Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
El tud múlni a szeretet?!
Sziasztok!
Szeretném a véleményeteket kérni egy témában.Érdekelne, ki hogy vélekedik a szeretetrol. Vajon létezik olyan, hogy az igaz, eros és tiszta szeretet/szerelem el tud csak úgy múlni?!
A történetem dióhéjban a következő: 30 évesen, férjezetten beleszerettem a kollégámba. Ő (szintén házas) ugyanazt érezte irántam. Mindketten küzdöttünk az érzéseink ellen, tudtuk, hogy nem lenne szabad ezt éreznünk, de az érzéseinknek nem tudtunk parancsolni. Olyan boldogok voltunk együtt, mint még eddig sosem. Testileg, lelkileg kiegészítettük és kielégítettük egymást.Sajnos lebuktunk, és mindketten a családunkat választottuk. Ennek már fél éve....
Ő azt mondja, meggyászolt, lezárt és már nem érez irántam semmit. Elmúlt a szeretet, és ezt azzal magyarázza, hogy azért, mert nincs mi táplálja.
Én azóta is ugyanúgy szeretem, széttép a fájdalom, hogy már nincs az életemben, hiányzik nagyon, mindenről Ő jut az eszembe....
Félreértés ne essék, nem visszaszerezni akarom, csak egyszerűen nem értem, hogy tudtak az Ő érzései elmúlni, ha annyira nagyon szeretett. Nekem miért nem megy?! Ismerem, tudom, hogy milyen érzékeny férfi....lehetséges, hogy csak nekem hazudik?
Kicsi korom óta abban a tudatban éltem, hogy a szeretet örökkévaló, sőt Ő is állandóan ezt mondta....
Előre is köszönöm a hozzászólásokat!
Akkor nem adja fel. Előbb-utóbb csak meg találja, amit/akit keres.
Megadják annak is a rendje módját..
Túl sokszor reagáltam úgy ahogy ő akarta, és semmi nem változott a kapcsolatunkban, elvesztettem a lelkesedésemet. Nehéz volt amikor elment, de nem akartam egy életen át az egóját legyezgetni, meghagytam másnak. Évekig engem okolt, tudom hallottam ismerősöktől, de az a hangyányi szösszenet, hogy ő hagyott ott és nősült meg valahogy nem befolyásolta sziklaszilárd véleményét. Aztán a másik nőt is ott hagyta, meg a harmadikat is, már nem is számolom, hogy hanyadiknál tart.
Ki tudja, milyen reakciót várt?!, lehet éppen azt, amit nem kapott meg...
Szerintem sokszor a figyelmet akarják ismét, - mint a gyerek, - magukra irányítani.
Aztán ha a másik másképpen reagál, és úgy kell lépni, ahogyan nem akart, persze, hogy utálja érte.
Próbáltam hatni rá, elmagyarázni miért nem túl jó lépés amire készül, de nem hallgatott rám. Az igaz, nem kapaszkodtam zokogva, térden állva a lábába, hogy maradjon.
Másra haragudni egyszerűbb, mint saját magunkra.
Ahogyan mást hibáztatni is egy rossz döntésért inkább.
Talán megbánta, és azért haragudott, hogy nem tartottad vissza tőle.
Lehet, hogy Te ezt tapasztaltad, de az én volt férjem majd két évtizedig haragudott rám, pedig ő lépett le, és nősült meg fél év múlva. Ne kérdezd miért, mert nincs rá logikus válasz.
Azt tapasztaltam, a gyűlölet mindig abban a félben alakul ki, akit otthagynak, aki kilép, abban nem. Gondolom, a büszkeség miatt.
Bizonyos érzelmi intelligenciával a szerelem/szeretet nem szűnik meg, átalakul a szeretet, erre a legjobban közismert példa Voith Ági és Bodrogi Gyula kapcsolata.
A szerelem igen. A szeretet..? nem tudom.. nyomós ok kell hozzá
Sőt, még gyűlöletbe is át tud alakulni.
Kíváncsi lennék nagyon a történet folytatására... :) Mert a lányregényeknek is mindig itt van vége... de mi van utána..?
Ilyen elven 20 embert is lehet szeretni, nem egyformán:)
Most szereted vagy szerelmes vgy mind a kettőbe?
Hazudoztál annak, akit állítólag szeretsz...
Mindaddig hazugságban is éltél volna, amíg ki nem derül, tehát álszent is, mert közben eljátszottad - feltételezem - a rendes feleséget...
Nem tudom. Így gondolom.
Az igazi szeretet és az igaz szerelem sem tud elmúlni. Viszont van különbség a kettő között.
oké.irj oda
Istenem, de szép, kicsordultak a könnyeim, bár minden elszakított szerelmes így egymásra találna, ahogy Ti!
Nagyon sok boldogságot, vigyázzatok egymásra! :)
Ugyanezt írtam.
De ha elolvasod Jégmacskát figyelmesen,akkor megérted a lényeget.
A szerelem érzéséhez nem társulnak kézzel fogható dolgok,tárgyak,szavak,más emberek.
Gyönyörű történet!
Hát ez az amiről beszéltem,már ketten valljuk hogy a szerelem nem múlik el,még akkor sem ha a felek nem találkozhatnak.Aki az ellenkezőjét gondolja,vagy érzi,az tartson vizsgálatot a házassága táján,hogy a megfelelő emberrel él-e együtt.
Jól fogalmaztál,a józan ész képes szív érzését felülírni,de nem biztos hogy helyes döntést hoz.
Ha a szeretet szerinted örökkévaló, akkor mi a helyzet a családoddal? És az ő családjával? Akkor Te nem szerelemből választottál azelőtt?
Szerintem az érzéseid csalnak. Összekevered a fellángolást, és a tiltott gyümölcs édes érzését a valódi szerelemmel, amit valószínűleg sem a házasságodban, sem a kapcsolatodban nem éltél át.