is voltak. A szorongásai miatt, valamint mivel túlzottan érzékeny, az akkori (2. osztályos) tanító néni javaslatár elvittem nevelési tanácsadóba, aki azt mondta, hogy a nehéz szülés következménye a túlérzékenység, a szorongás pedig alkati dolog (én is, és az édesapja is szorongó típus). Egy problémámra viszont nem kaptam magyarázatot a Tanácsadóban: gombfóbiája van. Mi sokáig azt hittük, hogy ez afféle gyerekes hóbort, de eléggé sokkolt bennük, hogy a csöndes, halk gyerekünk egy-egy ünnepség előtt szinte rosszul volt (van) attól, hogy gombos fehér inget és nadrágot kell felvennie. Még pisilni sem hajlandó elmenni, nehogy hozzá kell érnie. Ez kb. 4 éves kora óta tart nála, és azóta sem csillapodik. Annyit tudtam meg erről a fóbiáról, hogy egyre gyakoribb, de a kiváltó okot nem tudják. A férjemmel nagyon szeretjük egymást, a kisebbik gyermekünk születéséig a nagyszülőknél éltünk, ahol sajnos mindig volt kisebb-nagyobb csetepaté a nagypapa alkoholizmusa miatt, de ettől mindig próbáltuk óvni (elvittük addig a másik nagyszülőkhöz). Ám több, mint két éve nem lakunk velük, és a probléma azóta sem oldódott meg. Vajon mi lehet az oka? Válaszát előre is köszönöm: egy két fiúgyermekkel megáldott édesanya.
Jó ötlet.
Csak aztán nehogy Brad Pitt legyen a következő vendég. Akkor aztán még a világból is kifutok.
bocs
( a "csapat"on már nem is csodálkozom)
Nagyon örülök a lehetőségnek, igen kedvelem az írásait (is).
A kisfiam 2.osztályos. Érdeklődő gyerek, nagyon érzékeny, erős személyi kötődésekkel elsősorban a családhoz, de szereti a tanító nénijét és vannak barátai is. Hajlamos a szorongásra, aggódásra.
Talán ennek jeleként gyakran rág valamilyen tárgyat (ceruza, radír, zacskó, zipzár, fólia...!). Ez engem zavar, elsősorban a testi épségét féltem, ha valamit pl. lenyelne. De nyilván örülnék az okok feltárásának is vagy valamilyen javaslatnak, hogy hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket.
Köszönettel és üdvözlettel,
T.N.
dejóó
imáádom!!
Tisztelt Tanár Úr! Én csak köszönetet szeretnék mondani, hogy három gyerek anyjaként sokszor meríthettem erőt az ön különböző helyeken megjelent írásaiból!
További jó egészséget és munkát kívánok Önnek!
Szia!
Csodálkoztam volna, ha te nem vagy az elsők között. Ugort hol hagytad, ő szokott a "párod" lenni... Amikor először jöttem az nlc-re, akárhova olvastam be, mindketten ott virítottatok az elején... persze, csak az elején...
Tisztelt Vekerdy úr!
Első osztályos kisfiammal kapcsolatban szeretném a véleményét kérni. Ő egy egyházi gimnázium általános iskolájába jár. A félévi értesítője szerint kiválóan megfelelt a követelményeknek. (Minden egyes tantárgyból kitűnő minősítést kapott.) Egyedül a magatartására kapott négyesnek megfelelő minősítést, mert állítólag sokat kérdez. Ráadásul - a tanítója szerint - sokszor fölöslegesen. Mondjuk, mert nem biztos abban, hogy teljesen megértette-e a feladatot, ezért visszakérdez, aztán kiderül, hogy mégiscsak érti, mit kell tennie. (Ezzel szemben más szülő arra panaszkodik, hogy ők otthon oldják meg azokat a feladatokat, amelyeket a gyerek az órán nem ért meg, de nem mer rákérdezni, látván, hogy ennek nem feltétlenül örül a tanító.) Kifogásolják még a fiam türelmetlenségét, pl. nem várja meg, hogy felszólítsák, hanem kérdezés nélkül is elkezdni mondani a mondanivalóját. Mindazt, amit a tanító a magatartásáról mond, itthon is tapasztaljuk. Kérdésem inkább arra irányul, kell-e emiatt aggódnunk. Jómagam inkább arra hajlok, hogy hagyjunk neki időt, hiszen még csak első osztályos, bele kell szoknia az új környezetbe, hozzá kell szoknia az új helyzethez, az elváráshoz, szabályokhoz, stb. De kissé zavar, hogy sorra hozza a fekete pontokat..... Mi az Ön véleménye ezzel kapcsolatban?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel:
F. Melánia
Koncentráció vagy figyelem zavar? Ha igen, hogyan tovább?
Tisztelt Vekerdy Tamás!
Van egy 6 éves kisfiam, aki jövő szeptemberben kezdené az iskolát.
Kicsit aggódom miatta. Nehezen tud koncentrálni, odafigyelni dolgokra. Például nagyon gyakran a mondat közepére elfelejti amit akart mondani. Mikor beszélek hozzá, mindent legalább 3x-4x meg kell ismételni, még akkor is, ha az általa feltett kérdésre válaszolok. A választ is ugyan úgy meg kell ismételni, pedig elvileg erre kíváncsi. Ha valamit elkezd csinálni, azt nagyon körülményesen és lassan teszi, például a másik irányba indul el, mint amerre dolga lenne. Ha kérdést teszek fel, akkor nagyon sokat kell várni a válaszára, az sem ritka, hogy mire válaszolna, addigra elfelejti a kérdést, amit feltettem neki.
Jelenleg Waldorf óvodába jár, ott szerencsére nem sürgetik, kivárják. De az óvónők véleménye is az, hogy a többi gyerekhez képest sokkal lassabb. Mi szülők is szavaztunk neki egy évet, eltoltuk az iskolakezdését. Viszont nem tudom, hogy szakember segítséget nem kellene-e igénybe venni. Az ilyen" esetekben" vagy-e szükség rá? Vagy várjunk mint eddig, türelmesen, majd beérik a maga tempójában?
Bízva megtisztelő válaszában,
eszter
Megmondom őszintén, ebben én azóta nem hiszek, mióta a fiam iskolás lett. Nagyon sokat olvastam, meséltem neki, ének, mondóka születése óta. Mi sokat olvasunk, én ha betűt látok, megvadulok. Ehhez képest, nem olvasott. Az Egri csillagok utálatos és borzalmas (be sem fejezte) Rejtő Jenő unalmas(!), sorolhatnám. Aztán jött a Harry Potter és a gyerek egy hónap alatt kiolvasta a négy kötetet, 12-13 éves korában. Onnantól kezdve betűfaló, igaz, csak a fantasy irodalmat szereti. Mire 14 éves lett, végigolvasta Tolkien összes művét. Valami hasonlót látok most a 9 éves lányomnál is. Nála még tapogatózom, hogy mi is lesz az a műfaj, amit igazán meg fog szeretni.
Tisztelt Vekerdy úr! Már régen gondolkodom egy kérdésen. Ön mindig azt mondja, hogy az alsótagozatban az a jó, ha a gyerekek lassan, fokozatosan tanulják meg a tananyagot, nem tanulnak meg mondjuk Karácsonyra olvasni, hanem esetleg a tökéletes olvasás csak negyedik osztályban alakul ki. A kérdésem az lenne, hogyan lehet ezt akkor megvalósítani, amikor egységes a tankövetelmény. Amikor a lányom elsős volt, nagyon örültem, hogy ők is szépen, lassan fokozatosan tanultak írni-olvasni. Aztán Húsvétkor elkezdődött a rémálom. Rohamléptekben tanulták a nagybetűket, naponta akár 2-3 betűt is, eszméletlen tempót diktálva. Amikor kérdeztük, hogy miért nem hagyják ezt másodikra, a válasz az volt, hogy az elsős tantárgyi követelményben benne van. Ha ők nem tanítják meg és esetleg a gyerek másik iskolába megy, akkor nem mondhatják, hogy ők nem tanították meg.
Én úgy érzem, hogy mivel a követelményeket a minisztérium állítja össze, ez a "szépen-lassan, a gyerek tempójában" módszer csak egy szép álom. Vagy rossz iskolát találtam?
Tisztelt Vekerdy Úr!
Egy majdnem 10 hónapos kisfiú boldog anyukája vagyok. Nagyon kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkörben élünk, a gyermek is elég korán megtanulta kimutatni a szeretetét. És most azt érzem, hogy talán túlzottan is kötődik (kötődünk). Amig mellette vagyok minden idegenre rávillantja a legragyogóbb mosolyát, kommunikálni próbál, de ha pl látogatóba megyünk, nem tehetem le az ölemből, visszakérezkedik, szerintem fél. Soha nem hagytuk sirni, nem értem miért nincs biztonságérzete. Napközben mellette kell ülnöm a szőnyegen és akkor játszik boldogan, időnként ad egy puszit és megy vissza a dolgára. Szeretném önállóbbnak látni, mert úgy látom nagyon függ a fizikai közelségemtől. Mit tegyek?
Nem tudom, hogy kapcsolatban van-e ezzel a szorongással a nemalvása. Pár hónapja, óránként kell visszaringatnom éjjel, de néha hússzor is felkelek hozzá. Mindenféle vizsgálatot elvégeztek rajta, orvosilag teljesen rendben van. Csak nem alszik, sir... Az együttalvás sem segit.
Amúgy nagyon vidám gyermek, 5 hónaposan mászott, 9 hónaposan elindult és most 9 és fél hónaposan már megszólit: Ana! Nem!
Ön szerint hagyjam sirni? Vagy cipeljem továbbra is?
Köszönöm szépen a választ!
Szász Bea