Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nők Lapja felvetés
Létrehozva: 2010. szeptember 9. 12:26
Kedves Fórumozók!
Bizonyára hallottátok a hírt, hogy a napokban tízmillió alá csökkent Magyarország lakosainak száma. Ma a felmérések szerint húsz fiatal huszonnégy gyermeket tervez, de a tervezett gyerekekből csak tizenhárom születik meg. A Nők Lapja szeretne behatóbban foglalkozni a témával, és a ti véleményetekre is kíváncsi: milyen eszközökkel mozdítanátok elő a gyermekvállalási kedvet?
Hozzászólásaitokból szemelgetni fogunk a Nők Lapja 40. héttől induló új, Fórum című rovatában.
Köszönjük! Koronczay Lilla
Igazad van, valóban nem számolgattam utána a dolgoknak... Sajnos manapság már nem megy 55 évesen nyugdíjba egy nő, hogy otthon unokázhasson. A lakás-ügyben nem a kis garzonokra, vagy 1, másfél szobás lakásokra gondoltam, hanem azokra, ahol el is fér két generáció. Konkrétan a saját kisvárosi példámat hoztam fel, ahol látom, hogy "kihasználatlanul" vannak ezek a családi házak, 1, max 2 idős lakik benne (küszködve a lakás fűtésével, karbantartásával, stb). De ha jobban belegondolok, akkor nem is a gyerekeknek, hanem már az unokáknak kellene összeköltözni a nagyszülőkkel. Egy kis matek: pl a 25 év körüli pár egyik tagjának 70-75 körüli nagyszülője van, aki még viszonylag jól tartja magát, tehát működne ez a kölcsönös segítség. És talán (szintén saját tapasztalat) jobban ki is jönnének egymással. Persze az más kérdés, hogy ilyen idős, netán beteg nagyszülőre rá lehet-e bízni a csemetét, de ebben a szituációban már legalább az a része megoldott lenne a dolognak, hogy a fiatalok nem a részletre, vagy albira keresnek, tehát "anyagilag vállalható" lenne a baba.
A vállalási hajlandóságban nem lehet általánosítani természetesen (pl. a 19 éves lányom már a férjhezmenésen töri a fejét, meg hogy kb 5 év múlva szülne is), de azért "divat", hogy csak 30 körül szülnek. És sokszor nem az anyagiakon múlik, hogy nem hamarabb....
Attól tartok, tévedsz egyes dolgokban. A huszonéves (a szülővé váláshoz optimális életkorú) fiatalok szüleinek még legalább 5-10, vagy még több évük van a nyugdíjig, speciel nekem pl. még 7, pedig a legnagyobb unokám már elmúlt 9 éves. Ehhez jönnek a távolságok - mindeki odamegy, ahová a munkája szólítja, senkinek nem garantálható, hogy - az egyébként munkába járó - anya vagy anyós szoknyája mellett munka is lesz. A lakásviszonyok jelentik a következő buktatót: a másfélszobás panellakásban 6-8 fő állandó lakó "kicsit" húzós (anya+apa, 2 tesó+házastársaik + a következő generáció? - vagy hogyan gondolod?).
Nem a "karrier", sem pedig a "gyereknek mindent"-szemlélet készteti halasztásra a legtöbb fiatalt, hanem az, hogy az alapvető életfeltételeket nehéz megteremteni - maguknak is, és a születendő gyerek(ek)nek is. A környezetemben azt tapasztalom, hogy akinek megvan a "megélhetési minimuma", az igenis vállal gyereket.
Sajnos nincs időm visszaolvasni az összes hozzászólást, csak az utolsó kb 50-et néztem át, de mindenhol csak azt látom, hogy a pénztelenség az oka mindennek. Igen, ez valóban óriási hátrány a gyerekvállalás esetén, de nem minden. Én úgy látom, hogy az a legnagyobb baj, hogy nagyon sokan NEM AKARNAK (fiatalon) gyereket, mert önzőek, "élni" szeretnének, (mintha gyerekszülés után megszűnne az élet!) még saját maguk is gyerekek és a karrier.....
Szóval hajtják a pénzt, a megélhetést, csak arra nem gondolnak, hogy amikor már "lenyugodnak" és esetleg vállalnának 1-2 gyerkőcöt, akkor már nem fog olyan egyszerűen menni a dolog. Mert "lejár" a biológiai óra, vagy legalábbis a végéhez közeledik és esetleg éveket kell várni a baba érkezésére. Aztán ha megszületik az első, akkor a másodikra már végképp nem vállalkoznak.
Lehet, hogy ez csak az én rögeszmém, de útálom ezt az egész nyugat- és amerika "majmolást, mármint a "karriercsinálást", az egymás taposását, azt hogy mindenből a legjobb és legújabb kell, mert a 2 éves mobil már "gáz", mert a tévét 2-3 évente újra kell cserélni, mert csak az a menő, de sajnos a mosógépet is ki kell cserélni néhány évente, mert "eldobható" minőséget gyártanak, stb.
Tudom, hogy ehhez óriási változásnak kellene végbemenni, főleg a fejekben, de mi lenne, ha a fiatal pár nem azonnal albérletbe költözne, vagy óriási hitellel terhelve lakást vásárolna, hanem egy fedél alatt élne a szülőkkel. Mint régen.... Nem állítom, hogy én magam is könnyedén bevállalnám ezt, ezért írtam, hogy ezt a fejekben (és szívekben) kellene először létrehozni, de nem is lehetetlen feladat. És nézzük a jó oldalát is. A nyugdíjas szülő, aki már lehet, hogy egyedül él a 70-80-100 nm-es házában, örülne, ha nem lenne állandóan egyedül, lenne kihez szólnia és a ház körüli, illetve háztartási munkákban is lenne segítsége. A fiatal szülők pedig szintén örülhetnének, ha lenne segítség a baba nevelésében, később a nagyszülő vihetné-hozhatná bölcsibe oviba a kicsit. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyivel olcsóbb lenne az élet hitel nélkül, megosztott rezsivel. (zárójelben jegyzem meg: a mi utcánkban kb 70 ház van, ebből durván 55-60 házban idős házaspár vagy egyedülálló-élő idős lakik!!!!) Na, ez ám a pazarlás!!!
Lehet velem vitatkozni, biztos sokak szemében ez óriási badarság, szerintem - ha nem lennénk ennyire képtelenek az alkalmazkodásra - megoldható lenne a probléma.
Mariann
Lilla lelkem!
Nem először fordul elő, hogy KerteszGabor neve alatt TE kérdezed az nlc topikolóit. Szerintem ez igy nem helyes. Ha téged érdekel valami, vagy téged kérnek meg, hogy érdeklődj körül, akkor a saját nickeden kellene azt tenni.
Éppenséggel bajnak nem baj, hogy más nevén jelentkezel be, de a saját néven való bejelentkezés, elegánsabb. Amúgy meg, pofonegyszerű regisztrálni az Nlc-n ;-))
---------------------
Az információszerzéshez, beszélgetéshez, sok sikert!
Sziasztok!
Iden nyaron toltom be 28. eletevemet. Lassan 3 eve elek kulfoldon. Diplomaval recepcioskent dolgoztam Pesten. A munka nem szegyen, csak annak aki nem fizeti meg. Abbol a penzbol, amit persze szinte teljes egeszeben feketen kaptam, csupan arra volt eselyem, hogy eltartsam magamat (alberlet, szamlak, kaja, berlet) es itt be is zarult a kor. Uj diploma megszerzesenek nem lattam ertelmet, mert ami ma meg piackepes otthon az masnap mar nem. Egyedul voltam, kilatastalanul, igy 2 boronddel hatra hagytam mindent. Jelenleg Angliaban elek es betanitott munkas vagyok egy raktarban. Annyit keresek, mint otthon egy mernok. Minden olcsobb, kiveve az alberletet. (szorgalmasan tanulom es hasznalom az angolt es ha minden jol megy, 1-2 even belul a sajat szakmamban is el tudok majd helyezkedni) Ebbol a penzbol nem csupan magamat latom el, de az otthoniakat is tudom tamogatni. Nehany even belul szeretnek csaladot alapitani, ezert NEM mehetek haza, bar hianyzik az elso 25 evem (csalad, baratok, elmenyek). Itt kell maradnom, ha egyszer szeretnem megtapasztalni az anyasagot. Itt fix es mukodo csaladpolitika van, nem valtozik 4 evente, mint otthon, itt az ember tud tervezni. Itt tamogatjak azt, hogy ne szinglikent elj, sot, szules utan az apa is otthon maradhat 1-2 het erejeig. Szules utan egy evvel vissza tudnak menni a nok a munkahelyukre 4 oraban, kesobb ujra 8 oraban.
Ez mind otthon nincsen meg, Magyarorszagon buntetik azt, ha valaki reprodukalni akarja magat, szinte erezze magat betegnek a no, mert anyava akar valni es nem meghalni a munka otaran.
Tehat kiszamithato csaladpolitika, ami nem valtozik 4 evente. Az otthon marado not ne buntessek azzal, hogy lehetetlen osszeget folyositanak szamara, amibol a pelenka ara sem jon ki. Anyak szamara 4 oras valamint tavmunkak biztositasa. Bolcsodek, ovodak nem bezarasa, hanem bovitese.
Szerintem ez a megoldas valamint jovokepet adni es hitet a fiatalok szamara, nem agyba fobe kepezni az embereket, hanem valami logika menten, amire a piacnak szuksege van. Ha az embernek nincs munkaja, a szuleivel el, vagy van munkaja, de csupan honaprol honapra el, arra, egy felelossegteljes ember nem fog gyermeket vallalni. Mert eleg nehez azt mondani neki, hogy aranyom, ma nincs vacsora... Ertem en, hogy a kormany tamogatjak a 3 gyerekes csaladokat, de eloszor eselyt kene adni az elso meg a masodik gyerek megszuletesenek is.
Valaki írja itt, hogy a fiatalok nem akarnak dolgozni... ez úgy hülyeség, ahogy van.
Az én környezetemben- Bp., értelmiségi, középosztály- mindenki kapar ezerrel. A gimnazistától a 30-35 évesig. A múltkor egy egyetemi csoporttársamat kísértem egy diákszervezethez, munka után járni. Ott álltak sorban a deszkás gimis srácok, kérdezték, milyen munka lenne mostanában...persze, hétvégén éjjelit is vállalok...Csepel, nem baj...raktári munka, nem baj. Teljesen lelkesek voltak, jó volt látni.
Pár barátom orvosira jár, de képesek elvállalni gagyi éjszakai csomagolós, borítékolós munkákat, 5-600 ft-os órabérért. A szülők nem tudják támogatni őket, úh. nincs más választás.
Ja, és egyiküket sem hallottam soha panaszkodni.
Én már befejeztem az egyetemet, viszonylag jól fizető munkám van, de... nem kaptam lakást, mint sokan, nem is fogok. Albérletet fizetek, 30e /hó. BKV: 10e. Rezsi: 25-30e. Tisztítószerek, mosószer, stb. :5e. Enni is kell: 40e. Utazás havi 2x vidékre (szülőlátogatás): 13e ft.
Ez 138e ft. És akkor még sehol nem vagyok, és semmit nem költöttem feleslegesen!
Kell/ene/ ugyebár ruha, cipő, frizura - a dolgozóhelyemen elvárás az ápolt, elegáns megjelenés (meg is lett mondva), meg ha nem lenne az, az ember lánya akkor is szeret/ne/ valahogy kinézni. Havi össz. 15-20e körül ruhára, táskára, néha kozmetikusra, sportra.
Társasági élet, baráti programok, kultúra, szórakozás, étterem, nyaralás??? Egyre többször 'marad el'. És nem nagy dolgokra gondolok, nincsenek hatalmas igényeim.
És akkor még félre is kellene tenni havonta valamennyit.
Ezek után nem csoda, ha a a fiatal, aki nem keres iszonyú jól, frusztrált és csalódott lesz. Vagy választhat, és kereshet másodállást, viszont akkor se éjjele, se nappala- kimerültség, stressz. Így a párkeresés is egyre felszínesebbé válik (és kevesebb idő is jut rá).
Ilyen körülmények között, hogyan vállaljanak gyereket? A nőt nem veszik fel vagy vissza a munkahelyére - mert gyereket tervez vagy gyereket szült. Saját lakás az nincs, csak mindig az albérletezés, kevésbé szerencséseknek évente költözéssel. Na, ez utóbbi felér egy talajvesztéssel. Legalábbis engem igen megvisel bármilyen költözés.
27 évesen, 2 egyetemi diplomával, albérletben, megfelelő társsal, nem érzem úgy, hogy szeretnék/ merek most szülni. Egyszerűen annyira bizonytalannak látom a jövőt. Nem tudom azt kijelenteni, ha a gyerekemnek bármilyen baja lenne és pl. speciális kezelésre van szükség, ezt finanszírozni tudom (tudjuk). De egy babaszoba berendezését, babakocsi és gyerekülés megvételét sem tudnánk most állni. Ja meg elsőkörben kellene mondjuk egy autó.
Egy ilyen helyzetben, gyerekkel, csórón, teszem azt, 1 hónapos határidővel felmondják az albérletünket...bele se merek gondolni.
Nekem VAN kedvem szülni.
A páromnak is VAN kedve apukának lenni.
De ez sajnos nem kedv kérdése.
Ha lenne lakástámogatás, ha nem érezném azt, hogy a gömbölyödő pocakomtól azonnal szétesik minden, amit eddig nagy nehezen fentartottam, ha együtt lenne a család, és nem mindenki arrafelé költözött volna, ahol van valami munka, megélhetés, akkor már a harmadik csemetémmel lennék várandós... Még albérletbe szülni sem ciki, viszont a gyermeknek egy kiegyensúlyozotlan családba születni, és lakásról lakásra, a szülővel együtt munkahelyről munkahelyre vándorolni már egy olyan dolog, amit a gyermek miatt nem vállalnék be, nem amiatt, hogy kinéznek mások. A fiatalok nem feltétlenül csilliárdokra vágynak, csak némi stabilitásra, és arra, hogy ne a folyamatos napi hajsza vegye el tőlük azt, amiért végülis gyermeket vállalnak: az anyaság, apaság örömét.
A fiatal is elvállal minden munkát, csak neki a 80 ezer nem kiegészítés a 100 ezres nyugdíja mellé, hanem abból kellene megélnie, lakást vennie és gyereket nevelnie. A nyugdíjasoknak tisztességes nyugdíj kellene, hogy ne foglalják a fiatalok elől a munkahelyet.
A nőket pedig vissza kellene venni a munkahelyükre, miután szültek. Akár távmunkában vagy rész munkaidőben is megoldható lenne ez. Ugyebár fejlett nyugati társadalmakban ez elég jól működik is.
Egyébként meg ha 12 órát dolgzik mind a két szülő, kérdem én ki vigyáz a gyerekre???? Mert az óvodából bölcsiből általában 5-ig max. 1/2 6-ig el kell hozni a gyereket... Ha meg iskolás akkor ki tanul vele??? Te elvállalod mindenkiét?????
Sorolom:
1. Olyan nagyberuházások, amelyek húzzák maguk után a gazdaságot, hogy több régióban beinduljon az élet.
2. Több munkahely, közte tisztességes munkabérért részmunka, távmunka;
3. 8 órás munkáért tisztességes jövedelem;a 8 órás munka valóban 8 órát jelentsen. Mindenki számára kedvezőbb adótörvények, 2-nél több gyermek után adókedvezmények.
4.A munkahely teremtése mellett a szociális juttatások szigorúbb szabályozása - karöltve felvilágosítással (hogy azokba a családokba érkezzenek gyerekek, akik valóban képesek is felnevelni utódaikat, és ne az állam és a munkavállalók feladata legyen ez.)
5. Lakástámogatás
6. Az örgedő társadalom velejárója, hogy az idős emberekről gondoskodni kell, ez hadd lehessen családon belül akár főállásban is megtenni, tisztességes összegért.
lakástámogatás
ki az aki albérletbe vállal babát?!
Szerintem a gyermekvállalást nem nagyon lehet befolyásolni. Elsősorban az ország anyagi helyzetét kell rendbe tenni, hogy a fiatalok ne kétségek közt éljenek, máról holnapra. Elérhetőbb legyen az otthonteremtés ugy, hogy ne kelljen belerokkannia.
Aki felelősséggel gondolkodik, az azt is figyelembe veszi, hogy ma már senki munkahelye nem biztos. Ma van munkád, holnap nincs. És akkor mit eszik a gyerek? Miből fizeti ki az ételt, fütést, gyógyszert, stb? Régebben biztos munkahelye volt mindenkinek, és senkit nem raktak ki az utcára. Előbb-utóbb valamilyen lakáshoz jutott. Most pedig? Ha van lakás, akkor azt kell fenntartani nem kevés pénzből, ha nincs, akkor az albérletet. És fejed felett lebeg a pallos, hogy meddig tudod csinálni.
Olvasom, hogy a nyugdijas minden munkát elvállal, a fiatal pedig nem. Ez hülyeség ugy ahogy van! Legfeljebb a nyugdijas megteheti, hogy nem jelentik be, nem kell utána tb-t fizetni.
Mig egy fiatal után tb-t, nyugdijjárulékot kell fizetni a cégnek. Nagyon sok fiatal diplomás elmegy fizikai munkába dolgozni, csak kapjon fizetést.
A fiatal nőt azért nem veszik fel, mert ha kicsi gyereke van, biztos táppénzre megy, ha meg nincs még, akkor szülés előtt áll, és azért nem kell. Ész, és gondolkodás nélkül azok az emberek szülik sorra a gyerekeket, akik felelőtlenek. Aztán pedig kétségbe esnek, hogy a társadalom miért nem tartja el őket. (szerintem kellene) De hát nem ugy áll az ország anyagi helyzete.
Bocsáss meg, de egy nyugdíjas a takarítást is elvállalja, bárhol, kórházakban, vagy családnál, de egy fiatal még a MC Donalsba sem akar menni, mert ott munka folyik...
Nem akarnak 12 órákat dolgozni, nem akarnak 80 ezer forintért dolgozni, és sok sok ok.
A nyugdíjas, hogy kiegészítse a nyugdíját, és még nem rokkant le annyira, bármit elvállal. Akár vasalást, akár porta szolgálatot, akár kézbesítőit egy ügyvédi irodába. (ahol sokat kell lótni-futni...) Mindezeket a fiatalok nem akarják...
Sziasztok!
Zsu vagyok.
Ahhoz, hogy kedvet érezzenek a fiatalok a gyermekvállaláshoz, feltétlenül a lakáshelyzetüket kell megoldani!!!
Régebben, 30 éve vagy több, volt olyan, hogy aki iskolában járt, (általánosban, gimn.-ban) pénzért egy kiskönyvecskébe bélyeget vehetett valamennyi összegért. Azt gyűjtötte és mikor 18 vagy 20 éves volt, kiváltotta, pénzért, de meg volt szabva, hogy bútorvásárlásra vagy lakásra költheti. Tehát már akkor rávezették a fiatalokat, hogy értékes dolgot vehet évek múlván belőle. De, ha kellett, a szülő legfeljebb kiegészítette egy kis pénzzel.
Ma, 2010-ben, a XXI. sz.-ban NINCS lehetősége a fiatalnak, hogy lakást vegyen. Legalábbis a szegény és a középrétegnek... vagy albérletben élnek, és az egész fizetésüket arra költik, mert nem olcsó egy albérlet, vagy a szülőknél laknak, 30-40 évesen... A párkapcsolatuk megromlik folyamatosan a sok apró probléma miatt... (pénztelenség, mukanélküliség stb.)
Ma Magyarországon lehetetlen helyzet van a fiatalok számára!!! És sorolhatnám az okokat, a munkahelyeket, a fizetéseket...
Mindez döbbenetes, és felörli a fiatalt, felörli a szülőt, mert nem tudja segíteni, főleg a nyugdíjas szülők, a gyermekeiket!!! Így nem valószínű, hogy unokák lesznek! És a szülők is lemaradnak egy élményről!
Ami fontosabb, a fiatalok sem merik vállalni a gyermekeket! Család sem lesz...
"Te naponta este egy pár órára szórakoztattad őket, de a nevelésüket, fejlesztésüket bizony másra hagytad"
Erre reagáltam.
ma sok nyugdíjas van aki a nyugdíj mellet dolgozik,de tényleg sok!
sokkal több munkahely lenne a fiatalok számára,ha a nyugdíjasok nem dolgoznának még unalomból,hobbiból,(más az,aki rá van szorulva,hogy a nyugdíj mellet legyen egy pénzforrása! ) ha pedig a fiataloknak van munkahelye,akkor megvan az anyagi háttér a gyermekvállaláshoz!
Kedves Inmélius!
Kétszer is elolvastam, de továbbra sem értem, miért írtad ezt nekem?!
Semmi köze ahhoz, amiről én írtam!
Én a magasan kvalifikált anyák - szinte újszülöttkortól való - bölcsimániáját szidtam.
Igenis, jó a bölcsi, de nem egy egyeévesnek, és nem napi 9-10 órára!
Ki beszélt itt anyuka fejlesztési képességeiről, készségeiről???? Vagy pláne szellemi és műveltségi szintjéről? ---- már persze rajtad kívül....
Valahogy olyan, amit nekem írtál, mintha olyan valakinek szántad volna, aki pont az ellenkezőjét írta annak, amit én!
Sziasztok!
Én már nem vagyok abban a korban, hogy gyermeket vállaljak, de a gyermekeim akár már most is megtehetnék.
Én csak a tapasztalataimból indulok ki, abból, hogy én hogy tudnám őket mindebben segíteni. Őszintén? Most SEHOGY.
Régen azt hittem, hogy amit megteremtek nekik csinálom, csak hasznuk lehet belőle.
Ez csak nagyon kis mértékben igaz.
Én megtettem mindent, hogy adhassak, de vannak emberek, akiknek nem számít semmi.
A válásom után ( ami mellesleg ma lesz) nagyon valószínű felezzük a lakást. Eladva... Egyszer talán. Mi marad? Hát egyenlőre nem tudom milyen és mekkora és lesz-e egyáltalán. A lányom még velem él. Neki is kellene az a bizonyos tető. Az exem? Ő valószínű szó szerint legörgeti majd. Ennyit arról, hogy miben segítsük a családalapításokat...
A fiam albérletben tőlünk 180 km-re.
Hiába van munkád percnyi megélhetés a tét. Kinozzunk még egy életet ezzel?
Magyarország! Így fogyni fogunk.
Üdv mindenkinek!
Nagyon ismerős volt ez a név, s úgy emlékeztem, néhány évvel ezelőtt Bécsbe mentek Lilláék!
Ma már tudom, tényleg róla van szó.
Lusta vagyok végigolvasni a topikot, ha ismételek valakit, akkor bocsánat.
Nem lesz gyermekvállalási kedv mindaddig, amig
1. a munkáltató feltehet olyan kérdést, hogy "családi állapota" és "gyermekeinek száma, életkora" - és mindezt az interjú előtt, de ha azt mondják, felvettek, de utána kiderül, hogy a gyereked 4 éves és a nagyszülők messzelaknak (tehát, ha beteg a gyerek, akkor nincs, aki vele legyen) akkor másnap felhívhatnak, hogy bocs, mégsem...
2. amig nincs biztosítva elegendő és jó minőségű férőhely az óvodákban és bölcsődékben.
3. amig a gyermekfelügyelőket (direkt használom ezt a szót) el nem távolítják, akik azért lehettek azok, akik, mert nem vették fel őket máshová (TISZTELET A KIVÉTELNEK, akik elhivatott, tényleg nagyon jó Pedagógusok!!!!)
4. amig a szülőkorban levők nem képesek tervezni, mert a törvények, jogszabályok, úgy egyáltalán, minden, kiszámíthatatlanok és évente akár 2x is megváltoznak az idevágó szabályok
5. amig a nagy közvélemény szerint, akinek 3 vagy több gyermeke van, az biztos felelőtlen, megélhetési szülő, aki "ellik" össze-vissza, de minimum segélyből élő cigány
6. amig a fiatalok lakhatasa attól függ, hogy a nagymama meghalt-e már :( vagy fizetnek méregdrága albérletet, amit alig, vagy képtelenek fizetni, vagy szűkölködnek valamelyik szülőnél, ahol esetleg pokol az életük (egy szoba, áthallatszik még egy sóhaj is, esetleg az anyós sem a legjobb stb.)
Bocsánat, ha túl keserűen látom :(
Óvónő nagymamámat kérdeztem, ő azt mondta, hogy a nők abban az időben jellemzően visszamentek dolgozni fél év, egy év után.
De rendben van, beszéljünk csak a városiakról.