Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szerintem iszonyú tanulságos könyv!
A legtöbb ember életében adódik hasonló helyzet, amikor egy beteg, idős, főleg egyedül maradt szülőről, rokonról gondoskodni kell.
A való életben mindenkit próbára tesz, ha Iza helyzetébe kerül.
Nem maradtál le. Még beszélget(get)ünk.
Én olvastam a könyvet, jó régen, és most azon töprengek, abban írt-e a gyerekvállalás kérdésről, mert ez sokszor eszembe jut vele kapcsolatban...
Sziasztok!
Mivel erre a fórumra jóformán csak a leveleimért nézek be, igy lemaradok a számomra jó topikokról is. Mint most is történt.
Szabó Magda nekem is a kedvenceim közé tartozik és több könyvét olvastam.
Nem tudom volt-e már szó a Megmaradt Szobotkának c. könyvéről. Ha nem, ajánlom figyelmetekbe. A szintén iró Szobotka Tibor, a férje volt, akivel igen harmonikus házasságban éltek. A könyv az iró emlékeiből összerakott életrajz.
Legalább 20 éve, hogy olvastam, de most ismételni fogok. Megéri.
Ezt a tulajdonságodat irígylem!
Az én családom nagy gyüjtögető, amitől szerintem meg lehet fulladni egy határon túl. Félek, hogy idővel kicsit én is ilyen leszek, pedig ha 2,5-szer annyi vacka van az embernek, int kéne, akkor az igazán hasznost sem tudja megfelelően használni.
Nagyon szépen foglaltad össze a Pilátus lényegét. Tényleg újra fogom olvasni. Most, hogy mondtátok, felrémlettek bennem is a részletek.
A neten rendeléssel az a gond, hogy külföldre szállításkor a könyv árának többszöröse a postai költség. :-(
Á, én reménytelen vagyok. Tárgy-, és felhalmozásfóbiám van! :-)) Semmilyen tárgyhoz, könyvhöz, egyébhez nem ragaszkodom, még akkor sem, ha szentimentális éréke van. Félévente kiselejtezem a fél életemet, mert úgy érzem, megfojtanak a tárgyak.
A könyvekkel meg úgy vagyok, hogy külön élvezem, ha "megkívánok" egy régi olvasmányt, és nehézségekbe ütközik a megszerzése. Előjön a vadászösztön belőlem, és csak még értékesebbé válik, ha végre megszerzem valahogy, mintha csak lekapnám a polcról! Tudom, kicsit gyagyásan hangzik...
Szerintem Iza alakja azért annyira tragikus, mert a maga, mondhatnám önző standardjai alapján nézi azokat a dolgokat is, amelyek több empátiát kívánnak. Objektíven nézve valóban mi kivetni való van abban, amit ő csinál? Odaadó gyermeknek látszik, aki "mindent" megtesz az anyjáért. Ugyanakkor csupán egyetlen lényeges dolgot nem vesz figyelembe mindezzel, az anyját. Jó-e neki, amit ő nyújt? Erre van-e igénye? Valóban segít-e neki, vagy csak saját magának akar megfelelni.
Először is, meg sem próbálja az ő szemével (is) nézni a dolgokat. Jó, mondjuk azt, erre nem mindenki képes. De amikor már egyértelmű jelek érkeznek az anyjától, ha nem is verbálisan, azok mellett is vakon megy el. És továbbra is egy steril, pusztán elvek alapján felépített rendszerbe próbálja beleterelni a kapcsolatukat, amelyből szinte teljesen hiányzik a humánum. Mint a többi emberi kapcsolatából is.
Neten nem tudsz könyveket rendelni?
Bár lehet, csak én nem vagyok egy könyvtárba járós típus, szeretem a kedvenc könyveimet a polcon tudni
Á igen! Mint az Álarcosbál. Pöttyös (vagy csíkos?) könyvben volt meg.
Juj, nagyon irigyellek, hogy még előtted áll a Freskó! Nem fogsz csalódni. Ez is az a fajta regény, amit nem elég egyszer elolvasni.
Én most a Danaidát szeretném újraolvasni. (A Katalin utca és az Ókút is nagyon klassz, utóbbit kimondottan kedvelem.)
Említettem a Szemlélőket előbb már. Azzal kapcsolatosan meg az az érdekes élményem, hogy egyszerre nagyon Szabó Magdás, ugyanakkor meg valahogy nem illik bele a regényei sorába, annyira különleges. Megdöbbentő ahogy abban is szövi a szálakat, az elején megfeszítve koncentráltam, hogy ki kicsoda is, és mikor már elhitette velem, hogy képben vagyok, akkor jött a BANG!, egy újabb információval, aztán kezdhettem elölről olvasni. De azért élveztem, hogy milyen briliánsan megvezetett. :-))) Tényleg azt is jó lenne megszerezni, csak olyan nehéz. Annyira hiányoznak itt a jó magyar könyvtárak!!!
Most már egyre inkább úgy érzem, hogy újra kell olvasnom.
Szerintetek az lett volna helyes, ha Iza hagyja az édesanyját ahol van, a saját életében, és ott segít rajta, gyakrabban jár hozzá, besegít a megszokott életébe?
Helló! A Születésnap ,mondhatnám szintén lányregény. Illés Bori a főszereplő. A felnőtté,értelmes,érett nagylánnyá válásáról szól.Azt hiszem szintén régi könyv,mivel még egész kislány voltam amikor először olvastam. Szintén eléggé sötét az ábrázolásmód,de én imádtam. Felnőtt fejjel is újraolvastam.
a Freskóhoz sajnos még nem volt szerencsém,de igyekszem megszerezni.Most a Katain utcát tervezem,bár azt már régebben olvastam, aztán az Ókutat.
Azt hiszem, és ahogy Te is irod az olvasással kapcsolatos élmények potólhatatlanok.
Én a filmhez képest a könyvet igen. A film kicsit "iskolásabb", kicsit kevésbé élesen hozza a tragikus történelmi implikációkat, de ez lehet, hogy csak az én értelmezésem.
Igen, pont így voltam én is Izával.
Most teljesen elbizonytalanodtam, a Születésnap az melyik is?
A Disznótor nekem nagy kedvencem annak ellenére, hogy mennyire negatív. Valami fantasztikus mekkora indulatok, energiák feszülnek benne. Jó ellenpontja a Freskó, amely hasonló indulatok, hasonló tragédiák ellenére feloldozást ad a végén. Én kevés könyv elolvasásakor éltem át akkora katarzist, mint a Freskónál, a Bűn és bűnhődés volt hasonló katartikus élmény, ha jól emlékszem. Mindkettő végén megállíthatatlanul bőgtem, de nem a szomorúság miatt, hanem így oldódott ki a feszültség belőlem.
Amikor elolvasok egy-egy ilyen kaliberű regényt, akkor napokig azon kapom magam, hogy mindig "vissza akarok térni" valahová, és ott motoszkál bennem, hogy menni kéne, de hova is? És akkor csalódottan rádöbbenek, hogy "Ja abba a világba, amelyből a könyv befejezésekor mesterségesen kiszakadtam".
Most épp az Anna Karenina sokadik elolvasása után vagyok ebben az űrben. :-)
Én az Abigélt nem találtam sötét tónusunak.
A Pilátust többször is olvastam,de a cimét nem igazán tudtam értelmezni,persze lehet,hogy ez az én hiányosságom.Egy biztos:ahányszor elolvastam, minden alkalommal ellenszenvesebb lett a Szőcs Iza alakja,és ez a regény valóban sötét szineket mutat,ahogy a Disznótor is.Ugyanigy a Születésnap ,amit szintén többször elolvastam.Ami érdekes mindegyiknél ugy éreztem mintha magam is ott lennék a szereplők között,ott élnék a regényben.Ezt sosem tudtam mivel magyarázni.Igazából mindig az olyan könyveket szerettem amik olvasása közben ilyen érzéseim voltak.
Köszönöm szépen, pont ilyesmire gondoltam!
Érdekes, első olvasásra nekem egy elég kemény dió volt a könyv, de voltam kb 25-26, amikor olvastam. Másodjára döbbenten láttam, mennyire nem fogtam fel a lényeget, és igen, akkor a szó, amit én Izára használtam, az EMPÁTIÁTLAN volt. És kiabált bennem valami az érzelmi vaksága ellen, hogy hogy lehet ennyire idegen egymásnak szülő és gyerek, és hogy remélem, nem így élem majd meg/át az életemet. Na, de ekkorra már ÉDESANYA lettem én is, és ez nagyon sokat jelentett a saját szüleimmel való kapcsolatom fejlődésében is. Már egy másik Caithleen olvasta ezt a regényt akkor 7-8-9 évvel idősebben, és a megértés egy másik fokán.
Az viszont továbbra is motoszkál bennem, hogy "Jaj annak, aki felismeri az igazságot, de gyáva cselekedni" vagy hogy is volt. Vajon Iza tényleg felismerte az igazságot, és vajon gyáva volt cselekedni vagy nem is volt képes rá? Hol siklott félre? Hol váltak szét ennyire a szálak?
Szóval vannak még kérdőjelek.
Szia!
Íme az írónő saját szavai:
http://www.europakiado.hu/index.php?l=h&s=3&n=601
Érdekes, mert én kicsit másképp éreztem. Nem láttam ilyen sötéten Izát...
Újra kellene olvasni.
Te hogy gondolod?
Én is megnéztem, mert külföldön élve még inkább felértékelődik minden ilyen mű, de maradt hiányérzetem utána. Leginkább az, hogy nagyon szimpla a regényhez képest, de persze, tudom, hogy azt a fajta szövevényességet, sokrétűséget, telítettséget lehetetlen visszaadni filmen, amit a regény nyújt.
Egyetlen egy esetben éreztem úgy, hogy regényt nemcsak megközelít, de fel is veszi vele a versenyt a filmes adaptáció: Jane Austen Büszkeség és balítéletének 6 részes változatánál. Pedig a regényt eredetiben olvastam, mégis azt mondom, le a kalappal a filmkészítők előtt(, különösen angol nyelven nézve nagy élmény, ahol Mr Darcy/Miss Bingley fantasztikus kiejtétében is gyönyörködhetünk)
. De az Abigél is hasonló, bár a regény sötét tónusához képest a film azért "könnyedebb", vagy nem is találom a jó szót.
Azt kérdezném bárkitől, aki olvasta a Pilátust, (már régóta motoszkál bennem), hogyan értelmezitek a címválasztást. Hátha van valami érdekes válaszotok! :-)
Mindenképpen örülökannak,hogy egyáltalán elkészült ez a film.Hiszen manapság már nagyon kevés érték születik,vagy ha mégis az nem kap túl nagy nyilvánosságot.Elborit bennünket a szemét,a gagyi,az igénytelenség./ saját környezetemben -munkahely- is ezt tapasztalom./
Ezért, minden hiányosságával,apró hibáival is csak szeretni lehet.
Én igy látom.
Nagyon sok adatot találsz az írói ajánlásokban fülszövegekben. én mindig tüzetesen átolvasom, mert informatív. a merszi möszjőben pl. leírja, hogy volt egy franciatanár a gimnáziumban, aki sokkal emberibben bánt velük, mint a többi oktató, mégis kinevették a háta mögött (Garas azaz Abigél), míg egy osztálykiránduáson "felfedte" a titkait ez a bizonyos tanító, azaz, hogy a háborúban milyen kemény élethelyzetekben kellett megállnia a helyét, és innentől a lányok nemcsak szerelemesek voltak belé, hanme feltétlenül tisztelték is.
Ezekre az életrajzi részletekre olyan kíváncsi lennék... Hogy mi valóság, kik voltak, akik ihlették a híres szereplőket...
Azt pl tudom, hogy az Abigélben a Matula pedagógusait, nevelőit az írónő saját tanárai ihlették. A Für Elise erkölcstele, ám a lányok körében népszerű férfi pedagógusa és az Abigél Kalmárja között sem véletlen a hasonlóság szerintem.
Arra is kíváncsi lennék, hogy a Für Elise-ben leírt saját emlékei mennyire valósak. Tényleg írt-e a festmény kutyájáról dolgozatot, stb.
Ha valaki tud esetleg ajánlani valamiféle információkat ezekről, annak nem csak én örülnék...
igen, én is teljesen elfogult vagyok, bár a Régimódi történet filmváltozata - noha szinte pontosan követte a szövegkönyvet - nekem mégsem volt az igazi.
Cili úgy udom nem a féltestvére volt - és persze nem is hívták Cilinek, de a pontos részleteket nem tudom.
Ami nagyon tetszik a visszatérő nőalak ábrázolása, akinek kettős kapcsolata van a férjével (az édesanyja), kíváncsi vagyok, hogy ő hogyan élte meg fiatalon, hogy a két ember akit a világon a legjobban szeret, mégsem szereti egymást őszintén.
óriási űr, amit hagyott
minden nyaralásomra a könyveivel pakoltam tele a bőröndöt, és szomorú voltam, hogy már az út felénél kiolvastam mindent. a zeusz küszöbén, kiváló útikönyv és a férjéről is sok minden kiderül belőle - pl, hogy milyen őszinte és elrendelt találkozás volt az övék