Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Válás kontra újrakezdés
Létrehozva: 2013. március 25. 11:47
Kedves Fórumozók.
Nem kérek megerősítést, vagy felmentést, stb. Csak szeretnék olyanokkal beszélgetni, akik újrakezdték a házasságukat, és sikerült, valóban működött.
A story röviden. A férjemmel 11 éve ismerjük egymást 8 éve vagyunk házasok, és van két gyönyörűséges gyerekünk, egy lány, egy fiú :-)
Eddig happy.
A férjem kb 5 éve megcsalt...állítólag egyszeri alkalom volt, rájött, mennyire szeret, de végig tagadott, hiába éreztem, tudtam... Nemrégiben vallotta be.
Én kb azóta érzem, hogy egyre boldogtalanabb vagyok mellette. "áldott jó ember", ahogy szokták mondani: nem iszik, nem ver, nem szerencsejátékozik, még csak nem is veszekszik, hazaadja a fizuját, de érzelmileg analfabéta. Egyszerűen képtelen az érzelmei kimutatására.
Tavaly nyáron találkoztam egy férfival, aki ráébresztett, hogy lehet másként is élni, mindent elsöprő szexkapcsolat lett belőle. Én nem is vágytam ennél többre, boldog voltam. De ő belém szeretett, és türelmesen, de végülis csak "megszerzett", beleszerettem.. Bár a gyerekeim miatt nem akartam komolyabbra fordítani a viszonyt, szakítottunk.. Azt mondtam neki, hogy a saját boldogságomat nem helyezhetem a gyerekeimé elé-- nekik pedig apára van szükségük.
Majd beledöglöttem, aztán még annyit kért adjak esélyt arra, hogy megtapasztaljam, a gyerekek mennyire elfogadják őt (mivel ő is elfogadja őket). Az én két visszahúzódó, szégyenlős gyerekem, 10 perc !!!! után a nyakában csüngött. Azóta eltelt 5 hónap, imádják.
Szakítottunk a férjemmel, először nagyon küzdött visszaszerezni, mostanában kicsit már lenyugodott, mindenben segít, a gyerekekkel sokkal közelibb kapcsolata van, mint annak előtte. Bizton állíthatom, hogy jobb apává vált, szoktunk jókat beszélgetni (jobbakat, mint amíg együtt éltünk). Azt mondja elfogadta, hogy már mással akarok élni, de őneki egyenlőre nem kell senki, mert nagyon szeret.
Mi azóta az "új" férfival élünk együtt, mint egy család. Viszont sokszor hiányzik a férjem, eszembe jut, hogy ő mit csinálna, ő, hogyan tenne adott helyzetben. Örömmel látom, milyen jól elfogadták a gyerekek ezt az új helyzetet.
Már eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha...újrakezdenénk, de hamar el is vetem, mert úgy gondolom, nem lenne jobb semmi, csak ideig-óráig.
A szakítás előtt egy évig küzdöttem, hogy változtassunk, de nem ment, egyszerűen süket fülekre találtam...mindenre bólogatott a férjem, persze, minden úgy van Drágám, legyen ahogy akarod, csak neki ne kelljen foglalkoznia semmivel, még csak gondolati szinten sem. Vannak-voltak anyagi gondjaink, ezeket is mindig rámhagyta-- mondván ő megbízik bennem, hogy én majd tuti jól megoldom--, de nekem nem egy bólogató kutyára van/volt szükségem, hanem egy valódi FÉRFIRA, aki ha gyenge vagyok, felhúz, ha elszállnék, visszaránt a földre.
Igazából minden tökéletes az új párommal, de mindig ott motoszkál. a fejemben, hogy mi van, ha mégis működne a férjemmel?: A gyerekek szempontjából biztosan jobb lenne, ha teljes családban nőnének fel, és nem kellene egyetlen este sem nélkülözniük az apjukat. Másrészt viszont megéri-e, hogy a "gyerekek miatt" újra megpróbáljuk, aztán még nagyobb pofára esés lesz a vége?!
Tapasztaltabb "kollégák", segítsetek :-)
Köszönöm.
Kata
:-)
Jól látod, tényleg nagyon sajnálom a férjemet, mert látszik rajta, hogy szenved.
Ez nem idő kérdése. Nem voltam boldog..azt éreztem, hogy nincs kivel megbeszélnem a gondolataimat, a gondjaimat. Egyszerűen éltünk egymás mellett.
rövid leszek: en nem tökölnek.
van egy rossz es kilatastalan (a gyerekeknek jo(???)
es van egy jo (a gyereknek is jo, ahogy irod).
egyertelmü, melyiket valasztanam.
(a gyerekeknek nem kell nelkülözniük az apjukat attol, hoyg nem eltek együtt...)
(a megcsalas abszolut erdektelen a storyban.)
Gratulálok :-) Minden elismerésem.
Tényleg nem éltem rossz házasságban, a szó szoros értlemében. (erre mondják a kívülállók körülöttem, hogy "áldott jó ember" a férjem)
Vele sem izott közöttünk a levegő, az első évet leszámítva...néha fellángoltunk, de ennyi, ő csöndes, visszahúzódó típus.
Jó volt vele a szex is, de semmi izzás....
Úgy érzem, addig, amíg csak "tét nélkül" találkozgattunk a mostani párommal, sokkal önfeledtebb tudtam lenni vele. Amióta együtt élünk, és azon aggódom, hogy a gyerekek lelkivilága ne sérüljön, kevésé tudom átadni magam a szerelmünknek. :-( Tudom, hogy ez nagy baj, mert valahogyan el kellene engednem a múltat, túllenni rajta, és fellélegezni, hogy boldog lehetek valakivel, de egyszerűen nem megy. Mintha mázsás súly lenne a lelkemen, és nem tudom mi ez, lelkiismeret-furdallás, visszakozás a férjem felé, vagy csak bizonytalanság a jövőnket illetően.
A csaladod valoszinuleg ugy gondolja (es lehet hogy jogosan), hogy te unalmadban szepen talaltal magadnak egy uj pasit es ahelyett hogy megelegedtel volna azzal hogy felrekefelsz felboritottad az egesz csaladi eleteteket.
Raadasul nem, nem kell hogy melletted alljanak ha nem akarjak elfogadni az uj ferfit. Ha meg a pasid lelep , akkor megnezheted miket fognak a csaladban a fejedre olvasni.
Es meg valami. Ha te annyira onzetlen anya lennel ahogy mondod akkor egy uj kefelo partnerert nem vetted volna el az apjukat a gyerekektol, aki jo apjuk v olt addig is.
Ha akkor nem hagytad ott amikor megcsalt akkor ez amit most csinaltal mar nem igazol teged.
Egyebkent az hogy "jol elvan" a ferfi a gyerekeiddel meg nem jelent semmit.
Nagyon hamar eljohet az ido amikor egymas fejehez vagjak hogy te nem vagy az apam ne szolj bele, a pasi meg hogy mi kozom nekem ehhez nem az en gyerekeim.
A csaladod nem is nagyon fog veled kapcsolatot tartani , hiszen se elvalva nem vagy se ezzel osszehazasodva, miert kellene nekik elfogadni a te agyastarsadat?
hát ez nehéz ügy....nem voltam még iylen helyzetben, remélem soha nem is leszek.
A gyerekeknek a legrosszabb...és ha elfogadták az új párodat, msot meg visszamennél az apjukhoz sztem iszonyúan összezavarodnának....de az tisztán látszik hogy nem tudod hogy mit tegyél.
Ha maradéktalanul boldog lennél az új kapcsolatodan fel sem merülne hogy visszamenj a réghez. Valszeg sajnálod a volt férjedet...de a sajnálat önamgában nagyon kevés indok ahhoz hogy együtt éljetek.
Talán jó tanítás ovlt ez a férjednek és lehet hogy a kvöetkező házassága jobb lesz. Ki tudja.
Csak egyet árulj el nekem: két kisgyerek, munka stb. mellett hogy volt nektek időtök még ilyenekre??
És nekik végül sikerült?
Igen, jól érzed, sokszor "idegesít", hogy mindent másképp csinál, mint én..próbálom befogni a számat, csak furcsa, mert 11 év alatt megszoktam valaki mást, akit elfogadtam, a két ember között nem éltem egyedül, hogy kialakítsam a saját életemet a gyerekkel.
Csiszolódunk, ez a legjobb szó
Hat ezert nem volt erdemes boritani. Nem adok igazat hogy ha a ket gyerek a kepben van mas a szerelem hofoka.Foleg nem ilyen kezdeti allapotban amiben ti vagytok.
En egy 6 honapos gyerekkel szerettem bele a masodik ferjembe es tuzon vizen keresztul mentunk volna egymasert.
a szerelem hofoka meg 10 ev utan is izzott korulottunk. Az iden leszunk 35 eves hazasok.
De en egy rossz hazassagban eltem es nemcsak egy jobb sexpartnerert boritottam. Te viszont nem eltel rossz kapcsolatban , boritottal es maris ugy erzed hogy a hofoka az erzelmeknek lanyhult. Mi lesz veled 10 ev mulva?
Jon egy masik megint?
Szeretem, és biztos vagyok benne, hogy ő is szeret. De nyilván, más a szerelem hőfoka, akkor amikor két gyerek is a képben van, mint egy "titkos viszonynál". Anno, mikor titokban találkozgattunk, más volt persze.
Szereti a gyerekeimet is, ez nyilvánvaló, és ők is szeretik őt, ha kell, elhozza, viszi őket oviba, jókat játszanak, stb. Néha összekapnak, de alapvetően tudja kezelni őket.
Hat pont az igy vagy az ugy a kerdes... de neked szol a kerdes! Csak ez az, amit nem szeretnel felvallani!
A gyerekek erdeke.
Mit var el a csaladod toled.
Most meg mit mond az nlc közönsege.
Ne ertsd felre: szerintem nem rossz dolog topicot inditani dilemmakrol! En csak azt erzem, hogy hadilabon allsz a dönteskepeseggel.
Most meg kitart aztan majd megunja a nyuglodesedet meg az idegen gyerekeket.
Egyetlen szoval nem irtad azota sem hogy mennyire szerelmesek vagytok egymasba. Az hogy minden rendben van nem ezt jelenti.
Igen, azt gondolom ezek utan hogy hibaztal mert itt sem vagy es leszel maradektalanul boldog.
ja es a huseg esetleges. Ha szerencsed van akkor kifogsz egy olyan embert akinek a huseg beletartozik az ertekrendjebe. ha nem akkor ugy jartal.
Ez van.
de ha visszamessz igy legalabb egy egy mert most meg te csaltad meg.
Így igaz.
A gyerekeknek leginkább állandóságra van szükségük.
Alapjáraton el tudják fogadni, ha a szülők különmennek, és utána mással élik boldogan az életüket.
De az "oda-vissza" játék a lehető legrosszabb számukra.
Mit akarok én? Így, vagy úgy boldog lenni, és a gyerekeimet boldognak látni
. Semmi többet
Egy új életközösség kialakítása van most folyamatban nálad, új kompromisszumokkal stb.
Szerintem inkább a megszokottat, a zökkenőmentesebbet vágyod vissza inkább, valamint természetes még egy ideig, hogy vissza-vissza tekintesz.
No, meg van némi lelkiismeretfudalás, sajnálat, ami miatt legszívesebben visszacsinálnád az egészet. De ezzel meg kell birkóznod.
Ha szörnyű lett volna a kapcsolat, most könnyebb lenne, de mivel nem volt az, hát kicsit meginogtál...
Saját tapasztalatom nincs, de nagyon a közvetlen környezetemben volt hasonló.
Jól érzem magam a mostani párommal- nem arról van szó, hogy nem azt kaptam amire vágytam- igazából sokszor próbára teszem, akarva-akaratlanul, nemrég azt mondta, olyan, mintha szándékosan akarnám elmarni magamtól. De ő szeret, és kitart. Pedig azért látja már, hogy nem könnyű "más gyerekével". (Neki nincs még sajátja)
A férjem viszont tényleg jobb ember lett, jobb Apa, ezért is bizonytalanodtam el.
A bizalom kérdése érdekes. NEM. nem bízom benne.
A bátyám mondta nemrégiben, hogy az új párom ránézésre sem a hűség mintaképe!!!! ő valóban extrovertáltabb alkat, aki pezseg, és szeret a középpontban lenni. A férjem visszahúzódóbb típus, akiről legrosszabb álmomban sem gondoltam volna, hogy meg fog csalni, mégis megtette. Akkor, min múlik a hűség?!
Mi lenne, ha egyszer meghallgatnad sajat magad?
Vagy jobban mondva, meghallanad magad?
Most mar tudjuk, hogy a gyerekek miatt, meg a csalad miatt, meg a masok miatt kene igy meg ugy elned. Most mar csak azt nem tudjuk, hogy te mit akarsz.
"Igazából minden tökéletes az új párommal"
Ez mit jelent szamodra? Milyen az a tökeletes kapcsolat, ahonnan elvagyodunk?
Csak a gyerek miatt határozottan nem csinálnék vissza semmit.
Szeretd a férjedet? Vágysz az érintésére? Szeretnél hozzábújni? Tudod tolerálni a rigolyáit?
Szeretd a mostani párodat? Szex közben ki jár a fejedben? Szeretsz hozzábújni? Megbízol benne?
Sorold tovább a kérdéseket.
A lányom a válás óta kivirult, jókedélyű gyerek lett. A páromat imádja, maximálisan elfogadta. Az apja nem foglalkozik vele, folyton átveri, mégis mondja néha, hogy de jó lenne, ha együtt laknánk még. Majd túllép rajta és nem foglalkozik vele. Mégse gondolnám, hogy vissza kéne csinálnom mindent.
azt gondolom rajottel arra hogy amikor elszall a rozsaszin kod akkor mindegy hogy melyik ferfinek a sz@ros gatyajat mosod.
a ferjed jo ember volt jo apa, egyszer felrelepett AKKOR nem valtal el.
Most ez a pasi jo sexet ad, de valahogy nem vettem ki az inditodbol hogy milyen fantasztikusan szerelmesek vagytok egymashoz.
Azt hiszem mindegy mit csinalsz. A gyerekeiddel mar egyszer valtoztattal most egy idegen pasi nyakaban lognak, ha visszamessz az apjukeban fognak logni.
Ugy latszik nem viselte meg a valtozas kulonosebben oket.
Te viszont azt hiszem nem azt kapod amit kepzeltel a jo sexen kivul. Ha minden tokeletes lenne ahogy irod sosem fordulna meg a fejedben hogy mi lenne a volt ferjeddel meg hogyan lenne.
nem voltam a helyedben, de azért véleményem van..
..ha jól értem, most már az új pároddal éltek, mindenki elfogasta a helyzetet..
akkor (már bocsi), de nem értem, miért most jut eszedbe visszacsinálni az egészet.
szerintem az a gyerekeidnek is megterhelőbb érzelmileg (főleg, ha aztán mégsem lesz jó), az új pároddal szemben pedig egyenesen szívtelenség...
egyáltalán miért jut most ilyesmi az eszedbe?
a férjed volt az Igazi mégis?