Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nehezen elalvó gyerek!
Létrehozva: 2011. március 16. 22:03
Kedves Anyukák! Várom ide azokat az anyukákat, akiknek ismernek bevált tippeket, trükköket, elalvás előtti rituálékat, amik segíthetnek 3 és fél éves kisfiamnak, hogy minél hamarabb és könnyebben el tudjon -akár egyedül is - aludni. Sajnos sose volt jó alvó, mindig altatni kellett, sose tudott egyedül elaludni.... Kérlek, segítsetek!
Nálunk úgy néz ki az este, hogy fél 8-kor felmegyünk, a mi szobánkban a franciaágyon mese (mindenki választhat, a kicsi helyett a nagyok választanak. :-)). Utána összebújás, és séta mindenki az ágyába. Onnantól kezdve SENKI NEM JÖHET KI AZ ÁGYÁBÓL.
Nagyok már profik ebben, bár vannak néha próbálkozások, amit nagyon hamar lerendezünk.
Ha a kicsi nagyon ordít (mostanában szerencsére már boldogan cummog a kezével, és nyugiban fekszik), akkor kb. 5 percenként bemegyek, megsimogatom, megmondom, hogy szeretem, és alvás van. Előbb-utóbb elalszik, legalábbis én még nem láttam olyan gyereket, aki reggelig bírná.
Nekem mindhárom, addig jól alvó gyerekem úgy 7-8 hónapos kora körül szépen rászokott arra, hogy milyen jó, ha anyu éjjel ott álldogál a kiságy mellett, mert milyen jó is úgy aludni. És magától nem oldódott meg, csak rosszabb lett a helyzet. Ha 1x felkelt, és álldogáltam, akkor következő héten már nem volt elég, kelt 2x és így tovább. Ez egészen addig ment, amíg úgy nem döntöttem, hogy elég volt.
Két utat választhattam: 1.) Nikkelbolha módjára pattogok éjjel, mert az olyan szórakoztató, meg az ősbizalom. 2.) Befejezem a mókát és éjjel alvás van. Hát én ezt választottam.
Tuti egyke lenne a gyerek, ha még 2 évesen is megy a hacacáré az alvás körül....
A babó nálunk korábban tényleg nehezen elalvó volt (azért is ringattam és járkáltam vele, és azért kellett felvennem sokszor anno).
Nálunk fogmosás után a szobájában már csak félhomály és nagyon csendes beszéd van. Ha pedig úgy látom, valamiért felpörgött - például az apja későn ért haza, és még játszana -, egy kicsit hagyom játszani, vagy állatokat kidobálni az ágyból vagy ilyesmi, sőt ki is szállhat, ha akar (max. 5 percre), de csendben és csak a kislámpa fényénél. Ha kivenné a könyvet a kezemből, inkább fejből mesélek neki, és gyakran mondok verset, aminek olyan altatós ritmusa van, többször is. Mindent halkan, hogy ha hallani akarja, akkor ő is csendben legyen. :)
Tudom, hogy közhelyek, de hátha... Sok sikert!
Madarász kórház
Dr. Gál Éva főorvosnő
Időpontkérés: 450-3763
A rendelésre háziorvosi beutaló kell.
3-ból 2 gyerekemet elvittem hozzá, amikor olyan dologgal találkoztam, amit egyedül nem tudtam megoldani, azóta imába foglalom a nevét! (Én azt állítom, hogy egy 6 hónapos gyerek, aki jól van lakva, képes nyugodtan végigaludni az éjszakát, és a doktornő is.)
Nálatok így alakult, neked szerencséd volt. Most nem pont a 6-7 éves koron kellene lovagolni. Valaki azt írta, hogy talán akkor fogja majd átaludni a gyerek az éjszakát, én is csak ebből kifolyólag sarkítottam.
Ez az én véleményem, nem szentírás, csak az én tapasztalatom, de attól még ugyanúgy szeretem a gyerekeimet, mint más, tán még jobban.
Ez olyan mint a Waldorf módszer, van olyan gyerek, akivel ezt tök jól meg lehet csinálni, mert alapjáraton tök jó gyerek, de van, amelyikkel nem, mert egy égedelem. Ott más módszert kell alkalmazni.
Nincs igazad. Miből gondolod, hogy a "babusgatós-odaugrálós" anyukák gyerekei - ha szerencséjük van szerencsétlen szüleiknek - hat-hétéves korukra alusszák át az éjszakát? Ráadásul sosem próbáltad, szóval nem igazán megalapozott vélemény ez így...
Tehát ellenpélda: lányomhoz mindig ugrottam és babusgattam. Ha ringatásra vágyott, úgy altattam. Az volt az elméletem, hogy ha elég sokszor tapasztalja, hogy mindig ott vagyok neki, és mindig válaszolok a sírására, megnyugszik abban a tudatban, hogy számíthat a segítségre. Még ha csak azért kell is a segítség, mert kicsit egyedül érzi magát. Úgy gondoltam, akkor később sem lesz meccsezés a dologból. Nálunk működött, nekem meg belefért.
Pár hónaposan átaludta az éjszakát. Egyévesen nem kért többet a ringató-altatásból, a kiságyába szeretett volna menni (először csak az esti elalváskor, egy hónap múlva már a délutáninál is.) Azóta is nagyon jó alvó, nemsokára két és féléves. Persze az is a dologhoz tartozik, hogy ha rendkívüli helyzet van - például kórházi kaland után egy hétig minden áldott este -, ma is megyek és babusgatom, percenként is, ha kell.
Szóval nem kellene riogatni azokat, akik azt az utat választják, hogy válaszolnak a gyerek minden igényére. Meggyőződésem, hogy ezzel nem rontják el végleg a nevelést, és nem nevelgetnek fejükre növő kis szörnyetegeket.
Sziasztok!
Húúú, jól belenyúltam a darázsfészekbe, de ezt is akartam! :))))
Szóval: félreértés ne essék, le a kalappal az olyan anyukák és gyerekek előtt, akik hipp-hopp, 5x, 6x, 10x síráshagyás után megtanultak elaludni és azóta is végigalusszák az éjszakát. Gratulálok mindkettőjüknek (minhármójuknak, apukát is ideértve). DE! Én azokról a gyerekekről és szüleikről beszélek, akik bizony hiába tették le a gyereküket aludni, az a gyerek nemhogy nem aludt el egyedül, de bizony, még jobban felhúzta, felidegesítette magát, és csak nyűglődött, és nyűglődött, órákon át (tényleg akár másfél-2 órán át is) és bizony nem sírt, csak nem tudta magát abba az állapotba hozni, aminek a vége az alvás. Na, én ezekről a NEHEZEN ELALVÓ GYEREKEKről és szüleikről szeretnék beszélni. Mert én is bizony elhatároztam, hogy a gyerekemet megtanítom egyedül elaludni, és letettem, és kimentem, és hallgatóztam, és bizony nem az történt, mint a gyerekek 90 %-val, akik sírtak, és utána elaludtak. Nem. Az én gyerekem akárhány hetes, hónapos volt is, nem tudott elaludni, csak nyűglődött, hánykolódott, dobálta magát, nagyobbacskán ki akart mászni az ágyból, kidobált mindent az ágyból, nem kellett neki olyan játék, amivel összebújt, semmi. Azaz nem tudott lenyugodni! Akkor most Ti mit csináltatok volna???????? Várom azokat az ötleteket, hogyan tudom lenyugtani és az alvás nyugodt állapotába hozni a gyerekemet, aki még sajnos nem beszél, így nem is tudom, mit ért meg, amikor beszélek hozzá. Én tényleg azoknak az anyukáknak a tanácsait várom, akik tudnak lefekvés előtti kis mozzanatokat, rituálékat, ami a NEHEZEN ELALVÓ gyerekénél bevált. A meseolvasás nálunk kilőve, mert kiveszi a kezemből a könyvet, nem engedi, csak az ő kezében lehet, és csak lapoz, lapoz, lapoz, és ettől is felpörög, ahelyett, hogy lenyugodna! Mit csináltok lefekvés előtt? Megszámoljátok együtt a sarkokat? Puszit adtok az összes plüssállatnak? Zenét hallgattok, milyen zenét? Verset mondogattok 10x, 20x ugyanazt a ritmus kedvéért? MIT CSINÁLTOK LEFEKVÉS ELŐTT?
Belisha
hát igen, egy kipihent gyerek kevésbé hisztizik is :-)))
Jó látni, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. Én egyszer azt kaptam meg egy "panaszkodó" anyukától, hogy neked azért könnyebb, mert ketten vannak ...
Sziasztok!
Mint minden kisbabás anyukának, nekünk is rengeteg kisbabás ismerősünk van, volt már a szülés előtt is. Láttam, hallottam már ezt azt...
Nekem van egy kicsit több mint 2,5 féléves és egy 11 hós fiam. Mi a Férjemmel az elején eldöntöttük, hogy tudatosan törekszünk jól nevelni őket. (mint mindenki, aki szül :o)
Főleg alvásra gondoltunk az elején, mert valóban sok rossz rémtörténetet hallottunk. Ringatni kell órákat, mesélni, csak a nagy ágyban alszik el, babakocsiban kell tologni.... sorolhatnám. Kérdem én, egy pár napos, hetes baba, honnan tudja, hogy milyen a nagy ágyban, anyával aludni, honnan tudja, hogy neki ringatni kell a popóját. Sokat olvastam, minden szoktatás, s legfőképpen TANULÁS. A védőnőnk nagyon jó volt, azóta költöztünk, váltottunk. Mindig mondta, hogy ugyanúgy kell alvásra tanítani a piciket, mint írni, olvasni.
Szóval, döntöttünk, nem akartuk, hogy a fejünkre nőjjön a gyerek. Nem vagyok gonosz anya, s imádom a fiaimat, s mi akartuk őket, nem ők minket, ezt is tudom.
Mégis elértem valamit. Igen, voltak sírni hagyások az elején. De amikor 5 percig sír egy baba, azt csak a szülő érzi fél órának. Nekem mindkettő kb. már pár naposan egyedül aludt el, s amikor elmúltak egy hósak, az éjszakát is végigaludták. Sosem altattam. A mai napig sem. Este fürdés, vacsi, puszi, megbeszéljük, hogy alszik, s kész. Ennyi. Nincs órákig mese, meg még puszi, meg mese, meg semmi. Ebéd után szintén. Szó nélkül mennek aludni. A kicsi is.
Este 8-kor fektetünk. A nagyot nem igen látom 8-9ig! A kicsi általában 6-7 között kel. De éjszaka sosem ébrednek! Nincs is ettől jobb. Aztán amikor jönnek a barátnők panaszkodni, hogy éjszakáznak, akkor belegondolok, hogy milyen jó is volt sírni hagyni ötször a gyereket! Én tudom, hogy este lefekszem, s tuti aludhatok éjjel. S ebéd után is alszanak 2, inkább 3 órát.
Boldogok, kiegyensúlyozottak, s nagyon jóban vaguynk velük, úgy érzem, Férjemet, s engem is nagyon szeretnek.
Azt is látom, amikor mamáznak, ők is kaphatóak a még egy mesére, még egy puszira, még erre- arra. De tudják, főleg a nagyról beszélek, hogy amit lehet esetleg mamánál, itt nem.
Természetesen, előfordul, hogy betegek, a kicsi épp most volt beteg, ringattam két éjszaka. Különbséget tudok tenni, s nem vagyok gonosz, az előzőek a mindennapokra voatkoznak.
Szóval, ez is csak egy vélemény, mi nagyon boldogok vagyunk, a gyerekek kipihentek.
Üdv.,
Nálatok sincs anyarabszolga??? Sőt, urambocsá' a férjeddel is szeretnél szót váltani kettesben??? Nemá'! :-)
Én imádom mindhármat, szerintem nem kevésbé, mint azok, akik éjszakába menő huzavonába mennek bele...
Sokan elfogadják, hogy ez jár a gyerekvállalással. Én nem.
úgy van, azért mert gyereket szültünk, az életünkről még nem kell lemondani, és itt az életet mindenki értse úgy, ahogy akarja. Nekem pl jelentheti a nyugalmas estéket és az egész éjszaka tartó alvást.
Ráadásul azt vettem észre, hogy egy sírva elalvás után pont ugyanolyan boldogan-gügyögősen ébred a gyerek, mint egy vidáman elalvós este után.
Én este 8-ig szeretegetek, dajkálok, puszilgatok, utána viszont ALVÁS van. Nekem meg SZABADIDŐ.
Egyetértek veled.
3 gyerekem van (4 és fél éves, 2 és fél éves, 8 hónapos). Egy szobában alszanak, egyedül alszanak el.
A nagyok "olvasgathatnak" az esti 8-as fektetéstől 9-ig.
Kisebb korukban volt némi sírás-rívás, de mindegyik pontosan tudja, hogy anya nem elhagyja őket este 8-kor, csak stand-by üzemmódba kerül reggelig.
Ebben elég szigorú és következetes vagyok, mert nem szeretem a több órás, kijárkáló huzavonát. Nekem sem engedték, ennek ellenére boldog és kiegyensúlíozott gyerekkorom volt, csak voltak szabályokat, amiket be kellett tartanom.
szerintem félre értetted, nem hiszem, hogy órákig sirni hagyta volna a gyerekét, már azért sem, mert szerintem kevés gyerek képes órákig sírni .... Igaz, hogy az 5-6 perc egy anyának óráknak is tűnhet.
Viszont, szerintem is minden az anyán és annak tűrőképességén múlik. Amelyik anyának nagyobb türelme van a "babusgatáshoz" meg a rögtön odaugráláshoz, az így csinálja, és ha kicsit szerencséje van, akkor talán 6-7 éves korra a gyerek átalussza az éjszakát. Akinek meg ehhez nincs "kedve", türelme, ereje, az meg mondjuk úgy, hogy sírni hagyja a gyerekét, és akkor drasztikus módon jutnak el oda ugyan, de a gyerek aludni fog. Talán ez a drasztikus időszak eltart 1-2 napig, legfeljebb 2 hétig, de utána ott az egész élet. Hát én is inkább ezt választottam. Nekem ikreim vannak, képzeljétek ezt el két gyerekkel duplán, majd fél percenként ugrálok, hogy na mizujs? Meg mindkettőt egyszerre ringatom. ÁÁÁ! De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem őket, sőt ímádom :-)) Csak viszont alszunk éjjel. Esténként nincs lacafaca, alvás van. Nem mondom, hogy soha nem ébrednek fel, de akkor el kell magyarázni, hogy anya meg apa fáradt, és ez így nem lesz jó, stb.
Egy ismerős házaspárnál is bevált ez a módszer, még kicsik voltak, kb 9 hónaposak. Esténként ment az ide-oda pakolás, babahordóval való hurcibálás (ott is ikrek vannak), aztán a védőnő tanácsára egyik este szépen berakták az ágyukba őket, ajtót becsukták, állítólag két órát sírtak a gyerekek. Szörnyű volt. Másnap ugyanezt megismételték, 5 perc alatt elaludtak, harmadnaptól meg már minden oké volt.
Ki így csinálja, ki úgy, de semmiképp nem szabad hagyni, hogy a gyerek legyen a főnök.
Szia!
Ötlettel sajnos nem szolgálhatok, de olvasni fogom a topicodat, mert kb mintha az én lányomról írtál volna. Igaz, ő 8 hónapos koráig egy angyal volt, utána kezdett kelni éjjel, és kb másfél éves kora óta másfél óra legalább az esti altatás. Pedig újszülött kora óta az a menetrend, hogy vacsi-kis játék/mesenézés-fürdés-tejecske-mese-éneklés-alvás. És ha 8-kor teszem le, akkor is 1,5-2 óra, ha 10-kor, akkor is, tehát nem fáradtságfüggő. Ja, és ő januárban múlt 3 éves, tehát kb egykorúak. Nálunk a délutáni altatás is ilyen volt, végül a babakocsi volt a megoldás, sajnos a mai napig, különben ebéd után is másfél-2 órát altatom... De ez személy-függő szerintem, mert 2 hete alszik az oviban ebéd után - ágyban és gyorsan...
Ráadásul nálunk most 3 hetes a kistesó, így elég bonyolult az este, mikor a kicsi ordít, a nagy meg óbégat, hogy feküdjek mellé... Ráadásul éjjel is kel, egyszer vagy kétszer, akkor csak oda kell bújni egy percre és már alszik is, de ez fárasztó nagyon, és nem is értem, miért ébred, mert még csak nem is azonos az időpont? Szóval kíváncsi vagyok az ötletekre nagyon...
Én is ezzel a nézettel értek egyet. A gyerek nem beidomítandó ellenség.
Egyedül olyan 6-7 éves korban fog elkezdeni...
Ha a szobában jól kíszellőztetsz, pici éjjeli fény, egy-két mese+ hozzábujsz és elsimogatod pillanatok alatt elalszik..
Türelem...
Nem kövezlek meg, mert szerencsére nem az én gyerekemről van szó, de megdöbbenve olvasom, hogy van olyan szülő, aki képes órákat sírni hagyni a néhány napos gyerekét, akinek fogalma sincs, miért tették le, mit kéne csinálnia, hívja a szüleit, de hiába, mert senki nem megy be hozzá és ő csak keservesen sír és sír... az ilyen picik még nem fogjék fel, mit kellene tenniük.
(megjegyzem, az én gyerekem nagyon sokáig csak ringatással tudott elaludni, kb. olyan 9-10 hós koráig, aztán már úgy, hogy ott álltam az ágya mellett, és most már jó ideje-olyan 20 hós kora óta- elfordul és alszik is. De természetes, hogy egy újszülöttnél ez nem működik ilyen egyszerűen és a szülő feladata, hogy segítsen neki abban, hogy mit is kéne csinálnia. Én pici babáknál abszolút elítélem a hagyni kell sírni elvet, hisz mindig oka van annak, hogy miért sír.)
Nagyobb korban jó ötlet, amit a többiek írnak, ezt a kukacos verziót majd bevetem, ha netán szükség lesz rá:)
Szia!
nekem mindket gyerekem nagyon jo alvo. de a lanyom(o a nagyobbik, minjdart 3)atment 2 perioduson, hogy nem akart elaludni, sirt erosen. feny mindig van naluk, tehat ez nem lehet gond. olyankor bementem hozza, nyugtattam. aztan kikereztem a vecere es siettem is hozza vissza, majd kikereztem mosogatni es mentem vissza, az idoket egyre hosszabbra huzva. oilyankor mar neha elofordult, hogy mire visszaertem elaludt. mindig megigertem neki, hogy ejjel is tobbszor bemegyek es megnezem.
az attorest talan az hozta, hogy kapott 2 eves szulinapjara egy apaparnat anna es petibol lopva az otletet es persze tobbszor elolvastuk a meset is(akkor kb ugyanakkora volt a parna, mint o) aki azota is vele alszik. persze, az agya meg tele van ezer mas jatekkal, de mindig apaparnahoz bujik. de nekunk ez a periodus max 2 het volt,tehat nem huzodott el.
amugy kb 2 es fel eves koratol meg neha megengedjuk alugyon velunk, ha "apanak van ideje", tehat masnap nem megy doglozni. ez 1-2 hetente egy alkalmat jelent(mikor velunk aludhat, a ferjem 5 napot dolgozik a 7bol, tehat nem azt jelenti, hogy minden penteken es szombaton velunk alszik) es ot nagyon nyugtatja ez. minden este megkerdi az apjatol most van-e idod, es ha nincs, ha nincs, akkor ott a sajat szobajaban az apaparna.
en elsosorban valami uj jatekot, amit akar o is valaszthat kineveznek ejjeli orangyalnak(nekem mindkettonek van kedvence, amit egesz ejjel szorongat es mindenhova magunkal visszuk, az is sokat segit), majd lassankent kezdenek kikerezni a szobabol 1 percre, majd hosszabb-hoszabb idore kulonbozo indokokkal: mosogatas, vecere menes, stb.
Most lehet, hogy páran megköveznek, mégis le fogom írni:
A te elhatározásod, hogy jól el alszik-e a fiad, vagy sem.
Elmondom, miböl gondolom.
Nálunk az volt, hgy egészen pici kora óta = pár napos volt a lányom, bevittem a szobába, letettem, megmondtam: most akkor szunya van, de az ajtót nyitva hagytam, hogy halljon minket.
Nem volt egyszerü az elején, 1-2 hétig ordított, mint a fába szorult féreg, én meg az ajtó elött álltam, hgy "de most már bemegyek"-amire a férjem visszahúzott: bírd ki, vagy pedig ö akart bemenni, és én húztam vissza.
Lényeg, hogy nekünk sikerült, hogy a gyerek egyedül alszik el, és csak akkor jön ki, ha valóban oka van rá. (pisi, inni, vagy betegség)
Viszont a 2. gyereknél már nem voltunk ilyen konzekvensek, ugye nem akartuk, hogy órákat ordítson (és felkeltse a nagyot)
Azt amikor kezdett ö a fönök lenni (csak akkor aludt el, ha mellette maradtunk, vagy a mi ágyunkban, vagy csak cicizés közben, vagy, vagy, vagy...)
na akkor rácsaptam az asztalra, hgy akkor eddig, és ne tovább.
Tudom, hogy hülyének tartotok majd, de megfogtam a 10 hós gyereket, és megmondtam neki,hogy a mama is fáradt, és ha betesz az ágyadba,akkor nyugi van, és aludj. Es csak ha gáz van, szólj.
Attól az éjszakától fogva müködik ez is (telihold kivételével).
A férjem laposra röhögte magát, hogy én hogy elmagyaráztam a lánynak, hogy én is pihenni akarok, meg mért kell aludnia nyugodtan, meg milyen meggyözödéssel adtam elö az egészet.
Vagyis nálam az hatott, hogy amit akartam, azt jól adtam el /le.
Ez egyébként azóta is így megy. Ha akarunk valamit, nem meséket találunk ki hozzá, hanem megmondjuk, hogy mi a helyzet.
Sokszor én is gondolom, na ez lehet, hogy kicsit magas volt, de ha a gyerek nem érti, úgyis visszakérdez. Legalább is az enyémek.
Ha érzi rajtad, hogy te vacilálsz, garantált, hogy visszaél vele. Vagyis hogy kihasználja. Nagyon ravaszak tudnak lenni a lurkók.(a sajátomról beszélek.)
Szia!
Nekem 2 gyermekem van, a fiam 8 a lányom 6 éves. Ugyanabban az időpontban van lefekvés (még hétvégén is) meseolvasás, és megvárom amíg elalszanak. A lányom a mai napig nem alszik teljes sötétben, redőny van, így kis éjjeli lámpája van minimális fénnyel.
Próbálkoztam én is, hogy mese után kijövők, a fiam a mese végére alszik, a lányom..... csak akkor ha nagyon fáradt, főleg most görkori edzés után.
Annyit már elértünk, hogy nyugodtan elalszik, és végigalussza az éjjszakát.
Van aki azt mondta, hogy pici korától kell rászoktatni a babát hogy egyedül elaludjon, otthagyni ha sírakkor is . Én nem tudtam megtenni velük.
Én úgy gondolom, hogy a piciknél, még a 3,5 évesnél is az elalvás=elválás. Anya nincs ott, apa nem véd meg stb. Nem tudhatod mire gondol amikor nem alszik el, vagy felriad.
Csak egy példa: a mi szobánkba nem szűrődtek be azok a zajok ami miatt felébredtek (szomszéd ajtócsapása, lift stb.) Betegek voltak ott aludtam velük. Végre rájöttem mi az oka a rengeteg felébredésnek, félelemnek.
Sajnos hiába szóltam a szomszédnak, ugyanúgy bevágja az ajtókat, zajoasan él...
Nálunk az jött be, hogy kb 2 éves korában azt mondtam neki, hogy most kimegyek, nyitva hagyom az ajtót, ha meg valamit szeretne szóljon és jövök. Még egy ideig kijött én visszakísértem ugyanezzel a szöveggel, nem volt sem sírás, sem hiszti. Most már csak ki szokott kiabálni, hogy anya meg akarlak szeretgetni, pisilni kell, szomjas vagyok. Januárban volt 3, úgyhogy ez a módszer bevált. Remélem segítettem valamit!
Ja és kapott Karácsonyra egy éjjeli lámpát, meg egy elemlámpát, mondtam neki, hogy ha nem tud aludni, akkor nyugodtan "olvasson" még az ágyában, én is azt szoktam csinálni. Ettől még nagyobb lánynak érzi magát.
Kicsit off, bocsi:
nem tudja valaki, hogy hol lehet ágyra szerelhető sátrat/tetőt kapni? Csak Ikeában láttam, de az nem jó a mi ágyunkra. Ezt kapja ugyanis, ha leszokik arról, hogy éjszaka átjöjjön hozzám.:)