Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagyszülők támogatása
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. július 19. 22:46
A régi idők társadalmai az időseket tisztelettel kezelték, élettapasztalatukat megbecsülés övezte, tanácsaikra nagymértékben támaszkodott a közösség. A modern társadalmi struktúrában azonban az időskor sokak számára nehéz változásokat hoz, egyre kijjebb szorulnak a társadalmi aktivitás mezejéből.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Bocsi, de csak most olvastam el, amit írtál. Nem az állam fog eltartani öregségemre, mivel -- úgy tudom -- azért, hogy a lakásomon gondozzanak illetve ebédet hozzanak, fizetnem kell majd a nyugdíjamból.
Ha állami idősek otthonába kerülök, ott is ez lesz a helyzet.
Egyik hozzászólásodban arról írsz, hogy a kisfiad füle ugyanolyan, mint a nagyapádé. Itt meg arról, hogy nincsenek gyerekeid.
Akkor most mi a helyzet.
Szerintem az egész történeted kamu.
Te tulajdonképpen tisztességesen ki tudod akasztani az embereket.
No!!
Minden forint, amit az államtól, önkormányzattól kaptál, azt valamennyi adózó - nevezetesen az én pénzemből is kaptad.
Ha te öregkorodra az állam segítségnyújtását várod, akkor megint más -adófizetők - pénzéből élsz, a mi pénzünkön.
Ahhoz, hogy más kenyerén élsz, túl nagy az önérzeted, és alacsony az öntudatod mértéke.
Amit kapsz, nem jár, tehát hálásnak kellene érte lenned és nem ilyan nagy mellénnyel nyilatkozgatnod.
Jiscsoráz!!!!
Csak ismétlés céljából.
Nem figyeltél. Nem azt írtam, hogy nem létezik szülőtartás, hanem azt, hogy nem ismerek sok olyan szülőt, aki a tartás bírói úton történő kikényszerítését igénybe is veszi.
Azt írtam, hogy sok olyan "gyermek" van, akinek lehetősége lenne és mégsem támogatja a szülőt.
Azt írtam, célszerű lenne ezt a jogi utat gyakrabban igénybe venni.
A gyámhatósághoz lehet fordulni, de a gyámhatóság nem tudja a tartást kikényszeríteni.
Erre a bírói út a lehetséges és jogszerű fórum.-
Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.
Az én életemben 2 nagy esemény volt: egyik a középiskolai ballagásom, amin egyedül anyukám vett részt. Valami ronda szárazkórót hozott csokor gyanánt. Talán az árokparton szedte? Öcsém, nagyszüleim és egyéb rokonaim nem vettek részt az eseményem. Másik, számomra fontos esemény kisfiam születése volt. Utána, míg 1 hétig a kórházban feküdtem, egyedül anyukám látogatott meg, senki más rokon. Munkatársaim jónéhányan bejöttek, és tőlük később is nagyon sok segítséget kaptam, de ezt nagyon megalázó módon tették. Mondjuk, ezen nem csodálkozom, mert ők jórészt összetartó falusi családokból származtak, ahol a nagyszülők meg a rokonság szinte vetélkedett azon, ki ad több pénzt, ki segít több munkával, stb. Barátom anyjától megkaptam, hogy magamnak köszönhetem az egészet, minek adtam oda magam a(z) -- elvált, egyedülálló -- fiának esküvő nélkül. Az apai nagyapának meg meg sem merték mondani ezt a szégyent, hogy házasságon kívüli unokája született. Azóta batátom édesanyja meghalt, és annyira hiányoznak az ő kedves szavai is!
A nagyszüleimnél én is sokat voltam nyáron, etettek-itattak rendesen bennünket, unokákat. Beszélgetések azonban nem nagyon voltak, mert reggeltől estig dolgoztak. Amikor nagyapám özvegyen maradt, gyakran meglátogattam, mert kérte, de 10 perc után mindig hazaküldött, mert elfáradt. (Naponta 3x ment be a városba általában, csak úgy, hobbiból.) Amikor nagymamám még élt, beszélgetések akkor sem voltak, csak meghallgathattuk, melyik rokonnal vagy szomszéddal vesztek éppen össze. Én feszült voltam, a levegő puskaporral teli. Ja, meg engem hibáztattak a szüleim elrontott házasságáért, meg azért, hogy anyukám fiatalon tönkrement. Azért, mert én nem segítettem neki eleget, és nem álltam eléggé mellette. (Ekkor tizenéves, középiskolás diáklány voltam.)