Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házasság-meddig jó?
Torolt_felhasznalo_228777
Létrehozva: 2008. július 21. 21:56
Csak úgy eszembe jutott a kérdés ahogy így olvasgatom a topicokat.
Persze nem kell ahhoz nlc-t olvasni, hogy ellaposodott házasságokat lásson valaki, de itt könnyebben beszélnek róla.
Eleinte gondolom van a szerelem, vagy nincs csak olyan érzés, hogy vele le tudom élni az életem. Vagy kell egy család, gyerek...
De meddig jó vagy élhető egy házasság? 3év? Vagy 4? Nem válik unalmassá a házastárs? És ha van más szerelem, nem börtön már a meglévő kapcsolat?
Egyáltalán, minek a házasság?
Állítólag a férfiaknak ingyen háztartási alkalmazott kell...
Biztosan van akit kellemetlenül érint a kérdés, nem kell komolyan venni, csak elfilóztam...
Hmmmm!
Érdekes amit írtál, de igaz.
Ha követjük a mai kor szemléletét, hogy bizonyos időnként le kell cserélni mindent: bútort, háztartási gépekeket, autót: akkor a férjet, feleséget is le kell?! Mert ahogy lűátunk újabb és újabb autócsodákat, úgy látunk szebb és érdekesebb nőket, férfiakat is. De nem tartós cikkek amit cserélni kell és lehet is könnyen! Ha ellehetetlenedik a kapcsolat akkor igen!
És hányszor lehet ezt megcsinálni? 5 évente, vagy gyakrabban? Számoljuk csak 25 éves kortól 5 évente, az 5 házasság, vagy tartós együttélés...50 után csökkennek a reális esélyek erősen. Hogy meddig élhtő a házasság, az a felek egymás iránti érzelmeinek mélységétől és a toleranciától függ. Szerintem a házasság, az összetartozás kell!
Ha azt kimondod, hogy jóban, rosszban, egészségben, betegségben akkor azt gondold komolyan.
Na ilyen a házasság. Van ilyen és olyan része, de amit ígértél komolyan kell venni, különben segget csinálsz a szádból. Ennyi.
Fura része, hogy olyan fiatalon ígér az ember, amikor még nem is érti mit ígért.
Viszont ettől leszel ember
Ezt a kérdést azoknak tenném fel, akik "eszüket vesztve", képesek nekimenni a másiknak, majd másnap azt mondják, hidd el, szeretlek, tisztellek, becsüllek.
Pont ez a téma vetődött fel bennem is a napokban és én is terveztem indítani erről egy topicot. Csak én a másik oldalról akartam megfogni a témát: a váláséról.
Sokan filóznak arról, hogy van-e a házasságnak ma létjogosultsága. És - valljuk be - a statisztikák arról szólnak, hogy nem nagyon, mert nagyon sok a válás.
Azt hiszem - és ez a személyes véleményem -, hogy ez kicsit összefügg a mai fogyasztói társadalom szemléletével is. Olyan világban élünk, ahol állandó változást/változtatást eröltetnek ránk. A régit kidobjuk akkor is, ha még jó állapotban van (akár mobil telefon, akár tv, vagy bármi más), egyszer használatos dolgokat erőltetnek ránk (sokszor többe kerül a megjavíttatás, mint a csere), eldobható étkészletben eszünk (gyorsétteremben), eldobható tálban melegítünk (étel futárok). Biztos sokmindenkinek ismerős az, hogy ha már kihoztál egy autót a szalonból, már vesztettél rajta min 10%-ot stb. Egyszerűen nincs értéke annak ami régi, ami állandó, ami régóta már a tiéd.
Egy ilyen szemléletű vilában elég nehéz az élet egyetlen területén azt mondani, hogy állandóság kell, van értéke a réginek, a változatlannak. Nyilván van, akinek ez sikerül, nem mondom, hogy lehetetlen.
csak nézek utánad az ablakon.
ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el,
hogy most már menni kell.
A mesének vége és álmodom,
hogy virág nyílik a domboldalon
a felhők fölött ragyog a nap,
ha itt lennél velem.
Én letörölném a könnyeid,
és elmondanám, hogy szép lehet
a holnap, hogy ha elhiszed,
ha itt lennél velem.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem
én nem engedném el
többé már sosem.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem.
én nem engedném el,
többé már sosem.
Kedvesem.
A mesének vége és álmodom,
hogy reggel újra fel kel a nap,
igazat mond és megsimogat,
ha itt lennél velem.
Én mennék veled, de nem akarod,
csak nézek utánad az ablakon.
ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el,
hogy most már menni kell.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem.
én nem engedném el
többé már sosem.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem,
én azt kérném megint,
hogy hazudj még nekem,
Kedvesem.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem
én nem engedném el,
többé már sosem.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem,
én nem engedném el. if(!window.goA)document.write(''); if(window.goA)goA.addZone(35346,{displayOptions:{bannerhome :'http://ad.adverticum.net'}}); (Republic: Ha itt lennél velem)
Csupán egy mondat, talán mindent megmagyaráz:
Nem az az életed párja, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem.
Tolerancia, egymáshoz idomulás, türelem, és a másik egyéniségének, mindkét egyén egyéni szabadságának megtartása.
Ez hiányzik nagyon sok kapcsolatból és a másik tisztelete, becsülése.
A szerelem? Élhet akár sokáig (hosszú évekig is), lehet rövid is. A jó házasságok titka, hogy a két ember között van egy láthatatlan, semmivel össze nem hasonlítható, semmivel nem asszociálható kapocs, mely nagyon erős.
És irigyen tisztelem költőt és festőt, ki helyettem mondja el, hogy mi lakik mélyen a szívemben...
(csakhogy Zoránnál maradjunk)
Igen!!!
Valahol most is félnek. Hangosak a sóhajok.
Sűrűbben hullnak a könnyek, romba dőlnek tegnapok.
Mit mondjak én, míg kezem elér?
Úgy, mint egy szörnyű álom, néha-néha feldereng hogy
az, ami mással történt, történhet velem. S veled.
Nem kell, hogy félj, nincs semmi veszély.
Hogy bármi is elszakít tőled,
azt senkinek nem hiszem el.
refr.: Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
Nem történhet semmi sem veled,
míg létezem, és érzek.
Hogyan tudnék élni nélküled?
Összeköt az élet.
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.
Jobb, ha erről nem beszélünk tán.
Mert annyira őrültség.
Annyi boldog pillanat vár rám
karodban még. Meg kell, hogy értsd:
bármi is elszakít tőled,
azt senkinek nem hiszem el.
refr.
És ha egyszer arra ébrednék:
ránk szakad a föld és az ég.
Ölelj gyorsan át jól,
Tűnjünk el a mából. Jövőnk felé.
ref.2:Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
Nem történhet semmi sem veled,
míg létezem, és érzek
Hogyan tudnék élni nélküled?
Összeköt az élet
Abból ami nélküled lehet, én már nem kérek.
ref.2
Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.
Én is sokszor elfilozom,pl a nagyszüleimen,akik nem igazán szerelemből házasodtak,de egy életet éltek végig becsületben és szeretetben és mikor nagymamám meghalt,nagypapám úgy sírt,ahogy az meg van írva a romantikus nagykönyvekben,pedig nemháztartási alkalmazottat veszített,lévén kettejük közül ő a házias
Gondolom,sokat számít,hogy miért mész bele,mennyire becsülöd a másikat és magadat és mennyire engeded elslamposodni magad lelkileg és mik érnek kívülről.
Ha más szerelem van,az már nem hiszem,hogy házasság,csak kényszer,de más szerelem akkor ven,ha az a házasság már egyébként is elromlott.
Szerintem,aki azt hiszi,hogy a szerelem a házasságban olyan,mint az első 3 évben,az jó eséllyel mellémegy.Nekem pont az tetszik,hogy ez a dolog törvényszerűen változik,bár az alapja biztos. (5.éve vagyunk házasok és 11 éve vagyunk együtt)
Halihó!
Erről a témáról következő a véleményem: én nem is házasságról, inkább kapcsolatokról tenném fel a kérdésed, mert akik csak papír miatt házasodnak, az nem sokat ér.Mi a párommal 8 éve vagyunk együtt, és 2 éve vagyunk házasok.6 év együttlét után kellően megismertem a párom ahhoz, hogy tudjam kihez is megyek hozzá, így a házasság semmi meglepő fordulatot vagy ilyesmit nem hozott.Minden olyan mint régen volt, se csalódás se húúú de nagy pozitív változás nem történt, egyszerűen imádtuk egymást mint előtte.Nem is értem sokan miért fogják fel olyan drasztikus változásnak ezt az egészet.Számunkra egy jó buli volt, ahol az egész család apraja nagyja összejöhetett úgy, ahogy talán a 2 család sohasem lesz együtt újra.Egy gyönyörű emlék amit elmesélhetünk majd az unokáinknak is (remélem).És ennek épp ez a lényege.Én házasság párti vagyok, mert ebbe a döntésbe benne van mindkét fél felvállalása, akarata, és nem csak haználjuk egymást évekig mindenféle felelősség nélkül, aztán ha meguntuk a másikat odébb állunk.
Azzal meg énis egyetértek, hogy nem igaz hogy nem házasodnak az emberek manapság, mert velünk is épp az történt, hogy január 2. hetében mentünk be időpontot kérni, és ehelyett október közepére kaptunk már csak.
Két ember egymás iránt érzett dolgai nem házasság függőek, ha valaki nem bírja a kötöttséget, az egy sima kis együttjárásból is kiszáll pár év után.Aki meg azt nem bírja, hogy csak egy férfi vagy egy nő legyen az életében, az meg ha házas ha nem, úgyis mindig lesz neki talomban egy harmadik is.
Igenis lehet egy embert annyira szeretni, hogy vele tudd elképzelni az életed, csak rá kell találni.Mi a mai napig tudunk hülyülni, újra gyereknek lenni kicsit, de komolynak, felnőttnek, és szülőnek is lenni, mert az élet erről szól.
Na jó éjt!
Tévedés azt hinni, hogy a házasság a szerelem konzerválása és hogy csak addig kell tartania, amíg a szerelemnek. A szerelem egy érzelmileg felfokozott állapot, ami jó pár évig tart, aztán átalakul mint ahogy mi sem maradunk 20-30-40-50 stb évesek.
A házasság szövetség és elhivatottság a másik mellett. Mert felelősséget vállalsz érte, hogy elkíséred az úton. Ki mondta, hogy az az út sima és napfényes?
Régebben nem véletlenül működtek a házasságközvetítők vagy komendálók - ha egymáshoz illőnek látták a fiút-lányt, férfit-nőt, hát egymáshoz segítették őket - nagyrészt sikerrel.
A kolléganőm azt mondta az esküvőm előtt, hogy" elválni nagyon könnyű. Hetente tudnék elválni valamiért. De együttmaradni, az nehéz!"
Néha mellényúl az ember és rosszul választ pont a szerelem miatt. Néha meg érdekházasságok működnek igen jól, sőt szerelemmé nemesedve...
Arról meg, hogy minek a házasság, jó néhány topic szól... meg egyéb más is
Hát igen, ellaposodhat, úgyhogy dolgozni kell rajta egy idő után. De így van ez a barátságokkal is, csakhát házastársi kapcsolatban ez még jellemzőbb, mert az időd nagy részét vele töltöd.
Vagy van a másik megoldás, hogy 2-3 évente partnert cserél az ember, amint múlik a szerelem, továbbáll és keres mást, majd ha az is kialszik, ismét lelép...
Hát, ha van új szerelem, akkor meg mérlegelni kell, gondolom, bár nem voltam még ilyen szitúációban...
etéren az unokatestvérem tanácsa bizonyult a legbölcsebbnek, amit házasságom előtt mondott:
jegyezd meg, hogy a házasságban nem vagy mindig boldog, ahogy az életben sem.
Szabad hozzátennem?
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert szenvedek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
Nem akarom látni, de mégis várom.
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert reszketek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
Nem akarom azt, hogy újra fájjon.
Nem akarom nézni az arcát, ha kérdez,
Nem akarom tudni, azt, hogy mit érez,
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem!
Nem akarom látni, mert nincs erőm látni,
Nem akarom látni, mert nincs időm várni,
Nem akarom látni, mert megsebez újra,
Nem akarom látni, ezt ő is tudja.
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert nem bírom látni,
Nem akarom látni, mert bánt, ha látom,
Nem akarom látni, mert kín, ha várom.
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert elég volt látni,
Nem akarom látni, mert elég, ha érzem,
Nnem akarom látni, mert elégek, érzem.
Nem akarom hagyni azt, hogy elérjen,
Nem akarok állni a tekintetében.
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem!
(Presser-Adamis: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról)
Meddig jó???
Hol eddig, hol addig. Valameddig.
Hol áldás, hol átok
Nincs válasz.
Amúgy meg dolgozni kell érte. Anélkül nem megy.
(most én aludni megyek, de ezt le kellett írnom, ide, az örökkévalóságnak
)
Én megrögzött házasságpárti vagyok. De nem a szélsőséges és kirekesztő "fajtából".
Engem nem zavar, hogy van élettársi kapcsolat, de ne akarjanak meggyőzni arról, hogy az jobb lenne, mint a házasság.
Viszont nem zárkózom el a házasság előtti összeköltözéstől sem, de a magam részéről csak akkor lennék ilyenre hajlandó, ha már kitűzött időpontja van az esküvőnek, TUDOM, hogy a párom feleségül fog venni záros határidőn belül, és nem csak "próba-cseresznye" alapon bútorozunk össze.
Persze biztos szerepet játszik ebben az is, hogy én erősen egyházi beállítottságú vagyok (ref.), vidékről, kisvárosból származom, ahol egyszerűen nem volt része az életnek még 10-15 éve az összeköltözés és élettársi kapcsolat.
Mellesleg, mindenhol azt lehet hallani, hogy kevés a házasság... hát nem tudom, a XVII. kerületben februárban már nem tudtak esküvői időpontot adni szeptembernél korábbra.
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell
Hogy lásd, egy napod mennyit ér
Néha látnod kell
Az élet hogyan fogy el
A lángot akkor őrzöd még
Ha félsz, hogy ellobban, elég
S elveszted fényét, melegét
Jó, mikor hisszük még
Lehet olyan a világ
Amilyet szeretnénk
Hidd el, a hajnal attól szép
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség
Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd
De jaj, a szerelemnek múlnia kell
S ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér
Várj, a kezed ne húzd el
Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz
Ha sírsz, a szemed ne takard el
Miért titkolnánk
Hogy egy kicsit nehéz
Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd
De jaj, a szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér
A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
Míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él