Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az elveszített ikertestvér
Torolt_felhasznalo_569017
Létrehozva: 2008. november 2. 19:56
Most olvasom a Dráma az anyaméhben c. könyvet.Nagyon szívesen beszélgetnék olyanokkal,aki érintettnek gondolják/érzik magukat.Legjobb lenne priviben,mert érzékeny a téma és tartok a szétoffolástól.
Várom a válaszaitokat.Köszönöm.
Honnan tud róla? A gyerek az gyerek, nem kis felnőtt.
Az örökbefogadási kérdést pedig nem lehet összehasonlítani az iker-nem iker problémával.
Érdekes,nekem is az örökbefogadás ugrott be,ott az a helyes,ha megmondják szerintem.
Nem kell persze nagy feneket keríteni az iker-témának,de nyugodtan lehet róla beszélgetni a gyerekkel,ha érdekli.És azonnal tisztázni,hogy nem miatta halt meg.
De nem tudhatod, nem látod előre, hogy ezek a beszélgetések hogyan befolyásolják a személyiségét, a majdani anyaságát.
De úgy gondolom, hogy te nem erről akarsz beszélni.
A terápiáról csak annyit: szerintem nagyobb a füstje, mint a lángja.
Csak azért, mert nem feldúlod... Ő tud róla... Tudod egy gyereknek a fejében mindenféle gondolatok sokkal fontosabbak. És, ha nem tudja őszintén megbeszélni a szüleivel, akikkel való kapcsolata a későbbi világba vetett bizalmat alapozza meg... az szomorú
Tudod,ez pont olyan, mint amikor valakit egész csöpp korában örökbefogadnak. És a szülők szégyenből, vagy ki tudja milyen buta okból, nem beszélnek erről őszintén... úgyis kiderül, és sokkal rosszabb.
"Nincs időm szomorkodni mellettük az elvesztett iker miatt."
Igazad van, annak kell örününk, amink (akink) van.
PErsze, en is ismerek valakit, akinek a nagynenjenek a ferjenek a keresztgyerekenek...
ugyan.
HAgyd, hagy legyen gyerek.
Semmi szükseg ra, hogy elkezdjen gondolkodni, nem MIATTA halt-e meg a testvere..
Az effajta beszelgetes NAGYON megterhelö, NAGYON sokat arthat a gyereknek - es csak felnött koraban derül ki, mennyit artott (mert addig nem is beszel rola).
Egy osztodott sejtcsomo MEG NEM ember. NEM baba, NEM testver. Ha elhal, NEM testvert veszit az ember hanem egy levalo sejtet.
nem kell tulzasokba esni. a tudatalatti müködese ENNYIRE nem ismeretlen.
Két ehhez hasonló esetről hallottam.
1./ Anyukám kollégájának a lánya állandóan fuldoklott. A mi megyénkben nem is vállalták, hogy megműtik, annyira bonyolult esetnek tűnt. Debrecenben segítettek rajta a klinikán, ahol egy kezet műtöttek ki a torkából. Állítólag csak ennyi fejlődött ki az ikertestvéréből.
2./ Egyik falunkbeli néninek nagyon fájt a lába. Megműtötték, és egy csizmaszár méretű gyermeket emeltek ki a lábából.
Szia!
Én is két kislányt vártam, de csak az egyiknek sikerült.
Olvastam valahol, hogy az ikrek kedvenc játéka az anyaméhben, hogy kukucskálják egymást a burkon keresztül,és ez a foglalatosságuk idekint is megmarad, mindössze felcseréléi a burkot egy függöny....és Ő is a mai napig minden alkalmat megragad ha kettőnk arca közé húzhat egy függönyt
Szegények, szörnyű lehetett :(, főleg, hogy az élő baba egészsége is veszélybe került :(.
Volt itt egy lombikos anyuka régebben, hármasikreket várt. Már jóval túl volt félidőn, amikor az egyik baba meghalt. Megmondták neki, hogy nem nyúlhatnak hozzá, azzal a tudattal folytatódott a terhessége, hogy egy halott baba is bent van... megnyugtatták, hogy a másik kettőre nem jelenthet veszélyt. És szerencsére úgy is lett, két makkegészséges, rosszcsont kisfia született.
Érintett lennél? :o)
Mert szívesen megadom a srác elérhetőségét!! Nagyon nyitott, szerintem szívesen beszélgetne ilyesmiről.
Ja, és a nagyobbik lányom születésekor is volt hasonló sztori... Csak ott az orvos hibájából halt meg egy ikerpár egyik fele... Ott megszületett, gyönyörűen, egészségesen, csak valami fertőzést nem vettek észre :(
Ők elmondták (már 11 éves a kisfiú), ott van a kép, amin még együtt van az ikertesójával. Egész pici kora óta beszédtéma náluk az elvesztett tesó.
ok ertem, mar elterelodott a tema
sziasztok
sziasztok,
nem olvastam vegig amiket irtatok, csak gondoltam leirom, hogy en is iker voltam , de csak en szulettem meg.
nem olvastam a konyvet, de ezen mar en is elgondolkodtam, hogy lehet ehhez koze, ha neha maganyosnak erzem magam?!
egy alkalommal talalkoztam egy szakember ismerosommel es elkezdtunk errol beszelgetni, hogy ram kihathat az o hianya valamilyen szinten es azt mondta, hogy nem
Tényleg nem kötözködöm, mert amiről nem tudok sokat, arról nyilván fogok okoskodni.
De nem értem, hogy miért kellene egy 10 éves lelki nyugalmát feldúlni azzal, hogy megmondjuk neki, hogy volt valamikor egy meg sem született ikertestvére....