Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hát...nem mindenki választ hasonló kasztból...Én abszolút két különböző emberbe voltam szerelmes... Más mentalitás, családi háttér, szexualitás, életcél, külső....stb... Cseppet sem lennék boldog feleség ha az első szerelmemmel maradtam volna, bár nem is hagynám ki az életemből ha választhatok....nem volt rosszabb, csak nekem nem ő volt az igazi.. A második azonban abszolút bevált...A második férjem volt menyasszonya annyira különbözött tőlem minden téren amennyire az csak lehetséges volt... A közös életük nemkülönben,....mondhatni durván más volt...
Tehát lehet, hogy nálad ez valóban így van, de az én környezetemben mindez másképp működik... Apósom egy évet bírt ki a párom édes anyjával, míg aztán egy igazi tündért fogott ki a másik anyósom személyében...most voltak 40 éves házasok... Hidd el nekem, nagyon mások....
Szóval nekünk hiába is mondanád, hogy ugyan olyanná válik mindenki és hogy hasonló típust választunk minden alkalommal, mert velünk eleve megdőlt az elméleted...
......és mindenki másnál is aki a második, vagy többedik kapcsolatában végre rátalál arra akivel aztán hosszú éveket élhet boldogan.
Persze tudnék példát mondani arra is aki ugyan azt válsztja be, de általánosítani nem igazán lehet és azt sem tudni, hogy melyikből van több..
egy emelettel lejjebb?
hogy halgassa a nyikorgó ágyakat?
gondolod?
vagy mondta? ... merthogy azt írtad, mindent megbeszéltek
gondolom szaladgál elég facér férfiú a placcon.
40-es pasik között elég kevés a facér
és akkor mi van?
azt hiszed egyedül vagy így?
(bár gondolom, ezt már többen megkérdezték tőled az elmúlt 168 hozzászólás alatt)
Ühüm, bizony átgondoltam. Jobban mint gondolnád.
Bár a mondás szerint ugyanabba a folyóba kétszer nem lépünk, de csak mondásnak jó.
A valóság az, hogy kialakult személyiséggel, a hasonló szituációkban hasonló döntéseket hozunk. Ez a párválasztásra is vonatkozik. Az új feleség - emberségi tekintetben - nem lesz nagyon(!!!) eltérő a régihez. Erkölcsiségben, életszemléletben, dinamizmusban, kapcsolat teremtő készségeiben és még számtalan tulajdonságban kb. ugyanabból a kasztból választunk ismét.
Lesz eltérés, de nem fordul ki a világ a sarkából.
A nagy lángolás lecsengése után, az új kapcsolatban a hétköznapi szituációk hasonlók lesznek: munka ill. feladatmegosztás, érdeklődési kör, fontosságok, gondok, örömök, akaratérvényesítő képesség.
No az én szeretőm felesége az olyan volt, mintha nem is lett volna.
A másfél év alatt kb. 3 alkalommal esett meg, hogy felhívta a férjét, pedig volt olyan is, hogy elmentünk 3 napra királdulni.
Őt teljességgel hidegen hagyta, hogy hol van és mit csinál épp a férje.
Itt egyik sem foglalkozott gyakorlatilag a másikkal. Ennek ellenére sem gondolt arra, hogy elválik.
Akkor valószínű, én nem egészséges lelkületű ember vagyok. Ugyanis én nemcsak a szép napokra gondolok, hanem arra is, mi lesz, ha már nem lesz velem a társam, mert esetleg meghal. Pl. az ember ilyen okok miatt köt életbiztosítást is. De ez nem jelenti azt, hogy várnánk a másik halálára. Sőt, én nagyon bízom benne, hogy én halok meg előbb, hiszen idősebb is vagyok. Meg önzőbb is, tehát nem szeretném azt a fájdalmat megélni, ami a szeretett ember elvesztésével jár.
De az, hogy az ember tovább lát az orránál, nem biztos, hogy érzéketlenségre vall, vagy hogy számító lenne. Látom, hogy körülöttem élő embereknek milyen problémával kell megbírkózniuk, ha egyedül maradtak, tehát próbálok előrelátó lenni. Fogalmam sincs, mi ebben az erkölcstelen. Vagy pl. abban, ha valaki házassági szerződést köt. Nekünk ugyan nincs, de ha újra kezdeném, egész biztos, hogy semmi szín alatt ki nem hagynám. Jó, mert korrekt, tiszta helyzetet teremt. Egy esetleges válásnál kevesebb a vita, s a felek is ab ovo tudják, mire számíthatnak, hisz már az elején aláírták a szerződést.
A topicindítónak: nem vagy könnyű helyzetben. Sajnos én is csak azt tudom mondani, szállj ebből a buliból. Nem jársz jól, hidd el. Nekem az a bajom az ilyen sztorikkal, hogy ebből pont az az egy szereplő profitál, aki csalt ("megcsalt"), aki nem volt korrekt. Senkivel. Bár általában a feleséget győztesként szokták emlegetni, mivel vele marad a férj, de én mondjuk az ilyen győzelemből se nagyon kérnék. Itt veszít a szerető is, az asszony is. Egyedül a pasi nyer, akinek két nő is versenyzik a kegyeiért, maximum az egyik nem is tud róla (hogy verseny van). Egyik helyen a biztonság várja, másik helyen a szenvedély. Jól kiegészíti egymást a két nő, így a szerető tkp. megerősíti a házasságát, nem hogy megggyengítené. Elválni valszeg nem fog. Én is úgy vagyok ezzel, hogy miattam ne is váljanak el. Minek? Az első lehetséges veszekedésnél a fejemhez vágná, hogy miattad váltam el, te meg mégis..... A pasik lennének ilyen szemetek. Ezért nem kéne, hogy miattam elváljanak. Ugyanez a helyzet a terhességnél is. Nagyon sok pasi az első összezördülésnél a nő fejéhez vágja, hogy ha nem jött volna a gyerek, nem veszlek el. Szóval isten ments, hogy miattam áldozatot hozzanak. Úgyis feldobálnák.
A feleségével pedig bizony, nem él rosszul, az csak duma. Itt van rá példa. Mikor lebuktatok, nem rohant hozzád a motyójával, nem, lapít, várja, hgoy elüljön a vihar. Na mármost, ha tényleg szarul élnének, akkor nem is zavarná annyira, hogy kiborult a bili, hisz könnyebb lenne neki szakítani. De esze ágában sincs, hidd el.
Menj, keress jobbat. Tudom, most szar. Vegyél egy üveg pezsgőt, vagy amit szeretsz. Hűtsd be, tegyél e egy filmet, nézd meg. Ezt csináld meg párszor. Szar lesz egy darabit, de egyszer túl leszel rajta. Engedd el, nincs más lehetőséget, hidd el. Kár húzni az agóniát.
"De a feleségek nem olyan öntudatosak, birják a szájbaszarást évekig. Ülnek a langyos fosba nyakig.."
ahogy a szerető is
mert ha nem vetted volna észre, mindkét nőt megalázza és leszarja a "férfi".
Cserében te viszont egyedül fekszel minden este, nem a tiéd a hétvége, az ünnep, a nyaralás, stb.
Nem hiszem, hogy a szeretői státusz olyan irigylésre méltó lenne, mint, ahogy itt leírod.
Éna a topicindító helyében azonnal lelépnék. A pasi sablonszöveggel akarja elkábítani, felesleges körök, elpocsékolt idő amit vele tölt.
De nem az átlagon felüli szerető:XDDDDDDDDDDDDDDDD bocs de ez kihagyhatatlan volt:XDDD
- Tini: "Remélem nem leszek terhes".
- Szerető: "Remélem vesz nekem egy nercbundát".
- Feleség: "Át kéne festeni a mennyezetet."
Ja meg ő szerelmes volt-aha:XDDD meddig is? amig tartott a pasi lóvéja és urcolva lett ide-oda, amikor pedig neki kellett volna bedobni a közösbe-akkor az az övé (ha jobban megfigyeled az irását egyből lejön)
Ugye mily szép a cerelem:XDD
Feleség és feleség között semmi ???? Na ezzel az én férjem nagyon nem értene egyet. Megjegyzem én sem...
Minél jobban belegondolok, hatalmas butaságnak tűnik amit írtál. Ahogy nőként, emberként is nagyon különbözőek vagyunk, így feleségként legalább annyira.. Ha igazad lenne, akkor marhára mindegy lenne kivel házasodik az ember...mindenkivel boldog lenne, vagy senkivel...
Ja és hát a feleség többé már nem is nő ?? Biztos végiggondoltad amit írtál ?
" A pasi miért nem lépik ki ? Elmondom ... mert mindketőtőket szeret"
Fityfenét ! Míg nő és Nő között van különbség, addig feleség és feleség között (úgy 1-2 év után) szinte semmi. Ezért felvállalni új családalapítást, láthatást, gyerektartást, új gyereket, egzisztencia teremtést ?
15 ?????????
nem csodálom h. másfél hét alatt 3x álmodsz az ex pasiddal
