Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Távol a szülőktől
Létrehozva: 2013. július 9. 08:54
A vidéki nagymama ideális megoldás lehet a nyári szünet idején - de vajon hány éves kortól lehet elengedni a gyereket anya nélkül, és mit tehetünk, hogy tényleg jó emlékekkel jöjjön haza a gyerek a nagyitól?
Nők Lapja Café: Vakáció a nagymamánál - De hány éves kortól lehet elengedni?
Nők Lapja Café: Vakáció a nagymamánál - De hány éves kortól lehet elengedni?
Ez teljesen érthető.
Anyukámat én sem kérdezgetném, mit ad nekik, mert teljesen megbízom benne. Ha már megkérdezte az édesség témát, akkor megmondom, mit gondolok.
Anyósnál pedig mindig jut balta / öngyújtó / gyertya / csokis jégkrém a mogyoróallergiásnak és hasonlók...
Múltkor jött velünk Állatkertbe, én elvittem az akkor kicsit megszoptatni, ő bevitte a 2 évest és és 3 és fél évest az állatsimogatóba, csokis kekszet nyomott a kezükbe. Mire visszaértem, a férjem ott vígasztalta a 2 bőgő kiskölyköt, egyik vérző árccal, amiért nekikugrott az összes kecske a kekszért.
Mindig jut valami...
Én teljesen megértelek.
A mindent szabad kategória nekem is meredek lenne, főleg a baltás verzió.
Leírom, konkrétan mire gondoltam.
Amikor a fiam egy éves múlt, heti két nap dolgoztam, pár órában, addig az apai nagyszülők vigyáztak rá.
Etették, altatták, játszottak vele.
Az elején, amikor otthagytam mindig sírt. Apósom valami kekszfélét talált, amit mindig ilyenkor adott neki. A gyerek szerette, örült neki, egy idő után nem sírt, amikor otthagytam. (nyilván nem csak a keksz miatt :-))
Én előtte ilyesmit nem adtam a gyereknek, de eszembe nem jutott emiatt szólni.
Más.
5 éves volt, amikor három hetes külföldi továbbképzésre kellett mennem. Apai nagyszülők már nem éltek, anyukámhoz vittem (ők távolabb élnek).
Rá két évre megintcsak munkahelyi elfoglaltság miatt elvitték két hétre, ráadásul másnapra himlős lett (tehát ha itt marad, nagy gondban lettem volna).
Megmondom őszitén, nem kérdeztem és nem is érdekelt, hogy adnak-e neki csokit vagy sem, vagy mennyi fagyit kap naponta. A fontossági sorrendben ezek a dolgok nagyon hátul vannak, nem 2-3 hét dönti el. Itthon úgyis én döntöm el, mit esznek és mennyit.
A legfontosabb számomra az, hogy az egészségére, testi épségére vigyázzanak, szeressék, és akkor nincs gond.
Nem vagyok ezért rosszban anyóssal, csak nem hagyom ott a gyerekeket, és nem csak a pár szem cukorka miatt...
Ő megmondta, hogy a mamánál mindent szabad, és így is tesz.
Múltkor a 4 évesemnek mondtam, hogy tegye le a baltát. Közölte, hogy az nem is balta, hanem fokos, és a mama adta.
Nekem is 3 gyerekem van, de hasonlóak a szabályok, mint amikor csak egy volt, és mind a 3-ra ugyanazok a szabályok vonatkoznak.
Esznek édességet, én a jelenlegihez képest még limitálnám is egy kicsit a mennyiséget...
Múltkor Anyukám ment értük az oviba, és kérdezte, hogy vihet-e nekik vajkaramellát.
Mondtam neki, hogy ha ez élete vágya, akkor vigyen, de jobban örülnék, ha az amúgy is útba eső piacról vinne egy kis almát, banánt, málnát.
Azt mondta, hogy egyetért, visz nekik gyümölcsöt.
Annak is örültek.