Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyereket és munkát akarok
Létrehozva: 2010. Április 1. 17:32
"Az adatok szerint 20 magyar fiatal 23 gyereket szeretne. Aztán csak 13 születik meg. Fájdalmas statisztika, hiszen az elöregedő társadalom gyenge lesz ahhoz, hogy eltartsa a jövő időseit. S elgondolkodtató is, hisz számos társadalmi ok húzódik mögötte."
Sziasztok,
a fenti idézet az eheti Nők Lapjából való, a teljes cikket ITT olvashatjátok.
Arra gondoltunk a szerkesztőségben, hogy vitaindító cikkünket megjelenítünk itt a fórumon, hátha van kedvetek továbbgondolni őket, és megosztani velünk - illetve egymással a véleményeteket. Hiszen a viták erre valóak, nemde?
Előre is köszönjük a kommenteiteket,
Kertész Gábor
újságíró
Nők Lapja
Ő nem tarthatja önzőnek aki a bizonytalanságra gyereket akar, de te kerek-perec kijelentheted, hogy aki nem akar, az csak önző mert nem képes lemondani dolgokról? Kettős mérce, mi!?
AZt meg sosem értettem, miért önző az, aki mérlegre teszi hogy mi a fontosabb neki és az élete maximális megélése fontosabb, mint egy gyerek. Kivel szemben önző aki nem szül??? Én se fogok, de már én is sokszor megkaptam ezt, de legközelebb repül egy tasli az ilyen mocskos, ítélkezős egyedeknek...pláne mivel 99%-ban azok mondanak ilyet, akiken látom hogy a pokolba kívánja az egész elcseszett életét.
Megrémiszt - így rövid i-vel. Ja, persze, az oktatási rendszer ... Hogyne?
Értő olvasás alatt gondolatolvasást értesz? Csak mert a nyelvi jelekhez nem tartozik jelentés, azt az olvasó adja nekik.
Szia!
Na akkor most én
Szerintem mindenkinek szuverén joga eldönteni, akar-e gyereket, meg hányat. (kívéve persze, akinek nem lehet)
Ha most kellene gyereket vállalnom, bizony nagyon meggondolnám. Van egy majd hét éves unokám és sajog a szívem érte, vajon neki milyen élete lesz? Jó nem, az biztos.
Mert addig, amíg a fejünk fölött döntenek azok, akiket mi választunk az ország élére a saját és nem a "nép" érdekeit szem elött tartva, addig itt jobb nem lesz. Márpedig megy a kemény harc a bársonyszékért, a levét meg velünk itatják meg.
Ne haragudj azért, amit most leírok, de én így látom: mire Te nyugdíjas leszel, addigra nem lesz nyugdíj, mert úgy felemelik a korhatárt, hogy senki nem fogja megélni, mert már fiatalon tönkre teszik az embereket.
A rendszerváltáskor megszüntették az ugynevezett "szocializmust", de arra senki nem számított, hogy a legsötétebb vad kapitalizmus fogja elfoglalni a helyét. Aki ebbe nem tud beleszokni, vagy nem tetszik, az "elmehet"
Ne haragudj, hogy ezt mondom,nem személyes támadásnak szánom, de annyira szánalmas, hogy mindig ezt hozzátok fel.
Óriási közhely!
De mondok én is egyet:
A Föld már így is túlnépesedett.
Tehát ha globálban gondolkodunk, az tesz jobbat, aki nem szül.
(És most nagyon kérem, hogy senki ne jöjjön elő a másik kedvencemmel, miszerint az én nyugdíjamat majd ki fogja fizetni.)
Sziasztok!
Nekem 28 évesen van két gyermekem, januárban megyek vissza dolgozni, és mivel GYES-en leszek még, egy évig védve vagyok, szóval vagy sikerül bedolgoznom magam újra a cégemhez, vagy keresek másik állást; egy év alatt remélem sikerül. (azért egy év után is erősen indokolni kell a cégnek, ha rendes felmondással el akar küldeni...)
Főiskolára járok, nagyon jót tesz, kicsit kiszakadok a pisi, kaki, hami, játszó világból, teljesen feltölt egy iskolában töltött nap.
Január, februárban még szabin leszek, de a gyerekek már oviban és bölcsiben lesznek, ezt az időt intenzív nyelvtanulásra szánom.
Nem azt mondom, hogy életbiztosítás a helyzetünk, de szerintem a víz felett maradunk.
A legnagyobb gondunk a lakáshitel.
Nagyon mérges vagyok miatta, mert engem nem zavarna, ha legálisan lehetőségem lenne lakást bérelni, ahova vmilyen szinten be lehetne jelentkezni, és ezt az ovi és bölcsi elfogadná.
Mi azért vágtunk bele ebbe a marhaságba, mert vidékről jöttünk fel, "albérletbe" nem lehet bejelentkezni, az oktatási intézményekbe meg kell a Szent Állandó Bejelentett Lakcím.
Két gyerekkel nem adnak ki Lujzi nénik és Géza bácsik lakást egyébként sem, mert állítólag a gyerekek hihetetlen károkat okoznak.
Szóval 90-ért hitel vagy 50-ért bérelni lakást, nem kérdés melyik a jobb. (s majd ha jobban állok anyagilag, akkor belevágok a lakásvásárlásba)
Amin hülyeség még, a GYES rendszer. Én januártól a fizetésem mellé még kapok Állam Bácsitól 28500 ft-t csak úgy. Köszönöm, félreteszem, de ez marhaság. Illetve aki 28e-re otthon marad, annak a férje jól keres, megint nem szorul rá. Ráadásul kedvzményesen fogok utazni a BKV-n, mikor a GYES és munkabér mellett jobban állok anyagilag, mint bármikor, szemben a GYEDdel, ami valóban kevés (ill kevesebb, mint egy fizetés) (én havi 100000 körül kapok csp-kal, kevesebb, mint a fizum, de ezért éhen nem halunk belőle) (igaz mi nem autózzuk el)
Amitől félek, hogyan érek a bölcsibe fél ötre a gyerekekért. Nagymamára lehet számítani, ill másik multis anyukával összefogva "kölcsönös segélynyújtási" akciót szervezünk (és még lenézik a játszótéren trécselő anyukákat)
Vszínű megoldom, de felháborít. Én kereskedelemben dolgozom, este tízig nyitva lévő áruházban mosolyognom kell fél 11-kor is a vevőre, így a hatig nyitva lévő bölcsi és ovi dolgozó is mosolyogjon még hat órakor is.
(bocs, hosszú lett, lenne mág ötletem, pl a cégek működtethetnének bölcsiket, ovikat (akár egybevonva), több cég is működtethetné, ami igazodik a cég nyitvatartásához, max három gyerkig járjon támogatás, a többit oldja meg magától a család, támogatások neveléshez és oviba/iskolába járáshoz kötni, stb)
Ez abszolút a szíved joga, de attól még nem kéne másokat leönzöznöd, csak azért, mert ök meg vállalják a kockázatot.
Ja tudom, nem önzözted le, csak "lehet hogy önzöek", hát persze, nem olvastam értöen, egyes, leülhetek.
Rengeteg okom van, amiért nem akarok gyereket. Többek között az egyik, hogy tényleg NEM AKAROK.
Hogy mi lesz a jövőben, azt nyilván én sem tudom.
De nem kockáztatok.
Ki lát a jövobe? Ki tudja PONTOSAN megmondani, mi lesz akár 5 év múlva is?
Én szültem, és még fogok, mert amíg van teto a fejünk felett és tudunk dolgozni és egészségesek vagyunk, addig van remény.
Régen jóval kevesebb anyagi háttérrel szültek és köszönték szépen, jól megvoltak.
Csak a mi generációnk hiszi azt, hogy ha nem tudja megvenni a plazmatévét meg a fullos családi házat, akkor az már nem is embernek való élet.
Jópár ismerösöm van, akik igen jól keresnek, szemmel láthatóan mindenük megvan, de sír a szájuk, hogy jaj hát ebben az országban, ilyen bizonytalanságban nem mer szülni. Közben meg csak önzok: nem tudják elképzelni, hogy le kell mondaniuk az életszínvonalukról egy gyerek kedvéért.
Nem hiába mondják rólunk, hogy rugalmatlanok vagyunk. Tényleg azok vagyunk.
Ismét mondom: Értő olvasás.
Megrémíszt igen. Az, hogy ha én akarnék (nem más) borzasztó lenne, mert mint írtam , nem merném vállalni.
És annál borzasztóbb nincs, mint amikor valaki szeretne gyereket, de nem lehet.
Kár, hogy a magyar oktatási rendszer odáig süllyedt, hogy az ilyen értelmi képességűek, mi te is eljuthatnak valahová.
"és megrémíszt a gondolat, hogy borzasztó lenne, ha akarnék"
Idézet a hozzászólásodból.
Kár, hogy a szüleid nem úgy gondolkodtak, mint te.
Hol írtam én azt, hogy borzsztó, ha valaki akar gyereket?
Értő olvasás, ha kérhetném.
Miért borzasztó az, ha valaki gyereket akar? Nekem inkább az ellenkezője tűnik annak, ha valaki kategórikusan kijelenti, hogy nem akar gyereket.
A gyerekvállalás nem bátorság kérdése.
Azt meg senki nem tudhatja előre, hogy 15-20 év múlva milyen élete lesz neki, gyerekének, családjának.
Igen, lehet, hogy a mostani időszak nem a legideálisabb a gyereknevelésre, de minden szempontból ideális kor nincs.
Nagyon jó a téma.
Lesz valami folytatása is?
A hozzászólások is jók, bár elkeserítőek. És még elkeserítőbb, hogy abszolút a valóságot tükrözik.
30éves vagyok, stabil párkapcsolatban, kiegyensúlyozott (mondhatom jó) anyagi körülmények között élek. A munkámat szeretem.
Mégis, örülök, hogy nem akarok, soha nem akartam gyereket.
Mert néha elgondolkodom ezeken a dolgokon amik itt is felmerültek, és megrémiszt a gondolat, hogy borzasztó lenne, ha akarnék.
Mert annak ellenére, amit fent leírtam magamról, nem hiszem, hogy ebbe a helyzetbe, ebben az országban mernék rá vállalkozni.
Sokan megteszik nálam rosszab helyzetben lévők, tudom. Őket sem értem.
Bátrak, vagy csak önzők?
Végiggondolják vajon, hogy milyen élete lesz a gyereküknek 15 - 20 - 30 év múlva? Vagy csak az számít, hogy ŐK most éppen gyereket akarnak?
Csak egy rövid gondolat:
Ismerősöm 7 éves gyemeke elkeseredetten zokogott a napköziben, hogy neki mindig itt kell lenni mert anyukája napi 10 órát dolgozik.
Nem tehettek mást, vagy napi 10 óra munka, vagy semmi.
Kedves Gábor!
A téma nagyon jó! Reméllem azok is olvassák, akiken sok minden, múlik. Én már túl vagyok azon a kérdésen, hogy szüljek, vagy ne. Egy gyermekem van, aki már dolgozik.
Bár csak néhány hozzászólást olvastam, de nagyon megértem a hozzászólókat. Ahol a szülők nem tudnak segíteni, a gyerek lakáshozjutása reménytelen. A lányom is albérletben lakik, mi nem tudunk segíteni, pedig 1,5 munkahelyem van. a férjem is mindig dolgozott. Nem tudom meddig bírom, mert így 50 fölött már fáj itt-ott. Ebben az országban igen faramuci a helyzet. Támogatást az kap, akinek több gyereke van..akinek több gyereke lehetne az meg semmit.. lassan az életteret, a reményt is elveszik tőlük. az utolsó 20 év a politikusoknak és a bűnözőknek kedvezett. aki dolgozik, dolgozni szeretne vagy ledolgozta élete nagy részét, az mehet a lecsóba
"A Parlamentben ücsörgő, internetező, alvó, beszélgető vagy kivonuló tisztes úriembereknek és hölgyeknek lenne a feladatuk, hogy az országot - s így az állampolgárok helyzetét - jobbá tegyék. De sajnos ők nincsenek a helyzet magaslatán, mert túl magasról nézik a "népet". Hiába kellenek munkahelyek, óvódák, bölcsik, iskolák, közbiztonság és még sorolhatnám."
Ha szabad véleményeznem, vagy hozzászolnom
Majd amikor a fent említett "úrak/hölgyek" nem főállásban teszik, amit tesznek, hanem a minimálbéres munkahelyükről vonulnak a parlamentbe az ülésekre a saját zsebükből, na majd akkor odafigyelnek ránk is. Addig nem, és ezt tudomásul kell vennünk. Ha nem tetszik, elmehetünk
Tisztelt Kertész Gábor!
Végigolvastam a hozzászólásokat, a sorstársaim történetét és most hozzáteszem a sajátomat is:
36 éves vagyok, van két, már nem is olyan nagyon kicsi fiam (9 és 6 évesek), és már több mint 2 éve munkát keresek. A szüleim vidéken élnek, a párom anyukája még dolgozik. Mindkét gyerkőcünkkel itthon maradhattam gyesen, mert akkor még megtehettük. A fiúk születéséig folyamatosan dolgoztam, a gyesen töltött idő alatt pedig kijártam egy főiskolát, hogy visszatérve a munkaerőpiacra ne csak a pelenkák nedvszívó képességéhez és a játszóterek felszereltségéhez tudjak hozzászólni egy beszélgetés során.
Nos, a munkaerőpiac egyértelműen gyerekellenes. Álláskeresési kálváriám során kétféle munkáltatóval találkoztam:
- az egyik még csak egy automatikus válaszra sem méltatja a jelentkezőket (miközben én megosztom velük személyes adataimat)
- a másik csoportnál eljutok a személyes találkozóig, de ott az első kérdés után elvágom magam, mert a „van-e gyereke?”, „ki megy értük?”, „kivel vannak, ha betegek?” kérdéseket nem nagyon lehet kikerülni. Ha őszintén válaszolok az a baj, ha nem válaszolok, az. Letagadni nem érdemes őket, mert előbb-utóbb úgy is kiderül. Így megköszönve a lehetőséget távozok, és azért imádkozok, hogy a legközelebbi alkalommal (már ha lesz), ne egy gyerekellenes főnökkel kerüljek szembe.
Nagyon nehéz a sokadik elutasítás, illetve a sokadik válaszra sem méltatott jelentkezés után is optimistán felkeni minden nap és azért izgulni, hogy be tudom-e fizetni a villanyszámlát vagy a gyerek iskolai ebédjét. Mert a gyerekeknek nem szabad átvenni az én vívódásomat, küszködésemet. Mert a gyerekeknek csak gyereknek kell lenniük, ameddig csak lehet, ahogy Dr. Ranschburg Jenő olyan szépen megfogalmazta a minap egy reggeli beszélgetős műsorban.
Szörnyű, hogy a mai világban választani kell a gyerek és a munka között, és aki a gyereket választja, az többnyire a létfenntartásért küzd. 10 éve még én is optimistább voltam.A gyereke(i)m megvan(nak), most már "csak" munkát akarok.
Nemrég egy ismerősünknek töltöttük ki a kérdőívét a szakdolgozatához a párommal. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy ha lehetőségünk lenne, hány gyereket nevelnénk. Mindketten 4-et írtunk be…
S.Krisztina
Én is munkát szeretnék, és gyereket. Munkám van, gyerekem augusztusban lesz. Szerencsés vagyok/szerencsések vagyunk? Nem tudom... Rengeteget dolgozunk, rengeteg hitelt fizetünk és folyton rezeg a léc. De tökéletes pillanat soha nem lesz, olyan, hogy minden egyben van, soha nem lesz. Én 32 éves vagyok, a férjem lassan 37, mire várjunk még? Van lakásunk - alig 23 év múlva le is telik a hitel
-, van egészségünk, dolgozni tudunk, vannak terveink, ötleteink, nem várjuk, hogy más oldja meg a gondjainkat. A munkahelyemen, ahol túl ugyan nem fizetnek, de legalább jól érzem magam és szeretem csinálni velem/velünk együtt örülnek a kislányunknak úgy a kollégáim, mint a főnökeim, mindenben támogatnak és várnak vissza szülés után, amikor kedvem van visszamenni.
Lehet, hogy szerencsés vagyok. De szerintem ez így kéne, hogy mindenhol legyen.
36 vagyok, párom és gyerekem sincs. Megszűnt a munkahelyem pár hónapja. Hiába küldözgetem az önéletrajzaimat, már az egész ország területére elmennék dolgozni, egy állásinterjún sem voltam. Szüleimmel élek, hozzájárulok a költségekhez, nem vagyok elkényelmesedve. Diplomám, nyelvvizsgám van. Már ott tartok, hogy letagadom a diplomám is, nyelvvizsgám is, csak hogy munkám legyen. Ezen a környéken (Dél-Alföld) félnek a diplomásoktól, mert 1.nem akarnak dolgozni fizikai munkakörben + nagy a szájuk, visszabeszélnek, mindent jobban akarnak tudni -ilyen tapasztalatom nekem is volt főnökként 2. a főnökök félnek diplomást alkalmazni, nehogy a helyükre pályázzon, nehogy kiderüljön, hogy jobb náluk. Itt kincs a munkahely, mindenki retteg az állásáért, mert ha valaki munkanélküli lesz, évekig nem tud a megyében elhelyezkedni.
Én szülnék egyedül is, de mire? Hogy ne csak magam miatt, a saját megélhetésem miatt rettegjek, hanem a gyerekemért is? Hogy mindig mondjam neki, hogy ez sincs, az sincs?
A korosztályomban nagyon sokan vagyunk (harmincasok), ketyeg a biológiai óra is rendesen, de mire szüljünk? A kilátástalanságra? És még ettől a korosztálytól várnák az újabb baby boom-ot.... siralmas....
Sajnos én, mi, ezt most nem merjük bevállani. Felelősen gondolkodó fiatalok vagyunk. Látom, hogy az biztos, ami elmúlt. Párom minimálbérre bejelentve, de ennek a 3 x kapja kézbe. Egy fizetés kevés egy családot eltartani. A téli rezsiköltségek a hitellel együtt a fizetés nagy részét elviszik.
Remélem a sors (meg persze azért én is besegítek, alakítom) hamarosan jobb körülményeket hoz.
A Parlamentben ücsörgő, internetező, alvó, beszélgető vagy kivonuló tisztes úriembereknek és hölgyeknek lenne a feladatuk, hogy az országot - s így az állampolgárok helyzetét - jobbá tegyék. De sajnos ők nincsenek a helyzet magaslatán, mert túl magasról nézik a "népet". Hiába kellenek munkahelyek, óvódák, bölcsik, iskolák, közbiztonság és még sorolhatnám.
Egyre csak nő a társadalmi rétegek között a különbség. Ez pedig hosszú távon nem vezet jóra.
Miért lehet egyeseknek 6-8 állásuk, miközben én egyet sem tudok megkaparintani?
Miért kell nekem 28.500 forintos rendelkezési állási támogatásból éldegélnem, miközben egyesek be se járnak a munkahelyükre és így is milliókat, vagy legalábbis több százezer forintot raknak zsebre a semmiért?
MIÉRT?????????????????
Én csak élni szeretnék. Vagy inkább megélni a tisztességes munkával keresett munkabéremből. Lehet túl sok a vágyam...
Na mindegy, megírom majd 2 hét múlva, a soron következő Tisztelt Miszterelnők Úrnak, hátha elgondolkonak. Bár kétlem.
Szebb jövőt kívánok az ország lakosságának!
Egyszerűen borzasztó, amiket itt olvasok. (sajnos tudom, hogy mind igaz)
Nekünk sikerült négy gyereket összehozni, akiket próbálunk terelgetni. Nagyon bátrak voltunk, de amikor születtek, még sokkal jobb volt a helyzet, és eszünkbe se jutott, hogy hova süllyedhet az ország helyzete. Örülök, hogy eddig eljutottunk, hogy nem kellett tragédiaként megélni, ha újabb babavárás elé néztünk. Mertünk, merhettünk nagy családra gondolni.
Most viszont...nem tudom, mi lesz a gyerekeimmel? Pályaválasztáskor merre irányítsam őket, hogy ne legyenek később megélhetési gondjaik? Egyelőre azt mondom nekik, tanuljanak, nyelveket is főleg,aztán menjenek...Ja, a menés a mi válságtervünkben is szerepel, bár nem tudjuk, hova, merre, de az biztos, hogy nem fogjuk megvárni, míg szépen lassan feléljük, ill. elveszik tőlünk mindazt, amit 20 év alatt sikerült összehozni. Mert nem ez az élet rendje.