Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermekágyas tapasztalatok
2014-07-10 10:121.
Létrehozva: 2014. július 10. 10:12
Szülés előtt állok az első babámmal (39.hét), szeretném, ha megosztanátok a gyermekágyas időszak tapasztalatait. Őszinte, a problémákra is kiterjedő válaszokat várnék, nem szupermami sztorikat (gratula annak, aki az :-). Rokonaink messze vannak, csak a férjem lesz a segítségem az első két hétben. Érdekelne, hogy kinek meddig tartott a felépülés, és a felmerülő nehézségekre mi hozott megoldást. Előre is köszönöm minden hozzászólónak!
Jó, hogy viszonylag szerencsésen alakult minden és a szoptatás is sikerült, jól tetted, hogy nem adtad fel az első nehézségeknél. Sajnos a legtöbb kórházakban nincsenek a helyzet magaslatán ebben a témában.
Sok boldogságot és örömöt a babával!
Ami a rokonokat illeti: Bár azt terveztük, hogy csak a férjemmel leszünk, a harmadik napon elhívtuk anyukámat segíteni, mert lelkileg nagyon megviselt ez a szoptatás-dolog, és a babám is keveset aludt. A férjem boltba, patikába szaladgált, nekem segített, arra, hogy valamilyen szinten rendet tartsunk, mossunk, tápláló ételt együnk, nem maradt idő. Nem mondom, hogy nem volt egy-két konfliktus az első napokban, de megoldottuk, és végül így csak a babára figyelhetünk a férjemmel.
Nekem már rég volt, a legkisebb is 7 éve de ne aggódj! Állítsd át a fejed ösztön-üzemmódba és rendben lesz minden!
Sok boldogságot, kellemes hónapokat, jó egészséget kívánok, mert kemény lesz, de TÉNYLEG ez a legszebb időszak! TÉNYLEG!!
(és ne hagyd, hogy bárki kioktasson és nincs összehasonlítgatás! Anyu van és apu van és baba van, így lesztek egy család.)
Gratulálok a babócádhoz, és további szép napokat kívánok nektek együtt!
sznoknak meg annyit üzennék, hogy a gyereknevelésnek nem ez az legfontosabb pontja, mert lesz még feladat, nyugi.- mi ugyan kiváltottuk a fürdetőkrémet, de
azóta se használtuk, ellenben fürdető- és levendulaolajos vízben fürdetünk
(eleinte csak kétnaponta, úgy jött ki a lépés/evés, meg amúgy se kapálni volt a
gyerek, a bőrének is jobb), semmi hámlás, bőrszárazsága nincs
- légzésfigyelő: van és kellett is, főleg az első kb. két hétben volt, h éjszaka többször is csippant meg néha napközben is, persze mire felültünk (egy szobában vagyunk és még így is kell!!), már lélegzett rendben, de mindig megsimiztük egy picit, h lássuk, h moccan egy aprót), most már fejlődött annyit az idegrendszere, h heti max. egy csippanás van, ha nagyon kiüti magát kajával...
- az első héten mi is csak hármasban
szoktuk egymást, anyuék itt laknak a közelben, de anyu is csak kb. beadta a
kaját és ment is (egy hónapig főzött nekünk), aztán egy-egy délutánra jött át
vasalni, felmosni ilyesmi, még most sincs rend (lehet, h már sose lesz?! :P),
de most már kicsivel jobban le tudom szarni...
- egyébként fontos is, h eleinte te is
minél többet pihenj (azon túl, h aludj, amikor a baba is), a kismedencei
szervek regenerációját az segíti, ha nem terheled az álló helyzettel,
házimunkával
- mi a második héttől kezdtünk sétálni,
azóta is legalább egy-másfél órát mindennap igyekszünk, nekem is kell legalább
ennyi mozgás (a 6. hét után mentünk babamamajógára, ez is hasznos
mindenkettőnknek)
- gyerekorvos: védőnő megadta a telszámát,
első héten kijött megvizsgálta, felírta a recepteket (D-vitamin, K-vitamin,
lázcsillapító, fürdetőkrém, popsikrém, A-vitaminos olaj). Popsikrémet,
hintőport és alkoholt a köldökcsonkra recept nélkül is vehetsz (pl. Naturlandos
kiváló a célra, kórházban is azt adnak). Utána háromhetesen vittük legközelebb
dokihoz.
(úristen, ha idáig eljutottál, egy hős
vagy)
- hajmosás, zuhany a legkülönbözőbb
időpontokban (de ne blicceld el, kell, h nőnek érezzük magunkat ;)), de már a
második héten epiláltam, pedikűröztem és fodrásznál is voltam, tökjó érzés volt
utána kivirulni :)
nah, hallom az ébredés hangjait :) ha bármi
kérdésed lenne, nagyon szívesen segítek (akár priviben is)
szép és könnyű szülést, sok boldogságot az
elkövetkező, csodálatos és pótolhatatlan időszakra! :)
salsera
- nekem a legnagyobb segítség a
szoptatásban az volt, h még a szülőszobán megmutatták a helyes mellretételt (ne
csak a bimbót, hanem a bimbóudvar egy részét is kapja be a baba, ha alulról a
hüvelyk- és mutatóujjaddal összecsippented, úgy a legkönnyebb a szájába adni -
hátha nem mutatják meg és majd emlékszel rá...), utána pedig minél gyakrabban
kell mellretenni a babát, akár óránként, másfél óránként, mert ez indítja be
legjobban a tejtermelést és kerülheted el, h besárguljon a ded. (Már itthon én
ittam egy hétig laktoherb teát napi két bögrével és mellé pár üveg karamalz
malátasört, dőlt a tej... de jó a macikávé is tejfokozásra). És eleinte nehéz,
mert fáradt vagy és nincs étvágyad, de nagyon kell figyelni, h rendes ételt és
legalább napi háromszor egyél és sokatsokatsokat igyál, mindkettő kell a
tejhez...
- DM-es babylove mellbimbókrémmel kentem a
mellem minden szopi után, nem is repedt ki (ehhez persze kell a helyes
mellretétel is!), vki itt írta, h ne érjen a melléhez a baba szája
(?!?!!?WTF!!!?!?!?), akkor talán ne is szüljön, mert még a végén kötődni fog
hozzá a gyerek, ne adj' isten, még szeretni is fogja... (bimbóvédő akkor
hasznos, ha befelé forduló a bimbó vagy ha már sebes, de ezt el lehet kerülni),
de ha anyatejjel bekenegeted és hagyod megszáradni az is jól regenerál (de én
azért kentem is)
- a kórházban nyilván még nem volt
elegendő a tej a gyereknek, így korábbi ellenérzésemet leküzdve én is kértem
neki tápszert kiegészítésnek, de a vizet és teát nem voltam hajlandó, nem
zavart nem okozott neki a szopiban (az első héten itthon is adtunk neki, de
ahogy lehetett, elhagytuk)
- mi is igény szerint eszünk, kb. napi
4-5x, bár elkövettem azt a baklövést, h ezt elmondtam a védőnőnek, aki ezen
kiakadt, h hát az milyen kevés (6-7x "kell" eleinte) és ébresszem
inkább fel!! Ebből az lett, h ő nem mindig aludt el rögtön evés után, sokszor
nyűglődött (ezt is tanulniuk kell és ez minden babának megy egyből), mire
elaludt, már újra evésidő lett, ő se pihent eleget, én is stresszeltem rajta,
uh két nap után újra rábíztam, h szóljon, ha éhes és azóta sincs ezzel gond
- ja, védőnő: az enyém elég normális, nem
kioktató, de nem is túl hasznos, hat hétig jött heti egyszer szemlézni, ebből
legalább háromszor úgy, h a gyerek aludt, így szerencsére hamar elment
(elmondatta velem, h mi újság és ennyi), persze cipő levesz, kezetmos, gyereket
csak a méréseknél fogta meg
- mi kölcsönöztünk egy mérleget, de kb.
két hétig mértünk aztán eluntuk :) gyerek fejlődött, hízott szépen, nem
abajgattuk ezzel, ha bealudt evés után...
Ma héthetes a kislányom, szóval viszonylag frissek a tapasztalataim, de félve, h mindjárt ébred, inkább csak vázlatosan, bocsi:)
- a szüléstől, fájdalomtól ne tarts! Persze ne gondold, h sima menet lesz, fájni fognak dolgok, de minden fájdalom, fájás "jó" úgymond, mert a kisbabádat segíti az úton. Ha eszerint állsz hozzá, az sokat segít ám, hiszen minden az agyban dől el. Nálam pl. a vajúdás része sokkal erősebben fájt, mint maga a kitolás. Jó erős menstruációs görcsöket képzelj el, amik idővel egyre sűrűsödnek. (Speciel nekem alig akart rendszereződni, ezért a szülésznőm tanácsára vettem egy forró zuhanyt (=aka kapaszkodtam a zuhanycsőbe a fájások alatt, a férjem meg jegyzetelte a fájások idejét), egyből négypercesek lettek... A kitolás pedig inkább csak feszítő érzés volt a derekamban, fájást nem is éreztem, de ebben segített az orvos és a szülésznő, h akkor nyomjak, ha fájás van. Na ez olyan jól ment, h másfél óra alatt meglett a csajszi, de annyira rohant kifelé, h a kis vállaival megzúzta anya hüvelyét, hüvelyfal-repedésem lett és a fenekem irányába repedtem is - nyugi, én ebből annyit éreztem, amit más is, amikor a baba feje a gáthoz ér: bazi égő érzés!! (nem kaptam se fájdalomcsillapítót, se beöntést - nem volt rá idő...) Szóval csak annyit akarok kinyögni ezzel a litániával, h annyira módosul az ember tudata, h egész másképp érzékeli a fájdalmat, nyilván utána nem volt kellemes, amíg varrogattak, de erre is inkább pár tűszúrás-jellegű (mint amikor szurit kapsz) fájdalmat képzelj. (Ha császár lesz, akkor a leghasznosabb tanács, amit én is kaptam és továbbadnék, h ne gondolj arra, h császár lesz!!!! :) és ha mégis, akkor pedig bármilyen nehéz is, minél hamarabb igyekezz lábra állni, mozogni a magad és a babád érdekében, mert ez segíti legjobban a gyors gyógyulást)
- én olyan betétet vittem, nem a hálósbugyit, hanem amibe bele van dolgozva a betét, kvázi pelenka, elnyelte a rengeteg vért és kipárnázta a hátsóm, így szinte semmi fájdalmat nem éreztem se üléskor, se fekvéskor, szerintem én rohangáltam a leggyorsabban a folyosón :) 3 nappal később itthon már elég volt a sima szárnyas betét
- ha nem mondják el (és lesz varratod), akkor figyelj rá, h minden pisi-kaki után zuhanyzod le magad alul, h nedvesek legyenek a varratok, úgy nem húzódik és gyorsabban gyógyul
(folyt.)
Hozzánk elvileg aznap jött volna a védőnő és a gyerekorvos is, amikor hazajöttünk. De elfelejtettem felhívni őket, hogy itthon vagyunk, csak késő délután jutott eszembe, így másnap jöttek mind a ketten (nem egyszerre). Mondjuk nagyon gáz volt, mert a csengőre keltünk fel férjemmel, köntösbe fogadtuk a védőnőt, de megnyugtatott, h ne aggódjunk, ez az első éjszaka után természetes, nem egy tipptopp lakásra/szülőpárra számít :)
A körzeti gyerekorvosnak mikor kell először megmutatni a babót?
Szóval erre készülj fel lélekben, a gyerekkel nem lesz gondod.Magára a gyerek ellátására nem kell különösképpen készülni, mert jön ösztönből.