Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ha bántják a gyerekemet?
Létrehozva: 2011. Április 15. 14:11
Te mit teszel, habántják a gyerekedet?
Ha erőszakoskodnak vele, megverik vagy esetleg lelkileg terrorizálják?
Bemész a suliba, és beszélsz az osztályfőnökkel? Előveszed a bántalmazó gyereket? Esetleg beszélsz az ő szüleivel is? Vagy kiveszed a gyereket az iskolából?
Köszönöm a válaszaitokat:
Koronczay Lilla
Ha a bántalmazás a suliban van, tessék szólni a suliban! Osztályfőnök, gyermekvédelmi felelős, igazgatóhelyettes, igazgató. Bárkinek ezek közül, aki elérhető.
Tudni fogják mit csináljanak.
A frászt tudják. Széttárják a karjukat és azt mondják, hogy már beszéltek a szülővel. Már én is azon gondolkodom, hogy elkapom a kölköt és megmondom neki, hogy ugyan sokkal nagyobb, mint a lányom, de én sokkal nagyobb vagyok mint ő és a következő sírásnál az anyja szeme láttára taposom ki a belét...
Ha bántják a gyerekemet, először mérlegelek mennyire? Ha el tudná ő is intézni, és egy "sima" sulis verekedés vagy ilyesmi, először vele és a pedagógussal beszélek kikérem az ő véleményét.
Ha komoly az ügy, akkor gyerek megkérdez, pedagógussal beszélek, a bántalmazó gyerek szüleivel beszélek. Ha nem történik változás, és továbbra is durván bántják, terrorizálják a gyerekemet, na akkor elkapom a bűnöst és úgy beszaratom, hogy még köszönni is csak óvatosan fog azután.
Sztem egy ilyen szitu gond mindenkinek. Annak az anyának is, akinek a gyerekét bántják, és annak az anyának is, akinek a gyerekére panaszkodnak. Tehát azt gondolom, nem az a léyneg, hogy kié a hülyegyerek (tudom, én írtam mérgemben a kifejezést) hanem hogy mindannyian elbizonytalanodunk ilyenkor egy percre, mit is tegyünk.
Aztán mindneki megoldja vérmésréklete szerint.
Jesszuskam!
Gyereket 12 eves kor alatt felugyelet hagyni -, akar csak annyira, hogy az ember atszaladjon a szemkozti boltba - itt szepen elveszik a gyamugyisek a gyerkocot, anyuka es apuka pedig megy a huvosre. (Kanadarol beszelek).
Hogy lehet egy szulo (?!) ennyire felelotlen, hogy a par honapos babajat a zart kocsiban hagyja? Mi van, ha kigyullad, feltorik, stb.???
Az ilyentol en is elvennem a gyereket es meg egy macskakolykot sem biznek ra.
mesélek történetet magamról..
az oviban,szigorú óvónők voltak,valamiért egyes gyerekekkel mennt a kivételezés..volt akik annyira nem voltak a szívűkben(ezt én már akkor is figyeltem és éreztem,hiába voltam kicsi)
én volt hogy verekedtem,utána ki is voltam állítva,ez többször megtörtént,néha a legjobb barátnőmmel egyetemben(akivel mai napig barátok vagyunk,és emlékszünk erre)
amiért verekedtem-mert volt egy két adott rossz gyerek akik kötekedtek,pl kössük ki zsuzsit a fához és kínozzuk mint az indiánok,volt egy gyerek aki rendszeresen bántott egy fiu,azt hiszem gábor volt a neve,de nem biztos
volt másik kislány vele mindíg kivételeztek,mert fogyatékos volt,tudom hogy ez felnőttként szép gesztus,de mi gyereknek marha rosszul éltük meg,mindig ő kapta a legjobb játékokat,mi ha játszottunk át kellett engedni neki..ez fusztráló volt nekünk..
az óvónők megoldhatták volna ha jobban figyelnek ránk,de leszarták
volt hogy az a fiu,kukacokat akart a számba tömni míg kinnt játszottunk..azzal ijesztgetett..persze hogy egy idő után megvertem
az óvónő a mócsingos húst ha nem akartam megenni,betömte a számba a kaját úgy hogy kihánytam rá az egészet..szadizott,utáltam utána ,féltem tőle
ennyit a mi ovinkról
suliba kaptunk aztán alkoholista tanárt
üvöltöző kétméteres tornatanárt aki pofozta a gyerekeket..
sorolhatnám..
nagyon remélem manapság ez nincs így már
még nem tudom mit tennék
ez attól is függ milyen bántalmazás..rendszeres lelki,vagy fizikai?
ha panaszkodna a gyerek,egy azonnali szülői értekezletet,hogy más szülők is jöjjenek és az adott gyerek szülei,végül priviben az én és az adott(bántalmazó)gyermek..behivatva a rendkivüli szülőire..
mindenki elmondani mit miért tesz..
de hirtelen felindulásból,ha nagyon komoly bántalmazás volna mint amiket néha látunk hallunk,lehet hogy én is elverném az adott gyereket..ami nem oldana meg semmit,de lehet hogy az életbe többet nem merne bántalmazni másokat..
ez az adott történettől függ mit tennék..
Bocsánat, eszembe jutott, hogy egyszer egy gyereket, akivel semmire sem jutottunk sem iskolai segítséggel, sem máshogy, magam fenyegettem meg az osztály és a tanár előtt, hogy felvetetem telefonnal amit művel és felteszem a netre, hadd lássa ország-világ. ( ötödikesek voltak általánosban , de viszonylag kultúrált osztályban )
Ez is hatott.
1. Az erőmmel semmi probléma, köszönöm.
2.A nagytesók nem bántják, ő viszont néha úgy probál érvényesülni, hogy őket is harapja.
3. Ki mondta, hogy nem állítom le??? Csak azt írtam, hogy egyelőre hatástalan bármi vele szemben.
Ettől nem érzem azt, hogy el kéne ásnom magam, sem, hogy csődöt mondtam szülőként. Ő egy egészen más temperamentumú, mint a tesói, bár a nagyfiam is izgága, de ő a közösségben mindig kifogástalanul viselkedett és viselkedik ma is.
Azért az agresszív rugdosás és a mintagyreek között van pár átmenet.
Nehogy már normális legyen az ütés,rúgás,bántalmazás---na,ez is jellemző,hogy az olyan szülők gyerekei az agresszívek,akik szerint ez "nem nagy ügy".
Én mindenképpen a párbeszéd híve vagyok, tehát első körben bemegyek a suliba és beszélek az osztályfőnökkel, tanárokkal, hiszen az ő verziójuk is tartalmazhat ( és rendszerint tartalmaz is ) új infókat, elemeket.
De volt rá példa, hogy az osztályfőnökkel megegyezve, és általa átadva levelet írtunk a lányunkat molesztáló fiú szüleinek, hogy bírósági útra visszük az ügyet, ha nem fegyelmezik meg a fiukat. Sikerült, azóta nyugalom van.
Én csak végső esetnek gondolom a kiíratást, hiszen már így is pont eléggé rászoktatták a társadalmat a helytelenkedők pátyolgatására, támogatására azáltal, hogy nem lépünk, léphetünk fel ellenük erélyesebben, hanem inkább a menekülést választjuk.
Persze a gyerek érdeke a fontos, most csak azért, hogy példát statuáljon a szülő, nem érdemes sokáig húzni a dolgot.
De végső esetben akár az átíratás is szóba jöhet, sajnos.
Nekünk még nem volt rá szükségünk, mert mindig sikerült más módon megoldani a problémákat.
Olyan is volt, hogy el kellett beszélgetnünk egymással, nekünk, anyukáknak. Szerencsére ebben az esetben értelmes, felnőtt emberekről volt szó, így itt is létrejött megegyezés.
Jelen! A harmadik gyerekem sajnos harapós. A bölcsis gondozók szerint nem mindennapos, de előfordul. Meg az is, hogy harcba bonyolódik.
Nekem is új jeleség, a nagyfiam és a lányom nem volt verekedős/csípős/harapós/ rugdosós gyerek, soha nem volt magatartásbeli probléma velük a közösségben. A kicsit ugyanabban a közegben, elvek mentén neveljük, egyelőre nem tudunk rá hatni, mert nem hagyott fel a csípéssel és harapással.
Valószínűleg ő lesz az a gyerekünk, akivel gyakran a szőnyeg szélén fogunk állni...
ha az én gyerekem lenne az általad említett "agresszív hülyegyerek" , én szégyelleném magam annyira, hogy nem írnék ebbe a topicba.
Ugyanis ha gyerekem így viselkedne, az számomra azt jelentené, hogy csődöt mondtam, mint anya.
A 4 év alatt az oviban egyszer sem vártak azzal az ovónők hogy : anyuka, a fia veri a többieket!
Ez (is) talán ad némi okot arra, hogy tudjam, : a gyerekem tényleg nem bánt másokat.
de, de valószínű, hogy nem tudnak erre pont mit írni ...
Én csak egyet nem értek! Az agresszív, harapós, rugdosós, más gyerekét terrorizáló kis "hülyegyerekek" szülei SOHA nem fórumoznak az NLC-n????
Igazán jó olvasni, hogy itt mindenki csupa kedves, jó, csendes, illedelmes, másokat soha nem bántó gyermeket nevel, a fentebb írt otromba dolgokat természetesen mindig MÁS gyereke követi el...
Lehet nekem esni!
uff...
A fiam is ilyesmi jólelkű, soha sem verekedett- és naponta azzal jött haza, hogy bántotta xy
Az ovónők meg nemigazán találtak módot arra, hogy fegyelmezzék a problémás gyereket, illetve sokszor nem is látták az esetet.
Nos, elegünk lett, kiokítottuk a fiunkat, hogyan tudja megvédeni magát.
konkrétan, azt mondtam neki, hogy ha bántják, hát azonnal adja vissza, és legalább akkorát, mint amekkorát Ő kapott.
Szegénykém, évekig arra tanítottuk, hogy ne verekedjen-most meg az ellenkezőjére.
Az ovónőknek persze nem tetszett, de eléálltunk és megkérdeztük, van-e jobb, hatásos ötletük? (persze nem volt )
A fiam most sem verekszik (nem kezdeményez), de már nem is bántja senki, mert tudják róla, hogy nem hagyja magát.