Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Csak az okostelefon nem ciki?
Létrehozva: 2015. január 16. 11:40
A lányom tízéves koráig abban a hitben éltem, hogy sikerült úgy nevelnem, soha ne a szerint ítéljen meg másokat, hogy mennyi pénzük van, és hogy sose akarjon rivalizálni külsőségekkel az osztályban. Ma már úgy látom, hogy az utóbbi piszok nehéz kérdés.
Nők Lapja Café: ,,Anya, tök ciki ez a telefon, mikor kaphatok már egy újat?"
Nők Lapja Café: ,,Anya, tök ciki ez a telefon, mikor kaphatok már egy újat?"
Nem ciki,nekem van egy tartalék buta telefonom, párszor már elromlott az okos, és mindig ezt kaptam elő,ha kellett...:)
Mindig voltak hencegő gyerekek, akiknek a szülei megvettek mindent. Lényegtelen, hogy melyik korban és társaságban mi volt az, a lényeg, hogy felvágjon vele.
(Zenei általánosba járó lányom osztályában pl. az volt a menő, akinek volt már saját hangvillája.)
Igen, a hencegés ellen védekezni kell.
De ehhez az önbizalom kevés.
Én mindig azt mondtam a gyerekeimnek, hogy mindent meg lehet venni, nem nagy kunszt, ahhoz csak pénz kell.
De tudást nem árulnak boltban, azt nekik maguknak kell megszerezni és a fejükben elraktározni. Ez az érték, nem az éppen divatos ilyen-olyan cucc. Jól is tanultak, jó fejek voltak, és ezt azért még a legvadabb kamasztársak is respektálják.
Nem árt egy-két panelmondat, amivel gyorsan le lehet szerelni a cikizőket. Az jó volt, amit itt írt valaki, hogy "legalább én okosabb vagyok, mint a telefonom, de terád ezt nem lehet mondani".
Így van. És ők maguk sem tudják, hogy mit kéne csinálni ilyen helyzetben. Úgy gondolják, hogy ha a cikizés tárgya megvan, akkor a gyerek menő lesz, holott ettől nem lesz menő, mert jön majd a következő, ami miatt lehet cikizni.
Igen,ez sokszor a szülők harca.
Nem Jenőke nézi le Katicát,hanem Jenőke anyja Katica anyját és nem Katicának van kisebbrendűségi érzése,hanem Katica anyjának,csak átplántálják gyerekeikbe az érzelmeiket.
Általában a gyúnyolodó gyerek szülője is gúnyolódó, a cikizett gyerek szülei is általában nem állnak fényesen önbizalom dolgában.
Az nem tudja felvértezni a gyereket egészséges önbizalommal, aki maga sem rendelkezik vele, és ő maga is úgy érzi, hogy attól ember az ember, ha okosteló figyel a kezében.
Ha a férjem,aki egy kis céget vezet,elvan butatelóval,ha anyukám,aki vezető poszton van gazdasági cégnél,jól van butatelóval,ha én 3 gyerekes anyaként jól működök őskövület telóval,akkor nehogy már egy 10 évesnek legyen életszükség.
Ja,cikizik.
Ezt meg kell tanítani a szülőnek,hogy kell kivédeni a cikizést és nem szabad belemenni ilyen játékba,mert aki olyan,hogy cikizős,az mindig talál indokot.
És ha azzal cikizik a gyerekeimet,hogy nektek miért nincs yachtotok az Adrián?
Vagy ha azzal,hogy miért nem iszol meg egy üveg vodkát egyszerre?
Akkor abba is belemennek?
A gyereket fel kell vértezi egészsége sönbizalommal, hogy tudon védekezni a cikizők ellen.
Azt cikizik,aki hagyja magát,aki belemegy a játékba.
Teljes mértékben egyetértek veled.
3. Akinek nincs rá, de inkább zsíroskenyéren él v. nyomorog másban, hogy megvehesse, arra sem mondanám, hogy VAN rá pénze.
Én meg azt mondanám rá,hogy hülye és megérdemli.Az első pontra is mellesleg.
Hitelt nem veszek fel ilyenre,hogy okostelefon,ugyanis az nem életszükség nem menjünk már el azért ennyire.
Még amikor én gimis voltam, 16 -20 éve,akkor sem volt mindenkinek telója,nagyon nem és én egy jómódú osztályba jártam.
Ez egy teljesen új hülyeség,hogy minden gyereknek telefon kell.
A hasonlatokkal az a baj, hogy ritkán tökéletes az analógia. Ez a konyhás párhuzam akkor állná meg a helyét, ha a konyhában is lenne valami olyan dolog, ami a valódi gyakorlás (sztárséfkedés alapjai) helyett valami tökéletesen haszontalan és időrabló dologgal is le tudná kötni a gyereket, és bár látszólag a konyhában élné a mindennapjait, tíz év múlva azt látnánk, hogy még egy rántottát se tud készíteni, amit pedig már az is megtanult, aki két napja bejáratos a konyhába. A mai gyerekek nagy része (és vannak persze kivételek) úgy vannak a "konyhában", hogy nem főzni tanulnak, hanem pl. lábasba borsót hajigálni, aztán másokkal versenyezve lábasba borsót hajigálni, aztán még noszogatásra se főzni egyszer egy borsólevest... Ha már a hasonlatnál maradtunk. :)
Az én férjem szintén húszévesen került kapcsolatba a számítógéppel és az internettel. Ő is vásárolt könyveket az alapszintű felhasználásról, később ezeket a leírásokat, segédleteket már az interneten is fellelte, és autodidakta módon tanult meg egy csomó mindent. Egyik unokaöccse programozó szakon végzett egyetemet, pelenkás korától nyomkodta a gépen a pontgyűjtős meg lövöldözős játékot, de a valódi programozással csak az egyetemen került kapcsolatba, és sokkal nyögvenyelősebben és vizsgára készülős muszáj-attitűddel, mint a férjem, aki saját magának, érdeklődésből sajátította el ezeket a dolgokat. És ott vagyok pl. én, az átlag felhasználó, aki jól kezeli az alap felhasználói funkciókat, de nem mélyedtem el jobban, mert annyira azért nem érdekel. És én is felnőttként kezdtem a gépet kezelni, de tuti, hogy nem attól vagyok hátrányban, ha esetleg abban is vagyok, mert hatévesen még nem ébredtem fel zokogva a rémálomtól, amit a napi négy-ötórás észrevétlenül, szörnyes játék előtt ragadás váltott ki a kis gyerekpszichémből. A másik tényleg, hogy kevesen tudnak mértéket tartani, gyerekésszel meg pláne. Rengeteg a kialvatlan középiskolás: nemcsak azért, mert amúgy is hamar kezdődik az iskola, hanem azért is, mert sokszor hajnalokig a gép előtt ragadnak, anyu-apu észre se veszi, mert azok már régen alszanak.
Szóval kezébe lehet adni a gyereknek a kütyüt: de szigorú kontrollal, szülői felügyelettel (legalább legyél ott a szobában és törölj közben port vagy csinálj valamit, hogy közbeléphess, ha valami nem megfelelő tartalomba botlik az előzetes beállítások és gyerekvédő óvintézkedések ellenére), és azt is te szabd meg, mivel foglalkozhat (melyik játékkal, melyik programmal stb). És persze fontos az időkorlát.
1. Szerintem ha valaki hitelre vesz valamit, akkor nincs rá pénze, hanem majd utólag szerzi meg talán (ld. bebukott hitelek).
2. Azt gondolom, ha nekem van pénzem valamire, akkor nem veszek fel hitelt.
3. Akinek nincs rá, de inkább zsíroskenyéren él v. nyomorog másban, hogy megvehesse, arra sem mondanám, hogy VAN rá pénze.
A "Ciki a pólód..." kezdetű topikban, most éppen új ruhatárat vesznek a kis Jolánkának, mert most éppen aztért piszkálják, a cikk szinte ugyanaz, mint ez csak az okostelefon helyére pólókat írtak.
Jaj, de szerencsétlen elírás volt, én kérek elnézést :)
Jaj, beszolni vegkepp nem, megcsak beleszolni sem.
Nem,nem szegény,mert az okostelot nem ingyen adják,max hitelre,de arra meg kamatot is kell fizetni.
Aki szegény és okostelót vesz,azt nem tudom sajnálni.
Szerintem a nevelés része az is,h megtanítom a gyerekeimnek,hogy mindennek van határa.
Nekünk is.
Bár én nem panaszkodom,de igen,nekünk is van olyan,hogy azt mondom a gyereknek,hogy nem,ezt nem vesszük meg,mert ez drága.
van erre kiforrott módszer máshol, ami kiszűri a taplókat gyerekestől
akkora már tud tanulni
és ha jól nevelted és nem vagy magad se funkcionális analfabéta, akkor a gyerek is feltehetően értelmes
ha azt látja kicsinek, hogy érdeklődő a család a modernitás felé az jót tesz
nagyanyáim, nagyapáim 1000x többet tudtak mint a bolcsicsöcsön nevelkedett tanítónénik
így a saját szüleim is
és ha semmi mást nem tanultam meg tőlük, csak annyit, hogy a széleskörű tudás hatalom az is elég jó volt indulásnak
Pedig jobb elfogadni őket, mert mindenhova jut. :-)
Nem gondoltam, hogy beszólásnak szántad, csak azért hoztam a saját példánkat, hogy ezzel magyarázzam, hogy szerintem miért nem gond (sőt), ha van lehetősége "kütyüzni" ésszerű kereteken belül. És ez nem ugyanaz, mint amikor a 8 éves menőzik az IPhone-jával az iskolában, és lenézi azt, akinek nincs, az egy teljesen más tészta és ez a jelenség valóban probléma.
"mindig az a tudas a legeffektivebb, legmaradandobb, amit sajat motivaciobol, sajat magadon atdolgozva "szenvedsz ki""
Ezzel viszont abszolút egyetértek.
Erre irtam, hogy tenyleg nem beleszolasnak szantam.
(Csak tenyleg sok szemelyes tapasztalatom van, ami nem olyan altalanosan ismert infokat is tartalmaz.)
1 is sok, mert mindenbe kavar
Szerintem nem a szuloktol tanuljuk meg a legtobb tudas/tanulasbeli dolgot;-) A szocializacio az mas!
Ha igaz lenne, amit irsz, hogy a szulok adjak at az intellektualis dolgokat vagy akar keszsegeket is, akkor csupa olyat latnank magunk korul, hogy a gyerek ugyanarra a palyara megy, mint az apja/anyja. Van ilyen, de tapasztalatom szerint sokkal kevesebb, mint aki mas utat, a sajatjat jarja be.
A fiam 13 evesen kapott egy iPad-et (elsosorban a filmezos hobbija miatt). Szepen attanulmanyozta a vastag, konyvmeretu hasznalati utmutatot, aztan gyakorlatban alkalmazva, tapasztalati uton megtanulta nagyon profin hasznalni. Nekunk (egyebkent magasan iskolazott) szuloknek semmi kozunk ahhoz, amit o fel tud mutatni ezen a teren. Es ez igy is van jol: mindig az a tudas a legeffektivebb, legmaradandobb, amit sajat motivaciobol, sajat magadon atdolgozva "szenvedsz ki":-))
hol látnák? nincs apjuk, de már az apjuknak se volt
vagy teszetosza pasitól mit tanulnának?
nálunk senki nem volt kétkezi melós
de mindent szereltek és baromi jó, mert attól lettem érdeklődő és életképes
Van átfedés is. :-)
Tudod, van 3 kölyök, az 3 közösség. Szerintem közösségenként 3 tapló belefér, az máris 9. Ha mindegyik tapló csak 2 dologban tapló, akkor máris be tudok számolni 18 taplóságról. :-)
Persze, hogy nem olyan ördöngősség, és nem kell feltétlenül treníroznia magát erre 8 évesen. De erre hoztam a férjem példáját, ő azt mondja, hogy ha gyerekként nem foglalkozhatott volna ezzel, akkor később másfele terelődött volna. Középiskolás korára már biztosan tudta, hogy ezt a szakmát választja, olyan középiskolába is ment, ahol volt informatika szak. Tudom, ez csak egy példa, és nem mindenkire igaz. De én úgy gondolom, hogy jó, ha minél több lehetőséget megismertetünk a gyerekkel, hogy nyitott legyen mindenre, és legyen lehetősége választani. Amúgy egyáltalán nem akarom errefelé terelni a gyerekemet, ha most meg kéne tippelnem, nem gondolnám, hogy hozzánk hasonló kocka lesz belőle, sokkal inkább valamiféle művészlélek :) De nem gondolom, hogy kárára válik, ha ismeri a kütyüket és azok használatát, azt sem tartom hatalmas problémának, ha játszik rajtuk időnként, persze ésszerű kereteken belül.