Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért esnek szét a házassá
2011-03-11 16:581.
Létrehozva: 2011. március 11. 16:58
Kedves fórumozók!
Arról írunk cikket: vajon túléli-e a házasság a 21. századot. Közben persze azt is nyomozzuk, mi az oka, hogy egyre-másra esik szét ez a párkapcsolati-forma. Ti mit gondoltok? Melyek a legfőbb okok?
Köszönjük a hozzászólásokat!
Nők Lapja
Erre jó a házassági szerződés.
Amelyik pasit egy luxusanyuka kiforgat a vagyonából meg is érdemli.
A furfangos gyilkosságokat szerintem ne keverjük bele :)
(Bár egyik legérdekesebb történet a témában a bizonyos Pipás Pistáé...)
VIII. Henrikből egy volt , csinált is gyorsan egy új egyházat, hogy ne kelljen minden exnej fejét lenyesnie.....na, ettől még a TóthMarika semmivel nem volt jobb helyzetben, akit esetleg agyba-főbe vert a részeges ura, vagy fűvel-fával csalt, vagy csak elkergetett a háztól,. mert nem bírt gyereket szülni.....
Persze, nem volt köteles eltűrni senki, csak épp nem volt túl sok választási lehetősége, hiszen válás nem létezett, (mellesleg a kat. egyház a mai napig sem ismeri el a válást) egyedül a nő életképtelen lett volna, max. elszegődhetett cselédnek, de csak ha szerencséje volt......
Bírom ezeket az "emancipáció-ellenes" megnyilvánulásokat, akik ilyenekről beszélnek, azt hiszik, hogy az ántivilágban, az aranykorban mindenki grófkisasszony volt, akiért megvívtak a daliás ifjak.....
(Az Évára vonatkozó részt természetesen ironikus éllel mondtam)
DE, hogy mik a legfőbb okok, amelyek miatt szétesnek a mai házasságok?...értékválság, kilátastalanság, erkölcsi- és jellemproblémák. Szerintem.
Igaz. Sajnos.
"az emberi hülyeség megkoronázásának tartják" - talán ezért válnak, mert így gondolják sokan...
Nem volt szabad a férfinak sem (elvileg), csak szemet hunytak fölötte, mert apajogú volt a társadalom. És ma mi is a helyzet?
Feleségről: kivéve, ahol tanították a nőknek a fortélyokat!
Válás volt, csak nem mindenkinek! (VIII: Henrik?) Ill. másképpen is: sok asszony mérgezte meg a szadista urát, vagy sírt annak "véletlen" balesete miatt a koporsó mellett... Eltűrni sem volt köteles soha egyetlen nő sem, amiket leírtál ( term. kivételes helyzetek voltak mindig: rabszolgaság, emberek adásvétele stb.), legfeljebb sokan nem tudták megoldani a problémáikat. Ma sem! Brutális sorsokról lehet ma is hallani, s csak a butaság az, ami miatt nők nem képesek kilépni pocsék kapcsolatokból, pedig állítólag a 21. sz.-ban élünk.
Nem Éva a bűnös, hanem Ádám! Isten csak a férfival tárgyalt, neki osztogatta az utasításait, a nő nem is volt a látókörében (ajándéktárgy volt a férfi számára, ez lenne a "tulajdon"?). Arra a férfinak kellett volna vigyáznia, ez az ő felelőssége lett volna. Vagyis Ádám a vétkes abban, hogy Éva "almára volt éhes"... s, ha ő nem, miért evett belőle ő is? Senki nem tartott a homlokához pisztolyt.
Túl hosszú az élet...
Ezekkel a szavakkal jelentette be válási szándékát egy rokonom.
"Felneveltem 2 gyereket, megteremtettem a család egzisztenciáját, és még csak 55 éves vagyok. Most szerelmes lettem. Éljek tovább, ki tudja meddig, egy kihűlt házasságban, vagy éljek a lehetőséggel egy új életben? Az utóbbit vállalom."
Hozzá kell tennem, anyagilag megengedhette magának, hogy teljesen új életet teremtsen az új családjának. Megjegyzem, az új feleség a korábbinál valamivel még idősebb.
Ma ritkán házasodnak húsz év körül, nem fog beleférni "hosszában" két élet. (Nem is nevelnek fel 2 gyereket, mire megszületik, az apa már lelépett)
Egyébként a házassággal semmi baj nincs, ha a helyén kezeljük.
Nem a szerelemről szó, mert ha csak pár év lila ködről szólna, akkor megette a fene az egészet. Sokkal mélyebb dolgokról szól, valamiről, amiben egyenlő súllyal esik latba a barátság, a tisztelet és a szerelem/vágy. És emellett fontos, hogy egy irányba tekintsenek a felek, azaz: azonos célok, értékrend stb.
Mondom ezt 15 év boldog házasság után egy közel 20 éves kapcsolatban.
Jejjédesistenem...
Annak a végtelenül radikális eszmének, miszer int a nő is ember, dolgozhat vezető állásban, szavazhat meg diplomás, na annak semmi köze nincs sem az illemszabályok elhagyásához, sem ahhoz, hogy az illemszabályokat nem képes értékelni.
Annak a gyerekszobához van köze.
A bunkóságnak semmi köze az egyenjogúsághoz. Annak a bunkósághoz van köze.
Ha pedig egy pasi nem képes kezelni a gondolataimat, az talán lesz szíves képeszni magát, ui. ha ő nem képes felnőni egy feladathoz, nekem nem tisztem alámenni, hogy szegény ne érezze frusztrálva magát. Az élet fejlődés, uccu neki, tessék is gyakorolni!
Regen is sokkal tobb valas lett volna az agressziv, iszakos, hutlen pasik (meg hutlen nok) miatt, de szegeny volt a valas, meg turelmesebbek voltak az emberek.
Manapsag gatlastalanabbak az emberek, turelmetlenebbek, gondolom tobben csaljak meg a masikat, ilyesmi. Eleg osszetett erre a kerdesre a valasz, de az tuti, hogy manapsag mar nem szegeny elvalni.
Ha már a puszta anyagiakat nézzük, akkor igen, a házasságban minden közös. Egyformán. Mondjuk, ha luxusanyuka egy petákot se tett a közösbe, csak kivett műkörömre, akkor is elfelezik közös vagyonukat.
Élettársi kapcsolat megszakadása esetén viszon a közös javak felosztása a hozzájárulás arányában történik.
Talán azért hiszik sokan, hogy nekik minden jár, mert szüleik kényelemszeretetből elkényeztették, nem a való világra készítették fel. Úgy hiszi, neki minden jár. Ez is egyfajta önértékelési zavar, de nem ismerik be.
De persze, nem mindenki ilyen.
Csak kevesen vannak a másikak.
regen is voltak hazassagtoro asszonyok.es ferfiak is.
de mivel regen volt mar sokan nem emlekeznek ra.vagy nem akarnak.
menj el majd egyszer a pragai sex muzeumba.meglepodnel miket tudtak dedanyaink.huuuuuuuuuuu
Szerintem túlél a házasság mindent! Ez egy életközösség, amiben jó élni. Hiszen van, akivevel megoszthatod a jót és a rosszat. Együtt küzdeni, élményeket szerezni, túlélni, előrehaladni összetartó erő. Szerintem a legfontosabb dolog, a kapcsolatban a türelem. Nevezhetném alázatnak is. Hosszan kifejteném, hogy mit értek alázaton. Kevés rá az időm és a hely, mert...szerintem mindenki önálló, két lábbal a földön járó egyén. Mindenkinek vannak céljai, nem kényszerítek senkit önmaga feladására, inkább segítem, mögötte állok. Minden sikeres nő mögött ott a férfi és minden sikeres férfi mögött ott a nő. Egyszer egyiknek fut a szekér, egyszer a másiknak. Ez hullámvasút ízű, mégis azt mondom ez a harmónia. Egyszer én kapok, egyszer én adok és akkor egyenlőek vagyunk. Nem elhanyagolható szempont, hogy tudjunk együtt nevetni. Mindent megbeszélni. Meg lehet kövezni-a jó s.x.
Ketten akrjuk a gyermekeket. És, ha már vannak gyermekek, próbáljunk mindketten résztvenni az életükben, mert ideig óráig kaptuk csak ajándékba őket.
Lehet nem kap a gyermekem, sőt biztos, autót vagy házat tőlem, de annyi élményt adunk, ami, sok sok hosszú évre kellemes emléke lesz.
---------------------------------------------------- --------
Egész más...én úgy látom, az a tapasztalatom, hogy a közösen házasságban nevelt gyermekek, CSODÁKRA képesek.
Bocsi a hosszú hozzászólásért, egy 23 éve ugyanabban a házasságban élőtől.
Elsi, ezek szerint mindekinek külsőég a házasságkötés?Illetve mindenki önös érdekből csinálja,mert így magához kötheti a férjet, annak pénzét, stb.?
Én a saját környezetemben sok remek házasságot látok, ezek szerint te meg csak ezek ellenkezőjét.Vagy csak azokat veszed észre?
Egyébként úgy látom, vannak, akik fogalomzavarral küzdenek: az esküvő nem egyenlő a házassággal, itt meg ki az egyikről, ki a másikról beszél.
Esküvőről mindig ez a nagyon romantikus szám jut eszembe:
http://www.youtube.com/watch?v=hex0kvx3lY4&feature=autoplay&list=PLCB89D9B4AFFABAE9&index=6&playnext=9
Ááááá... anyám, borogass! Most látom cska: elsi1-hez és a 87. hsz-hez mi közöm van???
Erre hivatkozva válaszolsz nekem??? Miért?