Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Igénytelen nyugatimádó vagyok, vessetek meg érte, hetedikesek!
Létrehozva: 2014. szeptember 2. 16:40
Igénytelen nyugatimádó egy hetedikeseknek írt tankönyv szerint az, aki hamburgert eszik, meg netán MTV-t (nem keverendő össze a Magyar Televízióval) hallgat. Mi van?!
Nők Lapja Café: Igénytelen nyugatimádó vagyok, vessetek meg érte, hetedikesek!
Nők Lapja Café: Igénytelen nyugatimádó vagyok, vessetek meg érte, hetedikesek!
A szakmai kérdések, és a könyvek mellé még példának hoznám fel a mindennapi testnevelés órát is.
Kitalálták, hogy legyen mindennapi testnevelés, ezt be is kellett vezetni. De szakmai részről senkit sem kérdeztek meg, hogy ezt hogy lehetne a legjobban, és legideálisabban működtetni, senkit sem érdekelt hogy az iskolák hogy fogják működtetni.
Aztán ott álltak az iskolák, jórészt még ma is, hogy hogyan oldják meg. És nem akarom boncolgatni a dolgot, csak példának hoztam fel. Teljesen jó dolog, hogy mozogjanak többet a gyerekek, és hogy valamilyen szinten tegyük kötelezővé.
Bevezették a heti öt tesit, de hogy ez egy-egy adott településen, egy-egy adott iskolában hogy tudják megvalósítani, és mi lenne a legjobb megoldás, ez senkit sem érdekelt, kész tények elé voltak állítva, oldják meg és kész. A tesi tanárokat, az iskola igazgatókat nem kérdezték meg, a szakma itt is ki lett hagyva.
Pedig biztos nagyon jó ötletek lettek volna, ha hagyják őket gondolkodni, és a szakmai tervek kidolgozásában részt venni.
Mivel nem vagyok elvakult párthívő semmilyen oldalon, így nem az előfeltevéseimnek hiszek, hanem a tapasztalataimnak. Itt a sorrend felcserélése is sokat sejtet arról, mennyire is érdekli őket a szakma véleménye: először bevezetik a dolgot, lecsökkentik a választható könyvek számát kettőre, amiből az egyiket idén szeptemberben látták először maguk a pedagógusok is, majd "várják" a véleményeket. (Amik ha mégis érkeznek, hisztérikusan politikai hecckampánynak minősítik őket). Nem fordítva lenne ez logikus? Ha tényleg kíváncsi vagyok valaki véleményére, először vitatom meg, és csak utána vezetem be, ha kiállta a vita próbáját. Én ezt egyszerű ésszel így gondolom.
Egyébként előzetesen a dolog megért volna egy szakmai egyeztetést. Érdemes lenne-e egységesebb könyvekből tanítani, egységesebb tanmenetek alapján? Szakmai érvek pro és kontra. Kutatások, korábbi tapasztalatok eredményei. Aztán elvetés vagy bevezetés. Aztán!
A másik kérdésedre válaszolva bevallom, még ha ezzel kisebb is leszek a szemedben, hogy se időm, se kedvem a tágabb politikával foglalkozni, azzal foglalkozzanak a politikusok. Cserébe csak annyit kérnék, hogy a szakmákat is hagyják dolgozni békében, és ne felülről, politikai szempontok alapján irányítsák a tudományos alapokon működő szerveket, úgy mint eü., oktatás. Ezek egyedül a pénzbeli támogatást érdemlik, a szakmai kaptafát hagyják a suszterek kezében.
Az oktatás maga egy hatalmas terület. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokkal jobban látja egy helyi közösség, hogy ott mire és hogyan van szükség, nagyon nehéz ezt felülről irányítani, és minél távolabbról és egységesebben próbálják, annál kevésbé lesz eredményes. Ha viszont ezt valaki félve kimondja, akkor politikai ellenség. De még mindig nem értem, hogy kerül ide a politika? A tudománynak és a "hitnek" régen szét kellett volna már válni egymástól.
Senkitől, még egy miniszterelnöktől se várja el senki, hogy minden területen otthon legyen szakmai hozzáértés szintjén. Nem kell jobban érteni az árvízvédelemhez, mint egy BME-n tanult hidász mérnöknek. Viszont meg kéne hagyni a szakmai döntéseket nekik az adott tudományt érintő kérdésekben. Senki nem nézné le a politikusokat, ha ezt tennék, sőt. Élni és élni hagyni. Én már ezzel is beérném...
Egyébként ezek a biztosi területek minden ciklusban változnak egy kicsit, most konkrétan az oktatási biztoshoz tartozik még a kultúra, az ifjúsági ügyek és a többnyelvűség.(Mármint 2101-2014-ben)
Volt már olasz, luxemburgi, szlovák, 2010 óta pedig egy ciprusi.
És ha valakinek fontos a jövő generációja, akkor bizony nagyon is jelentős, hogy van az európai oktatásügynek felelőse. Gondolom, a munkáját szerető pedagógus így gondolkozik róla. Nem a magyarságról van szó, hanem az érdekelne, hogy szerintük mit kellene másképpen csinálni az unióban, mik a hangsúlyok, mik a prioritások, merre legyen az irány? Globálisan, azaz Európában, és hogyan kellene Magyarországra adoptálni mindezt? És Navracsics alkalmas-e a pozícióra?
Jó, hát a te gyereked nem fog "felvételt nyerni", mivel ilyen nincs, és mint tudjuk, nincs "felvételi ponthatár" sem.
Igen lényeges megjegyzés volt.
Már elég régóta nincs is felvételi:))
(Ami meg a szülőket illeti, éppen az volt az egyik legnagyobb probléma, hogy sokan azért panaszkodtak, hogy nem egyenlő eséllyel pályáznak a gyerekeik a felsőoktatásba, mert illető pedagógus, iskola által preferált tankönyvből kell tanulnia a gyereknek, ami esetleg gyengébb, a kiválasztás szubjektív, miért nem egységesebb a tanítás, felkészülés, úgy jobban kiszámítható a felvételi anyaga. Legalábbis én nagyon sokszor hallottam említeni ezt. Mielőtt valaki nekem esne: már szintén nincs "iskolás" gyerekem.
Mennem kell.
Te meg elolvashatnád azt, amit néhány napja beraktam a kognitív funkciókról, akkor megérthetnéd végre a különbséget.
Mindezt tényleg nagyon nehéz értelmezni?
"A nők jobbak a kommunikációs helyzetekben, a férfiak a térbeli tájékozódásban. A nők a taktika mesterei, a következő feladatra összpontosítanak, a férfiak stratégiai szemlélete a távolabbi célok, nagyobb összefüggések felé irányul. Ők szeretnek inkább rendszereket alkotni, míg a nők jól alkalmazkodnak a különféle rendszerekhez.
Mások a figyelmi jellemzők is, a lányok tovább bírják az iskolapadban ülést és a tanári magyarázatok hallgatását."
Vagy nem érthető az, hogy agyi kiváltott potenciálok esetében más agyterületek mutatnak aktivitást és más intenzitással?
Nem arról van szó, hogy a nők nem tudnak megtanulni kétismeretlenes egyenletet megoldani. De több kiváló matematikus van férfiben, mint nőben, és a nők átlaga jobb a verbális képességek terén, mint a férfiak. Ugyanis átlagról van szó és statisztikáról.
Amúgy ha megnézed az IQ görbét nemek szerint, a nők kevesebb százaléka van a csúcs közelében, de kevesebb a széleken is. Magyarul a férfiak között picit több a kimagasló IQ-s egyed, de a nagyon alacsony tartományban is több férfi van. A nők nagyobb százaléka van az átlag közelében.
Tényleg nem tudsz különbséget tenni az egyforma és az egyenlő között? Ugyanis nő- és férfi egyenlő, de nem egyforma.
Na, hát kár ezt tovább ragozni, vannak tények és kész.
Az oktatással kapcsolatban egyetértek veled.
Mivel elég nagy a korkülönbség a gyerekeim között, így már negyed százada gyermekeim révén érdekelt vagyok az oktatás valamelyik formájában.
De ekkora fejetlenséget, túlzott centralizációt, túladminisztrálást nem tapazstaltam, mint az utóbbi 2-3 évben.
Tudod, nagyon szomorúnak tartom, hogy szoclib agymenésnek nevezitek azokat a dolgokat, amiket mások tapasztalnak. És mondjuk már abból is elegem van, hogy ha valami nem tetszik és kritizálok, akkor rögtön rám sütik a bélyeget, hogy a szoclib bal agymenéseink vannak. Pedig csak más a véleményem, és ahogy most is, ugyanúgy 8-10-20-30 éve is kritizálok, ha nem tetszik valami.
Annak idején amikor ugye én jártam suliba, egy tankönyv létezett és abból kellett tanulni. Ez volt, akár tetszett a tanaraknak, akár nem. (Bár abban az időben nem érdekelt senkit, legfőképp az államot nem, hogy a pedagógusok mit akarnak)
A fiam 1982-ben született, a rendszerváltás idején általános iskolás volt. Amikor ötödikes lett épp a legnagyobb szabadság zajlott a tankönyv fronton. Így aztán jó pár felsős tanára egyáltalán nem használt tankönyvet (mert mind xar, pl. a töritanár véleménye volt). így aztán próbáltuk az ilyen-olyan jegyzeteket, és vadiúj kiadású tankönyveket, felső tagozatban volt olyan tárgy, amiből háromféle-típusu tankönyvet használtunk négy év alatt. Aki ezt az időszakot átélte akár saját maga, akár a gyerekein keresztül, az tudja, hogy miről beszélek.
Aztán végre lecsengett ez is, és beindult a tanárok-diákok által kipróbált és bevált tankönyvek használata, és mára már rutinná vált, hogy melyik iskolában, mely tanárok, mely diákokhoz milyen tankönyvet szeretnek használni, illetve mely diákokhoz mely tankönyv alkalmas az oktatásukra.
A lányom egy kéttannyelvű gimnáziumba jár. Náluk speciális tankönyv, illetve jegyzet van, amit a gimi saját nyelvtanárai, szaktárgyi nyelvtanárai állítanak össze, az iskola elmúlt 30-40-50 éves pedagógusi tapasztalatai alapján. Ha ebben a gimiben egy "államilag" minisztériumilag kiválasztott tankönyvet kötelezővé tennének, azzal valszínű, hogy óriási károkat okoznának az iskolának és a diákoknak. Hiszen a szaktanárok több évtizedes tapasztalatai alapján állítják össze az egy-egy tantárgy idegennyelven történő tanítását, ami az adott iskola adott diákjai részére lett, van összeállítva.
Én a magam részéről szülőként elégedett voltam azzal ami a húsz év alatt kialakult.
Én nem vitatkozom más tárgyak tankönyvíróival, a sajátomban azonban ezen a szinten is kompetensnek érzem magam. Minimális, érettségi vagy mondhatnánk: alapvető kompetencia szintű ismereteim más tárgyakból is vannak nekem is, tanárként is igen tekintélyromboló lenne, ha a beszélgetésünkkel kapcsolatban egy hirtelen felmerülő egyszerű fizikai kérdésre azt válaszolnám a diáknak, hogy bocs, ezt majd a fizikatanár elmondja, mert én nem tudom. Lehet, hogy részletes válaszért hozzá küldöm, de azért alapvető józan paraszti eszű választ elvárhat tőlem. Ilyen alapon tehát a tankönyvekben is kiszúrom a szakmai butaságot, és engedtessék már meg nekem és minden szülőnek, hogy ezt legalább szóvá tehesse anélkül, hogy politikai ellenségnek ne bélyegeznék. A szülők ugyanis nem politológia szakra íratták a 6-18 éves gyereküket, hanem alapműveltséget, érettségit, szakmát szerezni.
A múltunk se ugyanaz már. Láttuk már, milyen több termékből választani. Furcsa lenne, ha holnaptól kétféle tejföl vagy telefon közül választhatnál a boltban. Harminc éve még nem lett volna furcsa, mivel azt szoktad meg. Holnaptól azonban igen megdöbbennél. Miért? Mert már ízlelted a fogyasztói szabadságot. Ugyanez van most az oktatással is.
Most viszont tetszik, vagy nem közzpontilag előírják, hogy miből taníthat.
Érdemes lenne megnézni egy statisztikát (ha készült ilyen), hogy egy adott évfolyamon, ha volt pl. 4 irodalomkönyv, azokat a tanárok milyen arányban használták.
Előrebocsájtom, hogy nem gyűlölök senkit, és egyik oldalt sem támogatom.
Attól, hogy a baloldal, vagy középoldal, vagy isten tudja ki, bármit is írna a tankönyvről, vagy általában a "kötelező" tankönyvekről, attól még az emberek tudnak olvasni, és "sajnos" sokan értik is azt amit olvasnak!!! Ehhez nem kell, hogy megmagyarázza bárki is, vagy hogy a médiában megjelenjen róla cikk.
Azt azért le kell szögezni, hogy egy demokratikus államban, ahol fontos az oktatás, fontos a felnövő generáció, ott nem lehet, nem szabad a pedagógus szakma képviselőit, tagjait kihagyni egy döntésből.
A pedagógusok és szaktanári egyesületek megkérdezése nélkül, a velük való egyeztetés nélkül minisztériumi döntés alapján kijelölni a tantárgyaknak olyan tankönyvet, tankönyveket, amiből a pedagógusok taníthatnak, illetve kijelölni kötelező oktatási anyagnak, ez azért elég durva semmibe vétele elsősorban a szakmának, aztán a tanulóknak, és a szülőknek.
Az én időmben a 60-70-es években volt egyféle tankönyv amiből tanulhattunk, és amit az állami nyomda az államilag kiadott és lektorált anyag szerint kinyomtattak, oszt jól van, tanár nem válogathatott, diák pedig ezt kapta és kész.
Azok a tankönyvek, amik az elmúlt bő húsz év alatt beváltak, és jók voltak, és jól lehetett belőle tanítani, azok megmaradtak, és azok a tankönyvek, amik a pedagógusok nagy része szerint a gyakorlatban nem váltak be olyan jól, azok pedig úgyis kikerültek a köztudatból. Vagyis a szakma úgyis szelektált, nem kell nekik megmondani, hogy miből tudjanak tanítani.
De hogy az adott tankönyv, adott és kiragadott szövegéről nekem az a véleményem, hogy iszonyúan nevetséges. Értem én, hogy kb. mit akar megfogalmazni, de ettől még a világ előrement!
És igenis az üzleti világban is az nyer, aki előbb küldi el az emailjét. Vagy hogy gondolták lóháton vagy postagalambbal kellene elküldeni a leveleket?
Egy másik könyv, másik szövegével kapcsolatban: Olyan szövegeket beleírni egy tankönyvbe, hogy a nők és a férfiak között van észbeli különbség! A mai világban, amikor a nők már bármire képesek.
Én csak egyet nem értek, attól, hogy a tankönyvekbe ezeket írják le, attól a világ nem változik vissza az ötven évvel ezelőtti szintre.
Ennek fontosságát csak az tudja megérteni, de még inkább gyakorolni, aki úgy éli az életét, hogy bár nem ért egyet dolgokkal, de el tudja mások gondolatait, véleményeit fogadni. Persze csak addig, ameddig azok nem ártanak mások egészségének, életének, esetleg munkájának.
Abból a rétegből, amelyik állandóan csak szövegeli, sőt rosszabb, ordibálja az elfogadást, azokból csak a hangok jönnek ki, cselekedet soha. Aki el- és be tudja fogadni mások véleményét, az nem dumál róla, hanem egyszerűen befogad. Max időnként ellenvéleményt alkot.
Nem is véletlen az, hogy leginkább azok hangja hallható, akik csak dumálnak, de semmit nem tesznek.
És még egy nagyon fontos információ számodra is kedves Eszter, meg főnökeid számára is, mert láthatóan nem hogy nem vagytok tisztában azzal, hanem nem is ismeritek azt a fogalmat, hogy a
NŐK LAPJA, az elsősorban NŐKNEK SZÓL. Tetejébe, feltételezem, MINDEN MAGYAR, esetleg magyarul olvasni tudó NŐNEK.
Akik között akad baloldali, jobboldali, Isten tudja milyen oldali, meg nem oldali, meg keresztény, meg ateista, meg ki tudja milyen vallású, meg gondolkodású. Éppen amiatt, hogy ilyen sokszínű, vedd úgy, hogy szivárványszínűek vagyunk, nem engedhetitek meg magatoknak, hogy állandóan a saját politikai szájízetek szerint nyomjátok a hülye cikkeiteket! Miközben még eszetekbe sem jut, hogy azokkal rögvest arcon vágjátok összes többi, tőletek másként gondolkodó, tetejébe, a tőletek jóval nagyobb számban lévő, tőletek másként gondolkodót! Kivéve, ha ez az egyáltalán nem titkolt célotok. Amit már szinte naponta be is bizonyitotok.
Most vagy MINDEN nőnek (olvasónak) szánjátok mondanivalótokat, és akkor rendben is leszünk egymással, vagy továbbra is összekacsintva kiválogatjátok magatoknak a veletek azonosan gondolkodókat, akik eszement politikai véleményeit, beirásait egyáltalán nem irtjátok, vagy alig moderáljátok, és akkor nem hogy nem hogy nem leszünk jóban, hanem ellenkezően.
Lehet az embereket (nőket) hülyének nézni egy darabig, de aztán csak vége lesz a lehetőségeiteknek. Végre ott tartunk, hogy ma már a civil összefogásnak, közös alapú elhatározásnak következményei vannak. Ha az állandó, és kizárólag saját politikai megnyilvánulásotok ellenszereként megtaláljuk egymást, komoly problémát lehetne nektek okozni. Biztos, hogy ezt akarjátok??? Egy biztos, én, a tőletek másként gondolkodó, nem akarom. De ha állandóan arcul üttök, akkor ki fogjátok provokálni. És nem csak belőlem.
Mi lenne, ha akár te is, kedves Jámbor Eszter, meg minden további munkatársatok, főnökötök, illetve tulajdonosok betartja azt, amit saját magatok határoztatok el évekkel ezelőtt, és NEM politizáltok, a legkevésbé a szocliberális oldal érdekében? Tudod mi lenne Eszter? Béke lenne. Böknétek meg. Végre béke lenne az nlc-s olajfák alatt is.
Amivel leginkább egy baromi nagy pofonba futottál bele, amit maximálisan megérdemelsz te is, meg mindenki más is, aki anélkül csap rá egy hírre, hogy annak utánanézne, csak azért, mert azt felhasználva alaposan belerúghat a politikai ellenfeleibe. No meg azokba az olvasókba, akik tőletek másként gondolkodnak.
Politizáltok egyre sűrűbben, egyre szemérmetlenebbül egy olyan fórumon, ahol TI, mint NLC-s újságírók, szerkesztők és tulajdonosok egy jó nagy politikai pofáraesés után nagy hangon bejelentettétek, hogy az NLC-n NINCS politizálás. Kivéve a Politikai csatornát. Ahová az tegye be a lábát, akinek kedves az élete.
Az most egy dolog, hogy még annyi becsületetek sincs, hogy betartsátok a saját szavatokat, node ennyi pofára esés után, amit itt már politikai téren ti arcra hullottatok, erre csak abba kellett volna már hagyni a legkevésbé sem rejtett, illetve célzottan nyomott politikai véleményeiteket, nemde??????
Higgyétek el, addig volt jó nektek, ameddig a tőletek másként gondolkodók csak nevettek rajtatok. Esetleg szívből röhögtek, hogy már megint pofára estetek a gyanusításotokkal. De most már nem csak nevetnek rajtatok, hanem le is néznek, le is sajnálnak benneteket.
És tudod mit kedves Jámbor Eszter? Te is, meg a többiek is, meg is érdemlitek a megvetést, a lenézést, és a kiröhögést, mert ti már napi szinten gyakoroljátok a mások becsapását, átvágást, semmibe vevését.
20. oldal 2.6-tól A kogníció nemi különbségei 20-23. old.