Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
enyém tavaly ápr,,, de még mindig
van másik kutyám, szeretem én de.......... azt a másikat
nem felejtem soha,,, élt 13 évet......
Kedves Ági1948!
Tudom, hogy az élet megy tovább.... . Nem hiszem, hogy meg lehet szokni a Kutyusaink, cicáink halálát, de nekem Ő volt az első kutyám.
Nagyon kedves vagy, még gondolkodom rajta.
Jó egészséget a Kuttyaidnak! -:)
Nagyon kedvesek vagytok!
Szörnyike! Nálunk sem lesz egyenlőre új kutyus. Tavaszig biztos nem. Sajnos tudom mit érzel.
Annak idején nem terveztük, hogy ujfoundlandink lesz. Egyik barátunk feleségének a családja tenyésztette őket. A kisbabájuk születésekor jártunk náluk és akkor voltak 7 hetesek a kiskutyák. Elkerítették a kicsiket az anyjukkal de Max (a kutyánk) kitartóan ugatott, felállt a kerítésre és nyüszített ha elfordultunk. Amikor oda mentünk megnézni hanyatt dobta magát és a kis pocakját mutogatta és nyafogott. Nem gondoltunk még arra, hogy ő a miénk lesz, de 2 hét múlva telefonált a barátunk, hogy menjünk ki az apósáékhoz, mert a kiskutya letargiás lett mióta elmentünk. Amikor meglátott a kis vacak minket, alig bírt felállni annyira gyenge volt, de jött és nyalogatta a kezünk, nyüszített, ugatott. Onnantól a miénk volt, mi meg az övé. 82 kg-osra nőtt, de soha kárt nem tett semmiben, a macsekokkal együtt aludt, a tengeri malacunkat és a nyuszit imádta. Bocsánat, hogy ennyit mesélek...
Köszönjük szépen!
szomorú.....
nem irigyellek ezekért a napokért/hetekért, amik előtted állnak.....
11 éves koromban kaptam egy pici puli-keveréket, Nagyiméknál született, és felnőtt lettem, anya is, mire elment.... 15 éves korában.
Én már nem laktam otthon, de a mi kertünkben van eltemetve.
Miután hárman voltunk a családjában, anyu, apu és én, 3 apró vakkantással köszönt el tőlünk, amit nagy nehezen még kipréselt magából.
Szép élete volt és szép gyerekkorom volt.... Miatta is.
Sok mindenen mentünk együtt keresztül és bizony rendszerességet tanultam Tőle.
Sokáig nehéz volt még csak rágondolni is....
Ma már könnyebb, vannak kutyusaim, cicáim, tengerimalacaim.
Egy életre megszerettem az állatokkal való együttélést általa.
Kívánom, hogy minél gyorsabban betöltődjön az űr, amit hagyott maga mögött...
Figyelj.......
Ez természetes hogy most így érzed.
Három éve jöttem haza külföldről és amíg kint voltam, ott is volt egy kutyusom, pont ilyen mint amilyen most van. Mikor hazajöttem, nem hozhattam magammal, kint kellett hagynom a volt páromnál, aki azóta is neveli. Azért hagytam kint többek között, mert ő ott szokott meg, és a volt párom volt neki az igazi gazdi, őrá hallgatott inkább és nagyon szerette, másrészt nem is tudtam volna hová rakni őt.
Nagyon sokat sírtam és tudomásul kellett vennem hogy soha többé nem látom a kutyámat, kvázi mintha meghalt volna. Aztán változtak a körülmények és lehetőségem lett arra hogy kutyát tartsak, de eleinte vonakodtam, ugyanezért, hogy őt úgysem fogom úgy szeretni, meg mindig csak hozzá hasonlítgatnám. Aztán megszületett Boston a testvérkéivel és mi hetente mentünk látogatni. Aztán egy napon (kb 4 hetesek lehettek), még mászni is csak esve kelve tudtak, Boston odajött a kis ketrechez és kidugta a fejét és megszaglászta a kezem. Szerelem első látásra. 
Chloera azóta is nagy szeretettel emlékezem, kint van a képe a falon. De Bostonkám kárpótol mindenért.
Remélem neked is eljön ez az idő, amikor újra tudsz szeretni egy kiskutyát, mert hidd el nem lehetetlen.
Minden jót
Ó jaj...................
Nekem is van egy csöppöm.............sokszor eszembe jut hogy mi lesz ha ő már nem lesz...............
Mindenesetre ezt az űrt most kár is lenne betölteni egy másikkal, de gondolom nem is akarod..... Idővel biztos el fogsz tudni fogadni egy új kiskutyát.
Kedves Kutyástárs!
Sírj, sírj..., mást nem tehetsz. Az én kutyáim 16. és 13. évesen haltak meg! Képzelheted, még a gondolataimat is tudták!!! Éjjel haldokoltak..., felköltöttek!!!! Én ástam meg a sírjukat, hogy addig is bőghesek....
Bolognesek voltak, pici 2-3 kilósak, de több eszük, empátiakészségük volt, mint sok embernek.
Még van egy kutyám...., Ő is 13. éves. 20 évig tenyésztettük őket..., több kutyám nem lesz. Én 61 éves vagyok..., de ha Te fiatal vagy, még megszerethetsz egy másikat.... Az élet megy tovább....
Szörnyike!
Ne emészd magad! Tiszta a lelkiismereted, Te mettettél mindent, de vannak rajtad kívül álló dolgok, azokon nem tudsz változtatni.
Ismerem ezt az érzést, a 15 éves kutyusom testvére 13 évesen ment el, a veséje felmondta a szolgálatot. Ma is úgy érzem, nem kellett volna meghalnia, ha időben észre vesszük. A testvére még jó egészségnek örvend - korához képest - úgy gondolom ő is itt lehetne, de mégse tudom még egyszer lejátszani a történteket. Bele kell nyugodnom, vagy begolyózok.2 év kellett, hogy itt ragadjon egy másik kutyus, ma már bánom, hogy nem hamarabb tettem, elterelte volna a figyelmemet és Banditám is jobb kedvű lett volna. 1 évig tiszta depressziós volt, azt hittem elmegy a testvére után, pedig nem voltak túl jóban.
Sajnos sikerült egy Hópehelykémre nagyon hasonlító goldi lányt beszereznem. Akaratlanul is hasonlítgatom az elődjéhez és mivel ő domináns és nem egy olyan kezes kutyus, annyira lefoglal, hogy nem tudok folyton a múlton és a 15 éves kutyám pillanatnyi rezdülésein agyalni és főleg a jövőn. Ezt azért írtam, lásd, nem pusztán vígasztalásból javasoltam az új kutyus befogadását. Rengeteg kutyus van S.O.S. helyzetben, velük duplán teszel jót. Egyszer amikor befogadod és még egyszer amikor másik kutyusnak jut hely a megmentésére.
Persez azt csinálsz amit a szíved diktál, de egy ilyen embert, aki ennyire szívén viseli az állatkája sorsát a Jó Isten is gazdinak teremtette. Csak még nem tudsz róla.
Jaj nagyon sajnalom a kutyusodat es teged is
Nem is tudtam hogy az ujfounlandinak ez a kor mar oregnek szamit. igaz a nagytestu kutyak altalaban azt mondjak rovidebb eletuek.
Ha mas nem akkor az vigasztaljon hogy nem szenvedett semmit ennel szebben talan nem is tavozhatott volna szegenyke.
szornyike: igen o is boldog volt ebben biztos vagyok
Remélem, hogy tényleg boldog volt velem, én nagyon boldog voltam Vele.
Kedves myrru!
Nagyon hirtelen ment el a kutyukád, érthető a bánatod. Nem tudom melyik a jobb, ha tudom, hogy elmegy a szeretett családtag, vagy ha egyik pillanatról a másikra történik. Sokáig fogjátok siratni, sajnos a nagytestű kutymók hamarabb mennek el, ez fura fintiora a sorsnak.
Gyászoljátok meg és arra gondolj nem szenvedett, ami nagy ajándéka a Jó Istentől embernek, állatnak egyaránt.
Őszintén osztozunk a fájdalmatokban, előbb-utóbb mindenki átéli. Próbálj megnyugodni, sírd ki magad, sétálj sokat, ha lehet ne a megszokott utakon, mert attól megint szomorú leszel.
Nekünk 25-én délután 5 órakor halt meg a 10 éves ujfoundlandink. Elötte még vidáman ugrált, evett, kikeféltem a szőrét stb. Délután 14 óra körül llefeküdt és délután 5 órakor halott volt. Még most is bőgtem mikor olvastam, hogy nektek is elpusztult a kedvencetek. Az állatorvos megnézte és azt mondta, hogy matuzsálem volt, lejárt a neki szabott idő. Nekünk ő családtag volt. Még most is sírás a vége, ha kimegyek az udvarra, vagy meglátom a kedvenc helyeit.....
én biztos vagyok benne, hogy lesz másik kutyád... mert ha egyszer volt, nem tudsz kutya nélkül létezni...
és csak megfontolásra: ha újat hozol a házhoz, esetleg egy-két kév múlva vegyél mellé egy társat, hogy ha az egyik elmegy, legyen támaszod...
Egyidöben két kutyát házhoz hozni nem szerencsés. Nem csak a felnevelésük miatt, hanem elkerülendö az egyidejü elveszítésüket.
A két kis törpém mellé én is vettem két éve egy fiatalt. Mivel a legöregebbik most 13 a fia 9. Föleg a fia miatt, mivel ö születésétöl kezdve a mamájával van, így most van egy nagy haverja, aki tán enyhítí majd a bánatát, ha a mama elmegy.
Kedves Gikosi!
Megpróbálok a szép napokra gondolni, de olyan szörnyű, hogy nincs itt.
Új kutyát nem szeretnék. Azt hiszem legalább is.
Jó egészséget az idős Kutyidnak és Neked is!
Kedves Maja méhecske!
Nagyon köszönöm a szívből jövő együttérzésedet.
Szeresd nagyon a kutyád, mert nagyon megérdemli.
Az enyem egy glucosomine nevu termeszetes anyagot kap, napi egy kapszulat, nem tudom hogy mondjak magyarul en nem otthon elek mar nagyon regota es csak itt hallottam eloszor ezt a tablettat
steroidot nem akarnek, az oreg cicam is kapott de csak 1 honapig aztan mar nem hasznalt.
Most meg nem de kesobb majd gondolj egy uj kutyusra, es arra is ha menhelyrol hozol akkor duplan jot teszel vele , a mienk is onnet volt 6 hetesen hoztuk el, es latod milyen oreg mar a dragam
Aki szereti az allatokat nem tud nelkuluk elni hosszutavon. Sajnos ok elobb elmennek mint mi, nekunk az a dolgunk hogy amig velunk vannak szeressuk oket olyan huseggel es odaadassal ahogy ok szeretnek bennunket.
Tudod en sokszor gondolok arra hogy ok milyen fantasztikusan oszintek.
Ha holnaptol millomos lennek ok akkor is ugyanugy szeretnenek es ugyanannak orulnenek mint most, nem akarnanak tolunk mast csak biztonsagot es szeretetet, es biztos vagyok benne hogy ezt te is megadtad a tiednek, boldog elete volt veled.