Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hát én ma Jungot kaptam le a polcról - és bejött! Van egy ilyen kivonatos sorozat Jung műveiből, abból a gyerek-apa-anyáról szóló részt...
Nem tudom, te mennyire dolgoztad fel magadban ezeket, de én legalábbis mindig találok magamban valami újabb feldolgoznivalót...
Csak menni menni
Hogy ne tudja meg senki
És azt hazudni, boldog vagyok.
Az éjszakát egyedül járom
Mert nincs egy igaz jó barátom
Akit szerettem elment mással
Rám senki se vár.
Sziasztok! De kis édesek vagytok, hogy írtok ide, azt hittem már a süllyesztő fenekére került ez a topik, lehet, hogy meg is érdemelné...
Bibi, neked javulást, (még ha ez az amit a legkevésbé van értelme ilyenkor kívánni). Én azt hiszem, hogy nem kicsit igaz, hogy a fáradtság/lemerültség tud nagyon könnyen ilyent kiváltani. Még tudom magam tartani fitten, pihenten valamennyire, akár még jól is érzem magam, de ha az életfunkciók egy szint alá csökkennek, akkor előbújnak a tüskék...
Viola, a sport tényleg tud ilyent, de főleg akkor, hogy nagyon keveset sportolsz, és hirtelen beleveted magad. Na akkor tényleg eufórikus. Ha az ember rendszeresen tolja, akkor kicsit elkezd(het) taposómalommá válni. Persze megvan az endorfin ekkor is, de hozzászokik az ember, és könnyebben visszaesik, a 0 alá.
Viki, köszi, kittűnően vagyok, mint mindig!! :P
Sz: na igen durva, és egyszerű általánosítás, csak az a baj, hogy attól még igaz. Mindenki a hozzávalót keresi , előbb utóbb tán megtalálja. Ezt tapasztalom a körülöttem folyó életben nap mint nap. Épp csak én vagyok kihagyva belőle most valahogy, de sebaj, lesz ez majd másképp... vagy nem... akkor viszont azt remélem, hogy nem tart túl sokáig.
"Az átlagnő márpedig az átlagparasztot keresi"
Hjajjjjjj, nem szeretem az ilyen végletes általánosításokat. Ez kb. olyan mint amikor a nők azt mondják, minden férfi csak a szexet keresi és megbízhatatlan és tuskó ésatöbbi.
OK, persze nekem is van egy általános kép a mai férfiakról a fejemben, de én még hiszem, hogy találkozok majd egy üdítő kivétellel:) Nem, minden nap nem hiszem sajnos én sem, van hogy az embert hatalmába keríti az elkeseredettség, és néha igen nehéz a hajadnál fogva kirángatni magadat belőle, de mégis. Amíg hiszed, hogy lesz jobb, addig jó.
Pl. a negatív dolgokra mindig azt mondják, hogy bevonzza az ember, ha sokat gondol rá. Most abban próbálok hinni, hogy a pozitív dolgokat is be lehet vonzani:)
Hogy vagyol? :-)
A még több sportot azért nem tartom nálad jó ötletnek, mert te mindig sportolsz, de szemmel láthatólag nem segít...
Durva, de már ettől megváltozott pár napra az énképem(szebbnek láttam magam és egészségesebbnek), pedig tetsileg ennyi idő alatt biztosan nem változtam. :)
Átlagnővel is tudsz beszélgetni, hogy szokjad a szituációt. Nem csak azokkal a nőkkel kell szóba elegyedni, akiktől esetleg szeretnél valamit. Látod, tőlünk sem akarsz semmit, mégis beszélgetünk, és érdekes embernek tűnsz az én szememben.
Épp a párkapcsolat az, ami után nem lehet görcsösen szaldgálni, jön az magától.
Csendi nem tuskó. Nőket nem illik így nevezni, épp elég hogy mi nők ugrunk egymás torkának időnként.
"Nőkkel el tudsz beszélgetni lazán, úgy hogy ne legyél unalmas?"
Azt hiszem nem.
" De vannak olyan férfiak, akik női társaságban megkukulnak, azt hiszik senkit nem fog érdekelni a mondanivalójuk."
Ezt nem igaz, nem kukulok meg, csak éppen az a tapasztalatom, hogy tökéletesen érdektelen vagyok, a nők számára, épp azért mert igyekszem nem átlagparasztnak lenni. Az átlagnő márpedig az átlagparasztot keresi, ez van.
Ez mondjuk 95%-ban így van nálam, a maradég 5%-ban szokott valami összejönni, amikor valahogy túl tudok lépni magamon, ez egy picikét beszűkíti a lehetőségeket.
Dehát, ez van mit mondhatnék. Most éppen pont leszarom az egészet, mert jól vagyok, volt elfoglaltságom bőven az elmúlt időben, nem a párkapcsolati fassságokon rágódtam :)
Majd ha rosszabb lesz, majd visszatérhetünk a témára. Vagy inkább talán mégse, majd megoldom magam, nem akarom szegény csendikét és a hasonlókat tuskókat fárasztani :D Végülis nem erre való ez a fórum :D
Rendszeresen nem(sz szánandó), de néha, társaságban, kicsi alkohol dobhat a helyzeten. :)
Nem attól félsz hogy egyedül maradsz, hanem attól, hogy nem vagy annyira jó, hogy kellj valakinek. Ebből indulj ki. Ha tudnád hogy jó vagy, akkor megszűnne az a félelmed hogy egyedül maradsz, sőt, ha egyedül is maradnál, nem érdekelne.
A másik, nem a komoly párkapcsolattól félsz, hanem attól, hogy gyenge az emberismereted, és mellélősz.
Nőkkel el tudsz beszélgetni lazán, úgy hogy ne legyél unalmas? És msot nem a fórumot kérdeztem, itt nem vagy unalmas. De vannak olyan férfiak, akik női társaságban megkukulnak, azt hiszik senkit nem fog érdekelni a mondanivalójuk.
A dac a düh és a bosszúvágy negatív érzelmek, ha ezeket érzed, képtelen leszel őszintén mosolyogni. Márpedig a nőknek az (is) kell.
Ady Endre
Kocsi-út az éjszakában
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
Menj el minden reggel futni. Naprol-napra hosszabitsd a tavot! Naprol-napra jobban leszel tole!
Földön fekvő emberbe nem rúgunk!
Hosszú távon azért nem megoldás, mert kicsinál. Mármint nem nagyon, csak épp annyira, hogy a végén úgy nézzél ki mint saját öreganyád :)
Nekem másfajta drogjaim vannak, mondjuk hatásukban azért semmivel sem jobbak. Meg, ha elmúlik a dózis hatása, akkor hirtelen elég szar. Aszt hiszem a depresszió pont ilyen, egyszer fent, egyszer lent. Irigylem azokat, akik még nem érezték ezt, mint pl csendike, gondolom.
Hülye, apró dolgokon amit lehet máskor fel sem vennék, de most elbaszarintják a kedvemet. Ezért nem jó nekem szabin lenni:-)
Én is azért iszom mostanság, hogy jobb kedvem legyen, de reggel kicsinált a front.
Ha ettől lesz jó neked, hogy egy jó embert még jobban lehúzol, lelked rajta, de meg kell mondjam, azért mert te azt gondolod, megmondtad a tutit, az attól még nem válik igazzá!
A többiek meg lecsapnak a lányokra.
Te! Nekem úgy rémlik, inkább egy óvonénire lenne szükséged, ja, meg egy dadusra!
Komolyra fordítva a szót, mégis mit gondolsz, hogy tudnád megállni a helyed férfiként (ajaj, persze csak pasi vagy, de tételezzük fel) egy nő melett, egy kapcsolatban egy házasságban, ahol a nő nő, a férfinak meg férfiként kell viselkedni?
Nos, bajban vagy ugye a válasszal, mert az már nem az ovi........
Menj el egy agyturkászhoz és hozasd rendbe a lelkivilágod, mert ez beteges önsajnálad, amitől minden normális lány frászt kap és elkerül.(Igaz, igazuk is van)
A barátok óvják, megtartják és erősítik egymást. Ha kilépsz a körből, tényleg nem lesz kihez szólnod gy idő után...
sem a jó sem pedig a rossz dolgokat nem fogod tudni elmondani, mert a többiek úgy érezhetik, hogy nincs rájuk szükséged
lehet az a te bajod, hogy túl erősnek mutatod magad, pedig hidd el, mindenkinek szüksége van interakcióra, baráttal, idegennel, egy idő után mindegy kivel, csak legyen kihez szólni...
megalázónak is lehet ezt az érzést tartani, de fölösleges... nekem is csak azért könnyebb, mert emberek között vagyok és látom az igényeiket, a saját igényeim meg idomulnak az éppen akkori hangulatomhoz.
remélem, érthető volt az utolsó mondat, a pia meg a front nincs jó hatással rám együttesen, ezért azt tanácsolom, hogy front előtt,alatt,után ne igyál:-)