Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szerintem ez nem igy van. Az, hogy valaki szereti az allatokat es szuksege van rajuk nem zarja ki a feltetel nelkuli szeretetet ember reszerol sem. Pl alapbol majdnem minden kisgyermek szereti az allatokat, s ha hagyna a szulo, akkor lenne minden csaladban. Aztan persze ez valtozik, mert van, akit pl er egy kutyatamadas es onnantol nem szereti, vagy a szulok nevelik bele az utalaltot, felelmet, vagy egyeb okok miatt csokken a felnottek kozt ez az arany de: Vajon akkor a kisgyerekek nem kapnak feltetel nelkuli szeretetet?
jófirma az ember, kimondhatjuk
ezt mondom én is...
én nem szívesen élnék olyan világban, ahol semmi nincs, csak az életben maradás...
a barlangrajzoknak is megvolt a maguk fontos célja annak idején, ami nem a művészet volt, de én pl. olyan béna vagyok, hogy még egy barlangrajzot sem tudnék lemásolni, más meg 3D-s rajzokat készít...
miért kell a természetnek a művészi tehetség, mikor az életben maradáshoz nem feltétlenül lenne rá szükség? lásd pl: ének, amihez nem kell kézügyesség...
de az állat nem akar + még drótkötélen átmenni a niagarán
ennyivel másabb abban is az ember
ez az állatoknál ugyanúgy megvan: a testükkel, a hangjukkal, a színeikkel, a mozgásukkal ügyeskednek, hogy minél inkább bevágódjanak a csajoknál...
Nincs vele gond, de életben maradási szempontból ez a szint már fölösleges.
az ember volt olyan okos, hogy az életén akart mindig könnyíteni
és annyira exhibicionista, hogy olyat akarjon csinálni, amitől a butábbak csodálják
amikor zongorázni kezdtem nem tudom mi motivált még
de 12-13 évesen az exhibici az biztos, mert a lányok visibáltak és a zenészek alá vetették magukat
szerintem az embert nem a művészet rontja el, hanem saját magát teszi tönkre
ha a művészetét kombinálja a hatalommal és a pénzzel, akkor igazad van, de az ő pénzen vett művészete a másik embernek akkor is a lelki kielégülését okozza, ha fizetett is érte... különben nem venné meg...
a cselekvés örömével mi a gond? és ha a cél maga a szépség, az örömet okozás?
Ebből alakult ki. Ha az ember még mindig természetközeli életmódot élne, akkor szükség lenne rá. De fejlődött, nagyon nagyon fejlődött, az öntudattal együtt. És színre lépett az önkifejezés, a gyönyörködni vágyás, vagy éppen a hatalomvágy. Az ember már nem a célért dolgozik, amikor kretívkodik, hanem csakúgy a cselekvés öröméért. Ha rondán akarok fogalmazni azt mondhatnám, hogy a művészet az emberiség rákja. kevesebb szinten a megfelelő életformával hasznos dolog volt, de annyira kiterjedt az elmében, hogy már csak egy fölöslegessé vált "tumor". Meg kell nézni mi lesz a delfinekből vagy a majmokból... Ja,hogy akkor már nem leszünk...
persze, de ez a fajta kreativitás pusztán az életbenmaradási ösztön eszköze és nem fejlődik tovább valami mássá, nem fog a lerágott csontokból Eiffel-tornyot építeni...
ezt nem kell kiemelni, mert természetes, hogy igen
Vannak kivételek...
A művészet a kreativitás kibontakoztatása. Vadászathoz, gyűjtögetéshez, útvonaltervezéshez bizony el kell jóadag kreativitás. A farkasfalka is kreatív mikor"megbeszélik" egymás közt,hogy "te onnan cserkészed be, te a másik oldalról, te meg onnan"
az ember annál bonyolultabb szerkezet lett, hogy pár sorban kielemezhetnénk
de a tettei nem azt mutatják, hogy egy őszinte szerető lélek alapból
Az állattartásban a legnagyobb kérdés, hogy mennyire ismered az állatfaj értékrendjét. Mert hát olyan is van neki. De ha most elkezdeném mesélni,hogyan értik félre néhányan a kutyájuk-macskájuk jelzéseit, sokan meg lennének sértődve rám.
nem kellene bisztro-filoznom ...mik ugranak be
fagyinyalas=mozdonj
az idős ember állatai talán nem a: hasznosnak érzem magam, mert valakinek gondját kell viselnem, hanem a: ha hazamegyek, rám is vár valaki, akit szeretni tudok és viszontszeret, ergo nem vagyok magányos és a sok szeretetemet odaadhatom neki, aki viszonozni tudja- szituáció.
én szerető családban élek, jó emberek között, de a vadászgörényeimet nem adnám semmiért
amikor tavaly az egyik meghalt, sírva temettük el a gyerekkel a fűzfa alá, hogy láthasson minket ha kilépünk az ajtón...
olyan volt, mintha családtagot veszítettünk volna el...
"de igen, kapok, ám szerintem minél jobban szeretnek valakit, az annál jobban tud szeretni..." - ez rendben van, de ehhez mért van szükség egy állatra?
Arra is gondoltam már (tényleg gondolkodtam ezen, mert számomra érdekes), hogy lehet, hogy akinek ennyire szüksége van egy állatra, az attól is lehet, hogy úgy érzi, hogy az állat számára ő nélkülözhetetlen és szüksége van erre az érzésre. Ezért szerez be magának sok idős ember is talán egy állatot, hogy a saját szükségességét bizonyítsa.
de ha az ember ösztönszinten ragadozó, ami ellen nem lehet tenni, mikor lépett a helyébe a vegetáriánus, a gondolkodó, a művész ember, a törzsfejlődés melyik szakaszán?
az állatok nem élnek az ösztöneikkel szemben, de az ember igen...miért?
az ember tény hogy a legügyesebb is
másképp nem lett volna ragadozókirály
én azt gondolom, az emberi lélek és a szeretet aranyat ér
mindegy, milyen úton szerzi be valaki a szeretetadagját, az a lényeg, hogy legyen
a gond akkor van, ha emberektől szeretné megkapni, de azok nem akarják adni...
Szereted-e az embereket?
// off Oszinten : van valasztasunk? Tarsadalomban elunk es az ember tarsas leny //
vannak gondolkodó állatok, vannak eszközhasználó állatok, de nincsenek művész állatok, legalábbis én nem tudok róla...
lemaradt a kep
pedig "szeretem"