Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elment, végleg
Létrehozva: 2014. február 5. 12:54
Mai történet ez, azért mondom el itt, mert érdekel, hogyan vélekedtek.
Az érintett nem fogja elolvasni (talán nem is nagy baj), de el kell mondjam, én megértem a helyzetét, mert ismertem minden gondolatát, és tudom, amit tett, ahhoz nagy erő kellett.
12 év házasság után egy közeli ismerősöm elhagyta a párját és a gyerekeit is.
Nincs senkije, nem másik férfi miatt tett ilyet, hanem azért mert kikészítették idegileg. Szó szerint eltünt a családja életéből, külföldre ment, onnan írt nekik, hogy minden szempontból támogatja a gyerekeit, fizeti amit kell, de többet nem jön vissza.
Kívülről idilli család volt, sokak által dícsért gyerekekkel és férjjel.
Szépek is voltak, a nőnek a két gyerek jelentett mindent, értük tűrt, mert fel akarta őket nevelni. De a férje iszonyatosan bánt vele: megalázta, úton-útfélen, ellene hangolta a gyerekeket, azt sem tűrte, hogy nevelje őket. Ha rájuk szólt, ő az anyjukkal üvöltött, és mindig mindenért őt tette felelőssé.
Többször kérte, üljenek le, beszéljék meg, nem jó így, a nevelésben közös álláspontot kellene képviselniük, de a férj/apa hajthatatlan volt. Az a típusú fafejű ember, aki a másikat meg sem hallgatja, csak okol, példálózik és felelőssé tesz. Egy vita alkalmával a nagyobbik gyerek a fejéhez vágta: apát jobban szeretem, veled csak a baj van! Az apja szavait visszhangozta, és a nő rájött, ott neki babér nem terem.
Próbáltam beszélni vele, nem menj, maradj, és a gyerekeiddel kezdj új jövőt, de azt mondta: "nincs kivel, már ellenem nevelte őket, szinte nem is szólhatok hozzájuk, mert csak a flegmaság van. Csak házvezetőnő lettem, akinek semmibe nincs beleszólása. De elfáradtam, nem bírom sem fizikailag, sem lelkileg. Dolgozom, de már nem tudok mosolyogni a betegekre, ha közeledik a munkaidő vége rettegés fog el. Ha nem tudok elmenni, inkább meghalok."
És elment. Végleg. Pénzt küldött haza, hogy a gyerekei ne szenvedjenek anyagiakban hiányt, de látom őket, és látom az arcukat. Azt a kemény arcot, és tudom, apjuk szavaival és véleményével elítélik az anyjukat. A kisebbik megkérdezte tőlem tudtam e mit tervez az anyjuk, nem válaszoltam, tudtam, csak felelőst keres, nem igazi választ akar.
A nő gyerekorvos, nem egy buta, tudatlan ember, hanem inteligens nő, akinek az utóbbi 10 év megkeserítette az életét.
Tudja, hogy most minden csak jó nem. De azt kérdezte: "szerinted nem mindegy, hogy a szemembe, a mindennapokban gyalázkodnak, vagy a hátam mögött? Mert nekem már mindegy. De így legalább nem hallom."
Lesz itt is olyan, aki majd mellét verve elítéli, tudom. De akik nem, ők gondolkodjanak el. Vajon ez számít e családon belüli erőszaknak? Ha már hazamenni is rettegsz, és egy ideje már nem tudod mitől tartasz jobban, attól, hogy megvernek, megaláznak, vagy attól, hogy emberszámba sem vesz a saját gyermeked sem, mert ezt látja az apjától is.
Én nem ítélem el. hallottam mindig mindent, vékonyak a falak, és mert ismertem és tudtam mennyit rágódott ezen.
"Jobb nekik, ha nem azt látják, a nőnek mindent el kell tűrnie, és rászoknak ők is az anya alázására.
Lehet, hogy a sors besegít, és kapnak egy keményebb kezű pótmamát, aki rendbe teszi apuka agyát is."
Nem, egy nőnek nem kell és nem is szabad mindent eltűrni. Ezt a szülő kötelessége lenne megtanítani a saját gyermekeinek. Miért nem tette meg anyuka? Ezzel mit üzent a gyerekeknek? Hogy hiheti el egy nő, hogy mindenkinek jobb ha kilép a saját gyerekei életéből?
Nagyon alul értékelte magát szerintem. Remélem ott külföldön egy kicsit helyre billen az önbizalma és visszatér a gyerekei ( nem a férje ) életébe, mert neki van ott a helye, nem egy esetleg keményebb kezű pótmamának.
Remélhetőleg begyógyulnak az anya sebei, és jobbá alakítja a jövőjét. Nincs mit megbánnia. Nekem mindennél fontosabbak a gyerekeim, de hasonló helyzetben talán én is megpróbáltam volna magamat megmenteni. A gyerekeknek nincsenek anyagi gondjai, azzal élnek, akit példaképnek tekintenek. Jobb nekik, ha nem azt látják, a nőnek mindent el kell tűrnie, és rászoknak ők is az anya alázására.
Lehet, hogy a sors besegít, és kapnak egy keményebb kezű pótmamát, aki rendbe teszi apuka agyát is.
Mikor en valtam, a sajat anyam mondta, amikor azt mondtam neki, hogy nem valok, mert ott van a gyermekem, szoval a sajat anyam mondta, hogy szamit az en eletem is, nem csak a gyermekeme.
Persze, hogy csend van a hazukban, gondolom, most a pasinak kell sutni fozni, mosni, takaritani, bevasarolni, gyereket nevelni, ove a var, ezt akarta, nem? Aztan meg mar nincs, akivel veszekedjen, ordibaljon. Egy ilyen eletbe siman bele lehet orulni. Probaltam, csak ott az anyos volt az orult. Aztan ha elojonnek a gyerekekkel a problemak, marpedig majd elojonnek, hiszen nemsokara kamaszodnak, majd meglepodik "kedvesapuka", bar ki tudja. Gondolom, hogy most megy az anyazas tovabbra is, hogy a hulye K anyad itt hagyott benneteket. Biztos fajo, hogy nincs tovabb ingyen rabszolga.
Ha ennek a pasinak lenne lelke, utana menne a felesegenek es terdre borulva sirva kerne bocsanatot es megvaltozna. De o nem megy, mert ilyenje nincs neki. Valaki valaha, egy kedves anyuka egy onzo szemet dogot nevelt belole. O meg adja ezt tovabb, immar megduplazva. Remek.
Hogy anyuka miert nem lepett ki hamarabb? Ki mondja ezt? Hiszen egy hazassagbol megsem olyan egyszeru kisetalni. Az ember mindent megprobal,a vegsokig, plane, ha ott a gyerek. Nyujtsa fel a kezet, aki nem ert velem egyet.
Emlekszem, kedves aranyos unokatesom, ha tarsasagban mereszelt valamit mondani,a ferje rogton ugrott es leugatta, hogy miket beszelsz, hulye vagy te. Ott, mndenki elott. Akkor mi mehetett zart ajtok mogott. Ok is elvaltak, a pasi talalt egy gazdag not, aki felteteleket szabott, es olebkent hasznalja az urget, ugymond selyemszalagot kot a nyakaba. Csak mert a pasi beult a jomodba, dolgozni mindig is lusta volt, a no eltartja. AAAAAAAA
Hát tudod, az verje a mellét és az ítélkezzen, aki végigpróbálta ugyanezt.
Szerintem nincs rettenetesebb dolog, mint ha egy anyának el kell hagynia a gyerekeit, de minden bizonnyal van az a pont, amikor meg kell tenni, mert nincs értelme a továbbiaknak.
Senkinek nem tiszte elítélni, ő tudja min ment keresztül és ez mibe került neki.
Ha ugyanezt egy pasi lépi meg, csak egy fejcsóválás lenne a reagálás, de ahogy olvasgattam a hozzászólásokat, itt is van olyan, aki szerint a nő a hibás, miért nem küzdött?
Gondolom csupán azért, mert már a tartalék tartaléka is elfogyott és akkor nincs már tovább.
És bizony ekkora gyerek már nagyon is tudatosan teszi és mondja amit tesz és mond.
Őszintén sajnálom a hölgyet, nem volt egyszerű és könnyű ezt meglépnie. És nem lesz elégtétele sem - már amennyiben egyáltalán lehet ilyenről beszélni, mert ezek a gyerekek és az apjuk sem fog soha odaállni elé és bevallani, hogy tévedtek...
Szia,
nagyon szomorú történet, én is anya vagyok, de elképzelni sem tudom, hogyan juthatott arra a döntésre az anya, hogy végleg otthagyja a gyerekeit. Elképzelni sem tudom, hogyan képes egy apa (akármilyen beteg is) ennyire egy anya ellen fordítani a gyerekeket. Ebben az életkorban azért még a szülő a minden, főként az anya nagyon fontos a gyerek számára, hány olyan eset van, hogy az anya tojik a gyerek fejére, megalázza, veri és a gyerek mégis mint egy kis kutya ragaszkodik hozzá.
Egyszerűen ez az egész szituáció felfoghatatlan számomra.
Azokat a gyerekeket mar nem lehet megvaltoztatni, plane, amelyik 14 eves es ugy nyilatkozik, hogy "az en anyam hulye". Ital vagy a halal, amikor mar nem latszik semminek semmi ertelme. Konnyu annak itelkezni, akinek goze sincs az egeszhez, hogy milyen szanalmas nyomorult eletek vannak.
Masik ismerosom, (apa) is a sajat kepere nevelte kisebbik fiat. A 14-15 eves gyerek szajkozta az undormany apjat. Erdekes a nagyobbat is akarta, azt nem sikerult.
Adjon halat a Jo Istennek, aki soha nem tapasztalt eleteben meg kozel sem hasonlot. Itelkezzen, ha ugy erzi, fel van hatalmazva ra. Ezek a gyerekek soha nem fognak mar megvaltozni, mivel igen, 6 eves korukra mar kialakult az egyeniseguk.
Nem lehet könnyű neki.
Így,esetleg lesz lehetősége elmondani korrektül az eseményeket /okokat a gyerekeinek jövőben.
Volt errefelé is kissé hasonló eset.
Más ember életébe, érzéseibe belelátni nem tudunk. Én szerintem rosszul döntött. Jobban kellett volna bíznia a saját erejében, főleg így, hogy ezek szerint ő is kudarcnak éli ezt meg.
A gyerekeknek meg úgy gondolom ez egy hatalmas sokk volt, hisz nem számíthattak erre. Én sajnálom őket.
Ő próbálkozott, éveken át. De a férje részéről ellenállásba ütközött és szándékos lejáratásban részesült csak. Hallottam. Ő rászólt a fiúkra, a férje meg direkt engedte, és vele kezdett üvöltözni. Ez nem túlzás, így volt.
Egy gyereket nevelni kell, nem csak etetni meg ruházni. És egy idő után a fiúk szó szerint meg se hallották, ha mondott nekik valamit, és ha később az apjuk hazament, árulkodtak az anyjukra. Az apjuk meg nekiesett.
Valójában rengetegszer átrágta a dolgot, de a gyerekeinek meg se merte említeni, hiszen kevesebbért is szaladtak az apjukhoz. Nem ő mondta, én láttam. Igen, bennem is felmerült, hogy a gyerekeket miért, ezt meg is mondtam neki, de annyira el volt keseredve, és már betegesen lefogyott, annyit gyötrődött emiatt.
Amikor találkozom velük, sosem hallom, hogy hiányozna anya, csak azt a megvetést, amit eddig az anyjuk kapott, és most rám vetítik ki, mert, hogy én biztos tudtam. Pedig nem tudtam mikor akar menni, egyszer csak már nem láttam.
Nehéz dolog ez, és ismerem annyira, hogy tudjam, máris bánja, és amíg él nem fogja megbocsátani saját magának.
Nem igazán tudom mi van most náluk, csak azt érzékelem, hogy csend van. A fiúk néha ordítoznak egymással, de ha az apjuk otthon van, akkor hangot nem hallani.
De ki tudja mi rejlik a csend mögött?
Hogyan viselik az itthon maradottak, hogy nincs "háztartási alkalmazottjuk" ezért mindenről saját maguknak kell gondoskodni?
Jó egészséget, erőt és kitartást kívánok az Anyának és próbálja meg elfelejteni a 10 év megaláztatásait, idővel halványul majd. Találja meg a boldogságát egy méltó társ mellett, aki megbecsüli és értékeli.
Az apának kisebbségi komplexusa van, nagyon primitív, hozzá hasonlóvá válnak a gyerekek is.
Első reakcióm az volt jól tette, főjenek csak az elhagyottak a saját levükben... Aztán leírtad, hogy a gyerekek 9 és 11 évesek. ( Én jóval többre számítottam. ) Innentől már nem tudom elfogadni az anya döntését.
Egy 9 és 11 éves gyerek, még gyerek teljesen. A fő támasza, biztonsága a szülő. Egy felnőtt ember szerintem nem adhatja így fel, nem teheti fel a kezét, hogy jaj a gyerekek is ellenem vannak, mert azt mondták apát jobban szeretik.
A férjet zokszó nélkül ott lehet hagyni és tanácsos is egy olyan helyzetben ahol lépten-nyomon megaláz. De feladni a saját gyerekeimet, mert gyenge vagyok. Gyenge vagyok még ahhoz is, hogy a 9 éves kisfiamat, vagy kislányomat a helyére tegyem? Itt ki a hibás? Szerintem a szülő aki ezt hagyta és hagyja és semmiképpen nem a gyerek, aki szinte biztos, hogy maga is szenvedett attól a beteg helyzettől, hogy a saját anyja fölé nőtt 9 évesen.
A hölgy most elmenekült, ahelyett, hogy felnőtt volna. Az elköltözés talán nem is olyan rossz ötlet, mert egy ilyen férjtől, légkörtől biztos, hogy jobb távol kerülni, de az, hogy külföldre ment teljesen magára hagyva a gyerekeit nekem elfogadhatatlan.
Sajnálom az anyát a szenvedeseiert és a gyerekeket is, akiket az apa negatív irányba sodort.
Rettenetes lelki kínokat élhetett át a nő és élhet át most is a gyerekek miatt..
EN smerek egy hazaspart ahol a ferj szo szoros ertelmeben ott utotte az feleseget ahol erte, semmiben vette, minden egyes szavat ketsegben vont a gyerekek elott...odajutottak hogy a 14 eves fiu odadobta az anyjahoz a kajat amit fozott es a torka szakadtabol uvoltott az anyjara hogy "te hulye kurva, hogy mersz nekem ezt adni vacsorara".....(szo szerint ideztem)..es ez csak egy alkalom volt a nagyon sok kozul. Es hidd el hogy a gyerekek nem hulyek csak kicsik...es pontosan tudjak es felfogjak hogy amit csinalnak az jo vagy rossz...Olyan nincs hogy egy 11 eves gyerek nem tudja felfogni hogy lekurvazni az anyjat az most jo vagy nem jo...pontosan tudja hogy azzal rosszat tesz.
Egy alkalommal amikor a ferj valamivel megvadolta az asszonyt es az asszony magyarazatot adott..akkor a gyerek kijott a szobabol es azt mondta nekem hogy "anyam allandoan csak a kifogasokat keresi mindenre"...akkor szembenalltam vele es azt mondtam en neki "hogy ez magyararazat volt, nem kifogas"...a gyerek csak kitatotta a szemeit, hogy olyan is van?
A csaj szepen vett maganak egy hazat a varos tulso felen es egy szep nap csak atkoltozott. A regi hazban be nem teheti a labat (hiaban a fele az ove), ki van tiltv,.de a ferj ugy gondolja hogy a felesege hazaban neki szabad bejarasa van holott egy vasat sem tett a hazban....es erdekes hogy azota a gyerekei sokkal jobban tisztelik, es normalisan beszelnek vele....
Ultem az asztalnal veluk (vacsorara voltam hiva)...es a pasinak nem volt eleg jo a kaja es uvoltotte a felesegenek hogy, inkabb engem kellett volna felesegul vennie, mert en tudok fozni es nem vagyok olyan hulye picsa mint o(megjegyzem a csaj egy tok normalis, jo haziasszony s nagyon jo anya)...mindezt a gyerekek elott....
Azota pedig beismerte nekem a pasi hogy most jott ra hogy mennyi mindent csinalt az asszony, mert o meg egy szamlat sem tud befizetni.
Hidd el hogy egy ido utan osszegyul, es igen sok esetben az a legjobb ha elkoltozik az egyik fel. Nem lehet ezt sokaig birni idegekkel...vagy megszoksz (es belehalsz) vagy megszoksz.(nincs ekezetem).....
Es ha te azt hiszed hogy egy ilyen ferfitol van olyan hogy valas ..akkor te alomvilagban elsz.
Hogyan neveli ellene?
Úgy, ahogy általában szokták. Az "anyád (vagy adott esetben apád) már nem szeret minket"
Ezzel tele lehet tömni a gyerek fejét. Mindkét részről, természetesen...
Szomorú hogy valaki ide jut, hogy elhagyja a gyerekeit!
Ilyen esetben, bármilyen szemtelenek a gyerekek, bármit is tesznek és mondanak egy anyának, egy felnőtt mebernek, TUDNIA kell, hogy 9 és 11 évesen nem igazán fogják fel mit tesznek és mondanak, és annak mi a következménye. Ezért én sose tudnám a gyerekeimet elhagyni, bárhogy is viselkednek velem. A férj más tészta, hála istennek van válás is a világon.