Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
1. - 2. - 3. Jeruzsálem csalódott! Ugyanis csupán 5 centiméteres hótakarót kaptak. A gyerekek viszont ennek is örülnek, és még inkább az iskolaszünetnek.
4. A közeli Efráton mintha vastagabb lenne a hóréteg.
***
Itt ismét kisütött a nap! Vajon nem áprilist írunk?
Na tessék! Elkiabáltam a napsütést és megint zuhog, esik, ömlik.
***
Ha már így van, kell, nem kell, én felteszem az aktuális képeket, amelyeket ismétlem: az Ynet internetes portálról hozok ide.
1. A kép egy hegyi településen készült, a Hermon hegység lábainál, a 850-1050 magasan létesült Newe Ativ faluban, amelynek közel 300 állandó lakója téli turizmussal, illetve alma-, körte- és meggytermesztéssel foglalkozik. Nem is olyan régen, 2013 júniusában jártam errefelé Szabremamával, amikor az a nevezetes repülőgép szinte Gyöngyi autóján landolt.
2. - 3. Errefelé őzekkel és szarvasokkal is találkozhatunk.
4. Hóborította erdőrészlet.
Szép napot!
Mindenek előtt gratulálok, Tanaria a kenyérsütéshez és bizony nagyon finom lehetett a vacsorátok! Vagy fincsi a vacsi? Brrrrr!
***
A kitekert szavakkal történő bájolgás itt is divat. Valamelyik nap szinte hangosan nevettem, amikor két tizenéves kislány "bájust"(bye+-us, mint kicsinyítő képző) csücsörített egymás felé, miközben egyikük leszállt a buszról. Szörnyű jelenség ez, és próbálok visszaemlékezni: vajon mi is műveltük hajdanában? Nem emlékszem, segítsetek!No mindegy, ez legyen a legnagyobb bajunk!
***
Az előbb még szomorúan esett, de már diadalmasan kisütött a nap. A meteorológusok azonban további rossz időt, esőt, erős szeleket és nálunk szokatlan hideget jósolnak. Ha valakit érdekel, megmutatom. Remélem az óránkénti előrejelzés jelenik meg, mint nálam.
***
Hozzak még képeket? Letöltöttem néhányat, ha akarja valaki, meg is mutathatom. Addig is: munka van!
Amúgy a kenyerem csodásan sikerült. Máskor is sütök. Tudjátok mit vacsoráztunk? Természetesen zsíros kenyeret hagymával. Nyami.
Jó éjszakát!
Az állatos képek is nagyon szépek.
Az a krokodilus vagy micsoda nagyon kárörvendőn vigyorog, mert neki fel tudják melegíteni a vizet a medencében, nem úgy mint szegény többi meleghez szokott állat helyét. Bár nem úgy néz ki, mintha szenvednének.
A havas képek gyönyörűek, vetekszenek az én hargitai képeimmel.
Az a fa különösen tetszik.
Az árvíz, az nem lehetett kellemes.
A történet nagyon meghatott. Mikor a havazást olvastam éreztem a hátamon azt a bizonyos bizsergést. Igen, véletlenek nincsenek és most muszáj kimondanom, amire gondoltam: Nem voltak egyedül. Isten velük volt és úgy döntött jelet küld!
Most nevezhettek érzelgős szamárnak, de ezt hiszem.
Na tessék, a képeket nem töltöttem fel.
Akkor megismétlem:
1. A vörös panda (vagy vörös macskamedve) nemrég érkezett ide, egyenesen Franciaországból.
2. Perzsa párduc, vagy perzsa leopárd, kinek hogy' tetszik.
3. A hüllők medencéit melegítik, másképpen megszenvednék ezt a csupán néhány napig tartó mostoha időjárást.
Még három kép a Bibliai állatkertből:
1. A vörös panda (vagy vörös macskamedve) nemrég érkezett ide, egyenesen Franciaországból.
2. Perzsa párduc, vagy perzsa leopárd, kinek hogy' tetszik.
3. A hüllők medencéit melegítik, másképpen megszenvednék ezt a csupán néhány napig tartó mostoha időjárást.
***
Még lenne rengeteg, a helikopterről fotózott képekből, de majd máskor.
***
További szép estét!
1. - 2. Még mindig Jeruzsálemben.
3. Egyetlen egyszer jártam a Bibliai állatkertben (ez is Jeruzsálemben van), onnan van ez a különleges kép a fehér passzán nevű állatról, más nevén Oryx gazella.
4. Ugyanott: szumátriai tigrisek a hóban.
Jeruzsálemben is havazik. Ismerősöm szerint gyönyörűen.
Erről szól minden kép.
1. Az Óvárosban…
2. - 3. - 4. … és a város minden pontján.
Szervusztok, ismét. Nem mondok semmit
, inkább mai képeket teszek fel, ugyancsak az Ynetről.
1. Ma reggel, Cfáton.
2. Efráton, Jeruzsálem mellett is havazni kezdett.
3. És persze, a Golán-fennsíkon is.
4. Itt északon, Haifán és főleg a csillagvároskáiban nagy mennyiségű eső esett az éjszaka folyamán. Így nézett ki Kiryat-Yam, ugyancsak ma reggel.
Az előző bejegyzés folytatása:
Tegnapelőtt Y. a barátnőjével együtt kiment a Kozma-utcai zsidó temetőbe. Reménykedtek abban, hogy a név és a halál dátumának birtokában megtalálják Y. nagyanyjának a sírját.
Meg is érkeztek, az iroda is nyitva volt, sőt kérésükre egy undok tisztviselőnő "próbálta" megtalálni a sír helyét. Mondanom sem kell, hogy nem találta és azt a megoldást javasolta, hogy menjenek át a mintegy 400 méterre lévő ortodox temetőbe. El is indultak, majd egy arra haladó embertől útmutatást kértek. Kiderült - micsoda véletlen! -, hogy éppen a temetők gondnokával beszélnek, aki visszament velük az előbbi irodába, majd hosszas keresgélés és telefonálgatások után meglettek az adatok! A gondnokkal együtt mentek a már meglelt irányba, hosszas séta után meg is érkeztek a sírhoz és akkor... hullni kezdett a hó!
Y. szerint a hely egy kisebb erdő látványát nyújtotta, és benne az a sír, ahol - úgy érezte - együtt lehet felmenőivel, a forrás helye, a kiindulópont!
Mert ugye, véletlenek nincsenek. Ezt mondta a barátnője is a megilletődött mérnökembernek…
Így találkozik a racionalitás a megfejthetetlennel.
Emlékeztek az egysekeles történetekre? Zs. barátnőmmel játsszuk, nagyon jó eseményeket osztunk meg egymással. Most nem veszi fel a telefont, így Ti lesztek az áldozati bárányok!
***
Hosszú a mese és csak körülményesen jutunk hozzá. Munkatársam édesapja, az én volt főnököm, akinek rengeteget köszönhetek, 1956 szeptember elején érkezett Izraelbe, feleségével és az akkor hatéves kisfiával, aki most - könnyű kiszámítani - 64 éves.
Apja 2002-ben bekövetkezett halála után együtt folytattuk annak életművét - amíg lehetett, és mintegy másfél éve adtuk meg magunkat a helyzet megkövetelte befejezésnek. Mert egyszer mindennek vége szakad…
A munkakapcsolat barátivá alakult, sőt, mondhatnám: testvérivé.
Y. számára én vagyok az egyedüli ember, akivel folyamatosan beszélhet magyarul, én pedig a sosem-volt kisöcsémet látom benne.
Tavaly augusztusban végre kinyitottuk Pandóra szelencéjét, és azóta folyamatosan dolgozunk a több mint tíz évig dobozokban tárolt archívumon, beleértve a családi levelezést is. Tudni kell, hogy a volt főnököm mintegy tíz évvel idősebb nővére 1953 tavaszán érkezett Izraelbe, röviddel édesanyjuk halála után. Igazi testvéri kapcsolat volt a főnököm - P. bácsi és nővére között, amely a több mint 150 levélben is kifejezésre jut. Ezeket már feldolgoztunk, rögzítettük és héberre fordítottuk, hogy megmaradjon Y. lányának és unokáinak, akik nem beszélnek magyarul.
A levelekben gyakran szó esik a temetői látogatásokról, az Izraelből küldött préselt virágokról, amelyeket P. bácsi mindig hűségesen kivitt a Kozma-utcai temetőbe. Mi több, 1992-ben a volt főnökömmel magam is jártam a sírnál, fel is jegyeztem a helyszámot, de most - Y. utazása előtt sehol sem találtam akkori feljegyzéseim között.
Tegnap, miután leszállt a gép, Y. felhívott és elmondta, hogy ma megoszt velem egy szenzációs történetet, ami ezután következik.
Amint látott, nem vitt el, még Szél-úrfinak sem kellek!
Szervusztok!
Még mindig őrjöng a vihar és alig aludtunk valamit. Elmondhatom, hogy ittlétünk több, mint 27 éve alatt nem emlékszem ilyen időre, és nagyon bejöttek a hisztérikusnak vélt meteorológiai előrejelzések. Alsórákosi-Marika kívánságára kidugtam a kis gépemet az ablakon, szerencsére a kötőjét a csuklómra hurkoltam, másként kivitte volna a szél a kezemből.
A két fotó távolról sem tükrözi a valós helyzetet. Mondjak valamit? Én mégis élvezem. A helyzetet és a látványt is.
>>>>>
***
Kopogjam le: Áramszünet itt nálunk még nem volt, így bátran használhatom az internet ezernyi információs csatornáját. Így fedeztem fel egy szenzációs fotóalbumot - egytől-egyig légi felvételek és eszméletlenül szépek. A fotóművész nevét is mintha ismertem volna.
Majd kiválasztok onnan néhány képet, előtte azonban: meglepetés!
Szép napot!
Csak nem vitt el a szél?
Itt csendes éjszaka volt és reggel arra ébredtem, hogy besüt a hold az ablakon. Egy felhő nincs az égen, mínusz17 fok van.
Regisztráltam, még egyelőre csak az élő műsorokat találtam meg. Majd megkeresem az éjjeli filmeket is, mert sokszor megnézném, csak túl későn vannak. Végülis csendben megnézhetem éjjel is.
Most nekiállok kenyeret sütni. Ti. nagy panaszom mostanában, hogy nem lehet rendes kenyeret kapni. De komolyan, mi nem eszünk fehéret és a teljes kiőrlésű az vicc, nem kenyér.
Illetve egy helyen, a Lidleben van, de kicsi, drága és messze van.
Mindenkinek jó napot kívánok!
Köszönöm a felvilágosítást, Marika!
Ha megvirrad és nem visz el addig a szél, megpróbálok fényképezni. Olyan csodálatos légi felvételeket láttam ugyanazon a portálon, ahonnan a mai képeket hoztam, hogy szó szerint tátva maradt a szám. Gyönyörűek, és persze profi fotós követte el őket. Majd holnap, ha még fent lesznek a neten.
Megpróbálok aludni, bár a redőnyöket úgy rázza a szél. hogy abból nyugodt alvás úgyse lesz.
Nektek viszont jó éjszakát kívánok. Csendeset.
Szerette volna elérni, hogy Zsazsát "altassák" el, hogy hozzá juthasson az örökségéhez.
Ha megvirrad megörökíted a látványt?
Nyugodjon békében. Igaz, hogy a második mondatodat nem értem, Marika, mi is volt a kívánsága?
×××
Ilyen zajos és heves vihart, mint ami most folyik, én még nem éltem át. Zúg, süvít, jajong, üvölt, félelmetes.
Délután kiürítették a Haifai Egyetem 30 emeletes épületét, ami fenn van a hegyen (többen ismeritek), mert erősen kilengett. Remélem, hogy nem éri kár...
A java még ezután jön.
Teljenek kellemesen napjaid. Tíz után hívlak, köszönöm
.
Hír!
Meghalt Gábor Zsazsa lánya
. Visszafelé sült el a kívánsága.
Éppen egy tucat repülőgép landol most a Ben Gurion repülőtéren, közöttük a Budapestről jött El-Al gép is - remélem szerencsésen földet ér mindahány.
Tanaria, talán segít, ha itt regisztrálsz (ingyenes!) és a számítógépeden minden, vagy majdnem minden elérhetővé válik. Én elég gyakran használom, főleg a késő esti filmeket nézem itt, kis szobám csendes magányában.
Végül kicsit közelebb hozzánk:
1. Atlitnál.
2. Haifa.
3. Pillanatfelvétel a haifai kikötőben.
***
Most megyek a cicákhoz, szegénykéim nagyon fázhatnak.
Jó, hogy szólsz, Tanaria, észre se vettem volna az üzenetedet. Köszönöm!
Egyikünk se ment sehová, kályhán forraljuk a vizet, odafent a háztetőn se nagyon melegít a napelem, villanyárammal működtetjük a nagy víztartályt. Csak az áramszolgáltatásban ne lenne fennakadás.
***
További képek:
1. - 2. - 3. Itt szembe velem, bár a látási viszonyok nagyon gyengék, csak sejtem a helyeket, szóval: Naharia partjainál.
4. Szintén Nyugat-Galileában. A települést ahol a kép készült, Kfár Vrádim-nak, azaz Rózsák falvának nevezik.
Tel-Aviv tengerpartja, körülbelül azok a helyek, ahol közel két éve Alsórákosi-Marikával és két útitársával sétáltunk. No és ott, ahol 2007-ben Julika, 2008-ban pedig Ciss-Ági tiszteletére rendeztünk találkozót.
A szelídebb kép ma reggel készült, a többi a déli órákban.
Kicsit izgulok, mert a munkatársam és barátnője a levegőben vannak, kb. egy óra múlva száll le a gép - Budapestről jönnek. Közben a kibontakozó vihar félelmetesen szép képeit nézegetem és a várakozást megkönnyítendő hozok néhány képet az Ynet hírportálról.
1. Vihar
2. Natanja partjainál - ma reggel
3. Bat Yam-i tengerpart - most
4. Hullámlovas Beit Yanai partjai közelében, szintén a reggeli órákban
Szia.
Mégis elmentél?
Privit (ne haragudj, hogy rövidítem) küldtem.
Szép napot!
Igen, én is láttam a filmet és nekem is nagyon tetszett. Így, amikor megláttam a könyváruház polcán rögtön megvettem. Ez a kettő volt meg. És nem bántam meg.
Az MTV3 itt nem fogható. Még arról is beszélnek, hogy a kereskedelmi csatornákat is levágják. Szinte semmit sem nézek ott, de bosszant. Elvből.
Szervusztok!
Zsuzsa, velem is szinte ugyanaz történt. Abban az időben, amikor újra "divatba jött" Márai, valamelyik Napló-kötetét olvastam, és nem tetszett. Úgy éreztem, hogy kissé pökhendi, lekezelő módon fitogtatja hatalmas tudását. Aztán - évekkel ezelőtt - láttam az általad is említett filmet: megrázó élmény volt. Ennek hatására olvastam el a könyvet. (Néhány héttel ezelőtt említettem mókás történetemet a regény héber nyelvű fordításával kapcsolatosan, mert bizony héberre is lefordították!)
Abban is egyezünk, hogy nekem sem éppen kedvencem, de elismerem tudását, valamint értékelem azt a mélységet, komolyságot, ahogyan az emberi lelket ábrázolja. Néha kell olvasni a könyveit, mert mintha legitimizálná gyengeségeinket, és rádöbbent arra is, hogy hibáink, vétkeink úgymond "bocsánatosak".
***
Tényleg kezdődik a vihar! Elromlott a vízmelegítőnk, és el kellene mennünk vásárolni egy újat. Remélem, hogy nem én leszek az!
Tegnap elfelejtettem megírni Márai kapcsán, hogy A gyertyák csonkig égnek című regényéből készült egy remek film is (ment a Duna Tv-n legalább két alkalommal, így biztos láttátok is). Ebben a filmben játszotta már súlyos betegen Agárdy Gábor a főszerepet, felejthetetlenül. Bevallom ez volt az a ritka film, ami könyvet adott a kezembe.
Ha már régi filmeknél tartunk tegnap este a MTV3 (ez egy régi műsorokat játszó adás) levetítették Szabó Magda Meráni fiú c. drámájának a Madách Szinházban készült felvételét. A mű magával ragadó volt, még mindig. Remek szinészi alakításokkal (sajnos sokan már nincsenek az élők között). A drámát is újraolvastam az éjjel, nagy író Szabó Magda. Miatta lett az egyik kedvenc királyom IV. Béla és remek történelemtanárok ellenére is, csak felnőttként értettem meg igazán, hogy mit jelent az a kifejezés, hogy ő volt a második honalapító.
Jövő héten játsszák a trilógia második drámáját a Csatát, gondolom utána meg a Béla királyt, alig várom, hogy ismét élőben hallhassam (remélhetőleg Dunai Tamás előadásában) Teuton János atya levelét a pápához.
Julika, de jó, hogy mesélsz! Hány macskája van az unokahúgodnak? Izraeli simogatást küldök nekik, valamint Picurka és Miki jó-sorstársi üdvözletét. Jó lehet közöttük üldögélni egy duruzsoló kandalló előtt!
Örülök, hogy nyilvánvalóan jól érzed ott magad. A képeknek is nagyon fogunk örülni itt mindannyian. Felfogjátok, hogy hány országban jártunk mi együtt, a közös virtuális sétáinkon? Vállalkozna valaki, hogy összeírja? Alsórákosi-Marika, Fenci, Ciss, Zsuzsa, Tanaria, Julika, én és akik már nincsenek velünk, mennyi izgalmas közös kiránduláson vettünk már részt!
Azt hiszem, hogy a mostani hidegeket a sok nyíló virág alaposan megsínyli. Kár értük…
Jó éjszakát! (Picur olyan hangosan horkol itt mellettem, hogy én is elálmosodok.)
Tanaria! Alig várom, hogy Izraelbe gyere, már nagyon itt van az ideje. A többit aztán meglátjuk.
*
Én is azt írtam, hogy az idén töltöd a 63-t, vagy nem? Én meg a 70-t, még kimondani is nehéz, amúgy nem is igaz!
*
Nem tudom hogyan viselném el újra a mínuszokat.
Mint hallom Csíkszeredában néhány napja mínusz 29 fok volt, és eszembe jutott, hogy néhányszor előfordult hasonló abban a 19 évben, amíg ott éltünk. Sőt, arra a közel -42-re is emlékszem, amikor a munkahelyről is hazaküldtek, talán '82-ben? '83-ban?
Az itteni "tél" mégis egészen más, és mégis, cudarul tudok fázni.
*
Persze, hogy felismertem a két helyszínt. Az első Csíkszeredában van a Petőfi utca sarkán. A patinás épületben hajdan a megyei KISZ-bizottság székelt, eljövetelünk előtt ifjúsági klub volt, most pedig a magyar konzulátus székhelye. A második kép a kolozsvári sétatér, bizony jól lehetett ott csókolózni a hóborította padokon.
Csupa jó emlék, nagyon köszönöm, hogy feltetted ezeket a szépséges képeket.
Sziasztok! Azert mine nkinek ajanlom jo szivvel, hogy Parisba egyszer az eletben el kell jutni, vagy legalabb megprobalni!
Mi itt most a francia videken vagyunk, itt lakik az unokahugom, de szerencsere fel ora autozas es 40 PERC az RER-rel (ez egy HEV-szeru gyorsvasut) eljuthat az ember Parisba,
Minden nap setalnk egy orat az erdoben a szomszed kutyakkal, nagyon szep erdok vannak errefele, es a ktyak nagyon aranyosak. Ez az unokahugo, rendes napi szokasa, a szomszedok dolgonak es o szereti a setat is meg a kutyakat is. Ha nem nagyon vacak az ido, veluk tartok.
Itthon uldogelni a macskakkal a kandallo elott, az sem kutya!
Lesznek kepek is, nem tul sok, de remelem elvezheto. Szerbuztok, najd jovok!
Lemaradt a téli városi kép:
az elsőt megismerted, ugye
a másodikat is.
Hát ilyen most erre fele.
Hát, illik is, hogy ott is legyen már egy kis "tél".
Van egy kis gond: az idén töltöm a 63-at. Még ne az idén, jó? Értesz engem, ugye?
Dehogy sértődtem meg! Csak felvetettem, hogy én kapható leszek. De előbb Izraelbe szeretnék elmenni.
… ma már látszik, hogy készülődik a vihar és a kék színek is "hidegebbek" lettek.
Szinte ugyanazt fényképeztem a tegnapelőtt, mint ma.
Csak éppen kevesebb felhővel és ...
Adtál egy ötletet! Sértődés helyett, gyere tervezzünk, nem is jönne rosszul a 70. születésnapomra. Vagy a Te 63.-odra! Gyere ajándékozzuk meg egymást, magunkat! Csak tudd elviselni a nyögéseimet, mert az még nekem, magamnak is nehezen megy.
No meg a lelassult ritmusomat. 
És ne sértődj meg, jó?
Meg kell még szoknom, mert eszembe sem jut elővenni a telefont. De nem hiszem, hogy hagyta volna magát, rögtön elbújt, ahogy a közelébe értem.
Elhiszem, hogy rossz nektek, mert nagyon jól tudjuk, milyen bent fázni. . .Különben én nem fázom, mert jól fel vagyok öltözve, kint meg egyenesen élvezem a hideget (csak a szelet nem annyira).
Megsértődtem. Szívesen elkísérnélek Párizsba....
Nagyon vágyom utazni, újakat látni, megélni. Nagy élvezettel nézem-olvasom az itteniek utazási élményeit, kalandjait.
Álmodni szabad, sőt kell!
Szia, Tanaria!
És nem fényképezted le a kis vöröst??? Nahát, ez nem vétség, ez már bűn!
***
Itt is nagyon hideg van, 21 fok a szobában, odakint 17 fok, 14 fokos hőérzettel, és mintha kezdődne a vihar. Most nem fűtök, de a kezem már jéghideg, nemsokára felhúzok egy kesztyűt. Nem kényeskedem, de ne feledd, hogy nálunk nincsenek kettős ablakok és mostanra már a falak is átvették a kinti hideget. Mellettem szerencsétlenkedik egy olajradiátor, és ha a paplan alatt vagyok, egészen jól érzem magam. Ennyit az időjárásról. Inkább a szelek hajtotta felhőket nézem, nagyon szépek, az ég és a tenger viszont amolyan hidegen kék, a látványuk is lecsal abból a 17 fokból. Szégyellem magam, hogy itt panaszkodom, miközben ti a mínuszokkal hadakoztok.
***
Visszatérő-Zsuzsa, bánatomban megnéztem Aix en Provence honlapját, bizony én is beleszeretnék. Párizsból viszont nem lesz semmi, pusztán érzelmi okokból. Akikkel mentem volna, már nincsenek, akik vannak, nem biztos, hogy örülnének egy koloncnak, egyedül pedig semmi pénzért nem mennék. Nem tudnám ugyanis elviselni a megoszthatatlan lelkesedésemet, ha érted mire gondolok.
Mindenkit üdvözlök!
Gyönyörű felvétel!
Az egyik, természetesen, az A gyertyák csonkig égnek.
Itt most 0 fok van, de mínusz 8-10-et érzékelünk, mert vadul fúj a nagyon hideg szél. Sajnos itt bent is. Átfúj a garzonon. Így itt bent 18 fok van, ami kevés nekünk. Azzal vigasztalódom, hogy a nyári 29 fokokat sokkal nehezebben bírjuk, és nem is lehet tenni ellene semmit.
Akartam már írni, hogy a minap találkoztam az utcán a kis vörös hasonmásával.
Szép hetet mindenkinek!
Igazad van, a mi társaságunk valóban egy ajándék az élettől, amit mi formálunk naponta.
Máraival én is barátkozom, az Eszter hagyatékát, a Füveskönyvet, a Gyertyák csonkig égtek címűt, már olvastam és a Naplók egy részét is. Az Igazi Judit még előttem van.
Azért írom, hogy barátkozunk, mert nekem hangulat kell a könyveihez és egyik sem tartozik azok közé a könyvek közé, amit gyakran veszek a kezembe. Szokásom az újraolvasás, vannak rendszeresen olvasott könyveim pl. Szabó Magdától és ilyen Németh László Égető Eszter-e is.
Ibi! Valamikor 25 éves koromban vettem magamnak egy Franciaországról szóló Panoráma útikönyvet, de magába az országba és Párizsba majdnem 60 évesen jutottam el. Csodák csodája nem Párizs dobogtatta meg a szívemet úgy isten igazából, hanem egy kisváros Aix en Provence. Viszont, ha tehetném, ismét elmennék de csak Párizsba ismét, hogy felfedezzem magamnak. A lényeg: az álmok teljesülnek, ha nagyon akarjuk igaz, hogy kicsit később és néha "csámpásra" sikerülnek, de mégis.
Jó reggelt!
"Az Eszter hagyatéka volt a másik." - írod, de valamit nem vettem észre? Melyik volt az EGYIK?
Csak azért, mert én ilyen lehetetlenül kíváncsi vagyok.
***
Eddig még se vihar, se hó, de találtam egy tegnapi tel-avivi szivárványt az Yneten. Muszáj megmutatnom!
Nekem is tetszettek ezek a képek, főleg mert csak úgy álmodozom. Megtehettem volna, de mégis kimaradt az életemből, hogy lássam Párizst. Így most annak is örülök, ha más szemével láthatom…
Jobb, ha lefekszem, már késő van.
Jó éjszakát!
Az Eszter hagyatéka volt a másik.
Nagyon mély igazságokkal van az is tele, de nem dobja fel az ember hangulatát.
Ha most ballagnák (
), biztosan sok idézetet keresnék Máraitól a kártyákra.
Hű, be jó képeket találtál!
Ha Párizs és Julika, Saint-Germain negyed és Les Deux Magots, akkor irodalmi kávéház (úgyis a témánál vagyunk!), amelyet sok író, színész és festőművész tett igazán ismertté.
Találtam róla néhány képet, egyben felhívom Alsórákosi-Marika figyelmét, hogy párizsi képei között keresgéljen kicsit számunkra! Remélem, hogy Julitól is kapunk néhány fotót. (A mellékelt képek a netről vannak, turisztikai blogokról.)
Szia!
Melyik volt az a két Márai-regény? Nekem a talán legnagyobb: A gyertyák csonkig égnek című tetszett igazán. Néhány hete egy Márai-trilógia olvasásába kezdtem - nem megy, mindegyre félreteszem (Az igazi, Judit, … És az utóhang). Miután makacsságom határtalan, valamikor csak befejezem, mert tetszik is, de igazad van, Tanaria, időnként lehangoló. Mintha keresné és nem találná a helyes arányt, végül a szomorúság teng benne túl.
A mai idézet viszont határozottan állja a helyét és mélységesen igaz. Ünnepek a hétköznapokban - mennyire tőlünk függ minden!