Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A megcsalás nem tragédia
Létrehozva: 2014. október 14. 17:40
A megcsalás egy nagyon kényes téma. De üzenem a sorstársaknak, ez nem jelenti azt, hogy mindennek vége. Előnyt is lehet kovácsolni abból, amiről azt hiszed, a világ egyik legrosszabb dolga.
Nők Lapja Café: A megcsalás nem tragédia
Nők Lapja Café: A megcsalás nem tragédia
Nem tudom, mi a férjemmel több mint 13 éve vagyunk együtt, és még nem múlt el ez a "kisajátítós" érzés. Persze nincs az a lángoló, rózsaszín ködös szerelem, ami a kapcsolatok elejére jellemző, de nem is tűnt el nyomtalanul, inkább úgy mondanám, hogy csitult, elmélyült, de még él, és fog is. Ezért ugyanúgy összedőlne bennem egy világ, ha megtudnám, hogy a párom megcsalt. Nem a nőre haragudnék, elsősorban nem is a férjemre, hanem az törne össze, hogy ő már nem úgy érez irántam, hogy neki már szüksége van valaki/valami másra. Mert nekem nincs és azt akarom, hogy neki se legyen. Talán így érthetőbb...
Ezt abszolút értem én, és alá is támasztom, hogy így van. Viszont nincs tapasztalatom, mert "szerelmes" kapcsolatom még nem tartott 2 évnél tovább. Az a kérdés, hogy mi lesz 5, 10, 20 év múlva? Amikor elmúlik a szerelem, akkor mi lesz? Mert biológiai képtelenség, hogy ne múljon el egyszer. Akkor mégiscsak be kell lépnie valami elfojtásnak, megalkuvásnak, akárminek, ha nem akar az ember borítani. Azt nem hívjuk hazugságnak?
Figyeld meg, a kisajátítás szavadba fognak belekötni. Én értem mire gondolsz, de kétlem hogy más is tisztában van vele.
A hozzászólásod első fele fölösleges, csupán játék a szavakkal. Mit gondoltál, nem veszem észre?
Lehet hogy nálad a szerelem, és a szexuális vágy múlandó. De erre csak azt tudom mondani, nem élted át a szerelmet, nem éltél át örömteli szexuális aktust.
Az emberek zöme pedig úgy alapít családot ahogyan te. Jön valaki, kedvelem, jó lesz az! Aztán kiderül hogy mégsem, mert egy FÉRFI befurakodott a pinámba és csodát tett. Onnantól ő az, aki nekem rendeltetett. De mégsem, mert jön egy másik FÉRFI, aki a pinámon kívül a lelkemet is szereti.
Így él a többség. Na ez a hazugság, önámítás, és a házastárs(ak)nak ezt adagolják be.
Így élsz, becsapva a másikat? Esetleg téged csapnak be? Úgy tűnik igen. Velem ellentétben te a negatívumokat emelted ki.
Persze, hogy neked nem megcsalás a megcsalás, ha nem szerelemből vagy a pároddal. Ne érts félre, nincs ezzel semmi gond, HA ez mindenkinek jó így. De ahol a pár szerelemből van együtt, ott teljesen természetes érzés, hogy egy kicsit kisajátítjuk a másikat, nem akarunk rajta osztozni senkivel. És ha az egyik fél szerelmes, a másik pedig félremegy, tehát NEM szerelmes (mert ugye azt leszögezhetjük, hogy a szerelmes ember csak a szerelmével akar együtt lenni, nem is kíván meg mást), akkor természetes, hogy a megcsalt fél boldogtalan lesz ebben a kapcsolatban, elsősorban azért, mert a megcsalás rádöbbentette, hogy nem viszonozzák az érzelmeit. És egy boldogtalan házasság nem éppen ideális körülmény a gyereknek.
Szuper!!
Tökéletesen leírtad a dolgot!
Pont azért kéne változni a társadalmi szemléletnek, hogy az ilyen ügyeket ne mindenki a "boldogtalan, hazug, stb." jelzőkkel azonosítsa. Mert akkor hazug, ha hazudni kell. Ha el kell játszani a férj/feleség felé, hogy igen, drágám, persze, te vagy életem egyetlen szerelme. Ezzel most nem azt mondom, hogy be kell avatni a másikat a részletekbe, hanem csak szimplán diszkréten kezelni, mint életed egy másik kis területét. Ideiglenesen. Mi az, hogy ebben "nő fel" a gyerek? Meddig tart egy ilyen mellékvágány? Hosszú évekig biztos nem. Ideiglenes problémák meg szerintem minden családban adódnak. Ha nincs semmi harmadik, meg úgy általában minden konszolidált, akkor is lehet kibaszott szar egy otthoni légkör. Ezek annyira, de annyira soktényezős dolgok, csak manapság valamiért egy óriási lufit fújtak a köztudatban a szexből, mintha minden azon állna vagy bukna. Könyörgöm, a szerelem meg a szexuális vágy múlandó, és az ember akaratától nagyrészt függetlenül alakul az évek során. Nem félelmetes belegondolni, hogy mégis az emberek zöme erre alapít családot, vállal gyerekeket? Nem tudom, csak kérdem. Költői kérdés.
Miért lenne csalás az érzelmek ellen? Ha valakit IGAZÁN szeretsz, nem az ő boldogsága a fontos? A féltékenység az rólad szól, a saját bizonytalanságodról (lehet, hogy nem szeret eléggé? lehet, hogy el fog hagyni?), semmi másról.
A szoros érzelmi kötelékről meg csak annyit, hogy én voltam már többször is nagyon szerelmes, kölcsönösen is, a férjemmel viszont nem szerelemből házasodtunk. Igen, voltak kétségeim. Csakhogy annyira szoros érzelmi kötelék alakult ki köztünk (még egyszer mondom, nem szerelem, hanem szoros érzelmi kötelék), hogy nem tudtam másként tenni. Ő volt az első párom, akinek a sikereinek, örömeinek őszintén, féltékenység nélkül örülni tudtam és tudok, mert őt nem akarom birtokolni, és mert stabilnak, megrendíthetetlennek érzem a köztünk lévő köteléket.
Pont, hogy a szeretet az, ami nem kisajátító, nem birtokol, nem könnyű megrendíteni - te kevered a szeretetet a szerelemmel.
Ezzel most egyáltalán nem akarom azt mondani, hogy ez a tökéletes házasság, mert dehogyis. Csupán szerettem volna eloszlatni néhány fogalomzavart.
Megcsalásról tapasztalatom nekem sincs, egyik irányban sem. De elméleti szinten nem tartom olyan rettenetes dolognak, és igazából nem is szeretem ezt a szót használni rá.
Én is írtam, illetve lehet hogy csak én írtam. Ez így is van, képes lennék bárki vonzó férfivel kurficolni. De ez nem jelenti azt, hogy ilyenkor az ember meg is tenni, hiszen ott van az a gát amit önmagának állított fel, és nem lép félre. Gondolati szinten el lehet játszadozni mindennel, de a gondolattól a cselekvésig hosszú út vezet. És ha én szerelemmel szeretem a társamat, akkor a megvalósításig nem jutok el.
Egyébként arra kevés nő képes hogy a szerelmet és a szexualitást külön válassza, arra pedig még kevesebb (közülük) hogy megálljon a szerelemben való beteljesülésnél, és az teljes testi és lelki kielégülést nyújtson számára.
A gyerek miatt való együtt maradás valóban csak egy ürügy. A változtatásra való képesség gyengesége. A gyerekek általában mindent tudnak, sejtenek, csak nem képesek szavakba önteni. Ha a szülők együtt maradnak, az hamis illúzió a gyereknek, és ezt is pontosan érzi. Serdülő korában emiatt már le is nézheti a szüleit, akik álházasságban éltek a kedvéért, tehát eszközként használták fel a saját gyengeségük leplezésére. Egy mártír szülő nem a legjobb példakép egy gyereknek. félrelépés esetén az egyik, de valószínűbb hogy mindkét szülő boldogtalan. A gyerek tehát hazug, boldognak látszó boldogtalan családban nő fel.
Tökéletesen egyetértek. Akinek a megcsalás nem ügy, annak valószínűleg nem "olyan" érzelmeken alapszik a kapcsolata. Ahogy írta is itt valaki, hogy ő nem társít érzelmeket a kufircoláshoz. Így persze, hogy nem ügy neki, ha mással is csinálja, hiszen semmit nem jelent neki.
Nem értek egyet azzal sem, hogy a gyerek érdekében akkor is együtt kell maradni, ha egyik, vagy esetleg mindkét fél más ágyára jár. Bár el tudom képzelni, hogy van olyan család, ahol ez zökkenőmentesen működhet és valóban nem zavarja a feleket, a gyerekek pedig semmit nem vesznek észre ebből, de azért ez szerintem nem lehet túl gyakori. Én például nem szeretnék olyan példát mutatni a gyerekemnek, hogy anyu is és apu is másba szerelmes, de együtt maradunk az ő kedvéért, na meg mert így praktikusabb.
Erre én is válaszolnék.
Ha ezt nekem írtad volna, akkor azt felelném, hogy érzem. Ugyanúgy mint a szerelmet. Azt sem kell tudni, nem kell állandóan bizonygatni, beszélni róla, kérdezgetni, megkérdőjelezni. Márpedig ha valaki érzi a társának a szerelmét, akkor az olyan intenzív érzés, hogy tudna egy esetleges félrelépésről.
Oké, vegyük a férfiakat. Szóval, szerinted minden férfi csal? Ez így nem valós. Mint ahogy az sem, hogy minden csinos és belevaló nő ribanc. A megcsalás két ok miatt történhet, az egyik lelki, a másik a testi szükséglet kielégítése miatt. A lelkit nem kell magyarázni, ott a harmadik fél legtöbbször a szerelmet, megértést, figyelmet adja. A testi az érdekes, a feleség megadja a lelki odaadást, de testileg nem képes azt nyújtani, amire a férje vágyik. és mivel a szerelem egyik alap pillére a szex, a férj előbb utóbb keres magának pótlékot.
De ha egy nő mindent megad a férjének, abban a kapcsolatban nincs szükség harmadikra, teljesen felesleges.
Fordítva, nők esetében ugyanez.
Ezt nagyon szépen megfogalmaztad.
Pontosan ebből kell kiindulni.
Ha volt valaki szerelmes, az tudja, hogy egyáltalán nem tudott ránézni másra, nem azért, mert az erkölcstelen, vagy hazug, vagy tilos, hanem egyszerűen azért, mert senki mást sem kívánt, senki mással sem akart lenni a nap 24 órájában, csak a szerelmével.
Amikor megcsalnak, akkor pontosan tudjuk, hogy ez az igazi szerelem elmúlt, mert a partner már igenis tud másra nézni. Tehát már nem úgy szeret. Nem annyira. És ezt nehéz önzőségünkben elviselni. Hogy az a kezdeti őrült, kizárólagos szerelem az elmúlik. A szeretet, ami marad a helyén nem elég, mert a szerelem erősebb volt.
Ha el tudja valaki fogadni, hogy a szerelem átalakul, akkor meg tud bocsátani. Ha azt a kezdeti szerelmet akarja örökre, vagy legalább a látszatának a fenntartását, az nem. Az a szerelem elárulásának fogja tekinteni a mások felé fordulást. Holott csak az eredeti lángolás elmúlásának, változásának a bizonyítéka. Szerencsés esetben a szeretet és a kötődés megmarad. Csak ez nem mindenkinek elég.
Bár hőbörgés helyett elárulhattad volna mi is ez tulajdonképpen.
Hát, saját családom, házasságom, gyerekem nincsen, de van egy fiú aki lelkileg és személyiségben azonos velem és egyben a legjobb barátom is. Nem érthetem a megcsalás milyenségét, hiszen a szexhez is elég hűvösen állok, ilyen szempontból nekem mindegy, hogy kivel kufircol akit szeretek, mert semmilyen érzelmet nem társítok a cselekményhez. A szerelem és a szeretet egészen más vonatkozásokban jelenik meg az életemben.
A mai világban kétféle nő van: aki tudja és aki nem, a lényegen gyakorlatilag nem változtat.
Pontosan milyen alapon állítod, hogy téged sosem csaltak meg?
Mert erre bizonyítékod semmi nincs, ezt mantrázod és akkor az már biztosan így is van.
Természetesen tisztelet a kivételeknek!
Azt gondolom, egészséges, szeretetteljes házasságban, kapcsolatban nem merül fel a fejekben erkölcsi felmentés a megcsalás bűne alól.
Azt gondolom, csak azok az emberek nem értik ennek a súlyát, érzelmi erejét, akiknek nem volt részük valódi, szoros érzelmi kötelékű kapcsolatban.
Sajnos. Mert gyerek az van, látom, olvasom, de ha a kapcsolatban a szeretet kölcsönösen erős, akkor súlyos, mély fájdalmat okoz a megcsalás...és ami még rosszabb: ezek a gyerekek vajon milyen érzelmi töltetet tanulnak a szüleiktől? Együtt vagyunk, anyagilag, gyerekek miatt, meg amúgy is, ,mert könnyebb együtt (ki tudja, hány féle ok van még a mély szereteten kívül), de ha apád megcsal, hát egészségére!
A kérdésed önmagában árulkodó: Mitől csalás a megcsalás?! Vicc, ha ez kérdés.
Engem még ugyan sosem csaltak meg, de ha megtenné a férjem, bizonyára azt érezném, hogy elárult... mert az érzelmek elleni csalás, sértés, az árulás. A legmélyebb. Ezt viszont csak akkor tudod így gondolni, ha van erős érzelmed, amit féltesz! Innen látszik, hogy kinek nincs!
Csak az beszélhet marhaságokat- melyben a megcsalást laza hobbinak tekinti-, akinek halovány fingja nincs arról, milyen lehet egy nagyszerű kapcsolatot megsérteni, odadobni. Azt könnyű odadobni, ami értéktelen. A soraitok árulkodóak.
Örülök, hogy nem gondolkodom Hozzátok hasonlóan, mert ez azt jelenti, van olyan kötelékem a férjemmel, amit félthetek és van olyan értéke ennek az érzelemnek, ami nem jár mindenkinek, bárkinek.
Nem olvastam végig magát a cikket, de egyetértek itt többekkel. Szerintem is túl van lihegve ez a megcsalás-probléma. Egy házasságban pl. annyi más érték van, annyi minden összeköti a feleket, a szexualitás csak egy dolog a sok közül. Sőt, mi több, kicsit görcsös, groteszk erőlködésnek érzem, ahogy egy 10-20-30 éve együtt élő pár gyertyafénywellnessezik megrendelésre, mert az x nő magazin meg a párterapeuta is megmondta, hogy fel kell éleszteniük a tüzet a kettejük kapcsolatában. Sokkal őszintébb és hitelesebb viselkedésnek tartanám azt, ha az ember elfogadná a saját és a másik fél érzéseit és vágyait, tudomásul venné ezeket, és csak azt tekintené hűségnek, amiért tud tenni tudatosan: azaz, hogy kitart a társa mellett, felnevelik együtt a gyerekeket, stb. De hogy kibe szerelmes, kit kíván meg, kivel szexel (biztonságosan), az legyen mindenkinek a saját, tiszteletben tartandó magánügye. Szerintem.
Én személy szerint inkább a gyerekek lelkével foglalkoznék többet. Szerintem nekik sokkal többet árt, hogy egy megcsalás miatt patália van meg válás, mint az, hogy most apa/anya épp mással szexelt. Ehhez kéne felnőni szerintem, hogy ha családot alapítottunk, akkor képesek legyünk kitartani egymás mellett, és nem erkölcsi hősnek tetszelegni olyan önzéssel, hogy elhúztunk otthonról az új pasi/csaj mellé (=mert hogy félrelépni az fúúúj, én inkább hűdefaszán borítok mindent, mert az ám az erkölcsös, a gyerekek meg le vannak szarva, majd megszokják a szitut).
Egyszerű és érthető.
Ha valaki szerelemmel tekint rá és mégis félrelép, ott nem az egyszeri félrelépés a hazugság, hanem az odáig színlelt szerelem.
Nincs is azzal gond, ha egy nő tálcán kínálja fel a bájait. Amelyik az adottságaihoz mérten megteheti, az tegye. Azzal sincs gond, ha egy férfi elfogadja. Bolond lenne ha nem fogadná el. De nem mindegyik férfi tesz így, azok akkor lennének bolondok ha elfogadnák a felkínált lehetőséget.
Természetesen el lehet menni bármelyik autóval furikázni.
Csakhogy, az autót nem lehet megbaszni.
Ha egy nőt autóhoz hasonlítasz ... ugye nem?
Biztos vagyok benne!
Szerintem ugyan úgy sok nő fejében is motoszkál egy idő után a félrelépés kísértése.
Nem tudom a két kezemen megszámolni, hogy csak ebben az évben hány nős pasi próbálkozott be nálam. Persze, ha elfogadtam volna az ajánlatukat, akkor a feleség szemében én lennék az utolsó r....
Szerintem a legtöbb pasiban motoszkál ez, nem a házasság elején, de 10-15 év múlva mindenképpen. Csak az nem teszi meg, aki nagy tiszteletben tartja a párját, vagy akinek nincs rá lehetősége.
jelenleg rengeteg nő hamar, könnyen tálcán kínálja fel a bájait a pasiknak
a pasik sokasága a kocsijukba is szerelmes
de attól még szívesen elmegy másikkal egy körre
majd otthon utána simogatja a garázsban a sajátját