Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ne szólj bele, majd a gyámhivatal eldönti, ki az apja a babádnak
Létrehozva: 2014. július 30. 11:02
A gyámhivatal nálad is jobban tudja, kivel háltál, ha válás után gyereked lesz. Tényleg döntenek helyettünk, hiába nyilatkozik minden érintett, hogy ki az apja a születendő gyermeknek.
Nők Lapja Café: Majd a gyámhivatal eldönti, ki az apja a babádnak
Nők Lapja Café: Majd a gyámhivatal eldönti, ki az apja a babádnak
Sajnos nem így van és nem is értem: Ügyvéd készítette megállapodás, teljes egyetértés, határozottan "baráti" válás: és több, mint egy év, közben olyan tárgyalással, ami 10 perc volt, míg a bíró megnézte a papirokat és kitűzte az új tárgyalás (6-7 hónap múlva) időpontját.
Már a cikk első mondata is ellentmond a történetnek:
"Teljesen hétköznapi sztori a miénk, dióhéjban annyi csak, hogy elváltam a férjemtől, majd új párra találtam, és új életet kezdtem vele."
Aztán pedig abban az értelemben folytatja, hogy előbb(!) talált új párra, mint ahogy elvált volna!
Tényleg egyszerűbb lett volna, ha tiszta helyzetet teremt, hisz' a válópere folyamatban volt, nem hiszem, hogy olyan nagy megpróbáltatás várni pár hónapot.
KN18-cal értek egyet!
Hogy prózai példát hozzak: amíg nem ettem meg a levest, addig nem kezdek bele a mákostésztába.
Viszont az kétségkívül baromság, hogy ha mindenki egyetért abban, hogy kié a gyerek, akkor fölösleges az egész hercehurca! Elég lenne a volt férj részéről egy "lemondó" nyilatkozat, az apától egy "elismerő" nyilatkozat, mindegyik a célszemély által aláírva és punktum. Válás után senkinek semmi köze a másikhoz.
A byróság nem üldöglélhet kénye-kedve szerint az aktákon.
Előírás van arra, hogy a beadástól számítva mikorra kell kitűznie az első időpontot.
Az elhúzódásnak sokszor az az oka, hogy elfelejtenek valamilyen szükséges iratot beadni, változtatnak a feltételeken.
Ha egyetértés van, akkor pár hónap alatt lezajlik a válás.
Nem kell másokra kényszeríteni a saját normáinkat, de akkor tudomásul kell venni, hogy a törvényi szabályozás sem a mi szánk íze szerint való.
Akkor meg főképp nem a gyámhatóságot, meg az ügyintézőket kell szidni, mert amikor nekik már nagyon fontos ők nem ugrálnak a válni kívánók igényei szerint.
Ha ők nem rendezik a jogi dolgaikat, akkor miért háborognak a szabályozás miatt?
Senki nem szól bele, a nők háborognak a családjogi törvény miatt.
Tesóm most vált el több évi különélés után, neki is csak akkor lett
sürgős, mikor szerelmes lett. Ügyvédi megállapodásba foglalták még a
szétköltözéskor az összes ügyüket, mégis közel egy évig tartott a két,
egyébként formális tárgyalás összehozása. (És a perekre sajnos általában
nem a megegyezés a jellemző...)
Miután te nem váltál, fogalmad sincs, meddig tart egy per, de el se tudod képzelni, hogy ebben a kérdésben is ne neked lenne igazad.
Egy kapcsolat halála után a gyászidőszak normál esetben fél-másfél év, ha ez már a hivatalos házasság alatt lezajlott, és a válóper csak pontot tesz a végére, akkor miért is kéne úgy tenni, mintha még nem zártuk volna le az ügyet? Nem nagy mutatvány a válás, csak hosszadalmas. Lehet, hogy egy harmincas nő inkább a biológiai órájára koncentrál, mint az adminisztrációra.
Arról nem is beszélve, hogy vannak "felelőtlen" emberek, akiknek kevésbé fontos, hogy papírjuk legyen az éppen aktuális érzelmi állapotukról. Magam is ismerek olyat, aki évekkel ezelőtt elköltözött a férjétől, rátalált a párjára, akivel boldogan élnek mindenféle igazolás nélkül. Az exférje is hasonlóan gondolkodik, egyikük se töri össze magát, hogy hivatalosan is elváljanak. Ha nekik így jó, milyen jogon akar belepofázni bárki? Más kérdés, hogy szerintem se szerencsés ennyire lazának lenni, mert bármikor történhet váratlan esemény, ami kellemetlenül érintheti őket. Erre akár finoman még fel is hívhatnám a figyelmüket, hátha nem is gondoltak ilyen bonyodalomra - de az, hogy vadidegenek habzó szájjal fikázzák őket, visszataszító számomra. Szvsz kívülállóknak kb annyi joguk van, hogy rácsodálkozzanak a tőlül eltérő mentalitásra.
Honnan tudod, hogy a cikkíró meddig próbálta rendbe hozni a házasságát, mi alapján és hány év után döntött a válás mellett? Simán belefér, hogy a házasság vége után a gyerekeivel volt elfoglalva, nem a pereskedéssel, és csak az új szerelem döbbentette rá, hogy jó lenne hivatalosan is letenni az előző köteléket, de a harmadik baba nem várta ki a procedúra végét. De ha nem így történt, hanem csak éltek bele a világba, akkor is mi jogon ítélkezel fölöttük? Ezen a fórumon jót még a családtagjaidon kívül másról nem nagyon mondtál, viszont annál hangosabban teszed a megjegyzéseket boldog-boldogtalanra. Nem tudom, mi az oka a belőled csöpögő rosszindulatnak, de nem cserélnék veled, az biztos.
Akkor senki nem kerül kellemetlen helyzetbe sehol.
Miért tartana sokáig egy válás?
Gondolom egy felelősségteljes felnőtt nő nem néhány hónapos kapcsolatba vállal gyermeket. Míg megismeri az új párját, addig simán el lehet válni.
Te ezt a jelenséget, hogy valaki még nem zárta le egy kapcsolatát, de már várja az új pasitól az új gyereket normálisnak tartod?
Mi az, hogy normális? Találkoztam pár megmondóemberrel, aki aztán nagyon tudta, hogy mi a normális, és hogyan kell élni, és mindenkiről megmondta, hogy így aztán nem helyes. Aztán mindig azt vettem észre, hogy a saját magánéleti frusztrációikat élték ki így. Van, aki élvezi, ha fröcsöghet a rosszindulattól, és verheti a mellét, hogy bezzeg én egy milyen fasza ember vagyok. Te pont ilyen vagy.
Egyébként kérdésedre- attól, hogy nem mondták ki a válást, már régen megszakadhatott az életközösség, lezárulhatott a korábbi kapcsolat. És normális, hogy az ember társas lény, normális, hogy találkozhat új emberrel, akivel családot szeretne alapítani. Szóval, szerintem simán normális.
Járt volna utána születendő gyermekét érintő gyámhatósági törvényeknek idejében.
Nekem nincs olyan érzésem, hogy a hatóság ne a születendő gyermek érdekeit tartaná szem előtt.
Ne haragudj, ez nagyon nem nyilvánvaló, nézd csak meg a címet! Na kivéve, ha humorizált, de a humor egyrészt nem illik a témához, másrészt me nem is igaz amit írt.
"De ha valaki beadja a válókeresetet, elég egyértelmű, hogy attól kezdve
már nem tekinti magát házastársnak. Talán attól a dátumtól kellene
számolni. Életszerűbb lenne. "
Az ember így gondolná, de hidd el, nem. Elég sokan vannak, akik válás nélkül külön élnek, aztán jön egy élettárs és a gyerek.
Te ezt a jelenséget, hogy valaki még nem zárta le egy kapcsolatát, de már várja az új pasitól az új gyereket normálisnak tartod?
Mert én nem értem, hogy mi az ami indokolhatná, hogy ennyire sietni kelljen az új család alapításával.
Ha valaki már mással él, akkor nyilván nem nagy mutatvágy elválni sem. Ezzel alapvetően önmagát és az új partnerét, de legfőképpen a születendő gyermekét tsizteli meg.
De ha valaki beadja a válókeresetet, elég egyértelmű, hogy attól kezdve már nem tekinti magát házastársnak. Talán attól a dátumtól kellene számolni. Életszerűbb lenne.
Akiknek az apjától már elvált az anyuka. Ott írja, a cikkben.
"Mégis miért kell akkor annyira sietni az újabb gyerek vállalással?"
Mert ők úgy látták jónak?
"Miért nem lehet lezárni egy kapcsolatot és aztán kiteljesíteni az újat?"
Mert nekik ez így volt jó? Az ők életük....
"Így az embernek nagyon az az érzése, hogy a gyerekek csak az adott
kapcsolat idejére szólnak és azt hivatottak fenntartani általuk."
Érdekes, nekem nincs ilyen érzésem.
Azt mondasz, amit akarsz, én is:-))
Csak én nem szoktam konfabulálni, hogy biztos így, biztos úgy.
Mindenki magából indul ki.
Jajj tudom, ezek a nők véletlenül esnek teherbe
Nem mész soha egy kisrosszindulatért a szomszédba. Méltó párja vagy az itteni férfi megfelelődnek:-))
szolgálat, hanem a törvények írnak elő ilyen dolgokat! Ezt jó lenne
végre tudomásul venni!"
Szerintem ezzel a cikkíró is tisztában van.
Bocs, csak furán fejezed ki magad....
Nyilván a cikkírónak sem magával a Gyámhivatallal van baja, hanem a jogszabállyal.
Harmadik gondolatom: én a magam részéről nem tudnék egy olyan pasassal még csak szexelni sem, nemhogy házasságot kötni, akitől ne akarnék gyereket, akinek - akár egy véletlen által - ne lenne benne a pakliban, hogy igen, nem bánnám, ha egy esetlegesen megfogant gyerek az ő génjeit örökölné, őrá hasonlítana. Fel nem tudom fogni az olyan nők lelkivilágát, akik úgy képesek szexuálisan odaadni magukat egy férfinek, hogy sikítófrászt kapnának a gondolattól, hogy esetleg a gyerek rá fog hasonlítani. Milyen vágy az olyan? És egy férfinek nem tűnik fel, hogy a nő vágya nem valódi? Érthetetlen jelenségek számomra ezek.
És ezen kívül... Egy életet úgy leélni, hogy állandóan attól rettegjen a nő, hogy valahol, valamikor kiderül, hogy nem a férj a gyerek apja. Háááát én nem szeretnék. Nem kell hozzá sok, elég egy betegség a gyereknél például.Öcséméknél is ugyanez a procedúra volt. Öcsém is és a leendő neje is elváltak, de a nő akkor még nem olyan régen, és ők még nem házasodtak össze. Nekik is végig kellett járni ezt az utat ahhoz hogy az öcsém gyereke az öcsém nevén legyen. Olyan esetben, mint a fent vázolt, ahol minden érdekelt egybehangzóan nyilatkozik, hogy ki a gyerek apja, mi szükség erre a sok marhaságra? De egyetértek azzal, hogy ha valakit tartok annyira, hogy gyereket szüljek neki, akkor tartsam már annyira is, hogy hozzámenjek. Aztán nincs gond.