Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Férjem volt nője
Létrehozva: 2008. október 10. 23:01
Sziasztok!
A férjemnek még jóval előttem volt egy olyan barátnője akinek a férjem volt az első. A csaj állítólag akkor nagyon bele is volt zuhanva a páromba- gyereket is akart tőle- de a párom lapátra tette. Nem is akart gyereket tőle, meg állítólag csak azért volt a csajjal, hogy legyen valakije. (ezt a férjem mondta)
DE! A szakításuk után is összejártak, cukrászdába mentek, beszélgettek. Mikor én összejöttem a férjemmel, kérdeztem, hogy tartja-e még vele a kapcsolatot. Ő azt mondta, hogy nem. Időközben teltek az évek, (7 év ), a lány a férjével ide költözött a mi városunkba. Óhatatlan, hogy összefutunk a csajjal, vásárlás közben, ilyesmi... A párom munkája révén is összefuthatott a lánnyal, én erre rákérdeztem, ő azt mondta, hogy nem, később azt mondta, hogy igen, de csak pár szót váltott a lánnyal.
Nemrégiben nem voltam otthon pár napig, mikor hazajöttem utána ahogy beszélgettünk "elszólta" magát a párom és annyit tudtam kihúzni belőle, hogy megint találkozott a lánnyal, de csak futólag. De a beszédéből kiderült, hogy ez nem csak ilyen puszi-puszi, hogy vagy dolog volt. De a férjem hamar lezárta ezt a beszélgetést annyival, hogy ne kérdezgessem őt.
TUDOM,hogy sexuálisan nem csalna meg, de utálom, hogy nem őszinte. Mert ilyenkor bennem is felmerül az, hogy ha csak leültek piálni valahova akkor miért nem mondja ezt?
Valakivel történt már ilyen?
Úgy értem "normális",hogy a volt nőjével "összejár" néha?
Nem tudom, én nem járok össze a volt pasimmal, még akkor sem, ha olyan "mély benyomást" tett rám, hogy ő volt az első...
Kb. én is ilyen lehetek, biztosan sok függ a mentalitástól is.
Az én kedvesem is figyel a volt barátnőjére - sőt... együtt aggódtunk érte egészen addig, míg valamennyire nyilvánvalóvá nem vált, hogy ő is jól elboldogul -, ugyanígy én sem zárkózom el attól, hogy a volt barátom elmesélje, hogyan érzi magát a párjával. Persze eleinte furcsa volt számomra, hogy éppen nekem mesél vagy nyafog, de idővel megszoktam, és megértettem, mivel mostani kedvesem annyira jó barátom, hogy szerintem életem végéig beszámolok mindenről neki, akármerre vessen is a sors.
Nincs ebben semmi rossz, csak a féltékenység tupírozza fel az "ügyet" (hozzáteszem, szerintem felesleges tipródást okozva...)
Ez igaz! Az elején már elszúrtuk, mindketten. a férjem azért mert egyszer volt, hogy " véletlen" feltárcsázta a csajt, én ott voltam mellette, és mikor meg akartam szólalni, hogy mondd már neki azt, hogy véletlenül hívtad és rakd le akkor intett, hogy hallgassak, és mikor hallottam, hogy a vonal végén a csaj kérdezi, hogy miért hívtál? Akkor azt mondta a párom, hogy á semmi, csak gondoltam érdeklődöm, akkor a csaj válasza ez volt: Igen, persze, hogyne... És én mindezt hallottam. Na utána volt is hiszti, meg csípőre tett kéz, meg minden, hogy miért nem tudta azt mondani a csajnak, hogy jajj boccs véletlen volt. (egyébként tényleg véletlenül hívta egy névazonosság miatt, meg mondom ott is ültem akkor mellette)
SZóval lehet hogy ezen sem kellett volna hisztizem, de ez akkor rohadt szarul esett. És azóta sem tudom túltenni magam rajta.
Kedves Péter :)
Ha ridegen fogalmaztál is, mindenesetre meglehetősen igazad van :)
Köszönjük a "másik oldal" szemszögéből való értékelést :)
Hát én aztán tényleg nem vagyok túlzottan liberális, de én is tök jó, illetve "normális" viszonyban vagyok a volt párommal.
Nekünk még a közös biciklitúra, közös nagy bevásárlások is beleférnek, vagy kocsival elugrunk néha ide-oda, esetleg feljön netezni néha, mert jelenleg nincs net nála egy darabig... Szóval ehhez képest a Te párod nagyon szolid, és úriember:-)
Amúgy nekem is van "igazi" barátom is, szóval "valódi" párom.
Figyu, ÉN tudom, hogy nem csinálok semmi olyat, ami bűnös, vagy elítélhető dolog lenne, nincs titkolnivalóm, szóval nincs miért agyalni ezen a témán szerintem. Se nekem, se a páromnak.
Mondjuk az is igaz, hogy a barátom NEM férjem, nem élünk sem vagyon- sem egyéb közösségben, nem áll szándékomban hozzámenni vagy gyereket tervezni sem vele, sem mással, és mivel én alapból nem vagyok házasságpárti ember, ezért nem lehet az én esetemet összehasonlítani a Tiéddel. Viszont úgy érzem, ha házas lennék, akkor se zavarna a dolog, és ez számomra odavissza játszik. Soha, de soha az életben nem voltam féltékeny ember, mondjuk szerintem már annyira NEM vagyok féltékeny, hogy ez se normális:-)
Akkor neked jófej a volt férjed, és te is biztosan az vagy
Emellett toleránsak a párjaitok, ami igen dícséretes (és sajnos ritka manapság).
Hűha lehet hogy félreértettél?
"MAsodszor: vannak pasasok, akiknek "az elsö" meghatarozo marad az eleteben. Nem patologias dolog, ertekrend kerdese (ne jelenti, hogy a nök rangsoraban elörreb helyezi, mint Teged!)"
A csajnak volt az ÉN FÉRJEM az első az életében még akkor...
Szia!
Na figyu! Amíg nyomod a számonkérést úgy fog hallgatni, mint a sír. Tudja, hogyha bármit mond, jön a hiszti. Az meg senkinek sem kell.
Valószínű, hogy ezt már régebben rendesen elszúrtad, egy olyan hangvétellel, hogy nem fog neked többet beszámolni. Nem azért mert nem szeret, vagy megcsalt, vagy más ilyenek. Kerüli a konfliktust. Valószínű, hogy semmi szüksége a drámára, meg a veribigfemölikonfliktra, úgyhogy inkább kussol. Én is ezt tenném. Nekem is van egy, azaz egy olyan exem akivel össze-össze járunk, dumálunk, eszünk sütit, meg ilyenek. Tudod miért működik ez egy? Mert elmúlt köztünk a szerelem, a szexuális vonzódás, vagy hívd, ahogy akarod. Legyél nyugodt. A féltékenységgel, a számonkéréssel, a hisztivel csak rontasz a dolgon.
A másik oldal helyzete sem egyszerűbb, mert ugye kivel ossza meg az élményeit, meg a benyomásait, ha nem veled. Mesélne is ő, csak a csípöretett kézre, a szúros tekintetre, a nemszólokhozzád életérzésre összerándul a gyomra és szépen csöndben belapátolja a húslevest.
Te fortyogsz, benne meg ottragad a mondóka. Nagyon nem jó ám ez így.
Ezt szüli a bizalmatlanság...
Üdv:
Péter
egyetertek Anonymmal. Elviekben semmi gond.
Lehet, hogy a ferjed azert "zar" mindig, mert ugy erzi, felelössegre vonod? (ehhez elegendö mar egy felreertett hangsuly is, akor is, ha reszedröl nem ez a szandek!) Elöször is elötted törtentek a dolgok, a pasas szabad volt, semmi gond. MAsodszor: vannak pasasok, akiknek "az elsö" meghatarozo marad az eleteben. Nem patologias dolog, ertekrend kerdese (ne jelenti, hogy a nök rangsoraban elörreb helyezi, mint Teged!)
Ha egyszerüen csak erdeklödnel, kivancsi lennel, talan maskepp reagalna.
Javaslat: mondd leg neki (a pasasnak), hogy szeretnel vele megismerkedni, ha ö ilyen klassznak talalja, biztosan neked is tetszene! (meg az is lehet, hogy valoban tetszeni fog neked!)
Probalj valami baratsagos, nyitott, erdeklödö beallitottsagra szert tenni! (pl. mi az, amit a ferjem ennyire becsül/kedvel benne? hatha en is klassznak talalnam?)
es ne kerdezz ra minden nap (minden masnap se!).
Akkor visszatérek az elejére.
Bizonyos fokú udvarias kapcsolatot tartani a volt baráttal, barátnővel teljesen természetes, sőt... elvárható és elfogadható. De rendszeresen találkozni úgy, hogy otthon inkább nem mondom el, na ez az, ami már nem tisztességes...
Szerintem beszélgess el erről a férjeddel, és mondd el neki, mennyire bánt. Meg fog érteni.
Hát ez az!
Nekem is mondott már ilyet, hogy azért nem mondd el nekem "bizonyos" dolgokat, mert fél, hogy felhúzom magam, meg ideges leszek. De hát én ettől vagyok ideges, ahogy te is írod, hogy ha meg nem mondja akkor olyan mintha valami tényleg történt volna kettejük között....
Lehet, hogy a volt baratnonek gondjai vannak, es a ferjed nem akarja neked elmeselni.
Mondjuk nekem se tetszene, ha azt mondana, ne faggassam ot. Miert ne? Pont azert, mert igy filozol, mi dolguk van egymassal, meg gyanakszol.
Azt ketlem, hogy barmi fuzne hozza a ferjed egyreszt ennyi ev utan,masreszt, ha igaz, akkor sem szerette igazan, csak eppen kellett neki valaki. Egyszeruen kellemetlen lenne elhajtani, mert miert ne allna vele szoba?
Probald elmondani a ferjednek, mit erzel. Remelhetoleg megerti. Mert nem azzal van problema, hogy arra gondolsz megcsal, csak nem esik jol, hogy nem avat be.
Előző hsz-emből fakadóan (madarat tolláról...) elvileg semmi akadálya :)
De én a helyedben inkább a párodtól kérdezném meg, mi van a volt barátnőjével. És egy idő után biztosan közölném, hogy azokra a beszélgetésekre kettejük közt szerintem nincs szükség (hangsúlyozom, én max. msn-en vagy telefonon "tartok kapcsolatot" a múlttal, ha már felkeres, de 1-2 kényszerű alkalmat kivéve soha nem találkoztam velük jószántamból, ha másért nem, a kedvesemre, vagy az ő párjára való tekintettel...)
Szerintem ez gáz, ilyet ne tegyél.
Úgysem igaz, és nagyon átlátszó ürügy.
Valójában mi bánt abban, hogy beszélgetnek? Nem mintha nem bánthatna, tudom, az milyen. Az én férjem is tarja a kapcsolatot két exével is, és nekem is rosszul esik, az egyik. De én tudom pontosan, miért.
Szia!
Tök ugyanezzel a problémával küszködöm. Szeretnék megbízni a páromban, és elhinni neki, amit mond, de nem kezeli természetesen ezt a dolgot. A pasik vhogy ezt rohadtul nem tudják kezelni.
Legutóbb épp videót néztünk a telefonján, amikor hívta az ex... én nem szóltam semmit, próbáltam úgy tenni, mintha nem zavarna (de hát ki az, akit nem zavar, hogy még mindig találkozgatnak??), és gyorsan próbálta lerendezni a telefont, utána meg megjegyezte, hogy "hú, hát ez ciki". Én meg totál nem értettem.
Mondtam már neki, hogy ha nincs szégyellni-és titkolnivalója, akkor ne legyen zavarban, és kezelje már természetesen, mert ezzel a viselkedéssel csak megőrjít, mert gyanússá teszi a helyzetet.
Azt mondta, azért nem szeret erről beszélni, és próbálja "elsumákolni" a dolgot, hogy én ne kombináljak, meg ne legyek féltékeny, mert nincs rá okom. Elmagyaráztam neki, hogy a titkolózástól kapok idegbajt, mert akkor aztán tényleg azt hiszem, hogy van vmi a dolog mögött! Meg is beszéltük, hogy akkor nincs többé tiktolózás, és talán ha látja, hogy tényleg nem érdekel, és bízom benne, akkor normálisan fogja tudni kezelni a dolgot.
Amúgy én még azt is megértem, ha találkozik az exével, én is szívesen beszélgetek az előző barátommal, mert nem haragban váltunk el. (Bár mi nem direkt találkozunk, és nem annyi időre.) A para csak az, hogy a csaj még mindig szereti állítólag... (amúgy nagyyrészt a csaj miatt ment tönkre a kapcsolat, és sztem nem tudja túltenni magát az egészen...)
Nem vagyunk olyan sok ideje együtt, így csak párszor merült fel ez a probléma, de ha túl gyakran találkoznak, akkor az azért már engem is zavarni fog... remélem nem kell majd ezzel bajlódnom.
Szerintem ha ennyire sok idő telt el, akkor nem érdemes foglalkoznod a dologgal! Ő TÉGED vett feleségül, és amint mondta, nem volt neki komoly ezzel a lánnyal. A lány is hozzáment valakihez, nem hiszem, hogy akarna még valamit a férjedtől.
Szóval szerintem ameddig nincs komolyabb gyanú, addig ne foglalkozz vele nagyon, mert csak felhergeled magad, és előbb-utóbb megőrjíted a férjed is.
"Ha valakivel szakít az ember,nem feltétlenül kell utálkozni."
Igen... erre szoktam azt mondani, hogy ha valaki a volt kedvesét utálja, magát minősíti, hiszen madarat tolláról...
Felőlem érdekes módon minden "exem" (fuj de unorító kifejezés...) érdeklődik, és ahogy nekem, úgy a kedvesemnek sincs terhére eme néhány ember jóindulatú érdeklődése pl. a hogylétem felől.
Na jó... kávézni nem ülök be velük sehova, ez tény
Nem tudom,miért kell ezt felfújni.
Ha valakivel szakít az ember,nem feltétlenül kell utálkozni.
A férjed biztos azért nem őszinte,mert nyaggatod.
A kérdésedre a válaszom,igen,normális.
Az a nem normális,ha ebből valaki problémát csinál.
Szerintem.
Természetesen nem kell folyamatosan találkozgatni a múltbéli szerelmekkel, na de könyörgöm... miért tagdná meg, ha egykoron szerette?
Én is beszélek néha a volt partneremmel (ha irkál, telefonálgat
), de könyörgöm... ha elutasítanám a megkereséseit (hozzáteszem, én soha nem keresem), akkor nem volnék őszinte magamhoz, hiszen igenis érdekel, hogy hogyan érzi magát az, aki régen hozzám tartozott. Mondjam azt, ha felkeres, hogy sorry, nem állok szóba veled? Akkor ilyen erővel miért álltam szóba vele, amikor együtt voltunk?
Próbáld ilyen irányból megközelíteni, és ne légy féltékeny :)
Hozzáteszem, én nem keresem az alkalmat, csupán igyekszem kezelni, ha felkeres a múlt. Akit viszont nem titkolok a jelenbéli párom előtt, és ezáltal nem is féltékeny rá a kedvesem :)
Talán a párod is csak azért foglalkozik ezzel a lánnyal, mert ő keresi, és nem akar megbántó lenni vele.
Persze, ha a párod nem csupán emberi szeretetből kommunikál a volt barátnőjével, akkor más a helyzet... ha támadólag lép fel, amikor rákérdezel, akkor feltehetően van némi vaj a füle mögött...
Szerintem nem olyan nagy gáz, ha néha összefut az exxel... én is szoktam, minddel jó barátok vagyunk!
Lazítsál!!!