Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kedves Babocza!
Szomorú lennék, ha húsz év sem lenne elegendő ahhoz, hogy kiderüljön, milyen vagyok valójában. A színházban valóban szerepet játszom, de az életben ez már hosszú távon nem működne. A nyilatkozataim, a gondolatok, amiket rólam, tőlem olvas - én vagyok. A műsorvezetés, bár nyilván tartanunk kell magunkat bizonyos formai szabályokhoz, szintén az én saját arcomat mutatja.
Ennyi év alatt több tízezer emberrel kommunikáltam, ők az én tükröm.
A rajongásról már beszéltem korábban itt, ugyanúgy tudok rajongani egy hétköznapi, egyszerű emberért, mint a legnagyobb művészekért. Teljesen mindegy, nálam az emberi érték a döntő.
Elárulom neked, hogy ha ma kéne döntenem, egy picit módosítanék. Annyiban, hogy nem mindent egy lapra tennék fel. Egészen biztos, hogy gimnázium után kimennék külföldre tanulni, leginkább nyelvet, de az is lehet, hogy a Színművészeti előtt egy másik szakmát is, hogy ezzel is csökkentsem a kiszolgáltatottság érzését.
Leginkább a nyitott világ lehetőségeit irigylem a mai fiataloktól.
Színházba nem olyan gyakran jutok el, mint szeretnék, de azért igyekszem. Különleges élmény volt a Nemzetiben a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban.
Kedves sol!
Ha a családi hagyományokat nézem, még mindig van egy pár évem, hiszen apám ötven éves volt, amikor születtem. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, nem kell mindenkinek ugyanazt az utat járnia, és úgy érzem, a klasszikus családmodell nem egyenlő az én boldogságommal.
Jajjj Te, hiába beszélek én Neked, hogy ne legyél kishitű. :)))) Egyébként a bakoktól mit várunk? Én is az vagyok, önbizalom olykor semmi, de aztán jól teleszívom magam a sikerből. Neked is ezt kell tenni, egy színházi siker egy fél évre elegendő, kell hogy legyen. :) És akkor még nem beszéltünk a többi sikerről. Jah és nem az számít, hogy hány ember "lájkol" facebookon. Te nem Vastag Csabi vagy, hanem Csonka András, és ez így jó, ahogy van. :) Mi itt vagyunk, legyen elég. :DDDDDDDDDDD No, viccelek, tudod, szeretünk. :)
"pihe": örülök, hogy tetszenek a kérdéseim, majd biztos kapunk egyszer választ is. :))))
A Szigeten várlak téged is augusztus 12-n pénteken, a Volt teraszon, szeretnénk nagy bulit és nagyon sok nézőt.
Nayaralni egész biztos, hogy valamilyen tengerpartra megyek.
A szerelem állítólag sötét verem, de azért szeretnék beleesni :)
Drága Felhő!
Kicsit szemezgetek a kérdéseidből.
Vannak az életemben dolgok, amik az "álom" kategóriába tartoznak, még mindig. Úgy látszik, ilyen ez a showműsor is. Nincs hozzá tehetségem, hogy szponzorokat hajtsak fel, pláne a mai válságos időkben. Van egy elképzelésem, mit szeretnék, és hogyan - ha ez nem megy, akkor marad az álom...
Kattog az agyam, és érzem, nem folytathatom ugyanúgy, ahogy nyolc évvel ezelőtt, az utolsó lemezemnél abahagytam. A lemezpiac meghalt, ma már nem a lemez, hanem a dal, akár egy dal is lehet fontos és ütős. Szeretnék új szerzőkkel próbálkozni és egy picit érettebb, és komolyabban vehető produkciót létrehozni.
A porckorong-sérvem szerencsére két éve tünetmentes, de én is beleestem abba a hibába, hogy amikor jól voltam, nem csináltam szinte semmit. Aztán frászt kaptam, mikor megint elkezdett fájni a hátam, úgyhogy most megint úszom és hetente egyszer járok gyógytornára és gyógymasszázsra.
Szilvi, az a fura, hogy én ezt nem is így látom.
Pontosabban érzékelem a szeretet különböző megnyilvánulásait, de néha azt gondolom, már orvosi eset vagyok, a bizonytalanságaimmal, a sokszor előtörő kishitűségemmel, önbizalomhiányommal.
Soha nem vagyok elégedett magammal igazán. A taps mámorító és pótolhatatlan, de csak az adott estére szól, másnap minden kezdődik előről.
A népszerűség? Már nem tartozom abba a korosztályba, akikért lépten-nyomon sikoltoznak. A Facebook rajongói oldalamon 4000 tag van, Vastagh Csabának 100.000 - akkor ő 25-ször népszerűbb, mint én? ;) Lehet.
A viccet félretéve: fura kimondani, de húsz éve vagyok a placcon, és még mindig ott vagyok. És ez a fontos.
Köszönöm a válaszaidat! :)))
Hát...Te írtad azon a bizonyos közösségi portálon, hogy kellenek a kérdések, így bedobtam magam. :PPPPPP
Egyébként a Brandy nagyon tetszik, de nekem Banderas leszel, ha megengeded. :D Voltál Banduci is, de gondolom az a ciki kategória. :)))
Na puszillak! Dia
pirikep, édes vagy, köszönöm! Hidd el, tényleg nehéz választani, de ám legyen: a legnagyobb kihívás amikor egy kétszereplős musicalt játszottunk 1995-ben Xantus Barbarával az akkori Madách Kamara Színházban Kapj el! címen.
Úgy volt, hogy csak a nyári szünetben kapunk húsz estét, de olyan siker volt, hogy egész évadban játszottuk ötvenszer. Ez az én ötletem volt, én hajtottam ki, hogy legyen, ezért vagyok nagyon büszke rá. De nem volt olyan szerepem, amire ne emlékeznék jó szívvel, és amiért ne szakadt volna meg a szívem, amikor be kellett fejezni.
Szia András!
Kihez? Hová kell fordulnunk, ha valamelyik dalodat (Ding-dong a legnagyobb esélyes) fel szeretnénk használni a lányom műkorcsolyás kűrjéhez?
Köszönöm a válszt!
Korix
Kedves Komedia8!
Te aztán igazán készültél :)
Kicsit vázlatosan, de próbálok válaszolni.
Én nem gyerekszínészkedtem, először a Petőfi Gimnázium irodalmi színpadán kezdtem szerepelgetni. Aztán Nemzeti Stúdió, majd az egyetem, a többit meg már tudod. :)
Példakép: kedvenceim vannak, akiket csodálok és remélem, ragad rám valami az életről alkotott gondolataikból. Ilyen volt például Janikovszky Éva, Ranschburg Jenő. Színészként például Haumann Péter, Bodrogi Gyula, és sorolhatnám. Rajongó alkat vagyok.
Nem volt sok becenevem, azok viszont kitartanak, úgy látszik, a sírig. Gyerekkorom óta még mindig sokan Bandikának hívnak, ami elég vicces. A főiskolán kezdtek Brandynek szólítani, ez is sokakban él még, a Família KFT. óta pedig rengetegen hívnak Picinek. Nekem tökmindegy, mindegyiket imádom.
Az eddig játszott szerepeim átmennek jövőre is, októberben lesz egy bemutatóm a Budapesti Operett Színházban, Lehár Ferenc Cigányszerelem című nagyoperettjének táncos-komikus szerepe.
Szeretettel üdvözlöm Művész Úr!
Nem kérdezek. Számomra Ön értékes ember és kiváló művész.
Minden szépet és jót kívánok az életében.
szia, jöttem "lélektölteni" én is :)))
mondjuk a ding-dong pont nem tetszett, viszont a gedeon bácsit úgy énekelted hogy azért külön imádtalak :))
szeretem a kedvességed, az udvariasságod, a szakmai alázatod, mindig jó érzés látni téged :)
nem baj ha nincs szerepálmod, innen messziről azért csak azt kívánom hogy minden sikerüljön, amit csak szeretnél :))
Ciaooooooooo!
Az időjárás valóban "remek", de legalább Te szebbé teszed. :)))) Kár, hogy ez nem videóchat, hogy láthassunk is. :P Na, nem vagyok telhetetlen. :)))
Dia
Dehogy haragszom :)
Szerinted inkább hagyjam abba? ;)
Bevallom, soha nem szerepelt a terveim között, hiszen amikor én felnőttem, a műsorvezetés külön szakma volt, azok művelték, akik egyébként mással nem foglalkoztak. A mai világ mindezt felborította. Mindazonáltal élvezem, és örülök a lehetőségnek, mert ott igazán önmagam lehetek.
Pille, nézd el nekem, hogy itt csak rövidebben válaszolok, és nem minden kérdésedre.
Gyerekkorom óta színésznek készültem, talán azért is, mert apám is az volt, így kicsit belesodródtam. 1990-ben végeztem a Színház és Filmművészeti Egyetemet Szinetár Miklós osztályában, prózai szakon. Ehhez képest egy olyan szerepem sincs, amiben ne kéne énekelni. :) Fura, nem?
Az érvényesülés soktényezős játék, de én mindenképpen a kitartásban és a munkában hiszek. Te se add fel soha!