Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerekek és a tévé
Létrehozva: 2015. február 25. 10:24
Sziasztok!
Olyan sok helyen olvasni, hallani, hogy egy kisgyereknek nem tesz jót a tévézés. Szerintetek ez tényleg megalapozott? (természetesen nem szélsőségre gondolok)
Akiknek már nagyobb gyermekeik vannak, észrevettek valamiféle változást, amiért a kisgyerek, napi szinten 1-2 órát nézte a tévét? Nem lett elég kreatív? Nem szeret esetleg mozogni? Elhízott?
Nem, sajnos nem tudtam róla. Tavaly Bécsben voltunk Metallican.
Horvátországban voltatok? Pár éve? Az a koncert nekem is tetszett (igaz én csak dvd-n láttam), nagyon profin össze van rakva.
Én az idei sziget nulladikra gyúrok..hogy kapjak Robbie koncertjegyet ingyé'
LEhet, hogy U"-hoz érni kell, az nálunk sem akkora kedvenc, én nagyon szeretem, még voltam koncerten is - és bármikor el is mennék, ha a közelben lenne (szomszédos ország még bőven jöhet.)
A Scooby Doos múmiát a gyerek tuti, hogy nem azonosítja a halállal, az ott tényleg egy budipapírba tekert fazon. :-)
"A nevedet U2-tól kdölcsönözted netán? :-)))"
Ahogy mondod :) U2 a legnagyobb kedvenc! Gyerek viszont nem rajong érte annyira, de majd rájön :)
Hihii...én szüleim hasonló zenei ízléssel rendelkeznek. De én tartottam magam
és csakagagyi!!
Azóta is szégyenkeznek miattam.
Lehet, hogy a 4 évesem gyagyás, de teljesen rá van kattanva a szörnyekre. Minél rondább, annál jobb. És rendszeresen hangoztatja, hogy ő nem fél semmitől. Esténként a redőnyt teljesen le kell engedni, hogy vaksötét legyen. :-)
Scooby Doo-ban is van múmia bőven. Nekem nem kedvencem, de ő imádja. Azért nem tiltottam le, mert azt látom, hogy egy egészen picit sem zökken ki a lelki békéje. (Nem, természetesen a CSI Miamit és a Fűrészt akkor sem engedném nézni, ha ez lenne a kedvence - nem lehet a kedvence, mert nem ismeri. :-))
Ahogy írtam, nekem sokkal jobb emlékeim fűződnek a Pink Floydhoz, mint Halász Judithoz.
Apukám 6 évesen kivitt a Dire Straits koncertre, Anyukám meg operába. Nekem az Apus irányvonal jött be, de a választási lehetőségem megvolt.
Én nem vagyok nagy zenés. Anno nagy TakeThat meg BackstreetBoys fan voltam, de mióta felnőttem már nem tudok rajongani. Így nem is tudok rákattanni bizonyos zenékre. A rádió szól mellettem egész nap, meg a kocsiban is, de valahogy otthon nem (vagy csak a konyhában).
Így a gyerek sem lett olyan nagy zenerajongó. Táncolni sem szokott, énekelgetni nagyritkán. 1-2 éves kora között odavolt a rövid, angol gyerekdalokért. A Wheels on the Bus már a fülünkön jött ki.
De persze ez is a szülő "lenyomata". Ugynanis én gyerekként sem igazán szerettem a Kaláka, 100 folk és egyéb magyar gyerekzenéket. Viszont amiket a gyereknek is mutattam (youtube-ről) azok olyan zenék, amire emlékeztem gyerekkorból, hogy szerettem. Halász Juditot szerettem, de az egyenlőre gyereknek valahogy elfelejtettem megmutatni, így nem ismeri.
:-)))
Californication örök! Nálunk most az Especially in Michigan jött a kedvencek közé. :-)
A nevedet U2-tól kölcsönözted netán? :-)))
Enyémeket is csak addig érdekelte, amíg megalkották ezeket az eszközöket. Nem harcoltak vele utána, csak pont ugyanúgy őrizték, mint pl. egy só-liszt-gyurma figurát. Ez is egy volt a sok közül. Nem is bánom, hogy széles az érdeklődési körük. :-)
nézd.. te egyszerűen tényként meg szabályként jelentesz ki dolgokat... én erre írtam példának, hogy ne mindig ugyanúgy van az ok okozat. Ennyi. pl a múmiára, hogy egy ilyen embernek nem egy megrázkódtatás.(annyira azért nem ritka, hogy elhanyagolható legyen a dolog, nemvéletlen van mondom olvasástanításmódszer is rá).
A mondatom, meg rácsodálkozós volt, hogy nem tudod miről beszélek .... most méginkább csodálkozom, hogy ez szerintem nem kapcsolódik a témához...
Nem baj, ostobáék ostobáshadkodnak. így nekem ugye jogom van hülyének lenni, hiszen ostoba vagyok állítólag.
amúgy sajnos elég általános a reakciód. Magyarázol valamit, rájössz, hogy basszus, tényleg létezik amiről a másik beszél, és nem elismered, hogy bocs.. hanem mégjobban körbemagyarázod, meg lerosszindulatúzod a másikat, és próbálod offnak nevezni, holott szorosa kapcsolódik a témához. ha a zenét nevezted volna offnak még megértem.. de a képi világot?? vagy az ebben való gondolkodást?? hmm...
Amúgy ha tényleg ostoba is vagyok, mint írod.. a legostobább embernek is lehetnek jobb pillanatai ;) ha úgy állsz hozzá, hogy ez totál hülye, akkor nagyon fura helyzetekbe kever az élet folyamatosan ...
az , hogy nem egy nyelvet beszélünk az lehet. Én agyarul, te? szerintem nem a nyelv, hanem a logikai sémáink nem közösek. Ami nem gond. Én legalábbis nem gondollak ezért ostobának:) Pedig amúgy minden csak nézőpont kérdése, igaz?
Az olvasó ember nem hal ki.. mert az olvasásnak írásnak sokkal több a funkciója a történetmesélésnél...
Bár én ugye ostoba vagyok, mert több oldalról nézem a dolgokat , pl 3D ben
Tanulságos a fórumozás, mint mindig :)
Ezek szerint tényleg nem érted, tehát a rosszindulatút visszavonom...
Megpróbálom elmagyarázni: a téma kapcsán olyan fantáziáról, képzeletről beszélgettünk, ami alapesetben minden ember sajátja, amíg esetleg ki nem ölik belőle azáltal, hogy kétperces korától tévén nevelik nonstop. Amikor egy kisgyerek mesét hall, álmodik, képzelődik, ez a fajta fantázia jelenik meg. Te pedig hirtelen idekevertél egy speciális képességet vagy technikát, és elvártad volna, hogy én ugyanazt értsem alatta, amit te, holott pontosan néven nevezni sem tudtad, hogy miről is beszélsz tulajdonképpen. Utána pedig, mintegy szintézisként, megjegyezted, hogy lehet, hogy tanárként nem hallottam még erről a képességről. Erre írtam a rosszindulatot. Na mindegy, szerintem még így sem egy nyelvet beszélünk ezen a topikon.
rosszindulatú vagyok??? miért?? mert egy létező jelenségről beszélek?? tessék??? ez nem kapcsolódik a képi világhoz?? írtam szakmákat, ahol nem ritka... sőt, hovatovább akár átlagosnak is nevezhető... És egyik se specifikusan japán...
mi a fene a rosszindulat azon, hogy meg jegyzetem, egyáltalán nem biztos az ok okozat. hanem egyénfüggő???
na most azért meg bírtál lepni evvel a hsszel... szóval ami nem igazolja a technika démonizálását, az már rosszindulatú, és nem a témához van?? tessék?? nem is én hoztam fel a tv meg a képi világ témáját, hanem te. haragudj magadra, ha akarsz...
Befejeztem a veled való társalgást. Eddig csak azt hittem, hogy ostoba vagy, de most már rájöttem, hogy rosszindulatú is. Te kevertél ide egy véletlen sem idetartozó jelenséget, amiről egyetlen szó sem esett eddig, és elvártad volna, hogy én magamtól jöjjek rá, te nem a képzeletről beszélsz, hanem arról a képességről, ami japán rajzfilmrajzolók sajátja, de nem egy átlagemberé? Mondjuk én vagyok a hibás, hogy leálltam veled vitatkozni, és raboltam veled az időmet. Nem fog előfordulni többé.
Bocsi, de nem lehet úgy valamiről beszélgetni, pláne vitázni, hogy nem definiálod magadban pontosan, miről is beszélsz. Én arról az alapvető képalkotó fantáziáról beszéltem, ami alapból minden emberben meg kellene, hogy legyen, aki nem vak születésétől. De talán még ők is látnak képeket belülről, ezt nem tudom, ha egyszer találkozom ilyen emberrel, biztosan megkérdezem tőle. A valós világot körülötted képekben látod. Képekben álmodsz. Ha hallasz egy mesét kisgyerekként, elképzeled magad előtt. Nem úgy, 3D-ben, mint a moziban, hanem a saját kis világodban. Ha hallottál mesét gyerekként: elképzelted valahogy, ahogy a szőke, hosszú hajú királylány fésülgeti az aranyhaját, és a sárkány (akinek talán nem volt kidolgozva a képzeletedben minden egyes pikkelye, de azért ott repült az égen), figyelmes lesz arra, ahogy az aranyfésű megcsillan a napfényben... és elrabolja a királylányt... komolyan őszintén bele se merek gondolni, hogy létezhet olyan gyerek, aki ezt nem képzeli el maga elé... már a szóban is benne van egyébként: KÉP-zelet... láttam már egyébként, aki ezt állította, de még vele kapcsolatban is reménykedem, hogy csak elfelejtette, hogy valaha képes volt rá, és talán visszahozható még számára is... ő egyébként saját elmondása szerint csakis tévéből hallott még mesét, mert arra se volt képes odafigyelni, ha az óvónő mesélt... mert azt már "unta", mivel nem volt hozzá készen kapott kép... végtelenül szomorú... :(((( Így hal ki egyébként az olvasó ember. Remélem, azért nem követik túl sokan a példáját a kedves szülőnek, aki szerint ez így normális gyereknevelés. És aki szerint ez nem olyan maradandó agyi károsodás, mint ha jól agyba-főbe verte volna piciként. Végül is, csak a tanulási képességeket rontja olyan szinten, hogy egy tankönyvi szöveget sem lesz képes vizuálisan elképzelni, ha szeretne sem... akkor pedig hogy tanulja meg? Pl. egy történelmet, ahol már tényleg csak a fantáziánkra hagyatkozhatunk? mert még egy fizikai kísérletet megcsinál, és látja... de egy Mátyás udvarát? Na mindegy...
a képalkotó fantázia, meg hogy képekben gondolkodsz, tök más...
a kettő nem ugyanaz. egy képekben gondolkodó pl sokkal könyebben megtanulja a kínai, vagy a japán írást, mint egy alap eber... amúgy tényleg, olvasásmódszer is van erre, ha jól emlékszem, ai kifejezetten képekben dolgozza fel az egészet, és nem sima betűk egymás után...
Nekem az az elképesztő, hogy tanárként erről nem tudsz :O :O
nem vitatom. sőt, pont ezt mondom. Ha nem tartjuk a gyereket a világtól távol, akkor nem lesz egyáltalán sokkoló a tv se.
A képi látásról trivial, azthiszem nem egyről beszélünk, ez teljesen nyílvánvaló. Van aki egyáltalán nem is emlékszik az írott szövegre... így hirtelen nem tudom jobban leírni...
Caithleen
, összetett tesztekben szokták mérni ezt a fajta vizualitást. Bocs, neveket címeket sose bírtam megjegyezni. De pl ár írtam ilyen tesztet.. Általában bizonyos területeken több embernél fellehető, pl rendezők, grafikusok, építészek közt...
Jaj, köszi szépen! Életemben nem hallottam még a fordított megközelítést... szerintem is csak ő maga találta ki, forrást nem tud rá. De ha tud, érdeklődve veszem én is... ha nem tud, akkor talán jó lenne tájékozódni, mielőtt valótlanságokat terjeszt... szerintem is előbb van az embernek képalkotó fantáziája, mint ahogy tévét látna... hiszen a való életben is képeket látunk, meg álmunkban is... abszurd, hogy ez fordítva lenne...
Erre tudnal esetleg valami forrast adni?
Mert a mesepszichologiaval foglalkozo szakirodalomban (Bruno Bettelheim-tol Dr Kadar Annamariaig) pont azt hangsulyozzak, hogy akarmilyen a fantaziad, az olvasott/hallott kepeket a magad szamara elfogadhato modon dolgozod fel, sokkal inkabb, mint a vaszonrol, tevebol keszen kapottakat, azok sokkal inkabb lehetnek emeszthetetlenek, felkavaroak.
A fiamon ugyanezt lattam.
Alabbi konyv egyebkent szerintem gyakorlo szuloknek (es a "tanmesek miatt gyerekeknek!) hasznos lehet:
http://www.libri.hu/konyv/kadar_annamaria.mesepszichologi a.html
Itt kicsit tobbet is lehet olvasni rola:
http://veszprem.babamama.info/veszprem/mese-hatasa-a-gyer mekekre-mesepszichologia-dr-kadar-annamaria/
Én a saját generációmban vagy a nálam idősebbeknél nem találkoztam még olyan emberrel, aki úgy olvasna egy regényt, hogy közben ne képzelne maga elé képeket. Ezért van az a jelenség is, hogy ha megfilmesítenek egy könyvet, az sokszor csalódás, mert másképp képzeljük a helyszíneket, szereplőket stb. Emlékszem: én hamarabb olvastam az Abigélt, mint filmen láttam. Filmen is nagyon szeretem egyébként, de ahogy pl. először a Gina udvarlóját megláttam a képernyőn... hát jujj. :D Egyedül a tanítványaim között hallottam olyanról, hogy ő nem képzel maga elé semmit, ha olvas... tévén nőtt fel. Nem tudom, véletlen-e, de nem vagyok benne biztos.
A halál is az élet része, és tudnia kell róla a gyereknek a saját szintjén vagy a saját körülményei miatt (pl. meghalt a nagymamája). DE: ugye azt nem vitatod, hogy más, ha "élőben" dolgozza fel a családjával, beszélgetve, kijárva a nagyi sírjához virágot vinni stb., mintha hirtelen elébe tolnak egy múmiát, hogy az most feltámadt a rajta szaladgáló ganétúró bogarak közül kikelve a piramis mélyéről, majd hirtelen embereket kezd el zabálni vagy homokká változtatni?
Természetesen tudom, hogy az az ember, akinek még nem ölték meg a vizuális fantáziáját, képeket képzel maga elé, ha történetet hall vagy olvas. Ez az a kép azonban nem lehet idegen számára, hiszen ő maga képzeli. Lehet, hogy a legvéresebb horrorként képzeli maga elé a jelenetet: de az a kép az övé! Míg a tévében látott kép nem az övé, hanem a rajzolóé, filmrendezőé stb. Nem érzed a különbséget?
a halál egy külön téma... attól sokan mesterségesen távoltartják a gyerekeiket, fiataljaikat.. így hogy is kerülne a helyére?? pedig a halál az élet természetes része. És igen, együtt bír élni vele a kisgyerek., főleg hogy nő folyamatosan. (de valahol már volt itt is topik, pl a temetés funkciójáról, és a picik elvihetők e... Van ahol már a babákat is viszik, van ahol 18 éves kor alatt senkit kb... )
De a képekhez visszatérve. Nekem pl nevetséges volt a tvs múmia. vagy sárkány. Mert leírás alapján, hát nem ilyenek. Mondjuk a harry potteres sárkány már kb stimmel:) De mondjuk én mindenbe képeket látok bele.
Amúgy meg múmiát láthatsz nem csak tvben... dínókra ráhúzza szerintem mindenki a szárnyakat, és kész a sárkány, ehhez se kell tv, elég ha elmész a természettudományi múzeumba. vagy azt se lehet pl egy 4 évessel?? az ember hacsak nem vak, javarészt a látására épít. akkor is ha nem néz tvt egyáltalán. Akinek meg képi a fantáziája, sokkal vadabbakat épít belőle mint a többiek.
Szóval ok okozat nincs ám így kőbe vésve, mert embertipustól, gyerektől függ.