Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
És mond te szegény, nem aludtál bele a nagy hajfestéklemosó projektbe?
Nem értek veled egészen egyet.
Nekem nem nagyon fontos a papír. Angem a tudás sokkal jobban felcsigáz, minthogy a paragrafusok mit várnak el tőlem.
Sok pénzt és időt fektettem azokba a tanulmányokba, amiből eddig, de szerintem ezután sem, egy fillért nem kaptam vissza. Viszont ettől lettem olyan ember, aki képes megközelíteni azt az állapotot, ahol már önmagát találja.
Korábban be-be nézegettem, de már nem érdekel.
Úgy vagyok, hogy ahogy haladok előre (a korral
), egyre kevésbé érdekelnek az olyan jellegű dolgok, amik eddig mankót jelentettek valamilyen szinten.
Szép jó reggelt!
Úgy mondják, hogy jó kibeszélni. Másokat!
Szoktátok olvasni a napi horoszkópot itt az nlc-n??
Én ritkán kukkantok bele, de a rákról még jót nem írt! Utálja a rákokat aki írja ezeket??
Jó, lenne, ha az életfeladataim között ez is ott lenne, de sajna nincs.
Majd a következő életemben felveszem a listára.
Amúgy szép reggelt mindenkinek!
Most, hogy megvolt a napi panaszáradatom, jobban is vagyok!
Most el akarod venni a kedvem?
Nálunk itt magyarhonban, a "hiteles" tudásodat papírokal kell igazolni!
Különben azt mondják rólad, hogy egy kókler vagy!
Sajna, ez van! Igaz, hogy akihez tanfolyamra járnék, az is attól tanult, akinek a könyveiből én ismegtanultam ezt az egészet.
Ráadásul a tanfolyamon ugyanazokat a könyveket használják, mint amit én is.
És, igen, ez vicces is lehetne, de sajnos ezért tényleg egy csomó pénzt ki kell fizetni. Mert itthon, ez a hitelesség!
Az üvegfestést sem tanultam senkitől. Egy csomó dologban jó vagyok, de valamit nagyon rossszul csinálhatok, mert egyikből sem tudnék megélni.
Persze iskolába is jártam, de amiről meg papírom van, azt nincs kedvem csinálni. Amint vizsgázni kell valamiből, már el is megy a kedvem tőle.
Remélem a kinezzel nem fogok így járni!
Örömünkre szolgált, hogy álomba ringathattunk!
De neked székeket!
Jó éjt.
Milyen tanfolyam lesz ? Sokba kerül ?
Szabászatott tanultam még régen a suliba. Mikor már majdnem lejárt az év elmagyaráztam a tanárnőnknek , hogy hogyan kell egy nadrág szabásmitát átalakitani a Nekherman divatlapon látott nadrág után
Elmész egy tanfolyamra- legyen kitől tanujanak -miután megmagyarázod nekik
FIZETSZ !
Most már én is pát intek, jó éjt!
Neked is már rég apuka mellett lenne a helyed.
Dehogy nem!
Csak a gond ott kezdődik, hogy nem ezért születtél ide.
A földön nem kellenek olyanok, akik csak élvezkedni akarnak. 
Jó éjt!
Én is nem sokáig bírom, már pálcikák tartják a pilláim.
Na, azé!
Megyek csicsizni, mert ráfolyik a szemem a billentyűzetre, és az csúnya látvány lesz!
Jó éjt, és kényelmes fekhelyeket!
Szorítok a hálára.
Tudtam, hogy jót fogsz szórakozni!
Örülök, hogy örömet okoztam neked!
Vigyázz, még a végén én foglak oldani, és nem győzöl majd hálás lenni nekem!
Tudom miről beszélsz!
Most valahogy én is így érzem magam.
Tudom, hogy milyen lépéseket kell megtennem ahhoz, hogy hosszú távon fejlődés és boldogság legyen belőle, de borzalmas félelem van bennem. De közben ha megteszek egy-két lépést, ott van a bizonyosság, hogy jó úton haladok.
Ez annyira érdekes. Az ember vágyik a boldogságra, mert tudja, hogy van egy olyan állapot, amiben valóban boldog tudna lenni.
Ugyanakkor azt is pontosan tudja, hogy amíg eljut a boldogság állapotába, addi nagyon kemény az út, és ráadásul még ismeretlen is. Az ismeretlen pedig még félelmes is.
Szerintem ezen mindnyájan elférünk!
A sok jó ember......
Itt az egész állatsereglet elfér melletted.
Itt biztosan ki tudod magad pihenni.
Pedig nagyon úgy néz, mint aki rosszat csinált, és azt mondja, hogy "tudom, kis hülye vagyok, de azért ugye szeretsz?"
A macskám szokott így nézni, amikor... de ezt nem mesélem el. Tömény lenne így éjszakára.
Ha akarod folytatni, mi biztosan kaphatóak vagyunk rá.
Viszont addigra már biztosan mindent mindenki másképpen lát. Persze gondolom ez nem probléma.
Ellenkezőleg!
Mindenkinek tudnia kéne, hogy csak a gyávasága az, ami az útjában áll. Egy ilyen elemzést ha fiatalabb koromban kapok kézhez, sokat lendített volna azon, hogy merjek bízni magamban jobban.
Volt.
És imádott, és én is őt. 
De már nem vállalok be egy ilyen felelősséget, ami egy állattartással jár. Negyedik emelet gyalog nap mint nap háromszor - és akkor még csak a kuty -, esőben- hóban, napsütésben, lassan már mozgásban korlátozottan...
Ne má, most gyászolni fogunk?
Csinálsz nekem negatív reklámot!
Ha a ha ott nem lett vóna, az én mesém is másképpen szólna.
Gondolom ez lehet a baj az embereknél, amikor lecsengenek a lehetőségek, akkor jönnek rá, hogy milyen sivár életet élnek, és akkor jön az elkeseredés illetve a lekiismeretfurdalás, amit aztán ráhúznak akárkire, aki az utukba kerül.
Bennem megmozdult rá a fantázia.
A kuty meg csak szomorkodik, mert olyan árva szegény.