Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Harmadikként,hogyan tovább
Létrehozva: 2013. október 2. 22:54
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek? Igen. Azt hiszem kívülállóként nézve, a lehető legsablonosabb sztori esett meg velem.Az egyik oldalon, jól szituált, magas beosztásban lévő nős férfi, 2 gyerekkel, és persze feleséggel. A másik oldalon 35 éves ,egyedülálló, magánvállalkozó, naiv, hiszékeny, nő. Én. Igen. Szerető voltam. Két évig. Persze a megfogalmazás téves, a nős úriember szerint (a továbbiakban pszichomanipulátor, én így hívom most már) én a barátnője, mi több szerelme voltam , mégis úgy dobott el két év után, hogy még csak annyi tisztesség volt benne, hogy személyesen közölje. SMS-ben "szakított" velem. Tudom, talán felesleges egy ilyen embertől tisztességet várni, mégis fáj. Két évvel ezelőtt, mikor megismerkedtünk, eléggé mélyponton voltam lelkileg,és egy komoly betegséget is diagnosztizáltak nálam. nem állítom, hogy éppen a nagy szerelmet kerestem volna akkoriban, ő mégis mindent megtett, hogy belészeressek, és el is érte a célját. Ma már azt mondom, az egóját akarta növelni ezzel is, nem volt neki elég a szimpla sex. Ugyanakkor 2 év alatt szinte mindennap együtt voltunk, gyakran reggeltől -estig, közösen intéztünk mindent. Munka után rögtön hozzám jött, volt hogy tőlem hívta fel a feleségét... Olyannyira közösen intéztünk mindent, hogy többször rezgett neki a léc, és nem kicsit. Több olyan eset volt amikor nyilvánvalóvá kellett volna hogy váljon a felesége számára, hogy van egy harmadik.És azt hiszem a felesége nem akarja / akarta megtudni, inkább homokba dugja a fejét. Hiszen ha a férjem alapozós inggel jön haza, vagy a kocsijában az ülés alatt találok egy friss rózsát, akkor azért gyanakodnék. Az utóbbit állítólag úgy magyarázta ki hogy véletlenül berepült a kocsiba. A házassága, állítólag romokban, otthon terror van...stb , az ilyenkor szokásos dolgokat mondta. Hozzáteszem semmiféle anyagi érdekem nem fűződött ehhez a kapcsolathoz. A heti , rendszeres virágcsokrokon kívül semmit nem kaptam tőle. Kihasznált , becsapott, és a legrosszabb, hogy még most is, ezek után is szeretem. Hülye vagyok? Igen, tudom. Nem tudom, hogyan , és merre tovább, az eszem tudja, a szívem nem. Voltatok már hasonló helyzetben?
Azért nem árt beszélgetni arról, hogy ha melletted dönt, akkor ki hogyan képzeli hosszabb távon a dolgokat, mert most erről eszembe jutott, hogy ha te még gyereket akarsz, és ő meg semmiképpen nem, akkor megintcsak vakvágányon köttök ki - lehet, hiába a nagy szerelem, jobban jártok, ha csak szeretők maradtok, és "tart ameddig tart"...
Szerintem a legkorrektebb (amit ilyen történetek közül eddig olvastam), ha kitüztök egy időpontot, ameddig vársz rá, hogy gondolkodik a dolgon, ha addig nem képes elhatározni magát, akkor pedig a saját idegeid megőrzése érdekében szakítasz.
Férfiként írok ide, tanácsot kérve tőletek. Megismertem egy férjes asszonyt, kinek előéletéről tudtam, hogy otthon úgy élnek a férjével, hogy semmi komolyabb vita, szépen gyűjtögetnek és tervezgetik a jövőt, de egy "apró" bibi van: A nő nem szerelmes. Annyira nem, hogy saját bevallása szerint úgy szereti a férjét mint a testvérét. Sok dolgon átmentek a 10 éves kapcsolat alatt, segített a férj neki betegségben, és egyéb bajban ezért hálát érez iránta, de nem úgy szereti mint ahogy egy ember élete párját. A szex inkább csak működget otthon, viszont a férj nem igazán szexfüggő, ebből következik az, hogy mióta velem van (3 hónap) nem is feküdtek le. Nincs okom kételkedni a szavában, mert előttem már volt egy kapcsolata a férje mellett, régebbről ismerem a hölgyet és akkor is beszéltük, hogy amíg a másikkal volt, nem feküdt le a férjével. Kicsit olyan, mintha kilépne részlegesen ilyenkor a házasságból. Gyűrűt sem visel. Lényeg a lényeg, én ebbe a kapcsolatba úgy mentem bele, hogy lesz ami lesz, érezzük jól magunkat, ám szűk 2 hónap alatt meredek fordulatot vett az ügy, én is és ő is szerelmesek lettünk. Én egy kicsit jobban, én már holnap összekötném vele az életem. Beszéltünk a dologról, és tudni kell, hogy volt egy félig bukás jellegű szituáció. Össze-vissza kellett magyarázkodni, hogy hol van, a féjnek ez egyértelmű volt, amikor hazament akkor a férj sírt, hogy ne tegyen ilyet vele, azóta a munkáját is hanyagolja (jól keres, belefér, nem zuhannak össze), hogy felügyelje és kevesebbet tudjunk találkozni. Visszatérve a beszélgetésre: Azt mondta, hogy ha különálló lenne már most elkötelezné magát mellettem, mert ilyet még nem érzett soha mint irántam, ezt jelzi, hogy a bukás óta nagyon keveset tudunk csak találkozni, de amint van idő jön azonnal, és a kor vívmányinak segítségével tarjuk a kapcsolatot, sokszor úgy ír nekem, hogy a férje ott ül a közelében és nézi a TV-t. Viszont nem felelőtlen, ha otthon van a férje és nincs tuti alibi (pl most olyan mintha dolgozott volna de a valóságban szabit kért kért miattam, így voltunk együtt) akkor nem tudom elcsalni semmiképpen, tehát ragaszkodik a házassághoz. Azt is mondta pár hónapon belül dönteni akar, mert látja hogy mennyire szenvedek, és rosszul viseli, hogy bánt, amikor annyira szeret. De nem tudja, hogy a biztonságot és a hálát amit érez a férjével kapcsolatban felül tudja-e múlni a szerelem, és a 3 hónap is nagyon kevés még, hogy totálisan megbízzon bennem. Tanácsot és véleményt kérnék tőletek, hogy ebben a helyzetben én hogy viszonyuljak a dologhoz, mennyire erőltessem, mennyire ne, menyire hangoztassam hogy vele akarok lenni, egyáltalán mit csináljak, és szerintetek mekkora esély van rá, hogy ebből egy egészséges párkapcsolat kialakulhat?
Nem mászom bele a másik életébe, nem szólom meg, nem ítélem el azért, mert ő pl. szertőzik v. szerető, v. eltűri a hűtlenséget, mert az az ő élete. Nincs nyilvános megkövezés, társadalmi rosszallás, hanem - az ő élete úgy éli, ahogy akarja/tudja. Persze, hacsak nem velem/ellenem teszi, és engem nem bánt vele.
De ez nem azt jelenti, hogy nekem is ugyanazt kell csinálnom, ha én meg másképp akarom/tudom.
Én már keveredtem bele többtényezős kapcsolatokba, de amint tisztázódott, léptem, mert szerintem egy felnőtt ember tudja már eldönteni, hogy szabad akar-e lenni, v. elkötelezett. Mára már elfogadom, hogy vannak különleges élethelyzetek, meg különben sem az én dolgom, de nekem a követendő példa a monogám kapcsolat. Aztán, ki tudja, belekeveredhetek még háromszögbe én is ( a lónak is négy lába van...), de az alapbeállítottságomon az sem változtatna, ha holnaptól előírnák, kötelező a félrekufirc.
Én azt hiszem hogy öregszem, mert annak ellenére hogy eljárok a barátnőimmel bulizni elég sürün...már nem flörtöltem senkivel időtlen idők óta...:).
Ki tudja.
Ahogy írod h a pasid évtizedek óta nős, s ha csal nem téged csal, hanem az asszonyt.
Vagy ez csak a te esetedbe értendő ?
Épp az ellenkezőjét választják a pasik, mint ami otthon van.
Az h te nem hallottál arról h valaki több vasat tart a tűzbe, h ne köteleződjön el érzelmileg létezik ! Sőt magamon is tapasztalom.
Azért mert te magad sem tudod ki vagy, azért ha már írsz, nem lenne rossz ha tisztába lennél dolgokkal, édes..
Keress vissza, mikor megjöttem tettem fel fotót, Kefalóniába is jártam a nyáron.
Bár gondolom te lehet azt hiszed ez valami fűszernövény.
Nem igazán értem hogy mit értesz azalatt hogy csal engem. Ő egy nős férfi tehát eleve csal. Mivel soha nem korlátozom semmiben..HA csal, remélem jól esik neki, váljon egészségére....2 hét múlva szülinapja lesz..;)..
Azért azt nagyon gusztustalannak tartom ahogy a feleségét fikázza neked. Ne feledd hogy őt is meg téged is ő választott, tehát valami szinten egyformák vagytok a feleséggel...
Olyant soha nem hallottam hogy azért dug félre egy nős férfi hogy nehogy leragadjon érzelmileg..haha...ez nagyon jó kifogás.
Pedíg lett volna rá alkalmam illetve lenne most is alkalmam.
De valahogy nincs hozzá gyomrom.
Az a tudat pedíg nem hozna lázba, hogy egy feleséget vagy kapcsolatban élő nőt titokban kufircoljak.
Most ilyenkor mit tegyek? Baj van velem?
Pincér fiú? Álmodban
Másrészt, h vannak olyan temperamentumú emberek, akik bárkivel, bármikor bármit. Mások meg látszólag fékezett habzásúak - aztán amikor emberükre akadnak, akkor egy útszéli elbújhatna mellettük. És igen, van, akinek ez nem (annyira) fontos, elvannak a korlátaik között. Szerintem a nők többsége a második csoportba tartozik, csak sajna sokan nem akadnak emberükre. Nekem párszor sikerült (én is a második csoportba tartozom). Hát mitmondjak, földrengés és cunami;) Jó azoknak, akiknek mindegy kivel, mindig ilyen - hát igen, erre tényleg születni kell.
Főleg olyan emberét, akinek a nyomába sem léphetnél soha.
Nagyon gáz vagy, mi ezzel a célod????
Vagy nincs fantáziád saját nevet találni.
De az a legszánalmasabb, úgy próbálsz írni néha, mintha te, Ő lennél...
Sajnálatra méltó hpcs vagy.
Hülye lenne felcserélni az életét. Még egy ilyen házvezetőnőt nem talál, aki mellett heti szinten eltud jönni hozzám, mos főz rá, neveli a gyerekeket.
Reggel meleg reggelivel várja akár hajnalba indul melóba stb.
Én most jöttem haza, 5 napig wellnesztem. Nem unatkoztam.
Első vacsoránál a 39 éves pincér a desszert mellé kis levélkét is hozott..
De mint tudjuk, csak egymással a fenomenális, szenvedélyes, vad, még mindig.
De azért játszani, ismerkedni lehet. S csak az tud így élni, akire van kereslet, akit akarnak MÉG !
A többi pi@a csak irigykedik.
Aki fapicsának született azt a legvonzóbb férfi sem tudja tűzbe hozni
Örül ha él, s rám jut ideje.
zek a dolgok 5 éve voltak aktuálisak, hol jártok ti?????
Lehet a saját pasidból indulsz ki, aki szintén csal téged.
Amúgy a pasidhoz képest Brad Pitt
Vannak, akik szinte bárkivel passzolnak, mások meg csak néhánnyal, meg úgy érzelmekkel szeretik. De hogy ettől unalmasak lennének?
Mondja ezt egy szerető:))
Hát szerintem,nem érdemli meg,de mindegy...:)