Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Távol a szülőktől
Létrehozva: 2013. július 9. 08:54
A vidéki nagymama ideális megoldás lehet a nyári szünet idején - de vajon hány éves kortól lehet elengedni a gyereket anya nélkül, és mit tehetünk, hogy tényleg jó emlékekkel jöjjön haza a gyerek a nagyitól?
Nők Lapja Café: Vakáció a nagymamánál - De hány éves kortól lehet elengedni?
Nők Lapja Café: Vakáció a nagymamánál - De hány éves kortól lehet elengedni?
A fontos dolgokat tartom szem előtt.
Úgyis tudják, mi a szokás nálunk, 1-2 szem cukorka (ez csak példa) miatt nem fogok esetlegesen zátonyra vinni egy kapcsolatot, ha a föbb dolgokban megbízható a másik fél és lehet rá számítani.
Az évek során én magam is változtam.
Az elsővel még másként vélekedtem, más szabályok voltak, mint most a hárommal.
Amikor csak egy volt, megtehettem, hogy se csoki, se fagyi, se sütemény, de ezt vajon most hogy tiltsam meg a kicsitől, amikor a tesói eszik?
Teljesen jó és arányos a felállás, mindkét szülőnek 3-3 saját gyereke van, miközben négyet nevelnek.:-))
Jobb ez így, mintha csak az egyik fél vinne gyereket az új kapcsolatba.
Nekem van egy pár, én akkor a macerásabb fajta vagyok. :-)
De szerintem nem durva kérések...
Mi azt valljuk, annál jobb egy gyereknek, minél többen szeretik őt.
Én is rendszeresen vagyok kettesben az 5 és fél évesemmel és a kicsivel is, amíg a nagyobb oviban van. Látom rajtuk, hogy jó érzés, hogy csak rájuk tudok figyelni, csak velük foglalkozom.
Így van.
Lányom szokott néha külön lenni vele, csak ketten mennek valahová pl.
Addig apa vigyáz a kicsire, nekik meg az a jó:-)
Kicsit bonyolult a helyzet, mert van a képben egy nagyobb fiú is, 6,5 éves, aki az apa fia, a nagylány meg a lányom lánya, van egy közös pici lány, és most jön a harmadik (negyedik:-)).
A kisfiú ugyan nem vérszerinti unokám, de már háromszor ő is aludt nálam a nagylánnyal, nagyon jóban vannak ők ketten. Ők is. De az ő nagymamájánál is volt már az én unokám, a nevelőapjával:-)) Hát ha már így alakult, legalább mindenki szeret mindenkit:-)))
Mi azt valljuk, annál jobb egy gyereknek, minél többen szeretik őt.
Nálunk esélytelen. :-)
Nagyfiam (7 éves lesz) kitalálta, hogy Apával kettesben akar moziba menni, mint az ovis egyke haverja. Mondtam neki, hogy OK, foglalhatjuk is a neten a jegyet, Sammy jó lesz-e.
Mondta, hogy jó, de a Gergőnek is vegyek jegyet. :-)
Máskor meg a kicsi aludt, Anyukám nálunk volt. Mondtam a nagyoknak, hogy lépjünk le vásárolni, legalább nyugi lesz, itthon hagyjuk a kis bajkeverőt.
Erre leszavazták, hogy várjuk meg Ákost, míg felkel, ő is biztos szeretne jönni. :-)
Ilyen jellegű kéréseim nincsenek, nem is voltak.
Nekem egy gyerekem volt, furcsa megszokni, hogy többre kell figyelni egyszerre:-)
Látod, most Te mondtad ki.
Múltkor konkrétan erre a tapasztalásra gondoltam, amikor egy gyerek kontra több gyerekről írtam.
Megtapasztalja az egygyerekes szülő is a gyermeknevelést, de azt nem, milyen egyszerre több gyerekkel logisztikázni az életet.
Én pl. rohadtul utálom a cukorkázást. Volt rá példa, hogy a Mentost a kékülő szájú gyerekből úgy vertem ki, hogy jött az ebéd is.
Nem engedem, és passz. Tetszik, nem tetszik, ez van.
Erre anyós hozza a Mentost. Mondom neki, hogy köszönjük, de ezt nem engedem.
Erre kikerül és odaadja férjemnek. Mondtam neki, hogy ki fogom dobni a kukába.
Erre eltette.
Szerinted ha ott hagynám a gyerekeket, mennyire tartana be bármilyen kérésemet is? Úgy sem tartja be, ha ott vagyok...
A nagy már 5,5 éves, édes nagylány. Vele már annyira nincs semmi gond. Csak én jobb szeretem, ha csak rá tudok figyelni, vele foglalkozni, nagyon jó vele beszélgetni.
És ez ugyanennyire jó vagy még jobb a nagylánynak, mert nagyon nagy szüksége van a gyerekeknek a kitüntetett figyelemre.
Ahol több kisgyerek is van, nem mindig egyszerű megoldani, hogy rendszeresen csak egy gyerekkel legyen egy szülő.
Vizsgáld felül, Anyu is "elbánik" a 3-mal, pedig én is egyke voltam. :-)
Ráadásul enyémek olyanok, mint a kölyökkutyák, csak együtt közlekedik a 3, nem lehet leválasztani róluk 1-et sem...
Igen, ez így van, ha jó a viszony az anya-lánya, anyós-menye között, fel sem merül, hogy csakazértse.
Ha elég értelmes az ember, belátja, hogy sok minden változott az évek során.
Hiába mondjuk, hogy mi is felnőttünk autósülés nélkül, nem volt ennyi autó, pláne ilyen gyors autók.
Déli napon megégni vagy napszúrást kapni régen sem volt kívánatos.
Ne kenje be, de akkor ne vigye ki 4-ig.
És ez tényleg nem az a kategória, hogy kaphat-e csokit vagy sem vagy többet tévézhet, mint otthon.
Szerencsére ilyen jellegű dolgokban a családomban nem volt probléma, szeretjük és tiszteljük annyira egymást, hogy elfogadjuk és betartjuk a másik kívánságait.
:-)
De már azt is mondtam neki, kettőnél többre nem vigyázok egyszerre. De lehet, ezt is felül fogom vizsgálni egyszer:-)
A nagy már 5,5 éves, édes nagylány. Vele már annyira nincs semmi gond. Csak én jobb szeretem, ha csak rá tudok figyelni, vele foglalkozni, nagyon jó vele beszélgetni. Nekem egy gyerekem volt, furcsa megszokni, hogy többre kell figyelni egyszerre:-)
Te Tiszta Anyukám vagy! :-)
Ő is így vigyáz a "kölkeimre"!
Szerintem jobb az olyan, aki közli, hogy nem keni be, legalább tudom, mire számítsak, ha mégis ott találom hagyni a gyereket. Legalább nyílt lapokkal játszik. :-)
Nem is biztos, hogy ennek az a lényege, hogy akkor/most, hanem az, hogy ÉN így szeretném csinálni, mások a nevelési elveim.
És nem azért kell ehhez alkalmazkodnia, mert én okosabb vagyok, vagy haladóbb elveket vallok gyereknevelés terén, hanem azért, mert az ÉN gyerekemről van szó.
Hát én nem merném jó szívvel rábízni olyan nagyszülőre a gyereket, aki nyíltan mondja, hogy nem keni be pl. Nem mindig kell komplett használati utasítás, de nagy vonalakban azért igen.
És rengeteg szülő is van, aki simán veszélyezteti a gyerekét. Nem köti be, pl. Inkább apák. De nagyszülőből is sok makacs, jobban tudó, stb van.
Én ott aludtam a kicsikkel a múltkor a lányoméknál (nekik átengedtem az én lakásomat a kimenőre:-)), a kicsi még csak 14 hónapos volt, éjszaka ébred időnként, és én kértem használati utasítást, le is írta nekem a lányom:-)), kb. mit hánykor hogyan eszik, alszik, stb, nekem is sokkal könnyebb volt nagyvonalakban aszerint kezelni, minthogy én kezdjek el ötletelni, mit adjak enni, mikor aludjon napközben, stb. Nem is volt semmi gond, éjszaka háromszor felébredt, és rögtön visszaaludt, fel sem kellett kelnem (pedig vigyázzban aludtam, hogy rohanjak hozzá, ha sír:-))).
Egyrészt máshogy megy manapság, másrészt én is régen neveltem már pici gyereket. Nem vagyok olyan beképzelt, hogy azt higgyem, én csináltam jól. És ami a lényeg: nem az én gyerekem.
szóról szóra egyetértek!
Mondjuk szerintem az se szégyellnivaló, sőt, kifejezetten előnyére írható egy nagyinak, ha ki meri mondani, hogy elfelejtette már, hogy hány hónapos korban mi adható egy gyereknek (én is elfelejtettem már egy csomó minden ilyen részletet, pedig még csak nyolc éves a gyerekem), de ha nem is felejtette volna el, biztosan változott is azóta pár dolog, talán éppen orvosi kutatások alapján, szóval nemhogy elfogad, de kér "használati útmutatót", ha szívesen vigyáz rá. Sőt, én azt is sokkal tisztességesebbnek tartom, ha azt mondja, ne haragudj, de nem az én idegeimnek való egy ilyen totyogó, majd hozd, ha nagyobb lesz, nem pedig ilyen kerülőutakon veri ki a biztosítékot, hogy nehogy rábízzák legközelebb. Nekem anyámban legalább ennyi őszinteség megvolt, hogy amíg pici volt a lányom, közölte, hogy ő már nem fog pelenkázni, nem fogja újratanulni, mikor mit kéne neki adni, és igazából fogalma se lenne, mit csináljon vele, ha sírna, szóval amíg négy-öt éves lesz, addig ne hagyjam nála a gyereket a felügyeletem nélkül. Most meg már, nyolcévesen, szívesen vigyáz rá néhány órát is, mivel már nagyon sok dologban önálló, mindent megeszik/megehet, szófogadó gyerek. Nem volt könnyű kisebb korában abszolúte nagyszülői segítség nélkül, de tisztességesebbnek éreztem, mint azt a nagyit, aki merevséggel éri el ugyanezt, sőt, netán még hisztizik is néha, hogy miért nem bízzák rá az unokát...
" Félelmetes, hogy egyes nőivarúakból mennyire kifelejtették az anyai ösztönt..." Óh, te boldogtalan!. Ha Te ilyeneken kiakadsz, nem tudom, mit szólnál azokhoz a dolgokhoz, amiket én tudnék mesélni neked a szüleimről. Nálunk ridegtartás volt és fehér terror. És még büszkék is voltak rá. Na persze nem célom, hogy bárkit is megdöbbentsek, úgy hogy inkább nem írok semmit. Igaz vannak olyan dolgok, amiket épelméjű ember el sem hinne. Én sem, ha nem velem történt volna.
Ja, csak zárójelben jegyzem meg, hogy igazad van, egyetértek veled. Annak ellenére, hogy nincs gyerekem. Talán jobb is. Mert fogalmam sincs, honnan meríteném a jó példát a gyerekneveléshez. Ugyanis olyan szülő nem szeretnék lenni, mint amilyenek nekem voltak. Annál még az is hasznosabb, ha inkább felakasztom magam.