Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt. Na persze, mindennek az eleje az, hogy vállalni kell az igazi szeretet próbáját.
Abban bízz, aki ezt a 3 dolgot meglátja benned:
szomorúságot a mosoly mögött,
szeretetet a harag mögött
és szavakat a hallgatásod mögött! ."
Amikor az ember meghal és utoljára csukódik le a szeme, lepereg előtte a teljes élete. Születésétől az utolsó percig. Minden bűne, minden jótette. Ami szép volt és az is ami nem. Nem a szomszédja élete, nem a barátjáé, nem a szeretteié, hanem a sajátja, mert saját életünk csak ez az egy van. A párkapcsolat is hasonló, legfeljebb ebből több is lehet.
https://www.dropbox.com/login?lhs_type=anywhere
1. tiborhalasz660415@gmail.com
2. a kedvesem neve így+az én adataim így
Kedves GY. !
Keves ember ismeri meg azt akinek tudja mondani "lelekben veled vagyok", mikozben a masik is ugyanugy gondolja par km tavolsagra tole. Valoban sok mindent csinaltam En is amit nem kellett volna. SAJNALOM ha bantottalak. Lattam hogy megnosultel, orultem is neki hogy boldog vagy, biztos nem faj mar amit En okoztam neked. DE ! Az utcan ha talalkozunk nagyon durva hogy nem koszonsz vagy ugy teszel mintha nem latnal. Legszivesebben odaorditanek, hogy Na Ne CSINALD MAR !!!!! es lehet meg is teszem ha meg parszor eljatszod !!
Nem hiszem hogy ez normalis azok utan ami kettonk kozt tortent, hogy megcsak nem is biccentunk egymasnak...... ez lenne a minimum.
Mikkamakka3 :) ez annyira szívből íródott, annyira szépen megfogalmaztad:) tegnap reggel olvastam a leveled, de egész nap a hatása alatt voltam:)
Hasonló levelet szeretnék kiírni én is magamból, még gyűjtöm hozzá a gondolatokat...
Szép napot, üdv: Bangy
Nem tíz, nem hét napod volt....., hanem hét éved.
Soha nem akartál engem teljesen, igazán.
Most, amikor egy másik férfi ölel, most neked is kellenék már..... ?
Szavak...szavak....szavak....
Ha így volna valóban, nem lehetne akadály semmi, áttörnél mindenen.
De te nem teszed.
Már csak a szerelmünk emléke után vágyakozol, nem utánam.
SOHA NEM AKARTALAK ELHAGYNI.
Nekem nem valaki kellett....volna, hanem TE.
Teljesen, igazán, egyedül.
Annyira fáj.
http://www.youtube.com/watch?v=MjCIlSkhY80
...a neveddel alszom el
amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el
üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
...a neveddel alszom el
havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
...a neveddel alszom el
zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
...a neveddel alszom el
csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
...a neveddel alszom el
az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
...a neveddel alszom el
hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
...a neveddel alszom el
Édes Drága L.P.!
Majdnem napra pontosan 10 éve volt a mi tartós titkosunk,mikor nyár elején találkoztunk!Semmi sem változott,csak az idő haladt velünk!
Leültem melléd,és ugyanaz a lány lehettem újra pár órára!Vissza az időbe!Nem mindenkinek adatik meg,és újra csak beszéltünk,és beszéltünk,és beszéltünk!Melletted hallgatni is tudok!Ezt most vettem észre!Megbeszéltük mi volt,mi van,és mi lett volna ha!....Ragyogsz és ragyogtatsz!Bennem él minden perc,minden dal.Van egy régi-régi Neoton szám az Elmentél.Néha meghallgatom...Néha álmodom Veled,az érzéssel a fájdalommal.Te akartad hogy vége legyen,én még emlékszem majd bele haltam.Az érzésre emlékszem!Ez egy elnem mondott vallomás,ilyen mindenkinek van!Légy nagyon boldog,valahol,valakivel,és játsz a gondolattal hogy talán!...Mindannyiónknak van egy L.P. az életében!
I got you under my skin! /Jimmy/
Látom itt is törölted magad!!
De én tudom, hogy van még regisztrációd itt.Sőt, azt is tudom, hogy olvasol, sosem szabadulsz, mert kíváncsi vagy!
Utálom, hogy mindig mindenki mindenembe belepofáz. Hogy egy csepp örömért úgy kell harcolni egy hétig.
Remélem emlékszel mit mondtam neked? Szomorú sorsod lesz .....mellett!
Szép estét kedves xy......
Valahogy mi ketten nagyon rosszkor találkoztunk. Amikor te közeledtél kb. ezre éve én voltam foglat (bár nem feledem milyen kitartó voltál) , amikor én voltam egyedülálló te voltál foglalt.
Eltelt 15 év, de lehet több. Nem is láttuk egymást. De most valahogy mégis naponta beléd botlok.......
Te szabad vagy, én nagyon-nagyon foglalt, de itt most bevallom legyezgetted nagyon a hiúságom, amikor nekem udvaroltál.
És láttam, ahogy felderült az arcod ott és akkor, amikor pár napja megláttál. Tartózkodó vagy, de mégis közeledsz.
Neked megfordult már a fejedben, mi lett volna, ha mi ketten összejövünk? Lennének gyerekeink? Vagy már rég kinyírtuk volna egymást? Mindketten túl erős egyéniségek vagyunk.
Tizenöt évig nem is láttalak, most miért kell belédbotlanom minden nap? Miért kell neked kedvesen tarkodóan viselkedni velem, miközben mégis közeledsz felém?
Na ez biztos egy el nem küldött levél. Soha el nem küldött levél..............
Fura, hogy először észre se vettelek... és azt se tudom, mikor történt meg.
Talán mikor először néztél "úgy" a szemembe, és először jöttünk mindketten zavarba.
Azóta sok minden történt, és nekem egyre fontosabbá váltak a levelezések, telefonhívások, smsek. Hiányzol, mikor úgy telik el nap, hogy nem láttalak, nem írtál, nem beszéltünk.
Tudom, hogy sosem lehet belőle semmi, mégis sokszor elmerengek azon, mi lenne, ha....
Lefogytál, elkezdtél sportolni (nem tudom, hogy véletlen-e, hogy miattam-e vagy csak pont most pont így alakult?)
Meghagytad a szakállad is, mert azt mondtam, szerintem jól áll.
Tetszik, mikor rajtamfelejted a szemed és zavartan elkapod, mikor észreveszem. Tetszik, mikor félénken odajössz hozzám, és valami mondvacsinált témával kezdeményezed a beszélgetést.
Tetszik, mikor örülsz valaminek, és az elsők közt osztod meg velem.
Jól esik, mikor kikéred a véleményemet dolgokról és figyelembe veszed a döntéseidnél.
Örülök, hogy barátodnak tartasz és fontos szerepet játszhatok az életedben, hogy adhatok valamit, amivel gazdagabbá lehetsz.
Szeretem, mikor "üzengetsz" a gmail csevegőn egy-egy idézettel vagy dallal. (Have you ever loved a woman so much you tremble in pain...)
Szeretem, mikor lelkesen mesélsz a gitárodról, a kedvenc zenédről, és mikor teljesen megfeledkezve önmagadról és a környezetedről elkezdesz játszani. Szeretlek nézni ilyenkor... szeretlek nagyon.
Fáj, hogy sokszor itt vagy 5 centire tőlem és nem érhetek hozzád. Nem lehet.
Mégis örülök, hogy megismertelek és hálát adok minden egyes percért, amit veled oszthattam meg.
Remélem, te is így érzel.
Annyira szeretlek, hogy az már fáj....nem vagyok boldog, mert ha nem vagy velem megőrülök a hiányodtól, és bármennyi időt töltesz velem az egy pillanatnak tűnik.
Soha senkit nem szerettem ennyire és néha ez rettenetesen rémisztő, mert soha ennyire nem voltam sebezhető.
Próbálok uralkodni magamon, hogy ne érezz birtoklónak, ne érezz láncokat, hogy továbbra is az az életvidám, fesztelen nő legyek mint akit megismertél.
Mert szeretsz....még....
* Te a mágiát mindenek felett valónak gondolod-én megvetem, az én ismereteimet-te veted meg, és hamisnak titulálod: mégis én tudok rajta segiteni-még ha fizikálisan nem is vagyok jelen az életében.
Így pontos.
Ja és mielőtt lekapnád a 10 körméről szegény srácot: nincs köze hozzám és nem tartjuk a kapcsolatot.
De vannak dolgok, és érzések amik ha egy emberben egyszer is voltak, azok kiirthatatlanok, bármennyire is erölködsz.
Te a mágiát mindenek felett valónak gondolod-én megvetem, mégis én tudok rajta segiteni-még ha fizikálisan nem is vagyok jelen az életében.
Látod, vannak még magasabb erők a mágiánál:)
Miért játszol ekkora szinházat, és miért ilyen ócska az előadás?
Miért nem tudod szeretni azt a férfit, miért játszod a nagy segitséget a betegségében, mikor te rontottad? Miért irsz a betegségéről cikket, mikor a mágiád következtébe került férfiként abba a helyzetbe amiből az én segitségemmel jön ki?
Ugye mily bizarr?
Ez a pasi megérdemli azt, hogy szeressék-tisztán, egyenesen, becsülettel.Olyan nő aki te sosem leszel.
Meddig mész még el a pénz miatt? :)
Nemsokára szülinapod lesz. Én meg azon agyalok, hogy valahogy titokban fel kéne köszöntenem téged. Nyíltan nem merném. Nevetséges, nem igaz?
Nagyon sokszor hiányzol. Csak akkor nem, amikor - újra és újra - rádöbbenek, hogy mi történt valójában. Egyébként meg még mindig, minden nap ott van bennem a késztetés, hogy keresselek, mert olyan nincs, hogy mi ne legyünk együtt. És látod, mégis így van. Még mindig lesem mindenhol az autódat, hátha. Sokszor álmodom rólad. Valami jóvátehetetlen történt...
Lehet, hogy találok magamnak valaki mást. Lehet, hogy nem. De az, hogy nem veled vagyok, azt hiszem mindig fájni fog. Te vagy a tükröm. Szerettelek. Azt hiszem, még mindig így van. Sajnálom, hogy hibáztam, sajnálom, hogy hibáztál. Látod, még most, így sem tudom igazán kiadni magam. Bárcsak több időnk lett volna!
Boldog születésnapot neked, kócos Sárkány! Így legalább, ha nem is tudod, de én vagyok az első, aki felköszöntött.
Miért írok neked, felfoghatatlan.
Nem megy nekem ez a kapcsolat, de mit érdekel már ez téged......Szerintem lassan azt sem tudod ki az az A... hát még hogy ki vagyok én, akit soha nem láttál...
Még rég amikor itt volt nálam, megláttam egy hozzád szóló levelének az elejét..úgy szólított téged, ahogy engem szokott...sütött belőle a lelkesedés..
Nem tudom mi hozta vissza hozzám. Egyetlen éjszakát kértem tőle, egyetlen egyet. Ráadásul mielőtt eljött volna hozzám írt egy durván bántó levelet, azt hiszem az nyitotta azt a sebet ami mind mélyebb, és nem tudja gyógyítani, hiába próbálja.
Melletted megnyugodhatott volna, mellettem örök jegyet váltott az érzelmi hullámvasútra, bitangul excentrikus vagyok, soha nem lesz mellettem felhőtlenül boldog..
Nem leszek mellette sokáig, hiába szeretem, képtelenek vagyunk meglenni öldöklés nélkül, képtelenek vagyunk(ok) a múlt felemlegetése nélkül elmerülni egymásban.
Gyötör a gondolat, hogy nem látok a fejébe, nem tudom olvasni a gondolatait, és nem tudom, mi hozta vissza olyan hirtelen hozzám.
Te a kisujjadat sem mozdítottad érte, pedig hátha csak a hirtelen rázúduló érdeklődésem billentette ki az irántad való érzelemből és egy kis kitartással rádöbbenthetted volna, hogy ami már elmúlt annak valóban vége, és így végérvényesen feléd fordulhatott volna.
Vajon mi lesz a vége?
Elegem van:
A szabályokból. Azokból amiket Te szabsz nekem és Te nem vagy hajlandó semmit betartani abból amit én kérek. Legyen teljesen mindegy, hogy hogyan veszem fel a telefont és mikor. Legyen teljesen mindegy, hogy mikor hívnak céges ügyben. Legyen teljesen mindegy hogy mivel töltöm a szabadidőmet. Legyen teljesen mindegy hogy kikkel beszélgetek. Legyen teljesen mindegy hogy mennyi ideig tart a bevásárlás. Legyen teljesen mindegy hogy hogyan nézek rád. Legyen teljesen mindegy, hogy mikor megyek el a gyerek edzésére. Legyen teljesen mindegy, ha elrontom az ebédet.
Megfojtasz a szabályaiddal. A harag, a szomorúság, a feszültség érzése állandó. Ne korlátozz. Nem vagyok gyerek, felnőtt ember vagyok, önálló személyiséggel. Nem tudok újra születni, fogadj el olyannak amilyen vagyok, kérlek.
Kedves Bátyám!
Hiányzol. Na nem ez az új arrogáns te, hanem a régi. Hónapok óta nem beszéltünk, remélem jól vagy. Én nagyjából igen. Szedem amit kell, és épitgetem a lakást amiben lakom. Lassan összeköltözünk a barátommal. Látod, én állom a szavam és nem fogom bemutatni, ahogy mondtam is. Annyira már nem veszünk részt egymás életében, söt mondhatnám semennyire.
Örülök, hogy nincsenek anyagi gondjaid. Feleséged hsz-eiböl ez jön le, hogy koncertre mentek, hogy jár takaritónö, szóval nem érint titeket annyira ez a válság. Én magam takaritok,diplomával együtt sem büdös a munka. Szóval feleséged él, mint marci hevesen, futkározik, fözöcskél, nem takarit, gyereket nevel, vagy legalábbis úgy tesz. Tudom, hogy te jobban szereted a gyerekeidet, mint ö.
A fiam jól van, lassan egy éves. Remélem nem jelentek meg a szülinapján! Mert az nagy szemétség lenne. A barátom és a mama jönnek, ennyi épp elég.
Csak ennyit akartam irni.
üdv
Hugod
ui. az a tesó hiányzik aki felkapott a kocsibejérón és rohant velem egy kört, amig kiabáltam. nem ez a morózus, távolságtartó, vádaskodó valaki, aki a feleséged hatására lettél. remélem boldog vagy, nagyon megkaptad.
Kedves Családom!
Szia Nejem!
Kérlek ne haragudj rám! Emlékszem megismerkedésünkre és az azt követő hetekre. Emlékszem, mikor a 38-as buszon az ölemben ültél... Emlékszem a mai napig milyen, ha átölelsz. Azelőtt soha senki nem ölelt így, még a szüleim sem. Te tanítottad meg milyen érzés az, hogy szeretni valakit. Ha akarod ha nem, mindig velem vagy és életem végéig velem is maradsz. Senki másom nincs rajtad kívül. Évek óta külön vagyunk de én nap mint nap veled álmodom. Emlékszem utolsó heteinkre. Eléd mentem és átöleltük egymást, de te már nem szorítottál meg úgy... Este hozzád bújtam volna és átölelve aludtam volna veled, de ez már idegesített téged. Amikor fiúnk megszületett és én leszáguldtam hozzátok, a "When I'm sixty four" című szám szólt. Azóta is kedvencem, akkor minden sorában reménykedtem. Ma már tudom, hogy 64 évesen nem leszünk együtt... Búcsúzom és remélem idővel nem fogsz haragudni rám. Tudod, nem tehetek a történtekről...
Szia kislányom!
8 évesen ismerkedtünk meg és nagyon köszönöm, hogy beleegyeztél abba, hogy összeköltözzünk anyuval. Én tényleg igyekeztem azon, hogy egy család legyünk. Sokat dolgoztam és úgy érzem mindent megadtunk neked. Sajnos olyan fiatalon még éretlen voltam, nem igazán nyíltunk meg egymásnak. Most nem nagyon tudok mit mondani. Szurkolok neked, hogy minél jobban boldogulj az életben. Hidd el, szeretlek.
Drága kisfiam!
Te vagy nekem az életben a legnagyobb ajándék! Az elmúlt 12 év minden együtt töltött percére emlékszem, nem is kellett volna fényképezni vagy videózni. Remélem te is boldog voltál velem, sok időt töltöttünk együtt. Ha tehettem, vittelek magammal a munkahelyeimre vagy biciklizni, sétálni, legózni, focizni, fagyizni stb. Most nem tehetem. Sokkal sokkal többet érdemeltél volna és érdemelnél most is az élettől. Anyuval annak idején úgy terveztük, hogy kiegyensúlyozott családban fogsz felnőni. Mindent szerettünk volna neked megadni, legfőképp a legteljesebb szeretetet mindnyájunktól. Sajnos útjaink külön váltak és neked sok-sok kellemetlenségen kellett átmenned. Ezt bocsásd meg nekünk, nekem. Hátralévő életemben azon leszek, hogy bebizonyítsam: méltó vagyok arra, hogy szeress. De hisz te jobban ismersz engem, mint én magamat:) Tudod mennyire szeretlek és ha hónapokig nem is találkozunk, akkor is érzed apai szeretetemet. Csak múlna gyorsabban az idő! Fogunk mi még kirándulni, biciklizni, vezetni, szerelni stb. A cicusod is megnőtt, időnként hoz egy-egy egeret:) Ezerszer puszillak!!!
EGYEDÜLLÉT, HONVÁGY, MAGÁNY (bár van "társam"), fázok, félek, sírok, nincsenek barátaim, soha nem is voltak....
BIZTONSÁGRA vágynék!!
őszintétlen vagyok, rettegek az emberektől
ha egy ismerős szembejön velem az utcán, még messze van, de engem kiver a víz tőle, hogy köszönni kell, esetleg kérdez valamit, és arra válaszolni :((((((((
rettegek félek mindentől az egyedülléttől, a magányosságtól, az emberektől
vágyok is egyrészt valakikre, barátokra, másrészt menekülök félek :((((((((((((((((
visszaolvasva ezt a pár sort, a őszintétlenség ütött szöget a fejembe, lehet az lenne a baj velem?
kipróbálom lehet, hogy milyen ha őszinte vagyok, sokat nem veszthetek, elvégre eddig se volt senkim, max. ezután se lesz
én is tettem sjanos érte jócskán, hogy ide jussak :(
bennem is van sok-sok hiba .... de lehetséges az, hogy CSAK BENNEM? :((((( nem akarnám ezt elhinni.
nem tudom mi van most velem, megbolondultam vagy mi
lehet, az ŐSZINTESÉGBEN van a kutya elásva
nem vagyok az, talán magammal se mindig
nem merek őszinte lenni.
most is máshogy írok, mintha itt lenne a komplett nevem
képet mutatok másoknak
mindenkinek sajnos
még annak is aki a legközelebb áll hozzám
kicsit már fárasztó ez az örökös megjátszás
jó lenne, ha végre valakivel egyszer valahogy önmagam lehetnék
a szar az, hogy pont a párommal se megy, pedig ővele kéne
nem tudom van-e olyan ember, akivel önmagam tudnék lenni
vagy próbáljam meg a mostanival?? :( :S
vagy én úgy tudok önmagam lenni, ha egyedül vagyok? :( és csak időnként van mellettem valaki?
ez se kizárt
remélem el tudok most indulni valami jó úton ... :S
nagyon nincs etéren vesztenivalóm
ésha változok, és őszintébb leszek, akkor lehet, hogy bevonzok valakit/valakiket, akikkel jó lesz, és boldogabb lesz az életem ...
El nem küldött levél?
Egyszerűbb a dühömet levezetni valami törékeny tárgyon.
Akinek írnék,már nem él.
tudom, hogy reménytelen, és sosem leszünk egy pár, de annyira szeretlek :-(((((((((((((((((((((((((((( tudom, hogy nem ismerlek, és csak egy álomkép vagy, lehet épp ezért :-(((((((((((((((((((((( sajnos csak egy életem van, de ha mégegy lenne, akkor a tiéd lenne a másik :-((((((((((((((((((((((((((((((((( nem bírom elviselni a tudatot, hogy elveszítelek örökre :-( hogy el kéne engednem téged, ahogy egy hajón utazva egy követ kidobunk a tengerbe :-( azt akarom, hogy a barátom légy, ha már más nem lehetsz, éshogy tudjak rólad mindig :-(((((( de te ezt nem akarod, többet akarsz :-( és az igazat megvallva lehet, hogy én is :-(( szóval ugrott a barátság dolog is............. elképzelésem sincs, hogy hogy és mikor tudlak elfelejteni :-( annyira hiányzol ...................... annyira de annyira veled lennék most .......... de sajnos a párkapcsolat egyik kritériumának se nagyon feleltél meg, és ráadásul ezt még nem is nagyon látod be és ott tart a vitánk ahol mindig, mindig ugyanoda lyukadunk ki elbeszélünk egymás mellett így könnyebb, hogy ezt ide leírtam ... neked felesleges is lenne írom, mert otthagynál félúton ... Látod a "másik" pl sosem hagyott ott, és ez csak egy példa az 1000-ből!!! mégis .... na mindegy, ez olyan mint a feneketlen hordóba vizet hordani. Szánalmasan egyoldalú volt a kapcsolatunk, és most is az!! Azthiszem többet már én nem írok neked, csakha te írsz arra válaszolok esetleg. De én nem kereslek soha többet. Feléledt a női méltóságom. Nem fogok neked könyörögni, ha nem kellek, nem kellek, ez van. Íme akkor tulvagyunk a 10. szakításon is, részemről ezvolt az utolsó. Max. ha még te szóbaállsz velem, akkor ezúttal én küldelek el, az lesz a 11. Nemhiába mondják, hgoy ami nem megy nem kell erőltetni, ez kb. felesleges kör volt a részemről, bár nem teljesen, mert így lehet, hogy le tudlak zárni. És muszáj is lesz. Nem lesz időm (rád :-(((((( ) Ez van. Két + egy év eltelt, és még mindig ott vagyunk, hogy nem is ismerjük egymást. Lehet ez csak egy menekülő kapaszkodó volt a részemről a múltba. Sőt valószínű biztos. Lehet nem is kellett volna, de nem bírtam ki. Jó, hogy ezt anoním módon le lehet írni, nem kell ellenőrzigetni, újraolvasni, és megkönnyebbül a lelkem. És mehet az éterbe annak illúzióját keltve, hogy most aztán KIírtam magamból. Majd találok helyetted más nyuszit, akit elő lehet venni a kalapból kedvemre. Illetve ha akarok keresni. Mert úgy nagyon nem. Van is egy ilyen illető, de ő nem olyan mint te :( nem az igazi. Pedig sokban hasonlít hozzád, mégis te kellettél volna. => Ergo más nem is kell.... akkor meg mi a francnak is keressek, csak az időmet rabolnám vele. Ha te nem lehetsz az enyém, akkor más nem kell. Ez van, majd lefoglalom lekötöm magam, és megkeresem a boldogságom és a harmóniám útját máskor. És visszatérve tényleg a női büszkeség se hagyja, hogy kvázi most már könyörögjek neked. Most elküldöm, majd lehet még folytatom egyelőre ennyi ....
szia meg minden
már nem is remélem, hogy jó lesz
már nem érdekel
és a reményeim temetője ismét nőni fog eggyel :S
annyit tudok csak elmondani (ismét), hogy rohadjon meg az összes férfi a világon, (kivéve egypárat) és még azonkívül pár ribanc is
és annyira fafejű tuskó néhányuk, hogy az idegességtől kést vágnék legszívesebben beléjük, mert ugyanis nem értenek se a szép szóból, se a csúnyából, se semmiből
sírnék, és belérúgnék
de már sírni se tudok
és holnap megint iszonyú fejfájással fogok ébredni
"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek..."
Te drága, édes fiú!
Lassan egy éve lesz, hogy szeretlek, s az érzéseim semmit sem halványodtak azóta. Mindent adtam volna, de neked semmi sem kellett, csak játszottál velem. Elbolondítottál, feldobtál, és hagytál leesni.
Csak rád gondolok, a neveddel kelek és fekszem, amerre járok, csak téged látlak mindenfelé. A metrón lesem a megállót, ahol egyszer együtt szálltunk ki, hátha arra jársz, hallgatom a kedvenc zenédet, a képed a telefonomban van elrejtve. Amit megdícsértél rajtam, azt színt viselem a ruháimon, minden elszívott cigaretta téged idéz, ha felnézek este a csillagokra, neked üzenem velük, hogy szeretlek...
Nagyon hiányzol, fáj minden perc nélküled.
Ha véletlenül találkozunk, a szívem percenként kétszázat ver, a lábaimban kiszökik az erő, de vidámnak és lazának kell mutatnom magam, hogy azt hidd, már túl vagyok rajtad.
Nem rázhatlak meg és nem kiálthatom a szemedbe, hogy SZERETLEK, TE HÜLYE, EMBER ÍGY MÉG NEM SZERETETT TÉGED!
...és nem is fog. Nem lesz, aki a hibáiddal együtt ennyire, ilyen önzetlenül imádjon, aki meghalni is kész lenne érted.
El fogod cseszni az életedet, tinglitangli lánykákkal, a nemtörődöm természeteddel, elszaladnak az évek és a végén tökegyedül ott fogsz maradni, betegen, kiégetten. A vesztedbe rohansz, hidd el.
Aki melletted lehetett volna mindenben, az nem kellett...
Azt kívánom, légy boldog, ha már én nem lehettem az, sem veled, sem nélküled.
Örök szerelemmel:
én
Drága Ex férjem!
Tudtam,hogy nem kellene hozzád mennem..voltak is jelek,emberek,de vak voltam,és baromi buta,fiatal.
Igaz,akkor nem lenne az a két csodás gyerekem...akiket te nem érdemelsz meg...más a lábuk nyomát csókolná,és nem tudná mit tegyen értük...akár lelkileg,apaként,anyagilag is...
Te meg hazudsz,hogy mindent megteszel értük...ja...mit is?
Mutogatod őket,mikor egyszer sem ültél le velük tanulni..nem keltél fel hozzájuk mikor betegek voltak...nem voltál ott mikor az első szerelmi bánatuk volt,vagy csak bántották őket a suliban...nem volt egy szülőin sem...sem ünnepségen...sem felvételire nem kísérted őket...
Max oda adod,ami szerinted jár...amit nekem adsz...de nem gondolod végig,hogy ezt nem nekem adod,nem nekem tartozol vele,hanem a gyerekeidnek!!!
Unom már,hogy egyáltalán semmi felellősség tudatod nincs,és mindig...mindig kihúzod magad a felelősség alól...
Sem iskola kezdéskor...sem soha nem veszed ki a részed...
Szarházi vagy...a gyereknek adott biciklit is visszakéred,hogy a barátnődnek add...szánalmas...Anyádnak,akin élősködsz,sem adsz egy fillért sem...szerncsétlen asszony...mind a ketten kihasználjátok,az apáddal együtt...Ha viszont a mama volt beteg,le se szartátok őt...Mikor kórházban is volt,én kísértem be őket a mamához...te még arra sem áldoztál időt,és enegriát...szép....
Ja...igen..anyád,szegény azt hiszi,hogy az én gyerekeim azért nem mennek hozzá,mert nem kiváncsiak rá,undorodnak tőle...közben a gyerekeknek mondod,hogy ne gyertek,mert dolgozom...így édesanyád azt hiszi,vagy én nem engedem őket hozzá,vagy ők szarnak rá...ami persze nem igaz..te mondod,hogy ne menjenek!!! Szemét alak!!!
Hogy képes ennyi aljasságra a saját gyerekeivel egy ember???
A baránődet vitted,és viszed nyaralni...bulikba,moziba,vásárolsz nekik...Mikor a gyerekek kérnek valamit...kirándulásra,farmerra,mozira..."most nem megy"...közben meg rá,még aznap a gyerek előtt utalod a nődnek a 30-40 ezreket...emberileg nulla vagy...
Nyaralni??? Utoljára akkor voltak veled,mikor még család voltunk...
És ez a jéghegy csúcsa...van még annyi a rovásodon,hogy kevés a karakter hozzá ami az nlc található...
Mások előtt mondod...ennyit-annyit adok...közben semmi...a telefonban,mikor már senki nem halja...már nincs pénzed,most nem megy..stb...közben a facebookon,meg írod rá 30 percre...hogy megyünk a morrisonba bulizni:))) Mókás... A gyereked meg akár lángos eszeik már 2 napja,vagy nem tudja bevinni a pénz a suliba,mert nekem igazán nem megy,és nincs miből :(
Nem írigykedem...mert nekem ezerszer tartalmasabb életem van,és egy állandó,stabil kapcsolatom,akitől mindazt megkapom,amit tőled hiába kértem,vártam...és a gyerekeim...
Látni nem akarlak többé egy ballagáson,érettségi bulin...a gyerekek eskűvöjén sem... soha...mert egy fűszálat,annyit sem tettél értük...
Drága Nyomikám!
Türelmes leszek csak csináld gyorsan!!!
Ui: Igérem a várakozás alatt nem hisztizek minden szarért (csak minden 2.ért)
Nagyon nagyon!!!!!!
Az élet a pofámba tolt MINDENT, amire valaha vágytam, és most itt ülök és sírok, és menekülnék :(((((((((((((((((((((( azt se tudom hova
rémálmaim vannak, és félek :(((((((((((((((((((
Kedves Család!
Lóalkatrész a hátsótokba. Meg az enyémbe.
Anyám, apám! Nagyon eltoltátok az életemet. Kezdjük ott: az abortusz nem bűn. Nem valami szép dolog, de nem bűn. Minek kellett a két gyerek? Nem kívánkoztam megszületni, csak véletlen voltam. Ez szerintetek nem jel?
Apám! Mi a mókusnak pofázol nekem ittasan? Egyszer fel foglak dönteni, és majd henteregsz a földön, mint a hátára fordított bogár!
Nagyanyám! Cseszd meg a szalagjaidat. És igen, nagy k..va vagyok, amiért 19 évesen lefeküdtem a –most már majdnem- férjemmel. Képzeld, milyen jókat hentergünk majd az elkövetkező évtizedekben is! ;) Tudod, csak az általad okozott idegösszeroppanást „kúrálgatom”.
Nővérkém! Akinek diplomája van, az találja már el, hogy a falfestékes ecsetet vízzel kell kimosni! Ne csak nézzél, lássál is! Ja, és dugdosd fel mindennemű nyílásodba a kikövetelt bútort, függönyt, karnist, bordűr csíkot, 70 ezres fényképezőt, kerékpárt! Én megszerzem ezeket, nem pedig picsáskodok értük. Ja, és nekem nem kell zsarolnom a kedvesem, hogy elvegyen. :P
Tanulságnak jók voltatok, majd könyvet írok rólatok.
Pele
Til Schweiger.
Sok filmeben láthattad...talán Becstelen brigantyk amiből ismerős...meg ha láttál háborús filmeket....SS egyenruhás tiszteket.....Lara croft,.Joe és Max...Nekem a kedvencem tőle a Fülenincs nyúl. Ezt ő is rendezte.
Írtam privát üzenetet, olvasd el és légy szíves válaszoljál- feltéve ha tudsz
http://www.youtube.com/watch?v=PaGTuLBT59s&feature=related
Erre?
:-O
:-O
:-O
Wo bist du?
:-D
http://www.youtube.com/watch?v=2u4J1AUehJQ&feature=related
und aus diese ?
http://www.youtube.com/watch?v=FQ8zMTrEBp4
A hétvégén ismét volt szerencsém elmélázni az ember mérhetetlenül ostoba korlátos viselkedésén...
Nem törekszem rá,hogy mindenki szeressen, és én sem próbálok mindenkit szeretni. Roppantul megelégedett életet tudok élni úgy is,hogy helyet foglal létemben a grátisz unszinpátia. Tudod ez az, amiért nem kell küzdeni az illető egyednek, csak ránézel és hányni tudnál...sőt, nem is kell élőben látni, elég a virtuál megnyilvánulása...
De hangsúlyozom, ezzel remekül lehet együttélni... nem keresem az ilyen egyeddel a kontaktot, de ha nem tanul a lelkem (és időről időre nem tanul), akkor muszáj vele feltörölni... hisz ezt igényelte a teste...
Azonkívül elképeszt, amikor valaki fogja magát és aztán jól megmondja... és tök elégedett ... igaz nem mondott semmit, a qtya se kérdezte, és nem bántotta senki, de akkor is...
Utóbb (némi figyelemfelhívást követve) feltűnt, hogy vannak markáns frontok a nlc.hu-n. Virtuál és valódi ismerősök, írogatók, figyelők és megmondó emberek...
Elgondolkoztam vajon melyik dobozba lehet szerteágazóan sokoldalú (majdnem gömb!!!) egyéniségemet belefeszegetni...
És őszintén remélem, egyikbe sem ... hisz már rég a kívülálló különc szerepét osztottam magamra és jól érzem magam benne. Nem feltétlen a 13. az asztalnál, mert az folyvást bajságot kavar, de afféle ... mondjuk a 12 és feledik....
Remélemnem voltam teljesen átláthatatlan, és akinek maradok őszinte híve, az ismét jót derült elméncségeimen.
http://www.youtube.com/watch?v=X6mkUmVm1mc
Drága Aranka!
Tudom, hogy a bíró azt mondta, hogy ne találkozzunk a "lehűlés"Ideje alatt, de nem tudok tovább várni. Aznap amikor elmentél,megesküdtem, hogy soha többé nem beszélek veled. De ez csak a durcás kisfiú mondatta velem,mert nem én akartalak először megkeresni. Azt képzeltem, hogy majd te csúszol, mászol előttem, hogy fogadjalak vissza. A büszkeségem akarta ezt. Most már látom, hogy ez sokba került.
Elegem van abból, hogy úgy teszek, mintha nem hiányoznál, és nem érdekelne milyen szarul vagyok. Nem számít ki teszi meg az első lépést. Itt az idő,hogy a szíveink beszéljenek helyettünk. Az én szívem ezt mondja... "Nincs még egy olyan nő mint te, Aranka." Minden nőben akit meglátok téged kereslek, a szemeidet, a melleidet. De ők nem Te vagy. Még csak meg sem közelítenek. Két héttel ezelőtt találkoztam ezzel a kiscsajjal a Bambi Presszóban. Haza vittem magamhoz. Nem azért mondom el, hogy megbántsalak, csak szeretném érzékeltetni, elszántságomat. Fiatal volt, úgy kb. 19 éves. Tökéletes
teste volt, amit csak a fiatalság és a sok év jégkorcsolyázás adhat. Tényleg tökéletes. Feszes cicik, amiket még nem láttál, és olyan segg, hogy összeszaladt a nyál a számban. Minden férfi álma, nem igaz? De ahogy ott ültem a kanapén miközben a csaj rajtam dolgozott, azt gondoltam,milyen dolgok lettek a legfontosabbak az életünkben? Olyan felszínes az egész. Mire jó egy abszolút tökéletes test? Jobban dugott tőle az ágyban? Hát ebben az esetben, igen. De amit ezzel mondani akarok, hogy jobb ember lett tőle? Jobb szíve van, mint az én kevésbé vonzó Arankámnak? Kétlem. Erre még sohasem gondoltam
ezelőtt. Talán kezd benőni a fejem lágya. Később, miután vagy 5x magamévá tettem, az jutott eszembe:"Miért érzem én magam olyan kiszáradtnak és üresnek?" Ez nem lehetett a hibátlan technikája
vagy az eszméletlen teste, a szüntelen szexvágya vagy bármi más. Valami hiányzott. Mit a fene lehet az? Amikor hirtelen beugrott. Nem volt a régi, mert nem voltál ott Aranka! Hogy nézd. Érted mit akarok ezzel mondani? Semmi sem a régi nélküled. Aranka, megőrülök nélküled! Minden, amit teszek, rád emlékeztet.
Emlékszel Erzsire, a szomszéd falubeli egy gyerekes anyára, akivel tavaly találkoztunk? Múlt héten átugrott, és hozott egy nagy tepsi rétest. Azt mondta, hogy nő nélkül nem vagyok jól tartva mostanában. Nem igazán értettem, de nem is fontos ez most. Szóval, megittunk egy pár üveg bort, és
hipp-hopp, ott szeretkeztünk a régi hálószobánkban. Mindent megadott amire vágytam, tudod, mint egy igazi nő, aki nem parázik a súlya vagy a karrierje miatt, vagy hogy hallanak-e a gyerekek valamit. Aztán hirtelen kiszúrta a dönthető tükröt a nagyid régi fésülködő asztalán. Letette a földre, föléálltunk, és úgy néztük a történéseket. Nagyon izgató volt, de egyben elszomorított is, mert eszembe jutott, hogy "Aranka miért nem tette soha le a tükröt a földre? Már vagy 14 éve meg van az a régi tükör, de még egyszer sem használtuk erre." Szombaton, az unokahúgod ugrott be a bírósági végzés másolatával. Julis még olyan gyerek meg minden, de már most is jó fej, és igazi barátként viselkedett ebben a nehéz, fájdalmas időben. Sok jó tanáccsal ellátott veled, és úgy általában a nőkkel kapcsolatban. Szeretne minket újra összehozni, Aranka, tényleg. Ott iszogattunk a fürdőkádban, és jobb időkről beszélgettünk. Itt van ez a tinédzser lány, akinek majdnem ugyanaz a vére, mint a tiéd, és csak arra tudtam gondolni, mennyire olyan, mint te voltál 18 évesen. Majdnem elsírtam magam. Aztán egyszer csak kiderül, hogy Julis igazán szereti az análszexet. Eszembe jutott mennyiszer próbáltalak rávenni, hogy próbáljuk ki, és hogy mennyi olaj volt ez a tűzre kettőnk között. De látod még akkor is, amikor éppen a unokahúgoddal próbálgatom ezt , csakis rád gondolok! Így igaz, Édesem. A szívedben érzed, tudom. Nem gondolod, hogy újra kezdhetnénk? Töröljünk el minden rosszat, és kezdjünk tiszta lappal!
Szerintem menne.
Ha ugyanígy érzel, kérlek, kérlek, kérlek tudasd velem.
Ha meg nem, akkor elmondanád hova tetted a TV távirányítót?
Szerető Bélád