Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Távol a szülőktől
Létrehozva: 2013. július 9. 08:54
A vidéki nagymama ideális megoldás lehet a nyári szünet idején - de vajon hány éves kortól lehet elengedni a gyereket anya nélkül, és mit tehetünk, hogy tényleg jó emlékekkel jöjjön haza a gyerek a nagyitól?
Nők Lapja Café: Vakáció a nagymamánál - De hány éves kortól lehet elengedni?
Nők Lapja Café: Vakáció a nagymamánál - De hány éves kortól lehet elengedni?
Számomra az elég furcsa, ha a nagyszülő annyira rugalmatlan, hogy nem bírja belátni, hogy amióta ő gyereket nevelt, esetleg sok minden változott és nem minden volt jó úgy, ahogy csinálták annak idején.
És inkább unokák nélkül marad, de juszt sem enged a merevségéből.
Ja, és nem a hány túrórudi, meg hány rajzfilmet nézhet kategóriáról beszélek.
Meg arról sem, hogy hány órakor van az ebéd meg a vacsora.
Tehát aki mondjuk a gyerekkel egy légtérben is dohányzik, mondván, hogy ez régen sem volt baj, nem hajlandó beötni a gyereket az autóban, déli tűző napra is kiviszi, nem hajlandó naptejjel bekenni, nos ez nálam kimeríti a kiskorú veszélyeztetése kategóriát.
Akkor inkább tényleg el sem vigye.
Mert ez nem azzal egyenértékű, hogy rohangáló kisfiúknak a fenekére csap egyet.
Számomra ez olyan, mintha diétázó beteg nagyszülőnek főznék, és direkt olyan ételeket, ami árt, ami káros, amit nem szabad, mondván, hogy régen is ezt ette.
Múltkor a Mátrában az Oxygen kalandparkban voltunk, láttuk, ahogy egy nagyszülőpáros "vigyázott" 2 kislányra.
Na mondom, ha ezt a szülők látnák.... (bár ki tudja).
Mama, papa elültek az árnyékban a padon, mint az iszap.
A 2 kiscsaj (4 és 6 - hallottam, mondták a jegyszedőnek) elkezdtek felmászni a hálós csúszdavárra - kívülről. Feljutottak olyan kb. 1 emelet magasságig, amikor a fiam rájuk szólt, hogy belülről kéne mászni.
Akkor lemásztak, és elindultak a megfelelő oldalon. Eltartott egy darabig, de a kutya rájuk nem nézett, hogy hova tűntek...
Ezzel teljesen egyetértek.
Az nálam sem menő, hogy vidd már a gyereket, de itt a lista...
Ez így korrekt.
A probléma inkább akkor van, ha más viszont lepasszolná (most mindegy milyen okból) a gyerekeit, és ő írja elő a feltételeket.
Akkor fizetett bébiszittert kell igénybe venni, és ott lehet diktálni.
Aha, eldöntheti, hogy bekeni, vagy nem viszi a tűző napra. :-)
Én nem akarom senkire passzolni a gyerekeimet. Ha valaki szeretne velük lenni, akkor bizony vannak dolgok, amiket be kell tartania akkor is, ha baromságnak gondolja.
A "mi is felnőttünk" kezdetű nóta pedig nem hat meg, mert az 5 éves gyerekesebészeti munkám során olyanokal is találkoztam, akiknek nem volt ilyen szerencséjük.
Általánosságban értettem.
Nem tartom szerencsésnek, ha "komplett használati utasítással" adnak át egy gyereket a nagyszülőknek.
Az természetes, ha a gyereknek gyógyszert kell szednie, valamilyen allergiája van, ezért bizonyos dolgokat nem ehet vagy tehet, abban nincs vita.
De azt talán eldöntheti a nagyszülő, hogy bekeni a gyereket vagy nem, mikor ebédelteti, stb.
Mondjuk Anyu lemond a neptejről (bár szerintem baromság lenne), de ettől még a nagyi ugyanúgy nem fogja gyerekülésbe kötni a gyereket.
Király...
3 lakásos társasházban lakunk, nagynénéméké a 3. lakás, tavaly közlötztek. Megkértem nagynénémet, hogy ha gyerek van a környéken, akkor csak a fal felé eső lapokat használja a tűzhelyen. Mondta, hogy ő ezt nem tudja megjegyezni.
Mondtam neki, hogy semmi gond, akkor nem mennek át a gyerekek, csak ha én is megyek.
Kb. azonnal megjegyezte. :-)
Mondjuk itt melyiket tartod nem lényegesnek?
Az autósülést, a déli napon való tartózkodást, vagy az anyatejes 5 hónapos mézeskaláccsal való etetését?
Ettől még a nagyi ugyanúgy nem fogja máshogy csinálni.
Legalábbis szerintem, de lehet, hogy tévedek...
Azért ne felejtsük el, hogy itt a nagymamáról van szó, aki megmondta, hogy nem kel fel éjjel a gyerekhez.
Anyuka másképp gondolja és csinálja, tehát nem kell éjszakára a nagymamára hagyni a gyereket.
Ilyen egyszerű.
Azóta a nagyobb gyerekem öt éves, de nem tudom a nagymamákra bízni, mert nem tudják elfogadni azt, ha valamit kérek tőlük. Egy egyszerű példa: elvinné Balcsira a nagyszülő, erősen tűz a nap, én megkérem, hogy ha délben kimennek a napra hosszabb időre, akkor kenje be a gyereket napkrémmel. Erre ő: "hát, majd meglátjuk. Én sosem kentem a gyerekeimet semmivel, nem szeretem az ilyet." És nem akarta elvinni magukkal a krémet.
Tudom, hogy nem hal bele a gyerek, ha leég (bár a későbbi bőrrák kockázatát növeli), de miért nem lehet egyszerűen csak megfogni, elvinni a krémet, és ha tűz a nap, akkor 2 perc alatt bekenni. Max. közben arra gondolni, hogy a mai anyukák milyen faxnisak meg túlféltőek, és röhögni egyet.
De mondhatnám példaként, hogy nem érti, miért nem ehet az öt hónapos mézeskalácsot, miért kell autós ülés a városban, stb.
Tehát a probléma nem zárul le ott, hogy megnő a kicsi annyira, hogy már nem kel éjszaka.
Állandóak a nézeteltérések, és a végén mindig az a nagyszülő érzése, hogy nem bízok benne, pedig felnevelt x gyereket. És szereti az unokáit (ami igaz!), mégsem unokázhat felszabadultan.
Szüleink egyetlen gyereknevelési könyve Dr.Spock volt, ott bizony azt írták, hogy csukjuk rá az ajtót, azt' hadd sírjon...
Lehet, hogy a nagyi nem akar rosszat ezzel, csak azt hiszi, hogy majd ő megneveli.
(Ettől függetlenül nem hagynám ott a gyereket, mert egyrészt én máshogy gondolom, másrészt jobban szeretem, ha a kicsik a környékemen vannak.)
Ezzel meg kifejezetten egyetértek, hogy éjjel kelőst nem passzolunk. :-)
Szerintem jó döntés volt.
Én az arany középútal azért úgy vagyok, hogy Te vagy az anyja a gyereknek, alapvetően Te mondod meg, hogy szeretnéd.
Ha ez neki is elfogadható, és szeretné a gyereket elvinni, akkor OK. Ha nem elfogadható, vagy nem szeretné elvinni, akkor nem.
Pontosan ugyanezt gondolom.
Hogy nem azért hagyja abba egy idő után a sírást, mert milyen jól "megtanulta", hogy az éjszaka alvásra való, nem, hanem azért mert feladta, hiszen úgysem jön senki.
A bizalomvesztés első lépése.
De aki nem így gondolja, annak hiába magyarázod, annak ez csak amolyan úri fakszni.
"Állsz a bevásárlóközpontban. A bevásárlókocsiban üldögél a gyereked, miközben te alaposabb vizsgálatnak veted alá a paradicsomokat. Kiválogatsz párat, majd mikor raknád a kosárba, nincs ott... ELTŰNT! A GYEREKKEL EGYÜTT!
Eltűnt a gyerek!!!!
Elkezd hevesen verni a szíved. Eluralkodik rajtad a pánik. Félőrülten rohangálsz fel-alá a sorok között, keresel minden erőddel, de a bevásárlókocsid nincs sehol.
Az emberek körülötted értetlenül bámulnak. Kétségbeesetten kérsz segítséget, sírva fakadsz, de nem mozdulnak.
Mindenki csak bámul.
Páran nyugtatni próbálnak: "Biztosan nincs semmi gond. Majdcsak előbukkan a gyerek!" vagy "Ne izgassa fel magát, minden rendben lesz!"
De SEMMI sincs rendben!
Megbénít a tehetetlenség, a kétségek. A pánik és a félelem szorongat, a félelem attól, hogy soha többé nem fogod látni a gyermeked.
******************* jelenet váltás *************************
Egy babát szeretetteljesen ágyba fekteti az anyja. Minden jó illatú, jó ízű, szeretettel teli szavakat suttognak a fülébe. Majd hirtelen... eltűnik az anya. A baba csendben fülel, egyre növekszik benne a félelem. Minden túl csöndes.
Az anya eltűnt!!!
Elkezd hevesen verni a szíve. Eluralkodik rajta a pánik. Keres a szemével mindenhol, elkezd sírni, de senki sem hallja. A sírásból kétségbeesett kiabálás lesz. Senki sem jön. Szinte megbénítja a félelem.
Tehetetlenül, kétségek közt, elhagyatottan fekszik, pánik és félelem szorongatja. Félelem attól, hogy soha többé nem fogja látni már édesanyját.
Végül rezignáltan elcsendesedik, hogy kevéske erejét tartalékolja a túlélés érdekében. Ösztönnek hívják. Csak csendben, csak halkan, különben könnyen zsákmánnyá válhat a magárahagyott kölyök.
Elalszik a kimerültségtől...
Csend... "
~ Diana Schwarz
Mindig elképedek, hogy léteznek még ennyire lelketlen és primitív emberek, akik kijelentik, hogy "nem kelek fel egy nyolchónapos csecsemőhöz".
Ezen miért csodálkozol?
Ide is leírták milyen sokan, hogy a gyerek első perctől kezdve külön aludt, és csak 2-3 hétbe telt, mire megszokta, hogy az éjszaka alvásra való.
Nagymamaként miért gondolkodna másként?
Mindig elképedek, hogy léteznek még ennyire lelketlen és primitív emberek, akik kijelentik, hogy "nem kelek fel egy nyolchónapos csecsemőhöz". (Abban az esetben nem tartom felháborítónak, ha az ilyenek nem szülnek gyereket, mert belátják, hogy önzőbbek annál.) De ha már gyerekszülésre adta a fejét, meg nevelésre, akkor bizony kutya kötelessége felkelni a gyerekhez! Tapasztalatból meg józan paraszti észből is mondhatom, hogy ezzel nem lehet gyereket elrontani. A gyerekem nyolcéves, és úgy alussza át az éjszakákat hosszú évek óta, mint a bunda. Másfél éves koráig azonban még felkelt éjszakánként, nem sírt hosszan, csak jelzett, hogy kell neki valami, gyorsan mellre tettem, visszaaludtunk mindketten. Aztán az éjszakai szoptatások fokozatosan csökkentek majd elmaradtak, a maga normális ütemében, és mindig jó alvó maradt. Viszont nagyritkán most is előfordul, ahogy velem, felnőttként is, hogy egy kánikulai éjszakában felsuttog, hogy anya, kérek vizet. Megkapja, megissza, alszunk tovább. Ahogy néha én is felkelek éjjel inni, ha nagyon meleg van. Hogyan lehetne elvárni egy nyolchónapostól, hogy a kis teste ne száradjon ki egy egész forró éjszakán át? Az ilyen nagyi nem nagymama, hanem gyerekkínzó. Csodálom, hogy a gyereke túlélte a babakorát. :(
Mivel anyatejes baba volt, és én nem is fejtem, így nálunk nem merült fel, hogy másutt aludjon másfél éves koráig (legalábbis ahol én nem vagyok mellette éjjel is), de ha nem lett volna az, akkor se tudom elképzelni, hogy egy onnantól jó szívvel bíztam volna bármikor egy ilyen "nőre" a gyerekem. Félelmetes, hogy egyes nőivarúakból mennyire kifelejtették az anyai ösztönt... :(
Tényleg, még felnőttként is: elképzelem, ahogy ébresztgetem a férjem, mert valami bajom van. Mi lenne, ha az lenne a válasz, hogy kimegy és rám csukja az ajtót, hogy "az éjszaka alvásra való, ne nyígjál"??? Valszeg minden épelméjű nő elválna egy ilyen eset után. Nem értem, hogy egy kisbabával miért szabad ilyet megtenni, miért nem számít ez minimum gyerekbántalmazásnak... :( Nagyon jól tetted, hogy nem engedted oda.