Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerekkel vagy nélküle?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. július 6. 11:15
A szülők sokszor nehezen döntenek: egyrészt szívesen kimozdulnának kettesben egy rövid időre, másrészt lelkiismeret-furdalásuk van, ha a kicsiket otthon hagyják…
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Ebben mennyire igazad van! Mármint az apró, de mégis zavaró dolgokra gondolok. Mivel mi mindketten itthon dolgozunk, mindenki azt gondolja, hogy bármikor "ráérünk" és hát "miaaaaznekeeeeed, hogy gyorsan...". :-)))) Ilyenkor borul a program, és ez sokszor tényleg idegesítő. Meg egyébként is olyanok vagyunk, hogy nem tudunk nemet mondani, szóval tényleg nehéz szervezni. Ebből a szempontból valóban jobb, ha az emberfia elmegy a fenébe otthonról és kikapcsolja a telefont egy hétre. :-))))) Csakhogy nálunk még ez sem játszik, a laptop nyaral velünk, és hát naná, hogy van valakinek valami kínja, amit azonnal, vagy még tegnap meg kell csinálni. :-))))) Csodálatos vállalkozói lét... :-D
Ennek ellenére jóval nyugodtabbak az elmenős, mint a nem elmenős hetek. Tegnap például felfújtam ugyan a nagy medencét, de mire a kicsi eljutott odáig, hogy pancsoljon, délután 5 óra volt, mert arra nem volt időm, hogy bekenjem napolajjal. :-)))) Mára családi strandot terveztünk, de már tegnap le is fújtuk, valami közbejött - majd holnap. Mindig majd holnap. :-))))) Ehelyett ma fújok megint medencét... :-D Megyek is, mert mire felmelegszik benne a víz, megint 5 óra lesz. :-S
Nagyon is egyetertek a lenyegevel, amit irtal;-) Ezert mondtam, hogy nekunk az elso 4 evben pl. csak a kis csaladi nyaralonk volt, ami majdnem masodik otthon jellegu, hiszen mindannyian ismertuk, "biztos, kiprobalt" terep volt. Diofa alatt felallitott gyerekpancsoloval, poros kis videki utcakkal, falusi fagyizoval.
Csak az is nagyon jo volt benne, attol lett igazabol nyaralas a nyaralas, hogy ugy csaladilag ki voltunk veve a hetkoznapokbol, nem volt ott, hogy "jaj, ezt meg kozben 15 perc alatt elintezem a kompjuteren, meg ideszolt a kollegam, hogy..., meg holnap ugorj mar be anyadekhoz"..., erted, mire gondolok. A lenyeg nem is a plusz latvanyossagokon vagy programokon van, hanem hogy egy ilyen kozegben tenyleg a pihenesrol, egymasrol, nagy kozos nyaralasrol szol az a par nap, nem zavar be semmi:-) Marmint a szulok reszerol, ugye.
Nekem is annyira jo gyerekkori emlekeim ezek a szuleimmel, ocsemmel toltott hetek. 6 eves koromtol minden evben mentunk egesz 18 eves koromig, es meg ma is epitkezek ezekbol a csodalatos elmenyekbol. Ezert tartom fontosnak megadni a sajat gyerekemnek is.
Amugy azt is nagyon szerettem, amikor meg Pesten eltunk, amit te irsz, es valoban nyaralastol fuggetlenul is megcsinaltunk mi is a kisfiunkkal akar kettesben, akar harmasban, ha apa is raert egy-egy delutan, hetvegen: kirandulas a Margitszigetre, egy delutan a Kozlekedesi Muzeumban, Allatkerti jatszohazban, stb. Most se telik el ugy 2 het, hogy valamilyen "szervezett" kozos dolgot nem csinalunk igy harmasban. Ezek is szuperek tenyleg!
Az "itthon ingyé" nem azt akarta jelenteni, hogy ki sem mozdulva a lakásból, sokkal inkább azt, hogy nem kell feltétlen egyhetes nyaralásban gondolkodni, amikor a gyerekekkel szervez az ember programot. Lehetnek a programok egynaposak is, vagy egy délutánosak, lehet hétvégére szervezni, és ez remekül helyettesíti a nyaralást, főleg, ha gyakrabban fordul elő, mint néha. Szerintem. :-) Az ötévesemet pl. teljesen kielégíti, ha felfújom neki a nagy medencét, teleengedem vízzel, és a szomszéd gyerekekkel ökörködik egy nagyot - ehhez nem kell neki Balaton, vagy horvát tengerpart. Vagy egy egész napos strandolás, egy egész napos városnézés/csavargás. Az egy számal nagyobb meg már nem is velünk akar jönni, szívesebben megy táborba, itt-ott alszik napokig a haverokkal, vagy épp csak döglik egyet itthon, egyedül. :-))
Ezzel persze nem meggyőzni akarok senkit. Van, akiknek fontosabb a ketteben levés és van, akik teljesen jól elvannak kettesben-nyaralás nélkül is.
Azert a "nyaralashoz" az is hozzatartozik, hogy valahol otthonitol fuggetlen kozegben szerintem. Mig a gyerekunk kicsi volt, erre a celra pont megfelelt a csaladi nyaralo egy tavacska kozeleben. Nem is vagytunk mashova:-)
Ha a gyerek(ek) nagyobb(ak) mar, ok is vagynak uj helyeket megismerni, kimozdulni. Legyen az orszagon belul vagy kulfoldon. Ha csak otthon elmatatgatunk, barmilyen felhotlenul is, az azert nem egyenlo a nyaralassal, legalabbis nekem;-)
Megertelek am. Nekem is nagyon jo volt, amikor tavaly a hazassagi evfordulonkat kettesben unnepeltuk meg egy utazassal. Sot meg az is jo volt, bar nem nyaralas, amikor azert jottunk ki ide Angliaba kettesben egy hetre, hogy lakast bereljunk a majdani itteni eletunkhoz.
Ettol fuggetlenul tenyleg nem hajt a kenyszer, pedig barmikor megtehetnenk, hogy rendszert csinaljunk belole. Mikor kicsi volt, azert nem, mert parazos anyuka voltam, ha nem volt mellettem, illetve lattam rajta, hogy nem jo neki sem. Most hogy nagyobb, meg mar azon van a fokusz, hogy milyen keves ideig lesz mar igy, hogy a csaladi harmasunk a csucs! Milyen hamar ki fog repulni;-))
Igy aztan, mivel nagyon szeretunk utazni, kirandulni, mindig egyutt megyunk harmasban mindenhova:-)
Gondolom, ez fugg a gyerekek szamatol es eletkoratol is;-)
Nekunk csak egy van, es amiota iskolas, azota vannak ezek a hetkoznap is lophato kellemes delutanok, ebedek, stb. Meg persze kell az is hozza, hogy en nem dolgozom, a ferjem pedig van, amikor pont hetkoznap szabad. Szoval soktenyezos:-))
De nekem (most hogy mar mindkettot probaltam) tenyleg fontosabb ez, hogy rutinszeruen jut kettonkre ido, nem pedig csak az evi egyszeri varva vart 1-2 het. Igy vagyok beallitva, ahogy a fiam mondana:-))
Nem hiszem, hogy létszükséglet lenne az, hogy egyszer vele egyszer nélküle. Ezalatt az időszak alatt a nagyinál is érezheti felhőlenül jól magát. Akkor is elmehetünk ha a gyerek pl: táborozik. Már is nem lesz olyan lelkiismeret furdalása az embernek. Valószínűleg jobban fogja magár érezni ott, mint a szülőkkel.
Persze megértem azokat a szülőket akik nem mennek gyerek nélkül. Valószínűleg én is vinném a fiamat ha a férjem nem erőszakoskodna, hogy kettesben menjük.
Mi hétvégékre el szoktunk menni, illetve a 11 év alatt 1-szer voltunk külön is 10 napot. Hát mit mondjak, csodálatos volt. Végre tényleg ki tudtam kapcsolni, fel tudtam oldódni teljesen. Sajnos nem tudjuk ezt túl gyakran megoldani, mivel 4 gyerek, közülük 1 autista, 1 pusztán tartósan beteg (többféle betegséggel), így őket nem könnyű a nagymamára hagyni.
Egyébként, hogy mennyire kell: nem könnyű évek vannak mögöttem, a végén kiborultam, elmentem pszichiáterhez, mert úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Szó szerint idézem:"ha fel lehetne írni receptre, hogy időnként utazzanak el a férjével kettesben, akkor most azonnal megtenném"
Tény, hogy egy hétvég is sokat jelent, de a 10 nap az összehasonlíthatatlan.
Írom mindezt úgy, hogy a nem túl egyszerű felállásunkkal is minden évben van családi nyaralás.