Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Boldogság!
Létrehozva: 2008. november 29. 20:23
Sziasztok!Nemsokára itt van a Karácsony de sajnos mióta felnőttem ezek a Karácsonyok már nem olyanok mint kiskoromban.Akkor igazán nem a pénzről szólt minden.Mostanában sajnos azt láttom,hogy szinte kötelezően ajándékozunk és kivesztek a régi érzések.Amiért ezt a topicot nyitottam az az,hogy szeretnék a boldogságról beszélgetni.Mikor voltatok úgy igazán boldogok?Mi kell,hogy azt mondjátok igen most minden oké boldog vagyok?
Várok minden kedves hozzászólást.
Szia Ági!
Bár a karácsony már elmúlt (és remélem, boldogan telt neked is), azért a boldogság aktualitása megmaradt.
Ha szeretnél még a boldogságról beszélgetni/olvasni/tanulni, szeretettel látlak Internetes Akadémiámon (beíratkozás folyamatos, ZH-k, vizsgák, osztályzatok nincsenek, de az Élet pontozza majd, hogy mennyit sikerült az elméletből átültetned a gyakorlatba).
Nemrég kezdtem (külső és belső indíttatás hatására) és pozitív, boldogságra vágyó embereket szívesen látok a hozzászólóim között (főként, ha még véleményük és gondolataik is vannak a témakörben):
http://boldogsag-akademia.blogspot.com/
A Karácsony a gyerekeknek akkor is ünnep és "nagy varázslat", ha már nekük nem is. Nálunk mindenki csak a kisfiamnak tesz valamit a fa alá, mi egymást csak jelképesen ajándékozzuk meg, valami nagyon apró dologgal. Ő pedig mindenkinek készít valamit: rajzol, fest, ragaszt (segítek neki, ha kéri).
Nekünk a közös készülődés a lényeg, s nem az ajándék nagysága. Persze a kicsi még vágyik nagy (erőmet meghaladó) dolgokra, ám mégis, ha eljön az ünnep, mégis mindenki boldog. Pedig mi felnőttek már csak a közösen készített pralinéknak, édességeknek, apró ajándékoknak örülünk, hiszen nem is számítunk eleve másra.
Ezt a szokást nekem is több mint öt évembe került bevezetni. De azóta működik... Hová kopogjam le? Hajrá, szerintem Te is bevezetheted! Tavaly például szépen feldíszített narancslekvárt kaptak tőlem felnőtt családtagok. (Megjegyzem, állati finomra sikerült, én is megtartottam belőle egyet.
)
Sziasztok!
Én szeretnék megosztani veletek egy gondolatot, életfilozófiát, ami engem sokszor kisegített a teljes boldogtalanságból:
amikor úgy érzed, hogy borzalmas napod volt, és nagyon rossz a kedved, akkor gondold végig mi ais történt aznap, és biztosan találsz legalább egy olyan dolgot, aminek ötrültél a nap folyamán. Ha mást nem, hogy sütött a nap, vagy fini volt az ebéd...
Egyszerűbben: próbálj a pozitív dolgokra koncentrálni és örülj minden apróságnak! Hajlamosak vagyunk csak akkor értékelni dolgokat amikor a hiányukat észleljük!
Sok boldogságot az ünnepekben!