Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyre több amerikai anya marad otthon
Létrehozva: 2014. Április 10. 10:40
Az amerikaiak többsége még mindig úgy véli, a gyereknek az a legjobb, ha az egyik szülő otthon van vele.
Nők Lapja Café: Egyre több amerikai anya marad otthon
Nők Lapja Café: Egyre több amerikai anya marad otthon
Mi az, hogy saját kényelmük érdekében passzolják le a gyereket? Az élet normális menete, hogy tanulsz, dolgozol, gyereket szülsz majd visszamész dolgozni, és nem évekig (3-4-5....) parkolópályán vagy azért, hogy a gyerek lelke ne sérüljön.
Minden gyerek más és a bölcsik, meg a gondozónők között is nagy különbségek vannak.
Nekem az a tapasztalatom, hogy egy kisgyerek 2 éves korára már érett lehet a közösségre, de nagyon körültekintően kell kiválasztani, hogy kire bízzuk. 10-15 éve bárkit felvettek gondozónőnek és azok a bárkik még ma is ott vannak, kiégve, megfáradva, a gyerekekre, mint szükséges rosszra gondolva. Szóval csak óvatosan a bölcsivel...
Az, hogy sokan elrontanak valamit a gyereknevelésben, még nem jelenti azt, hogy a bölcsi jót tesz a gyereknek. Bár nyilván vannak olyan családok, ahol a gyereknek még mindig jobb a bölcsiben, mint otthon, nézőpont kérdése.
Csak a saját példánkat tudom írni. A gyerekem nem bölcsis, 2 éves. 1 évesen beszélt, 10 hónaposan egyedül evett (evőeszközzel), pár hónappal később ment a pohárból való ivás is. A szobatisztasággal még nem állunk sehogy, de kétlem, hogy a bölcsiben türelmesebben állnának ehhez a kérdéshez, ott méginkább mindig megkapná a pelust, hogy ne legyen gond vele. Szóval nem kell ahhoz bölcsi, hogy a gyerek megtanulja ezeket az alapvető dolgokat, sőt...
Én hallottam más indokot is:
Az anya otthon van,állandóan a gyerek körül püppög,kitalálja minden gondolatát.
A gondozónő meg több gyerekre felügyel,nem ismeri Pistike minden mozdulatát,meg nem ér rá fél délelőtt Pistike előtt térdelni,hogy kitalálja mit gondol,ergo,Pistike ha meg akar kapni valamit,akkor megszólal.
Evés:Otthon anya ráér fél napig is a kisfiúnak könyörögni,hogy egyél már ,egyél már.
Bölcsiben ez nincsen.
Nincsen közönség,aki rimánkodna a gyereknek,hát a gyerek nem is csinál színházat,hanem eszik.
És látja,hogy a többi gyerek is eszik,ez is motiváló.
Hallottam olyat is,hogy anyuka mondja az óvónőnek:Pistike nem szereti az almát.Óvónő:ja Pistike oviban repetázni szokott almából.
Én és fivérem abban a korban születtünk,amikor gyed még nem volt,de anyám már dolgozott.
Bölcsisek lettünk és egyikőnk sem lett lelkisérült.
Igen, sok anyuka büszkélkedik azzal, hogy a gyerekét a bölcsiben tanították meg beszélni, egyedül enni, inni, stb. Én nem büszkélkednék ezzel, úgy gondolom, hogy ezeket a dolgokat a szülő dolga lenne megtanítani a gyereknek, és a szülő szégyene az, ha ilyen alapvető dolgokat a gyereknek a bölcsiben kell elsajátítania.
Nem azt mondtam, hogy sorozatgyilkosok lesznek a bölcsis gyerekek. Azt sem mondom, hogy mind lelkisérült lesz, nyilván sokan normálisan felnőnek a bölcsis gyerekek közül, és persze lehet kompenzálni a bölcsivel együtt járó negatív hatásokat. Ha valakinek nincs más választása, muszáj visszamennie dolgozni és a gyerekfelügyeletet nem tudja máshogy megoldani, akkor erre ott van a bölcsi. Ha muszáj, akkor muszáj. De ne magyarázzuk meg, hogy a gyereknek igenis kell a bölcsi, meg jót tesz neki, mert ezzel csak azok a szülők áltatják magukat, akik a saját kényelmük érdekében passzolták le a gyereküket a bölcsibe.
És akkor még nem írtad mennyi sorozatgyilkos van köztük...
Érdekes,én meg több olyat hallottam,hogy a gyerek beszédfejlődése pont akkor lódult meg,amikor közösségbe került.
De igen, alátámasztják.
De nem kell ehhez szakirodalmat olvasni. Nézd meg bármelyik bölcsis gyereket. Szinte mindegyikük megváltozik (és nem előnyére), amikor elkezdik a bölcsit. Legalábbis én az ismerősi körömben mindenhol ezt látom. Egyik gyerek cumifüggő lett (előtte nem volt az), a másikra dührohamok jönnek teljesen váratlanul, a harmadik hirtelen nagyon, túlzottan anyás lett, a negyedik leállt a beszédfejlődésben, a szobatiszta gyerek újra bepisil stb stb. És ezek a hatások annál jobban érvényesülnek, minél korábban bölcsibe kerül a gyerek.
Szerinted. A szakemberek és az általános tapasztalat alapján pedig nem. A gyerekek minimum 3 éves korig nemigen haverkodnak. Egymás mellett játszanak, figyelik egymást stb, de egymással játszani még nem igazán tudnak. Persze kell nekik, hogy másokat, más gyerekeket is lássanak, ismerjenek, de ez nem azt jelenti, hogy minden nap és egész nap gyerekekkel, a szüleitől elszeparálva kell hogy legyenek, ez utóbbinak ugyanis több a káros hatása, mint a haszna.
Bőven elég lenne, ha séta közben, a játszótéren/játszóházban találkozna más gyerekekkel, vagy ha időnként összejárnának a rokonok, barátok hasonló korú gyerekeivel.
Tudom, hogy vannak lehetőségek egyéb társadalmi életre, de nem tudják megközelíteni a bölcsi hatását. Persze jobb, mint a semmi.
Amúgy a nemzetközi kutatások és statisztikák nem támasztják alá ezt a gyerek legyen egész a szülővel min 3 évig elméletet. Magyarországon is azért vezették be, mert ugye jól el lehetett vele kozmetikázni a munkanélküliséget, hiszen aki gyesen van, az nem dolgozik, mégsem munkanélküli.
Én inkább pont azt mondanám, a 3 éves otthonlét jobb sok szülőnek, mert mennyivel kényelmesebb otthon gyerekezni, mint dolgozni, és pk ideologizálták meg, hogy mert ez a gyerek érdeke.
Az egy dolog,hogy szerinted a napközbeni bölcsőde ideális és az második,hogy a gyermek fejlődésével foglalkozó pszichológiai kutatasok teren az orvostudomány mit mond.
Ez elvitathatatlan.
Inkább neked jobb ez igy,de korántsem mindenkinek.
Nincs ezzel semmi gond.
Ahány ház,annyi szokás.
Az otthonmaradók többsége bevándorló, szegény, nem talál munkát. Ezek száma nő, valszeg a válság utóhatása vagy éppen amiatt. Szomorú.
USA-ban amúgy 6 hét a szülési szabi, aki ezen túl otthon van, az már "otthon marad", ez általában valóban kevés, a hazai 2-3 év meg őrülten sok.
Kb. 1 éves kortól bölcsinek több a pozitív hatása. (Már ha jó bölcsiről van szó.)
Egyébként az USÁ-ban mindig is megvolt ez a konzervatív réteg, nincs ebben semmi újdonság. Ahogy olyanok is vannak, akik valóban "rohannak vissza" dolgozni fél év után.
Továbbá gyanítom, hogy az otthonmaradást gyakran a kényszer szüli, ahogy a cikk is említi: nő(tt) a munkanélküli nők aránya.
Hiába jó a gyereknek, ha közben az anyjának nem jó, mert frusztrált (amit persze el lehet intézni annyival, hogy önző *****), akkor a gyereknek se jó.
A gyerek a család része. Olyan, hogy mindig mindenkinek minden igénye kielétíttetik, nincsen, csupán optimum van, és ez a család számára optimum.
Ezért nem tudom elfogadni a "minimum három év" erőltetését, illetve bárminek az erőltetését. Bízzuk ezt az adott családra.
Na még a végén nem lehet nyugattal példálózni, amikor a szuperanyuk meg akarják indokolni, hogy miért akarják minél előbb bölcsibe dugni a babáikat.
Nem új felfedezés, hogy a gyereknek minimum 3 éves korig (van akinél tovább) a szülei mellett van a legjobb helye. Más kérdés, hogy ez sokszor nem megoldható, de nem kell hozzá olyan ideológiákat gyártani, hogy milyen jó a babának egész nap, minden nap a bölcsiben, az anyjától/apjától elszeparálva, mert nem ez az ideális.
A nők egy jelentős részének egyenes út a frusztráció felé.
Nekem is dolgozó nő volt az anyám (3 évig volt otthon gyesen), de soha eszembe nem jutott, hogy ő ettől önző lett volna, és egyáltalán nem is igényeltem, hogy otthon legyen. Minek?
Igaz, voltak nagyszülők, akik sokat segítettek.
De ettől függetlenül anyu (sajnos most már csak volt) a legönzetlenebb, legodaadóbb ember, akit valaha is ismertem. Továbbá tehetséges a választott szakmájában, amit gyerekként is sokra értékeltem.
Részben a szükség hozta döntés,
Ezt írtam korábban,másrészt a munkanélküliség miatt, ahogy írtam is.
Majd a cikket is elolvasom, mennem kell.
ez a cikk nem errol szol igazabol. nem az motivalja a noket, hogy a gyerek erdekeben otthon maradjanak. hanem, mint irjak is, nincs munkajuk vagy ha egyedulalloak, akkor keptelenek a munkajukat ellatni a gyerekek mellett.
jellemzoen bevandorlo, sok gyerekes csaladokrol beszelnek.
szerintem abszolut nem pozitiv tendencia. kenyszer. mivel mas megoldasuk nincs ra. es kozben csak szulik a gyerekeket, tehat nem is lesz lehetoseguk visszterni a munkaba.
ez akkor lenne pozitiv, ha ugy lenne, mint Magyarorszagon, hogy van foallasu anyasag.
mert az valoban valasztasi lehetoseget ad. en voltam foallasu anya.
a penz annyi volt, amennyi. de egy lehetoseg.
akikrol a cikkben szo van, szerintem ok nem kapnak ilyesmi lehetoseget.
Jól teszik.
Amíg a gyerekek kicsik (4-5 éves korukig), jobb, ha az anyjuk neveli őket, mint bárki idegen.
Főleg, ha ésszel teszi.
Nem hiszem, hogy volna óvónő, aki a harminc gyerek szerteágazó kérdésére egyenként és folyton-folyvást tudna válaszolni.
Aztán 1-2. osztályban is iskola után jobb, ha hazajön, és le tud feküdni egy kicsit ebéd után.
A mama elég, ha elmegy dolgozni, amikor tíz évesek, és elvannak otthon egyedül.
Nincs új a nap alatt.
Részben a szükség hozta döntés, részben - talán - kezdenek felébredni arrafelé is a nők és nem magukat helyezik előtérbe hanem a gyerekeket.