Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért kell megszülni ,,az ilyet"?
Létrehozva: 2014. szeptember 8. 10:37
Tapasztalataim szerint a fogyatékkal élő gyerekek anyukái egyáltalán nem olyan mimózalelkek, mint ahogyan gyakran gondolják róluk. Nem omlanak össze zokogva, ha valaki megkérdezi tőlük, mi a baja a gyereknek, miért nem tud járni, miért viselkedik furcsán. Ám van egy téma, ami kivétel nélkül mindegyiket felháborítja. Ha valaki odaveti nekik, mindez az ő hibájuk: miért is kellett bevállalniuk ezt a gyereket.
Nők Lapja Café: Miért kell megszülni ,,az ilyet"?
Nők Lapja Café: Miért kell megszülni ,,az ilyet"?
A nők jó részének nincs választott orvosa, akkor azok ássák el magukat, mert nincs pénzük-lehetőségük arra hogy megvegyék a legdrágább orvost? Szerintem ez nem így működik.
Nem csak én, hanem nagyon sok ismerősöm, barátom tapasztalatával találkoztam, és találkozom nap mint nap, és műhibaperekkel, melyek gyerekekkel kapcsolatosak, gyerekek születése előtti vizsgálatokkal vagy születése utána sorozatos hibákkal, melyeknek a gyerek halála vagy később várhatóan halállal végződő betegsége lett az eredménye. És bizony ezeket a műhibapereket sorban nyerik meg a barátaim, mert minden esetben orvosi hanyagság volt a gyerekük halálának az oka. Nem egy, és nem két esetről beszélek, hanem többről!
Nem mindenki lakik fényes fővárosunkban, sokaknak választásra lehetősége sincs, mert nincs miből választani. Tehát glóriát tőlem nem fog kapni orvos csak azért mert dr. van a neve előtt, csak akkor ha letett valamit az asztalra.
No ilyet ne mondj, mert kötelezve vannak, meghatározott időben, meghatározott számú továbbképzésre még a mezei háziorvosok is, nemhogy a szakorvosok. Illetve publikálniuk is kell, saját szakterületükön megadott helyeken különböző, de általában angol nyelven.
Az első lányom Down-os. Amikor a másodikkal terhes lettem, akkor 34 éves voltam, amikor szó került a magzatvízvizsgálatról, akkor kb. 2 hónap választott el a bűvös 35 évtől, amikortól automatikusan felajánlják a vizsgálatot. Én meg ott ültem jó sokáig a genetikai tanácsadóban és hallgattam a marhaságokat, hogy nekem miért NEM kell megcsinálni az amniocentézist. Nem érdekelt, megcsináltattam, alá is irattak valami papírt, hogy ők megmondták és én voltam az akaratos.
Tudomásul kell venni, hogy ezek a vizsgálatok sem mindenhatók, az emberi tényezőt leszámítva maga a vizsgálat sem az, és ehhez még hozzájön az ember...
Nekem is volt választott orvosom, és nagyon is felkészültem a terhességre (anno itt az nlc-n azért kaptam a fejemre, hogy mennyire túllihegem a dolgot), volt választott orvosom, de az ultrahangokat nem is a dokim csinálta, hanem a szonográfus vagymi.
Egyszer voltam 40 percet UH-n, magánrendelőben 4D-n. De az "babamozi" volt.
Ha valakinek nincs választott orvosa az nem készül fel a terhességre? Mert általában azért szedik itt le mindenkinek a fejét, hogy minek a választott orvos? Egyébként nekem is volt-van orvosom, és kizárólag nála szülnék ma is.
Én anno választottam az orvosomat, felkészültem a terhességemre.
Tudod mi jutott még eszembe,,,..
Hogy régesrégen.. még az UH és az orvosi vizsgálatok elött.... a betegen született csecsemőket miféle "humánus" módszerekkel tették el..... hm. láb alól. Ha látszott hogy nem fog felnőni vagy sosem lesz belőle ép ember.
Igen, elhiszem, hogy ezt borzaszto latni a szulonek :(
mindennap szenvedes es fajdalom :(
Pár hete volt egy cikk az NLben..
Egy családról szólt.
A kislányuk- kb 3 éves - lehetett- ha jól emlékszem.. egy súlyos enzimhiányos betegségben szenvedett..... genetikai eredetű.
a betegség lényege, hogy a beteg bőre hámlik hatalmas területeken jön le és borzasztó fájdalommal jár. Gyógyitani nem lehet. :-(
A pár évekig küzdött a babáért..
Azt mondták.. még nem lehet tudni értelmileg mennyire lesz érintett a kislány.. a mozgásfejlődése jóval el volt maradva a kortársaitól.
Elmentek genetikai vizsgálatra is, hogy megállapitsák mennyi esélye van annak, hogy esetlegesen egy következő gyerek is ezzel a betegséggel születik. . asszem 50%ot állapitottak meg. A házaspár igy lemondott a következő gyerekről..
és bizony ott volt az a mondat is, amin a "naaagy életvédőőők" most ki fognak akadni.... Ugyanis mindketten azt mondták.. ha tudták volna, hogy szenvedésre hoznak világra gyereket, akkor nem hagyták volna megszületni.
(A kislány arca ki volt takarva.. nem mutatták be a "nagyérdeműnek"
és hát... anyuka be van zárva a lakásba.. gyakorlatilag ki sem teszi a lakásból a lábát. nem teheti. ápolja a kislányát. apuka pedig két ember helyett dolgozik kora reggeltől -késő estig.
Gyereksziv a cime. Azt hiszem youtube-n is rajta van. Ha valaki bogni akarna.
kivancsi vagyok, hogy az, aki itt legyilkosozza az ilyen not vajon elmegy-e terhessege eseten a vizsgalatokra?
Itt azt mondjak a beteg baba elvetele istent jatszani, de szondan taplalni, mestersegesen eletben tartani szuletesetol azt a babat, aki nem lenne kepes esetleg egy onallo legzesre sem az akkor mi?
senki nem oromeben hoz meg sosem egy abortusz dontest, hanem valamilyen oka van ra. Nem hoszem, hogy meg kene meg jobban hurcolni a lelket, mint amennyire alapbol megvan.
Lehet evek ota vagyott a babara, de ha a baba olyan merteku fogyatekosaggal tendelkezik, akkor sztem jol dont, ha nem tartja meg,
S nem, ettol nem lesz hos, de attol sem ha eletet ad egy vegetalo babanak.
Akkor én most felteszem a kezem...
Voltam én már ennél sokkal több ideig is UHval a hasamon. és Ráadásul nem is egyszer.... Voltam bent a kicsivel közel egy órát...anno.
Mindhárom gyerekkel. Az orvost úgy hivják dr Nagy Miklós- és mindegyik UH a kórházban volt. Mindegyik +vizsgálat volt bizonyos okokból. De voltam nála sima vizsgálaton is, az is tovább tartott 5 percnél.. ráadásul az ősidőkben amikor apukák ki voltak tiltva még a váró környékéről is, ő beengedte a férjemet a vizsgálatra és mindent el is magyarázott alaposan.
Én írtam a példát, ami az ismerőseinknél volt, hogy az UH alapján kijelentették, hogy a gyerek súlyosan vízfejű. Ráadásul két különböző orvos is ezt mondta. Aztán mégis egészséges lett...
Szóval nekem már ez is egy hatalmas dilemma lenne, ha ilyen helyzetbe kerülnék. Hogy mi van, ha tévednek. Én nem tudnám annyival elintézni, hogy nem akarom tudni, és amit nem tudok, az nem fáj...
Nyilván a saját házam tájáról tudok példát hozni, de a sima UH-on a Down-ra úgy emlékszem 24-25 jegyet lehet vizsgálni, ha ebből 3-4 gyanús, akkor már tovább lehetne küldeni a anyát további vizsgálatokra. Senkinél sem néznek egy sima vizsgálatnál ennyi mindent!
A magzatvízvizsgálat sem megbízható teljesen. Maga a vizsgálat is tévedhet, és ez a vizsgálat előtt el is mondják! DE ezen felül még ott van az a mérhetetlen trehányság és felelőtlenség, amivel sok helyen lehet találkozni, hogy elkevernek, összekevernek, elnéznek vizsgálati eredményeket. Sajnos nem ritka az ilyen sem. Ahogy az sem, hogy egy-egy ilyen hibás vizsgálat után elvetetett babáról kiderül, hogy egészséges volt, vagy épp fordítva egy egészségesnek gondolt gyerekről a megszületése után derül ki hogy fogyatékos.
Sajnos tény, hogy a vizsgálatok nem eléggé megbízhatóak. És sokmindent nem lehet kimutatni, pl. az autizmust pl. sem, pedig az egyik legkeményebb dolog! Sok ilyen családot ismerek, és bár nekem is fogyatékos gyerekem van, sokszor hálás vagyok, hogy "csak" Down.
A lakóotthonok fizetősek, ami azt jelenti, hogy a szülőnek több milliós beugrót kell fizetni, majd havonta a gyerek rokkantnyugdíján felül még egy komoly összeget. És nem mellékesen a jobb lakóotthonokban kb. 70 év a várakozási idő. Az állami intézmények pedig kritikán aluliak.
Nagyon nehéz ebben a kérdésben okosat mondani. Miután ilyen körökben mozgok, mind a gyermekem, mind a munkám miatt, így sokmindent látok és tapasztalok. Vannak olyan súlyos fogyatékosságok, amikor úgy gondolom meg kellene gondolnia a szülőnek a döntését komolyan. És vannak olyan fogyatékosságok, pl. a Down, ami vállalható anélkül hogy szenvedne a gyerek és a családja.
Mindennek ellenére elmondható, hogy ha a szülők normálisan kezelik a helyzetet, tehát figyelnek arra, hogy a fogyatékos-beteg gyerek mellett ne szenvedjen hátrányt az egészséges testvére, akkor nem lesz probléma később sem. Hogy így nehezebb az élet, ez nem kérdés.
Az, hogy ez mekkora önzés és mekkora felelőtlenség, hogy az esetleges pár órányi szenvedés helyett mondjuk 60-at adnak a nyomorultnak, az nekik nem számít, nyugodtan hátradőlnek, hiszen ők nem gyilkoltak. Az, hogy az esetleges gyerekeiknek nem jut gyerekkor, az nem számít, fő, hogy a saját kis álszent szemléletüknek megfelelően döntöttek.
Rossz hírt szállítok, más hallani valamiről, és teljesen más átélni.
Úgyhogy ha még nem éltél át ilyen tragédiát, leszállhatsz a magas paciról, és bőszen gondolkozhatsz a saját életeden.