Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Merd szeretni a tested
Létrehozva: 2014. június 18. 21:13
Mivel a cikk szövegdobozába nem tudok beírni, ezért indítottam ezt a topikot.
Én nem vagyok egy Pipere Princess, de bizony nem tölt el vidámsággal, ha a mostani, középkorú arcomat látom a tükörben, a pár éve még kislányos helyett. Megértem azokat, akik megpróbálják felvenni a harcot az idővel. Mi a véleményetek?
Hát ebbe azért van igazság!
Miért, a magyarországi anyukák megengedhetik maguknak, hogy slamposak legyenek? Nekik miért van felmentésük? Vagy ennyire lenézed őket? Kicsit félreérthető a mondatod.
Figyelj, nem tudhatod, ki miért néz ki úgy, ahogy. Sokszor nem az igénytelenség áll a háttérben.
Személy szerint jóval 40 felett járok, de tök jól nézek ki a kis súlyfeleslegem ellenére is, döglenek utánam a pasik, mindig kapok néhány őszinte bókot. Én speciel élvezem az "érett" kort, nincs azzal semmi gond.
Ja és vannak gyerekeim és sokat dolgozom, a kinézetem pedig ízlésésesn és visszafogottan tip-top.
Még valami?
Azért igénytelennek nem kell lenni, de a "konzerválás", a túl nagy küzdelem is tud rémisztő lenni.
Fokozatos a változás, nem egyik napról a másikra történik (legtöbb esetben, szerencsés esetekben) és úgy meg lehet szokni a lassú változást... Több nevetőránc, növekvő poci, előbukkanó visszér, stb.
A megelőzés is fontos, hogy késleltessük a folyamatokat, ám akkor egészséges, ha tisztában vagyunk azzal, hogy leállítani nem lehet!
Szerintem nem feltétlenül kell külön energiát fektetni abba, hogy na most elfogadjuk bármelyiket a kettő közül. Lehet rájuk pl. fittyet hányni is.
Meg egyszer egy Asimov-féle scifiben olvastam az egyik szereplőről, hogy tipikus katona volt: a harctéri gyors halállal bármikor szembe tudott nézni, de a lassú enyészettől kirázta a hideg.
Úgy értem: ő sajnálta a fiatal arcát, de éppenséggel nem félt az elmúlástól, sőt. Mint ahogy azt az öngyilkossága is tanúsította.
Hát, vele is ugyanaz, a halához vezető folyamattól fél.Minél hosszabb az út, annál nehezebb viselni.
Oké, akkor mi a helyzet azokkal, akik inkább meghalnának fiatalon, csak hogy ne öregedjenek meg?
Pl. Domján Edit.
Szerintem el kell fogadni az időt, az öregedést, a halált is. Öregedés - út a halálhoz - aki fél az elmúlástól az sajnálja fiatal arcát.
Ha érdekel, tudok neked küldeni arctorna tankönyveket, amiket angolból fordítottam. Mondjuk én még nem próbáltam ki, mert lusta vagyok, de valamikor ki fogom.
Szerinted egy negyven éves már vén? Vagy nem hordhat farmert-tornacipőt-pólót? Vagy mi az, ami szerint agyon kellett volna ütni?