Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Talán homokos?
Létrehozva: 2015. február 27. 20:07
Kezdem ott, hogy már régóta ismertem egy férfit, akivel több mint egy évtizede pár hónapja ismét találkoztam. Akkor anno semmi nem volt köztünk, csupán ismerősök voltunk, beszélgetni is ritkán beszélgettünk. Elég nagy a körkülönbség köztünk, de ennek ellenére egymásba szerettünk. Ő pontosan olyan emberi tulajdonságokkal bír, amiket soha más férfiben nem tapasztaltam, de mindig is vágytam rá. Elmondhatom, hogy úgy szeret engem, ahogy még soha senki. Olyanokat megtesz értem és kettőnkért, hogy az valami hihetetlen. Ez eddig álomszép is. De! Pár hónapja amikor szexre került volna a sor, enyhén szólva nem sikerült neki, pontosabban mondva a behatolás előtt lelankadt. Azt mondta világ életében így volt ezzel, legyek türelmes, próbálkozzunk. (Neki állítólag volt hogy csak 5-6 alkalom után sikerült a behatolás, és kb 10 éve nem volt nővel, önkielégítést sem végzett!) Azt hittem a korával lehet a gond, csakhogy a későbbi "együttlétek" során ugyanez volt. Behatolás előtt lelankad, de addig semmi gond nincs, sőt más módon el is tudom élveztetni. Ami fura, az az hogy ha megpróbál behatolni, mindig egy olyan pózban amit én soha senkitől nem tapasztaltam. Valahogy "kiteker". Szóval ő engem másképp többször is eljuttat a gyönyörhöz, (egymás után is akár, és boldogan teszi, majdnem hogy követeli hogy megtehesse) de amint belém akar hatolni, a helyzet ugyanaz. Volt hogy önmagát elégítette ki és úgy élvezett el, én meg teljesen feleslegesnek éreztem magam. A másik az, hogy nagyon-nagyon furán érzékeny. Szinte kiköveteli hogy 3-4 óránként azt mondjam szeretem, mert ha nem teszem akkor célozgat rá hogy mondanom kéne már. A nap 24 órájából 18-at velem akar tölteni, pl rám ír folyton, szinte levegőt sem kapok. Állandóan megerősítésre van szüksége, De az állandóan az valóban állandóant jelent ez esetben. Szeretem őt nagyon, türelmes is vagyok vele az ágyban is, de már nem tudom hova tenni ezeket a fura dolgokat. Az is felmerült bennem, hogy esetleg a saját neme vonzza? Ha meg nem is, akkor sem tartom én teljesen helyén valónak a "dolgait". Szerintetek én reagálom túl?
Az igazán nagy baj és tragédia akkor következik,ha a környezete,ez esetben te,elkezdesz neki mégis hinni! Hogy mégis igaz lehet amiket mond,mégiscsak van benne valami,mégiscsak szeret,mert ha nem így lenne,akkor és megsajnálod stb.. Innentől csak vesztes leszel! Mert a pszichopata szinte sosem adja fel,mert nem képes rá a betegsége miatt. Számára nincs,nem lehet logikus /ellen/érved,mert mindent ki fog dumálni. A végén te zakkansz meg,ha nem vagy erős személyiség!
Szóval vigyázz! Ez az ember beteg és a betegsége miatt egy idő után bármibe bele tudja hajszolni a hiszékenyebb,gyengébb embereket,a környezetét. Hidd el,soha nem éri meg egy ilyen emberrel kínlódni!
Menekülj ettől a pasitól,amíg nem késő! Ez az ember beteg és sajnos bármire képes.
A pszichopata majd' minden jellemvonását leírtad eddig vele kapcsolatban. Folyamatosan zsarolni,zaklatni fog amíg érzi,hogy egy kicsit is vevő vagy rá! Ezek az emberek különleges érzékkel találják meg "áldozataikat".
Megpróbálja sajnáltatni magát,érzelmileg zsarolni a cél érdekében és mindig mindenért téged fog hibáztatni és egyre agresszívebben! Látszólag mindig mindenre lesz logikusnak tűnő magyarázata,érve. De ez csak a laikusok számára logikus magyarázatok,érvek,szakember észreveszi,hogy beteg emberről van szó. Egy laikus ebbe egy idő után csak belerokkan,segíteni biztos nem tud rajta.
Ennek az embernek rég pszichoterápiára kellett volna járni ahelyett,hogy nőket gyötör,hülyít egy életen át.
Ezek már csak vergődések meg játszmák, ebből normális kapcsolat már nem lesz soha, úgyhogy amennyire csak erős vagy, fogd rövidre.
Jól mondod, az van, hogy mindenért engem hibáztat, hogy elfogyott a türelmem, hogy feladtam, holott ő mindent megtett stb. Ha meggondoltam magam akkor tudom az elérhetőségeit, aztán kb egy óra múlva megint ír, hogy ő csak békülni akar, és hogy mindent megtett stb.
Azt hiszem, te nagyon is jól átlátod a helyzetet. Most olyanokkal zsarol, hogy gondoljam át jól, mert nála megértőbben és jobban engem soha senki nem fog szeretni, stb.
Hát azért egy komplett pszichiátriai diagnózist így előrittyenteni egy pár soros leírásból, azannya...
Komolyra fordítva. A pasi jó eséllyel nem meleg. Már abból gondolom, hogy ha az lenne, akkor 55 éves koráig csak belátta volna és a saját neménél próbálkozna. A melegséggel semmi baj nincs, a baj azzal van, ha nem vállalja fel az illető legalább maga előtt és elpazarolja az életét eleve halálra ítélt kapcsolatokra.
Charis, jó, hogy elég erős voltál a szakításhoz, ez elég nyűglődéses dolog lett volna a továbbiakban (is). Ez a másikat hibáztatás a saját maga által okozott problémáért szerintem elég általános. Az ember amíg benne van érzelmileg még, nem győz önvizsgálatot tartani meg még megpróbálni ezt meg azt, hogy hátha javítható, de hidd el, nem az. Aztán amikor pár hónap múlva kimászol belőle, akkor fogod megérteni a jelenséget, miszerint ő nem tud szembenézni a saját problémájával, ezért okolja a külvilágot értük. Ez ugyanis sokkal fájdalommentesebb, mint szembenézni a saját korlátaival. Meg hát akkor ugye illene tenni is valamit, az meg felelősséggel jár, macera....egyszerűbb azzal vádolni a partnereket, hogy nem elég jó nők meg nem eléggé odaadóak. És hát 25 év korkülönbség, az bizony sok, tetszik vagy nem. Más már az élettempó, ott a gyerekkérdés, az időskor problémái...nem egészséges. Tényleg nem.
Többektől kérdezem: mi az, hogy "nem szeretted eléggé"? Hogyan kell eléggé szeretni?
Ez a pasi nem homokos,hanem keményen pszichopata!
Ezt tudja ő is,de egész életében arra vágyott,hogy "normális" párkapcsolatban éljen,csak ez a betegsége miatt soha nem sikerült. Ezért bármit,szó szerint bármit(!!) megtesz egy nőnek,bármire képes,hogy mellette maradjon a nő.
Mindig olyan nőket keresett,akik naívak,sokáig megvezethetők. A gond mindig akkor van,amikor a nők rájönnek,hogy ő valójában beteg és komoly pszichiátriai kezelésre szorulna. Innentől kezdve érzelmileg zsarolja a nőket,hibáztatja őket,mert "nem elég türelmesek hozzá",megpróbál lelkiismeretfurdalást kialakítani bennük, s ha mindezzel nem ér célt,akkor agresszívvé,erőszakossá válik!
Ez az ember hosszan tartó pszichiátriai kezelésre szorulna! Egy laikus semmit nem tud az ilyen betegeknek segíteni,csak ő is megbetegedne mellette lelkileg és belerokkanna az állandó lelki gyötrésbe! A legtöbb nem kezelt és komoly pszichiátriai beteg hozzátartozója belerokkan a gyötrésbe,sokan meg is betegszenek,ha nem ismerik fel es nem kapnak szakszerű kezelést,segítséget!
Charis!
Nagyon jól tetted,hogy kidobtad ezt a pasit! Jók a megérzéseid és szerencse,hogy a normális női ösztönödre hallgattál és szakítottál ezzel a pasival! Sajnos biztosan sokáig fog még próbálkozni,hogy kibéküljetek,mert megint elvesztette azt az embert,akit gyötörhetett,akin kiélhette a betegségét és ez nagyon rossz neki.
Ne dőlj be neki ha megint jelentkezik és menekülj előle ha jót akarsz magadnak! Ez az ember nemcsak öreg,hanem sajnos nagyon beteg,szakorvosi kezelésre szorulna.
Megkérdezni? Attól a szótól zavarba jött hogy nemi szerv. Szerinted?
Az ő oldalát leírtam: kamaszkora óta ez van vele, azon kívül hogy türelmet kért minden nőtől (s őket hibáztatta ha egy idő után elfogyott a türelmük) semmit nem tett a változás érdekében. Konkrétan: nem ment el pszichológushoz. Ugyanis szervi baja nincs azt megállapította az urológus. Azt hiszem, neki valójában tökéletesen megfelelt ez így mindig is, és nem igazán érdekelte, hogy ez egy nőben egy idő után mit okoz. Lehet helytelenül, de én így gondolom már.
Nem tudom. Megkérdezted? ;)
Ez továbbra is a Te oldalad...
Tisztázom: hozzá nem érhetem sem itt se ott, mert felszisszent. (ne gondol intim területre) legyek vele nagyon gyengéd, megtettem. Most ezt így és így tegyem. Megtettem. Ha hozzá merészeltem volna érni a prosztatájához, szerinted nem menekült volna el? Állítólag volt valami nő aki "letámadta", vagyis szenvedélyesebb volt, és ő pedig megijedt. Hát én bizony olyan gyengéd voltam vele, hogy csodálom hogy nem olvadt el. Szóval én mindent megtettem.
Magadon nevetsz épp, de csak egészségedre.
A proszata izgatás Igen nagy óvatosságot kíván...
Arra nem gondolsz, hogy egy 60 körüli ember minden bizonnyal nem él aktív szexuális életet? A bánj vele szűzként gondolom erre vonatkozott...
Az ő oldala erre vonatkozóan az, hogy pár perce megint érzelmi zsarolást kaptam. Megmondtam neki hogy hagyja abba az érzelmi zsarolást.
A kérdést felteheted, persze, csak ne nekem ;) én csak a te oldalad ismerem.
Se nem előítélet, se nem rosszindulat. De tény, hogy egy közel kétszer olyan idős ember teljesen más preferenciákkal rendelkezik. Vagy ha még nem is, de előbb utóbb biztosan nem vele mész az el caminora, ha elkapna a vágy. Ha pedig gyerekre is vágysz (bár gondolom nem, és ennek semmi köze ahhoz, hogy te szeretnél a gyerek lenni egy kapcsolatban), akkor arra sem ártana gondolni, a másik alkalmas e rá, hogy felneveljen egy gyereket.
Igen, a 6. alkalmon már jóval túl voltunk. Megnevetettél a prosztata izgatással. S hogy miért? Ennyire konkrétan nem akartam leírni, de az első alkalomnál is ara kért hogy legyek vele nagyon gyengéd, mint valami szűzzel. Na most viszont már nevetnem kell
Eljutottatok a 6. alkalomig... ?(mert mondjuk a 20. együttlét után tényleg fura lenne erre hivatkoznia...)
Én segítettem volna némi prosztata izgatással behatolás közben.
Olvasd el újra amit írtam, kár felhúznod magad... mondom nem te vagy a felelős...
Valóban nem szerettem eléggé? Akkor visszafelé is nézzük meg: ilyen alapon én is feltehetném a kérdést hogy vajon ő engem mennyire szeretett, ha nem is közölte velem hogy ilyen gondjai voltak mindig is (akkor is vele maradtam volna, de korrektebb lett volna, ugyanis nem kezdem el magamat hibáztatni miután nem sikerül neki) és hogyha elintézi annyival hogy türelem, türelem, ami valljuk be, egy bizonyos idő után minden emberből elfogy. Lehet ezt tagadni, de ez tény, pláne ha látod hogy az aki türelmet kér, semmit nem tesz hogy bármi is változzon. Viszont szeretném megkérdezni azokat akik itt engem hibáztatnak, hogy vajon ők mit tettek volna a helyemben? (tényleg kíváncsi vagyok rá)
Ez azért még nem zaklatás :) Még próbálja ütni a vasat, hátha meggondolod magad.
Igen, és tagadja. Sőt, tegnap este azt mondta miután szakítottam vele, hogy nem fog zaklatni engem, tiszteletben tartja és látod mégis mit csinál.
azt mondta nem szeretted eléggé. És ebben igaza van.
A korkülönbséggel jönni pedig azt gondolom rosszindulatú előítélet.
Már ne is haragudj, de én volnék egy olyan embernek az állapotáért felelős, aki kamaszkora óta ugyanazzal a gonddal küzd, és soha életében kért orvosi segítséget? Ezt te sem gondolod komolyan.