Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kapcsolatok régen és most
Létrehozva: 2013. július 6. 19:47
Sziasztok! Egy ideje gondolkodom azon, vajon miért nincs párkapcsolata egyre több 25-35 év közötti nőnek, belértve magamat is.
Azt vettem észre, mintha a férfiak nem is vágynának kapcsolatra, hogy valaki velük legyen, szeresse őket illetve hogy ők szeressenek.
Napközben dolgoznak és munka után otthon leülnek a számitógép elé és folytatják ahol napközben abbahagyták. Vagy tovább dolgoznak vagy online játékokkal játszanak.
Egy idősebb barátnőmmel találkoztam a múlt héten és mondott valamit, ami nem hagy nyugodni.
Azt mondta: "Megváltozott a világ. Régen a férfiak voltak a családfenntartók, ők dolgoztak és keresték a pénzt, ők végezték el a nehezebb fizikai munkákat a ház körül. De nézd csak meg mi van ma... ma már ugyanezeket a nők teszik, sőt van, hogy talán jobban is. Mi marad a férfiaknak amitől ők A Férfiak? Nem csoda, hogy nem mernek moccanni sem, ha egy talpraesett és csinos nővel találkoznak."
Ha tényleg ez a helyzet, van rá megoldás? Örülnék, ha kapnék visszajelzést férfi olvasóktól is, mert őszintén szólva nem tudom mit kellene tenni, hogy merjenek lépni. Hiszen mi nők másra sem vágyunk mint egy férfira, akit szerethetünk és aki mellett tényleg Nők lehetünk.
Azt vettem észre, mintha a férfiak nem is vágynának kapcsolatra, hogy valaki velük legyen, szeresse őket illetve hogy ők szeressenek.
Napközben dolgoznak és munka után otthon leülnek a számitógép elé és folytatják ahol napközben abbahagyták. Vagy tovább dolgoznak vagy online játékokkal játszanak.
Egy idősebb barátnőmmel találkoztam a múlt héten és mondott valamit, ami nem hagy nyugodni.
Azt mondta: "Megváltozott a világ. Régen a férfiak voltak a családfenntartók, ők dolgoztak és keresték a pénzt, ők végezték el a nehezebb fizikai munkákat a ház körül. De nézd csak meg mi van ma... ma már ugyanezeket a nők teszik, sőt van, hogy talán jobban is. Mi marad a férfiaknak amitől ők A Férfiak? Nem csoda, hogy nem mernek moccanni sem, ha egy talpraesett és csinos nővel találkoznak."
Ha tényleg ez a helyzet, van rá megoldás? Örülnék, ha kapnék visszajelzést férfi olvasóktól is, mert őszintén szólva nem tudom mit kellene tenni, hogy merjenek lépni. Hiszen mi nők másra sem vágyunk mint egy férfira, akit szerethetünk és aki mellett tényleg Nők lehetünk.
Itt különösen nem lehet szidni, mert akkor kiderül, hogy rajtad kívül mindenkinek tökéletes, ordas szexi, lepedőakrobata férje van.
Nekem olyan átlagos férjem van, vannak atom hülyeségei, meg nekem is, a szépsége miatt se fogják elrabolni, de engem sem.
Amúgy meg mit vársz, itt is jellemző hozzáállás, hogy hagyd szegény embert, nem csesztesd (random probléma esetén), ha megcsal várd meg, hogy visszatérjen hozzád,szegény férfiaknak a génjeikben van a megcsalás, ezért együtt kell velük érezni.
A nők meg biztosan igénytelenek, nem hordanak cekci fehérneműt, nem törődtek a drága férjjel.
Hát ebben is lehet valami...
Bár az én szüleim pl. együtt vannak, igaz, sokat veszekszenek. :)
Nekem még az jut eszembe mostanában, hogy olyan, mintha egyes pasik bosszút akarnának állni rajtunk... lehet, hogy nem képesek elfogadni, hogy egyenrangú emberek vagyunk, és ezért ezzel a férfiatlankodással büntetnek bennünket?
Mi sosem azt kértük (mármint a feministák), hogy ne tekintsenek minket nőnek, hanem csak azt, hogy vegyenek végre emberszámba!
Én esküszöm, azt érzem sokszor, hogy a férfiaknak ez nem megy. ???
A gond az, hogy én nem szakíthatok le senkit!
Volt már, hogy leszakítottam, na, abban nem volt köszönet!
Te sajátkezűleg szajítottál magadnak kalászt? Férfi vagy vagy nő?
Ha nekem kell kezdeményeznem a férfinél, akkor milyen jogon várják el tőlem a későbbiekben, hogy nőként viselkedjek? És mi tartozik bele ezekután a lehetőségeimbe: megkérhetem a pasi kezét, vagy a sajátomat?
Ez egy nagyon találó hsz!
A házasságok több, mint fele válással végződik, úgyhogy a férjezett nők piedesztálra emelésének elmélete itt bukik...
Máshol lesz a megoldás.
Nos hölgyeim itt az eredménye a mai modern társadalomnak.
Ezek a férfiak javarésze, azon szülők gyermeke akik verik a mellüket,hogy ők bizony el mertek válni, mert nem érezték jól magukat a házasságukban.
Ezek férfiak gyermekként nem láttak sem családi mintát, sem apa példát.
Hát igen, és emiatt a minden nő kurva-effektus miatt pl. már egy női fórumon sem panaszkodhat az ember lánya, hogy minden pasi strici!
De bezzeg a pasik itt is teret kapnak, mert minding van egy drágaságos férjezett töltött galamb, aki oltalmazó szárnyai alá veszi a megfáradt férfilelkeket!
De egyébként pont erről van szó: hogy semmi olyan tulajdonság nincs, amit fel lehetne hozni, mint tuti különbséget - mert ha így lenne, akkor azt már régen kijavítottuk volna magunkon!
Szerintem is tök hétköznapi emberek vagyunk, amúgy.
Hol írtam ilyet?
Én csak annyit mondtam, hogy szerintem egyik sem rosszabb a másiknál. És hogy némi szerencse is kell ahhoz, hogy megtalálja az ember az igazit.
Szerintem a ferfiak ugyanugy kalaszok, mint a lanyok.
eppen ugy erzik, akiket nem szakitottak le. Mikor erkezik el az utolso kalasz? Elert mar a sor vegere? Hmm?
És mégis mely "nők" rontják el a férfiakat személy szerint?
Talán, azok, akinek "nem jut" férfi?
És én épp arról beszéltem, hogy a nőnek a láthatáron nincs olyan férfi, aki segítene neki. Akkor hogy a viharba veszi el a férfi elől a férfimunkát?
Csak az a bökkenő, hogy mi lányok a történetben a kalászok vagyunk, nem pedig a tanítvány!
És akárhogy is, a tanítványnak lehetne kalásza, ha legalább az utolsót leszakította volna!
Én általában kételkedve fogadom az ilyen sztorikat, mivel egy, azaz egy darab ilyen ismerősöm sincs, aki így viselkedne. (És valóban nem ismerek hidrogénszőke szilikonmacákat, diplomás csinos nőket viszont annál inkább.)
Amúgy az is fura, amikor egy elvált pasi szidja a volt nejét, mint a bokrot. Na ebben sem hiszek, hogy a szemét pénzéhes nőci elvetette magát, a pasi meg ártatlan áldozat volt...
(Ez természetesen ugyanígy vontakozik a nyivákoló, mindent a pasikra fogni akaró nőkre.)
Ne haragudj, de azt írod, hogy 24-25 évesen volt az első kapcsolatod, most vagy 35 és 8 és fél éve nem keresel magad mellé nőt?
Hát így kimatekozva a dolgot ez azt jelenti számomra, hogy te szinte azonnal feladtad a dolgot.
Abban igazad van, hogy nem sok útravalót kaptunk az élethez, és ez nagyon sokunkkal így van - de úgy tűnik, magadtól sem nagyon érzed, hogy hiányozna valami az életedből, mert ha úgy lenne, akkor nyilván mennél és próbálkoznál, nem?
Csak szerencsen mulna? Szerintem nem.
van egy tortenet valahol, most nem talalom, lehet vki ismeri,
nem pontos elnezest erte:
a tanitvany kerdezi mesteretol mirol lehet megismerni az igaz szerelmet?
Menj ki a buzafoldre es hozd el a legnagyobb kalaszt, de egy iranyba kell vegigmenned, vissza nem fordulhatsz.
A tanitvany elindul, lat egy nagy kalaszt, gondolja nem veszem le lesz nagyobb is. Aztan megy tovabb. Latja a kovetkezot, de azt se veszi le, a vegehez erve mar sajnalja, hogy nem szakitotta le egyiket, mert a vegen ures kezzel ter vissza...
Szerintem nincs házasokra jellemző vonás.
De szinglikre se, mert valljuk be a szingliket évekig valami bomba, karrierista, humorzsákként ábrázolják. Lópikulát, egyszerűen olyan emberek, akik egyedül vannak.
Sok szingli mga is elhiszi, hogy ilyen és ehhez keresne másik hasonló tulajdonságú partnert, de mivel idealizálta magát, nem azonos szinten vannak.
Miért keresnek randa pasik bomba nőket? Aztán, amikor nem jön össze, ide jönnek nyafogni, hogy ők miért nem kellenek senkinek, később pedis, a minden nő kurva következik.
Ez a lényeg.
De olyat mondjál, ami szerinted minden házas nőre jellemző!
Ez az a titok, amire mindenkinek magának kell rájönni, hogy életben tartsa a kapcsolatát.
Minden eset más.
A nők rontják el a férfiakat!
Egy nőnek nem segtség kell,hanem társ.
Miért kellene a férfit lealacsonyítani azzal, hogy elvesszük tőle a férfi munkát?
Aztán meg csodálkoznak, hogy élhetetlen, meg nem vállal felelősséget...........
"És mit várjunk a mai világban, ahol a pénz és az önzés az egyetlen érték, a média egyfolytánba azt nyomja, hogy "élj a mának és csak saját magaddal törődj". Tapsolni kell azoknak (most pl. éppen Szinetár Dórának), akik már a sokadik férjet/barátot/partnert fogyasztják el (ezzel együtt a gyerek is a sokadik apukát), merthogy "egy élete van, joga van a boldogsághoz, keresi az igazit" stb. Ez lett az érték. Régen a társadalom megvetette azt az embert, aki - bármi okból is - feldúlta a családot, ma ez érték. És meg is teszik az emberek és - ami szerintem a legszomorúbb - következmények nélkül."
Húúú, de igaz!
Na, de ki tapsol az ilyeneknek? Én nem, mert nem veszek szennylapot, nem nézek darabot, ahol ez a p..sa játszik, nem nézem meg a neten, a tv-ben, stb Magyarul: ignorálom.
Hmm ez erdekes volt a topiknyitod utan... Amiben a nok talpraesettek, sikeresek a ferfiak beszari munka vagy jatekmaniasok :)
aztan a ferfiak meg kepesek egyutt bufogesre is miutan leadtak spermajukat a bankban
Amugy szerintem igazabol a nagy : EN, EN, Onmegvalositok.. Stb miatt idegenedtek el egymastol a nemek. S egyre kevesebb ember hajlando alkalmazkodni, s bizony minel idosebb lesz annal nehezebben fog.
elarulom nem vagyok tokeletes, a paromon kivul mar nem tudom ki mas viselne el a rigolyaimat, s azt sem hiszem, h maset elviselnem.
De nem is futottunk el egymastol az elso "unatkozom" " nem tudom megvalositani magam" erzesnel.
Raadasnak a csalad erteke mindkettonknel a legerosebb erzes.
Vagy épp szerencséjük volt...
Én nem hiszem, hogy a házasok jobbak lennének az egyedülállóknál és fordítva.
De gondolom nem is azt kérdezed az első randin, hogy akar-e házasodni, összeköltözni. Neked ráadásul van egy gyereked ugye? Az meg nehezítő tényező. Egy másik fórumon olvastam egy mozaikcsaládos cikket, a hozzászólásokban több száz olyan volt - nők írták -, hogy nem szabad összeköltözni gyerekessel, mert az macerás.
Akkor a férfiaktól mit várunk?
Számomra ami változás a régebbi időkhöz képest, hogy az emberek, nők férfiak egyaránt kényelmet akarnak, nem akarnak nehézségeket, egy kapcsolat nehézség, bele kell vinni energiát, kiadni magad, stb. A házasság pedig már komoly elköteleződés, a gyerek meg nyilvánvaló lemondással jár.
Remélem sikerül valami értelmes pasassal találkozni. :)
Na, meg a másik kedvencem, hogy harmincas, negyvenes pasik 21-25 cicákat keresnek "komoly" kapcsolatra....
Aha, és aztán a fele házasság válással végződik, mert kiderül, hogy mégsem...
Akkor mondd meg te, hogy mit tudnak szerinted, amit a szinglik nem!
De olyat mondjál, ami szerinted minden házas nőre jellemző!
Talán nem véletlen az sem.
Bár az unokahugom legújabb sztorija elképesztő.
Első randin érdeklődött a srác, hogy ő hogy gondolja a közös életet egy pasival.Beleférne e, mondjuk például az összeköltözés előtt vagy inkább a következő hétvégén hogy a haverjaival nála bulizzanak.Az sem baj, ha nem lesz otthon.
Ilyen is van.