Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hányás fóbia
Létrehozva: 2008. július 23. 15:06
Hányás fóbia, angolul emetophobia.....Már csak a szó hallatán is rosszul vagy? Kerülsz mindenkit aki csak picit is rosszul van? Menekülsz a köhögő embertől, mert lehet mindjárt hányni fog? Benned a félelem, hogy a legkedvesebb ember mellől is kiszaladnál a világból, de kénytelen vagy segíteni? Félsz a terhesség okozta hányásoktól?Nem jársz iszogatós bulikba, mert nagy veszélyzóna?.Kinek ismerős? Ki szenved ettől hozzám hasonlóan? Szeretnék beszélgetni olyan emberekkel akiknek vannak tapasztalatai, hogy miként állnak ellent ennek a szörnyű állapotnak......Kislány korom óta jelen van és mindeddig azt hittem, rajtam kivül soha senki által nem hallott fóbiával állok szemben....Sőt, anno egy merész elhatározás után is sikerült egy olyan pszihomókusba buknom, aki azt mondta adok én magácskának egy bogyót ami jól meghánytatja, no para.....jó mi? Van valakinek olyan siker sztorija, hogy sikerült megküzdenie vele anélkül, hogy gyógyszeres kezelése lett volna? Esetleg volt annyira bátor, hogy mert hányni??? Annyi annyi kérdés, várok mindenkit akit érdekel, aki érdekelt a témában......
A korcsolyázás csak egy ilyen kezdőpont volt ott éreztem először ezt a rosszullétet.
Megértem, hogy a szüleid és közted lévő okok miatt mélyül ez a félelem. Abban igazad lehet, hogy nem ettől alakul ki, hanem a tényleges betegségtől, de magamból kiindulva az olyan helyzetek hozzák elő, amikben egyedül érzem magam. (akár mondjuk az éjszaka közepén, mert valahogy a sötétségben egyedül érzem magam) vagy, amikor valami ismeretlen helyre kell mennem, mert akkor úgy érzem, ha rosszul leszek nem tud senki segíteni. Persze
ez csak az én tapasztalatom, másnak lehet más oka is szerintem.
Lehet, hogy én vagyok nyomi, de ennek a korcsolyás ügynek mi köze a hányáshoz?
nem lehet, hogy csak egyszerűen felhergelted magad, és attól lettél rosszul?
egyébként valami persze lehet ebben az elhallgatós dologban, de én nem magyaráznám az egészet ezzel... ha nem lett volna olyan rossz élmény számomra a hányás gyerekként, nem hinném, hogy a semmiből előjött volna ez a para, csak azért, mert nem mondok ki dolgokat, érted...
de tény, hogy amióta a tököm televan a szüleimmel mindenféle okok miatt, és emiatt állandóan feszült vagyok, mert a saját szüleimet mégse küldhetem el a fenébe, rosszabb lett... szóval a "lenyelt" dolgok rontják a helyzetet... de sajnos ez nem attól alakul ki... legalábbis szerintem... 
Sziasztok!
Szia "It_per_se"!
Pont ezt akartam volna írni, hogy "kihánytad" magadból a fickót.
Nekem ugye itt van a jó kis pánikom, és vegyül a kettő. Utoljára tavaly októberben nyaltam be valami vírust, pedig lánybúcsúra mentem volna... még jó, hogy nem mentem el. Azóta volt párszor, hogy nagylevegő-nagylevegő, de csakazért se.
Szia!
Igazából nem tudom mi váltotta ki, arra emlékszem, hogy én is ki akartam próbálni a korcsolyázást, de hugom nem adta oda. De mire odakerültem, hogy kipróbálhatom már annyira felhergeltem magam, hogy vissza kellett kísérni a hotelbe, ahol laktunk.
Aztán azóta tart rá tett persze egy lapáttal még az a szilveszter, amikor 10 évesen hánytam mondjuk azóta sem. De rossz volt, mert ez a mamáméknál történt és sokáig nem lehetett engem náluk hagyni főleg este. Mindig attól féltem megismétlődik. Most azért már jobb a helyzet:)
Amúgy it per se (remélem jól írtam le:)) hozzászólására írnék, hogy ezt én is olvastam ezt a félelemet, amit nem merünk kiadni. Elég gátlásos voltam mindig is és lehet ezzel függ össze a dolog. A gátlásaimat próbálom egy rossz élményre a hányásra vetíteni.
Sziasztok!
Én is hasonló problémával küszködtem nagyon sokáig, mára már szerencsére elmúlt, de a para azért néha-néha előjön újra.
A hányástól világ életemben féltem, és bár én magam nem voltan hányós gyerek (1 alkalomra emlékszem úgy 3 éves korom körülről), anyukám is ezt mondja, tesóm ellenben igencsak hányós gyerek volt, ha csak egy falattal többet evett, mint kellett volna, kész volt a baj. Ráadásul egy szobában laktunk, és sokszor arra ébredtem fel. Nálam lehet, hogy ez lehetett a fóbia oka.
Felnőtt koromból 2 alkalomra emlékszem (12 .s 26 éves korom).
Amíg a volt párommal voltam (jóóóóó sokáig) a fóbia végig tartott. A kapcsolatunk vége felé folyamatosan szenvedtem (elég rossz volt az egész), viszont amióta nem vagyunk együtt, alig-alig jut eszembe a hányás.
Persze vannak ételek, amiket sosem ennék meg, mert félő, hogy szalmonellás lehet (tojásételek), fagyi ismert helyekről, kifőzde sosem (gyros, hamburger stb.), sőt olyat sem eszem, amiről hallottam mástól, hogy hányt tőle…
Amúgy egyszer olvastam valahol a neten, hogy a hányástól való félelem attól van, hogy van valami olyan dolog az életünkben, ami folyamatosan kísér minket, és bár tudjuk hogy nem jó, beletörődünk, és nem merjük kimondani, hogy nem jó. Legszívesebben kihánynánk, de nem merjük.
Én miután kimondtam végre (kapcsolat vége), azóta elmúlt.
Nálatok nem lehet valami ilyesmi a háttérben?
Szia! Elméletileg mindenkinek valamilyen eseményhez kapcsolódik, amikor gyermekkorában rosszul lett, vagy valaki a környezetében, és ez megviselte... Egyébként én sem hánytam már évek óta, talán kb. 10 évesen hánytam én is utoljára... a legviccesebb ebben tényleg az, hogy sosem leszünk rosszul, de mégis ez az állandó para... egyébként én sem mindig tudom megkülönböztetni a para által generált hányingert és a "rendes", gyomros hányingert, de kb. az esetek 95%-ában (legalábbis nálam) az első fordul elő...
pontosan mi történt a korcsolyázáson? nem érezted jól magad, és elkezdtél félni, h hányni fogsz?
Szia!
Örülök, hogy máris van valaki, aki szívesen beszélget erről. Nekem 9 éves koromban kezdődött egy korcsolyázáson a Balatonon. Akkor volt először ilyen rosszullétem, azt hittem beteg leszek. Kicsi koromban párszor hánytam, de igazából nem tudom miért félek tőle ennyire. 10 éves krorm óta nem hánytam és az sem volt olyan borzasztó, de nem tudom elfelejteni. Mindig is csendes természtű voltam olyan kis félős lehet, hogy ez is közrejátszik benne.
A hipnózisról én is hallottam, bár nem tudok róla sok mindent. Jó lenne, ha lenne ilyen "csodaszer". A tüneteim nekem is hasonlók: erős szívverés, hányinger szerű érzet (bár már ott tartok, hogyha "rendes" hányingerem lenne szerintem nem tudnám megkülönböztetni).
szia:)
Szia! én 19 vagyok, úh. egykorúak vagyunk kb. :) én szívesen beszélgetek erről, sajna a topik eléggé kihalt...
magamról annyit, hogy kb. 7-8 éve lehet meg ez a fóbia, de csak az elmúlt 1-2 évben jött ki igazán, magánéleti gondok miatt (apukám rákos lett)... azóta rosszabbodtak a dolgok, már a háyás említésétől is menekülhetnékem támad, leizzadok, kalapál a szívem és összeszorul a gyomrom... járok pszichológushoz, igyekszem megtanulni azt, amit te is megtanultál a szorongás enyhítéséről, plusz amit szeretnék kipróbálni, az a hipnózis. :) nem tudom, hallottál-e róla, de ez a nagy csodaszer :P állítólag elmulaszthatja a fóbiádat azzal, hogy visszamész, oldódnak a rossz érzések, és voilá, máris kész:) nagyon nehezen, de próbálok hinni ebben, hogy amikor eljön az idő, vevő legyek rá (a pszichológusom csinálná). meg próbálok felkészülni arra, hogy újra átéljem a dolgot... sajnos nem sokat tudok még a hipnózisról, de egyelőre ebbe fektettem minden reményemet :)
neked milyen élménytől alakult ki? én edzőtáborban lettem rosszul mindenki előtt (bár gondolom, ha visszaolvastál, olvastad:)), nagyon rossz volt, utáltam az edzőmet, meg az egész helyet meg mindne, és akko rmég ez is... szóval innen indult...
Sziasztok!
Én 18 éves leszek, és kb. 9 éves korom óta vannak szorongásaim. Én is azt hittem, hogy csak nekem van ilyen parám, de nem régen olvastam, hogy nem vagyok egyedül. Rettegek és undorodok a hányástól és,ami vele kapcsolatos. Ha valaki rosszul van menekülök és attól félek én is hányni fogok.A buliktól is azért félek általában, nehogy valaki annyit igyon, hogy rosszul legyen. Az evéssel nincs különösebb bajom, de ha előjön a szorongásom nem bírok enni. Minden este úgy fekszeml le jaj nehogy éjszaka valami bajom legyen.
Nagyon szeretném megoldani a problémámat, de úgy érzem ez egyedül már nem megy.Jártam pszihológushoz, de ott csak annyit "tanultam" meg hogyan enyhítsem a szorongásomat, ha előjön. Nem tudom van-e velem hasonló korú köztetek, de bárkivel szívesen beszélek erről. (tapasztalatok, "gyógymód" stb.)
Üdv: Dorci:)
Szia Kis Macska!
Írtam privit!
Sziasztok!
Már hosszú idő óta olvaslak benneteket, hátha vigaszra találok. Sajnos nekem is ez a betegségem van,már 14 éve, most leszek 26! éves. Ez bővült depresszióval, személyiségzavarral, kényszerbetegséggel. A szüleim sosem fogadták el a betegségem, inkább kirúgtak otthonról 18 évesen. A mostani férjemnél találtam menedéket. Próbál megérteni, de nem él úgy ahogy én. Van egy csodás 2,5 éves kisfiunk. Vágyunk egy másik babóra. De ott van a félelmem a hányástól. Még leírni is utálom.
Szeretném megkérdezni, hogy van e olyan köztetek, vagy ismertek e olyan embert, akit leszázalékoltak hasonló betegség végett.
Nem feküdtem be soha kórházba, annyira félek tőle a mai napig is. De annyira nem birok kimozdulni innen a 4 fal közül, és anyagilag nem állunk olyan jól, hogy lassan a házasságunk is rámegy az anyagi létre.
Kérlek benneteket, aki hozzá tud szólni, bármit ami segíthet, írjátok le!
Nagyon köszönöm nektek!
Szép napot kivánok!
Sziasztok!
Eltüntem egy kicsit, sok meló lett.
Gina köszönöm. :-( Sajnos nekem az nagyon messze lenne. Pont a Duna, meg a város másik végén lakom. Általában fél7-7ig dolgozm, így olyan lenne jó, aki tud fogadni, mjuk 7-fél 8-kor, és fél óra távra van a munkahelyemtől.
Ez a meleg kiborít. Pánikom - lekopogom ezerrel - mintha jobb lenne egy fokkal, viszont jön a kaja-megromlós időszak. Én már fagyit sem merek lassan enni.
Ráadásul családban van vm kórság...
Melódiás, én is cigizem. Pedig rájöttem, hogy sokszor erősíti a rosszul létet. Annyit már sikerült "elérnem", hogy nem gyújtok rá, mielőtt utazom.
Sajnos rendszertelenül, de szedek nyugtatót (xanaxot), de ezt főleg a pánikbetegség miatt. (de jobb esetben kiüti a hányingeres dolgot)
Kedves Melódiás!
Még nem sikerült eljutnom pszichoterapeutához
De ahogy sikerül eljutnom megírom mi volt!
Nekem is egy gyerekkori esemény miatt... állítólag mindenkinek onnan indul, úgyhogy szerintem jól sejted, valószínűleg neked is az lehet az eredete... egyébknt nekem annyi történt, hogy edzőtáborban rosszul lettem, és az edzőm le se sz.rt... mindenki előtt dobtam ki a taccsot, és emlékszem, hogy mennyire szégyelltem magam meg minden, és senki se segített
a mai napig utálom azt a nőt, persze nem csak emiatt, egész bűnlajstroma van, de ez már más tészta...
talán azért mégiscsak meg kéne próbálnod a pszichológust (nyugtatókat én sem szedek), ha van rá pénzetek... hátha segítene... én úgy tapasztalom, hogy egyedül ebből nagyon nehéz kimászni
egyébként én a sajátomat enyhe közepesnek mondanám... az egyetlen probléma, hogy nekem a stressz meg az idegi dolgok mindig hányingerben jönnek ki, ami nem segít... de igyekszem túllépni rajtuk, igyekszem kontrollálni ezt az egészet, kibeszélni magamból (itt és a pszichónál), de közben meg mégse bújni pl. egész nap az erről szóló oldalakat (teljesen felesleges, mert az ember csak elolvassa,h másnak milyen tünetei vannak meg mittomén, és csak rosszabb lesz tőle).
Szia!
Nem járok pszichohoz, nyugtatót sem szedek, félnék, hogy függővé válnék tőle. Helyette ezerrel cigizek, bár a fóbián az nem segít, sajnos. A fóbiám erőssége változó, még napszakokban is eltérés van (éjjel nagyon erőssé fokozódik, mert csend van és felerősödnek a hangok, így minden apró zajra összeugrik a gyomrom, van hogy nem alszom emiatt) Azt hiszem azóta durvult be ennyire, mióta itthon vagyok lassan már 7 éve a két gyerekemmel. Sokat segítene szerintem, ha dolgoznék, de nem sikerült még elhelyezkednem. Nekem a tisztaságmániával kapcsolódott össze a fóbia, a fertőzésektől való állandó para miatt, ezért állandó fertőtlenítés az életem. Bár már kezdem magamat leszoktatni róla, ugyanis rájöttem semmi értelme. Az én két gyerekem minden kórságot hazacipelt az oviból, sőt merem állítani, hogy a többi gyerek nem volt ennyit beteg, mint az enyémek, valószínű, mert a többiek többet találkoztak kórozókkal, mint az enyémek.
A fóbiám kialakulását egy gyerekkori eseményhez tudom kapcsolni, de nem biztos, hogy amiatt alakult ki. Nem tudom.
Neked?
Szia!!
köszi a "gondolást", szerencsére átmentem!!!! 
én sokat vagyok errefelé, de sokszor látom, hogy még mindig az én üzenetem az utolsó...
pedig én is szívesen beszélgetnék!! 
Gina! Én gondoltam rád ma, remélem sikerült a vizsgád és a hányingered is elmúlt.
Tökre örültem, hogy így elkezdett pörögni a topik, de úgy látszik, ha én megjelenek, mindig leáll, kár.
sziasztok! bocsi, nem volt net az eső miatt, ezért nem tudtam írni... én is szeretem a hűvös időt, frissebbnek érzem magam olyankor én is...
ma nem vagyok a topon, holnapután nagyon nehéz vizsgám lesz, szemét tanárokkal és eléggé félek, ezért eléggé hányingerem volt meg nemrég még a hasmenés is rámjött... 
na de most már jobban vagyok azért... koppkoppkopp. azért gondoljatok rám holnapután délelőtt, mert be leszek tojva 
Mimas merrefelé laksz? az én pszichóm a 22. kerületben van... csak nem tudom, mennyire akarsz messze menni...
sziasztok!
Remélem mindenki jól van. Lekopogom, de én határozottan élvezem a hüvös időt, igaz azt nem, hogy térdig vizes vagyok (semmi értelme az esernyőnek).
Aki jár jó pszichomókushoz, átküldené nekem priviben az elérhetőségét és hogy mennyiért dolgozik kb.? Elhatároztam, hogy jún. fizum egy részét erre áldozom, ha már nyaralni nem megyek. Muszáj vmt kezdenem a pánikokkal és ezzel a kórsággal.
Sziasztok!
Edin@! Én maximálisan megértelek, és ugyanilyen érzéseim vannak a gyerekeimmel kapcsolatban, amiért utálom magam, pedig imádom őket. Szóval, tudom, hogy ez nem nyugtat meg téged, de én ugyanezeken megyek keresztül.
JA és le a kalappal elötted, hogy meg tudtad hánytatni a gyerekedet, mert sokunk nevében mondhatom, hogy ez nem mindenkinek ment volna itt a fórumon, többek között nekem sem, szerintem. Bár már próbálom szoktatni magam a gondolathoz, hogy nekem is menni fog egyszer és nem fogok pánikolni, de élesben még nem próbáltam, csak a gondolat szintjéig jutottam és futattam le párszor a jelenetet, hátha sikerül.
Cresence! Ügyi voltál, hogy így vissza tudtad tartani a hányást, valahogy én is így csináltam a legutóbbi nyavalyás rohadt vírusnál, csak nekem annyival könnyebb volt, hogy nem ettem semmit aznap még, mert reggel kezdődött a tejeskávé megivása után. Abban már nem vagyok olyan biztos, hogy ha ettem is volna, akkor sikerült volna e megúsznom. Mi volt a pszichiáter prof.-nál? Tud segíteni?
Adrienn! Milyen volt a pszicoterapeuta?
Üdvözlet az Újaknak! Meg mindenkinek, aki olvassa a fórumot!
A hűvös az nekem is határozottan jó. A melegben mindent rosszabbul viselek..
Gyerkőcvállalás kérdésében nem igazán a terhességi rosszullétektől félek. Gondolom, ha ott tartanék, akkor ez lenne az aktuális para, de most nem ez a fő ok, hanem a gyerekemmel kapcsolatos tapasztalat. Ez a mindennapjainkat határozza meg sajnos, szó szerint szinte félek a saját gyerekemtől. Nincs olyan ölelés, puszi, aminek önfeledten át tudnám magam adni. Az állandó készenlét, figyelés, ha éjszaka átjön, már a gyomrom a torkomban, hogy nem rosszul van-e, pedig lehet hogy csak rosszat álmodott. Van pár gyerekes itt a fórumon, talán ők tudják miről beszélek.
Az amúgy meglepett, hogy ez a 4. leggyakoribb fóbia a világon..Ehhez képest elég értetlenül állnak az orvosok előtte
Sziasztok!
Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én határozottan jól érzem magam mikor lehül az idő.
Megvolt a pénteki banzáj... persze sok-sok nyálcsorgató kajával. Megkockáztattam kettő fasirtot, meg egy kis pipi husit (nem egybe, úgy falatonként...). Sajnos rosszul is lettem, de inkább kitartottam, mert a taxizás gondolata még jobban kikészített. Aztán végül is persze semmi baj nem lett. Még bulizni is elmentem.
Hogy telt a hétvége?