Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nemi erőszak házasságon belül
Létrehozva: 2015. március 9. 18:46
A nemi erőszakok túlnyomó többsége otthon, a négy fal között történik. Az elkövetők nem rovott múltú ismeretlenek, hanem ismerősök, családi barátok, rokonok, házas- vagy élettársak. Az esetek zömét soha nem jelentik a rendőrségen, nem hangos ettől a média, csak néha egy-egy kivételesen rémes eset jut el a médián át az emberekhez. A többit elfedi a homály.
Nők Lapja Café: A nem az nem. Házasságon belül is
Nők Lapja Café: A nem az nem. Házasságon belül is
Egyrészt elfogadom a férjemet olyannak, amilyenek megismertem és megszerettem.
Másrészt, ha valami nem tetszik, vagy szeretnék valamit, akkor szólok. Egyértelműen, világosan. Nem célozgatva, körülirva, sirva, hisztizve, veszekedve, hanem normálisan.
Hamadrészt tisztában vagyok a saját gyenge pontjaimmal és dolgozom azon, hogy ez ne váljon feszültség forrásává.
Ezen felül a szabadidőnk egy részét aktivan töltjük, a többi részét lazázva. Kialakitottunk egy olyan életstilust és tempót, amivel mindketten elégedettek vagyunk.
Gondolod, hogy ez ennyire tudatosan irányítható?
Értem. És miket teszel (nem teszel), hogy ne válj azzá?
Most nincs kedvem egyenkent valaszolni azoknak akik irtak nekem is. es tulajdonkeppen azt gondolom vegigolvasva minden hozzaszolast, hogy nincs olyan recept se hazassagra se parkapcsolatra ami akarcsak nagyjabol is mindenkinek bejonne.
mivel ket egyforma ember nincs az egypeteju ikreket leszamitva, minden nonek es minden ferfinak egeszen masra van szuksege ahhoz hogy jol erezze magat egy parkapcsolatban.
ami az egyiknek orvossag a masiknak mereg mondja egy regi mondas, es ennel okosabbat en se talalok ezekre a dolgokra.
Miért, ismersz olyan nőt, aki az általad említett modern kultúra szerint él, és a férje boldog mellette?
Igen. Te miből gondolod, hogy pontosan tudod, melyik férfi mitől boldog?
Azok a férfiak, akik a nőknek kellenének, megfelelnek, melegek.
Nem. Mert miért lenne így?
Amit viszont hagyományos értékrend szerint említesz, abban keresendő az a plusz, amely hiánya miatt a férfiak válni szeretnének.
Mi az a plusz? Nem érzik eléggé, hogy a nő ki van nekik szolgáltatva? Vagy azt, hogy a feleség életének egyetlen értelme, hogy az ő igényeiket kiszolgálja? Esetleg megrémiszti őket, hogy életük párja is alkalmas értékteremtő munkára a háztartáson kivűl is?
Én megírtam hogy a férfiak mit akarnak, azt is hogy a nők mit akarnak.
Nem írtad meg, hogy szerinted mit akarnak.
A házastársat nem a társadalom kényszeríti rá az emberre, ők maguk választanak.
Ma is nagyon erős a társadalmi elvárás az emberek felé, hogy párjuk, gyerekük legyen.
Többször említettem, az, amikor nem a szerelem miatt vannak együtt, hanem kizárólag érdekből, nem nevezhető házasságnak. Ha féltik az egzisztenciájukat, akkor tűrjenek.
A törvény pontosan megfogalmazza, mettől meddig tart egy házasság. A házasság, mint jogviszony, nem attól függ szeretik-e egymást a felek, vagy nem. A törvény nem tesz különbséget szerelmi és nem szerelmi házasság között. Tehát szerinted azzal, hogy egy férfi törvényesen házasságot köt egy nővel, egyben arra is jogosítványt kellene, hogy szerezzen, hogy rendelkezzen annak teste felett. A társadalomnak pedig ezt a jogot el kellene ismernie. De miért is? "Akkor miért házasodjunk?"- kérdezte az egyik országgyűlési képviselő úr, mikor a tiltó törvényt 1993-ban elfogadták Magyarországon. Az ilyen erőszakos cselekmények sorozatának sokszor tragédia a vége.
Érdekes lenne, ha ezt a "mindenki egye meg, amit főzött" elvet használnák a törvényalkotásban az élet minden területén.
Mégis, milyen nő az, aki együtt él azzal a durva emberrel akit állítólag valaha szeretett, évek múlva pedig feljelenti?
Mondjuk egy anyagilag teljesen kiszolgáltatott nő, aki enni akar adni a gyerekeinek, fedelet szeretne a fejük fölé, és fél, hogy a férje agyonveri. Egyetértek vele, hogy így él? Nem. Jó dolognak tartom, hogy ilyen embernek gyereket szült? Nem. De akkor is joga van ahhoz, hogy a törvénykezés és a társadalom ne statisztáljon ahhoz, hogy kínozzák. S bár a jogalkotás nem túl hatékony ebben a tekintetben, legalább az üzenet megvan: senkinek nincs joga megerőszakolni a másik embert.
Pedig nem vagyok az. Viszont nem szeretnék azzá válni.
Olvasd el megegyszer (vagy ha a szovegertes nem az erosseged, tobbbszor is) a hsz-t, amire valaszoltal. Probald megerteni, mit is akar jelenteni, hogy az ember nemcsak allati osztonokkel biro leny. Nehez?
És te miből veszed, hogy én irányítani akarom a férfiakat?
Megsúgom, mindenki állat. Ha pucérra vetkőztetnek és kihajítanak pár embert egy lakatlan szigetre, egyiknek sem az emberi méltóság fog először az eszébe jutni, hanem a túlélés. Gondolom a te őseid egyből emberek születtek. Jó neked.
És nem utolsósorban, nekem mi közöm ahhoz, hogy te kivel élsz, kivel akarsz élni?
Az a nem normális, hogy némelyek hiába olvasnak, látnak, a szemeik és az agyuk között nem jön létre semmiféle kapcsolat. Azt szajkózzák, amit olvasni véltek, noha sehol senki nem írt az általuk említett tényezőkről.
Ebből a topicból emelj ki egyetlen olyan hozzászólást, amikor valaki azt írta, hogy egyedül a nőnek kell cipelni a terheket.
Lehet butusnak lenni, de nem kellene világgá kürtölni. Most már értem hogy miért nem tudsz beilleszkedni.
Nezd, attol; hogy Te iranyitani vagyod a ferfiakat, attol meg nem miden nonek ez a vagyalma.
En speciel ugy szeretek egyuttelni valakivel, hogy egyikunk sem iranyitja a masikat, es egyik fel sem alsobbrendu vagy felsobbrendu. Az emberi lenynek allati osztonein kivul vannak mas jellegzetessegei is, ezert nem allat. Persze van, akar no akar ferfi, aki allati osztoneinek engedelmeskedik csak, levetve onmagarol azt a pluszt, ami az allatvilagbol kiemeli az embert, de ezen egyedek szama elenyeszo. En speciel ilyen emberi tulajdonsagokat ledobo csakis allati BIOLOGIAI (es nem kemiai!!!!) osztoneinek engedelmeskedo emberformaju allattal nem elnek egyutt - de ha Neked csak az a fontos, hogy meglegyen az Y kromoszoma, es Te az Y kromoszoma miatt vagy kedves egyes egyedekkel, hat lelked rajta, tegyed, nekem nem gond!
Én nem tartom épkézláb gondolatnak például egy halott férfi lefagyasztott spermái felhasználást.
Czeizel úr hány éves? Egy idősebb férfinek már az is eredmény, ha a szorgoskodásának beérik a gyümölcse.
Erről is írtam, a férfiak a génjeiket szeretnék tovább adni. A doktor úrban is munkálkodnak eme ösztönök, nem érdekli hogy nem látja a csemetét felnőni, az a lényeg hogy a gén öröklődjön. Tök mindegy hogy a fogantatás után a nagy szerelme hogyan boldogul egyedül, a lényeg hogy az utódlás megtörténjen.
A házassága alatt lett volna lehetősége rengeteg, hogy utódja szülessen. Gondolom mersze nem volt hozzá.
Meg hát mondjuk arra már régen kíváncsi lennék, hogy egyesek vajon miért gondolják úgy, hogy egy férfi-nő kapcsolatban egyedül a nőnek kellene cipelni a kapcsolat egész terhét, egyedül dolgozni annak fenntartásáért, a pasi meg csak "beleül" és élvezi az előnyöket, a hátrányok nélkül.
Noooormális???
Nem írtál újat, erről beszélünk.
Talán tényleg olvass vissza az elejétől.
Nem is írnék a boldog házasságra receptet, mindenki saját magának találja meg. De 4 válásból miért kezdeményeznek hármat a feleségek? Biztos hogy nem a tapéta színén vesztek össze.
Többször említettem, az, amikor nem a szerelem miatt vannak együtt, hanem kizárólag érdekből, nem nevezhető házasságnak. Ha féltik az egzisztenciájukat, akkor tűrjenek.
Sok nő kizárólag azért házasodik, hogy értelme legyen az életének. Férj nélkül egy senki. Tűrjön. Senki nem megy ki a pusztába egy birkát megvédeni.
Félreértesz, nem két kultúra és két értékrend házasodik, hanem egy nő, egy férfi. A megfogalmazásod szerinti modern kultúra úgy ahogy van, mehet a szemétbe. A nők kiharcoltak maguknak valamit, amivel nem tudnak mit kezdeni. A férfiak pedig emiatt nem találják a helyüket. Azok a férfiak, akik a nőknek kellenének, megfelelnek, melegek.
Miért, ismersz olyan nőt, aki az általad említett modern kultúra szerint él, és a férje boldog mellette? Amit viszont hagyományos értékrend szerint említesz, abban keresendő az a plusz, amely hiánya miatt a férfiak válni szeretnének. És ha most te is a mosogatással és takarítással jössz, sikítok.
Én megírtam hogy a férfiak mit akarnak, azt is hogy a nők mit akarnak. Olvasd el figyelmesen. De mivel nektek van merőben más véleményetek, arra vagyok kíváncsi, szerintetek mit akar a nő, és mit akar a férfi? Rossz válasz, hogy mindkettő ugyanazt akarja. Ez csak a nők elgondolása. Ha most jön egy férfi, és azt mondja hogy tojik rá mennyi gyereket nevel az elhízott asszonykája, neki minőségi szex kell, és aránylag normális alakú nő, akkor az a férfi bunkó primitív?
Az utolsó bekezdésed utal arra, hogy nem olvastál figyelmesen.
A házastársat nem a társadalom kényszeríti rá az emberre, ők maguk választanak. Megszokta a sok gyenge ember hogy vezetgetik felnőtt létére. Amikor ivaréretté válik valaki, demonstrálja hogy megérett a párkapcsolatra, férjhez megy, nősül. A fenét érettek, képtelenek jól választani. És utána lehet bőgni, emberek, segítsetek! Szerinted is az a normális házasság, amikor egy férfi megerőszakolja a feleségét? A feleség nem vette észre az esküvő előtt a jeleket, hogy a férje egy agresszív állat? No igen, agyoncsapta a macskát, de olyan jó ember. Iszik, de nem sokat, olyankor kötekedik, de józanul áldott jó ember.
Tudod, a természet szelektál. Az általad említett modern korban ez az a bizonyos szelektív hulladék az emberek között. Aki akar, segítsen nekik. Álljon pajzsként közéjük. Tiltsa el a férjet a feleségétől. Zárassa börtönbe a férjet, aki ugyanott a feleség gyerekeinek az apja. Mégis, milyen nő az, aki együtt él azzal a durva emberrel akit állítólag valaha szeretett, évek múlva pedig feljelenti? Ugyanolyan gyenge jellemtelen mint a férje. Ha nem az lenne, elválna. De ugyebár a közös szerzemény és a rezsi kifizetése miatti félelem visszatartja őket. Ha mélyebbre ásol, ezek a nők egytől egyig szajhák. Anyagi okok miatt vannak a férfivel. Márpedig egy szajha nem kap úrinőnek kijáró bánásmódot, nem szeretik, lenézi a férje. Sok nő azért takargatja a férje durvaságait, mert gyenge, nem életrevaló.
A szavaidból nekem inkább egy elégedetlen nő képe jön le... bocs
A kedveskedésnek pedig kölcsönösen kellene, hogy működjön.
A kedveskedésnek pedig kölcsönösnek kellene lennie, hogy működjön a dolog.
"Ha a nő nem képes ezalatt a két év alatt "meggyőzni" a társát arról, hogy többet is képes nyújtani a párzásnál és gyerekszülésnél, akkor a férfi nagyon gyorsan befejezettnek tekinti a küldetését, és az ősi parancsnak engedelmeskedve (miszerint minél több nőnek add át a genetikádat), új nők után néz."
A férfiak is különbözőek, ezért különbözőképpen lehet "meggyőzni" arról, hogy maradjanak. Erre nincs egységes recept, hogyha ezt teszed, akkor a teremtés felkent koronája melletted marad. Egyébként 4 válásból 3-at a feleségek kezdeményeznek.
"Miért akarják maguk mellett tudni, ha nem a szerelem miatt? Azon kívül, hogy a férfi dolgozik és ezáltal fizeti a rezsit, gyereket nemz, mire kell még a nőknek? Megtartani nem tudják őket, kedveskedni nem akarnak nekik, akkor vajon mit akarnak a férfiaktól?"
Te magad írtad, hogy sok olyan házasságot ismersz, ami maga a pokol. Hogy miért maradnak együtt? Millió oka lehet. Anyagi ok, pl. esély sincs arra, hogy szétválva önálló egzisztenciát tudnának teremteni, külön tudnának költözni. Sok nő életének egyetlen sikere, hogy feleség lehet, s a boldog házasság látszatát körömszakadtáig fenn akarja tartani, szégyennek tartja a válást. Ok lehet az is, sok férfi ragaszkodik ahhoz, hogy részt vegyen a gyermeke mindennapjaiban, nem elégszik meg a hétvégi apasággal. Stb. Az okok végtelenségig sorolhatók, egyénenként változók, az adott ember múltjának, neveltetésének, életmódjának megfelelően. A rezsit mindenesetre a kapcsolatok nagy részében közösen fizetik a felek. A kedveskedésnek pedig kölcsönösen kellene, hogy működjön.
S hogy mit akar egy nő egy kapcsolatban. Szerintem ugyanazt, mint egy férfi. Szeressék, elfogadják. Együtt neveljék a gyerekeiket, számíthassanak egymás segítségére, stb.
Szerinted a nőknek mit kellene akarnia a férfiaktól? És a férfiaknak mit kellene akarnia a nőktől? Szerinted aki a "modern kultúra" szerint él, az nem tudja megtartani a társát, aki viszont a "hagyományos értékrend" szerint él, azok együtt maradnak? Biztos vagy abban, hogy minden férfi a "hagyományos értékrend" szerint gondolkodó nőket szereti, illetve hogy tiszteli, megbecsüli ezeket a nőket?
Visszatérve a topik témájához. Te magad is azt mondod, sok rossz házasságot látsz. Szerinted a társadalomnak azt kellene elfogadottá tenni, hogy ezekben a házasságokban a férfi kedve szerint verje, megerőszakolja párját?
Nézd, sok ellentét, és emiatt cívódás van közöttünk, de be kell vallanom, az utolsó mondatod nagyon szép. Elgondolkodtató. Ennél szebben nem lehet megfogalmazni azt, hogy valakit megbecsülünk és fontos nekünk.
Mindenki csak kapni akar. Az hogy adni is lehet, akár érzelmeket is hogy a másik boldogabb legyen, ritkán merül fel az emberekben.
Valóban, a kapcsolat elején mindkét fél belead apait-anyait, hogy a felkeltett érdeklődést fenntartsa, a helyzetét megszilárditsa, a bizonytalanból biztost teremtsen. Aztán, miután ez sikerült, úgy gondolják, hogy majd minden működik magától, önjáróvá válik, elég volt egyszer energiát fektetni a dologba. Már nem kell az udvarlás, a bók, a kedveskedés, a figyelmesség. Ez nagy tévedés. Egyrészt át kellene menteni azt légkört és figyelmet a mindennapokba, ami a kezdeteket jellemezte. Másrészt - és ez a macerásabb része a dolognak - dolgozni kellene magunkon. Azért, hogy jobb társsá váljunk.
Amit olvasgattam erről a fajta kémiáról, azt csak igen durván leegyszerűsítve tudnám előadni. És sok nőnek nem tetszene, mivel nem az érzelmeket, hanem az ösztönöket helyezi előtérbe.
Ez az a kémiai folyamat, ami a fajfenntartást, szaporodást segíti. Ilyenkor a külső kerül előtérbe, a nő és a férfi ideiglenesen (ez az a bizonyos két év) gyengén látó. Két év a fajfenntartás szempontjából szempontjából ideális, ezalatt általában teherbe esik a nő. Írhatnék nőstényt is, de ez sokakat zavarna, kikérnék maguknak. Ez viszont a természet törvényein nem változtat, a természetnek csupán nőstények vagyunk. És ez a két év biztosítja a nőstényt arról, hogy a férfi (hím), aki szintén gyengén lát (elvakult), a várandósság ideje alatt védelmezi az asszonyát. Ezt anno szó szerint kellett érteni, mára viszont átalakult érzelmi és anyagi támogatássá. Ha a nő nem képes ezalatt a két év alatt "meggyőzni" a társát arról, hogy többet is képes nyújtani a párzásnál és gyerekszülésnél, akkor a férfi nagyon gyorsan befejezettnek tekinti a küldetését, és az ősi parancsnak engedelmeskedve (miszerint minél több nőnek add át a genetikádat), új nők után néz.
Ez az elmélet persze a legtöbb nőnek nem jön be. Ők másképp tekintenek arra a boldog két évre visszamenőleg. De ezektől a nőktől megkérdezném, ők miért ragaszkodnak egyetlen férfihez? Miért akarják maguk mellett tudni, ha nem a szerelem miatt? Azon kívül, hogy a férfi dolgozik és ezáltal fizeti a rezsit, gyereket nemz, mire kell még a nőknek? Megtartani nem tudják őket, kedveskedni nem akarnak nekik, akkor vajon mit akarnak a férfiaktól? Az ilyen nők szerint modern társadalomban élünk, a modern kultúra törvényei szerint. Nos, ezt magyarázzák már meg egy sejtnek, ami a férfiakat mozgatja. Röhej hogy a nőknek fogalmuk sincs arról, miként működnek a férfiak sejtjei, mégis, irányítani akarnak egy férfit. Amikor azt írtam, hogy a férfiaknak az Y kromoszómájuk miatt kell megadni a nekik kijáró tiszteletet, volt aki azt válaszolta hogy nem egy kromoszómának fogja a tiszteletet megadni, hanem egy embernek, Akár férfi akár nő az illető, és csak annak aki megérdemli. Nos, ennek a hölgynek van egy rossz hírem. Ha nem létezne az az apró Y kromoszóma, ő nem lenne nő, nem lenne miről vitáznunk.
Igen, tulajdonképpen ez a könyv mondanivalójának a lényege.
Nekem is írták már, izzadtságszagú, és erőltetett ahogyan vélekedek a jó párkapcsolatról, házasságról. No de ha szeretünk valakit, akkor szükségtelen vért izzadni a kapcsolatért, olyankor természetes hogy kedveskedünk.
Nem emlékszem pontosan, azt hiszem ebben a könyvben volt az is, hogy az alanyokat megkérdezték, ismerkedési fázisban, és annál a bizonyos szerelmi szakaszban mik voltak azok a cselekedetek, amikkel a másik tudtára adták a szerelmüket.
Kikerestem, bemásolom. F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus írta:
Tanulom magam című könyvembe beletettem azt a listát,amelyet önismereti tréningeken annak megállapítására használtunk, hogy milyen szeretetgesztusokat gyakorolt a pár valaha, kapcsolatuk hajnalán, és mi maradt meg ezekből. Olyan gesztusok szerepeltek mint például: "elmeséltem neki az álmaimat", "napközben felhívtam telefonon", "mindig ügyeltem hogy találkozásunkkor ápolt legyek és csinos", "együtt tudtam érezni a sérelmeivel és ilyenkor őszintén vigasztaltam". Arra kértem a résztvevőket, jelöljék be, mi volt meg ezekből a kapcsolat elején. Tegyük fel, hogy a felsorolt 26 gesztusból az illető 16-ot nyújtott annak idején a párjának. Ez már egy igazán szeretetteli kapcsolatról árulkodik. megkértem a résztvevőket, hogy ezután jelöljék be azt is, hogy mára mi maradt meg ebből a tizenhatból? Legtöbbjüknél kevesebb mint felére apadt a szeretetgesztusok száma. Volt akinél negyedére. A két szám különbsége hiányzik most a kapcsolatokból.
Ha megkérdezünk egy átlagos házaspárt (vagyis akik rengeteget dolgoznak, törlesztendő hitelük és két-három gyerekük van). hogy mikor voltatok utoljára kettesben sétálni, hétvégézni, színházban vagy moziban, mikor beszéltetek olyasmiről ami nem függ össze sem a munkával, sem a gyerekekkel vagy a pénzzel, akkor többnyire az derül ki, hogy sok évvel ezelőtt. Márpedig így nem is lehet csodálni, ha a kapcsolat már kevésbé boldog, mint az udvarlási fázisban volt. A hiányérzetek egyre több feszültséget, neheztelést vagy közömbösséget teremtenek. Akik képesek helyreállítani a korábbi szeretetgesztusok javát, azoknál egy csapásra visszatér a ragaszkodás, az őszinteség és tolerancia. Többnyire apróságokról van szó, de jelentésük a másik számára óriási lehet (fontos vagyok, tetszem neki, megengedte hogy belelássak).
A közeledésnek-közelségnek ezek a felújított eszközei biztosan mélyebb és tartósabb intimitást hoznak a kapcsolatba, mint az a praktika, amit a nők vetnek be férjük érdeklődésének újraélesztésére.
No igen, ő meg tudta fogalmazni azt, amit én nem.
Elolvastam a Párkapcsolatok iskolája ismertetőjét. Abban is azt olvastam, hogy a jó párkapcsolatért tenni kell, dolgozni rajta, amivel egyet is értek. Amikor pár évvel ezelőtt hasonlót irtam, akkor vki fanyalgott, hogy ez "izzadtságszagú". Hja, semmit nem adnak ingyen... Inkább "izzadni", mint ellaposodni...
Az a kémia is része a szerelemnek, talán ebből is fakad a sok félreértés.
A bizsergést, örömöt, siettetést én is érzem ma is, de ezt magamban már nem szerelemnek neveztem, hanem összetartozásnak.
Természetesen igazad van. De én nem is arról a kémiáról beszélek szerelem címszó alatt.
Hanem arról a kellemes bizsergésről a szívben, arról az örömről amit érzel ha hallod a hangját, és amikor meglátod, amikor siettetnéd az időt hogy találkozzatok (sok év után házasságban is...), amikor együtt unatkoztok és együtt találtok ki valamit, amikor bosszúsak vagytok és nem azon jár az agyatok hogy milyen válogatott sértéseket vágjatok a másikhoz, hanem úgy próbáljátok a vitát megoldani hogy a másikra vigyáztok. Amikor a másik beteg, és őszintén szívből a fél életeteket felajánljátok hogy maradhasson még. A szerelemben nem idegesítő vagy pedig felfokozott a másik közelsége, hanem állandó, megnyugtató. A szerelemben nem követelhet egyik a másiktól, csak kérhet. A szexualitás önzetlen, nem szükséges mindkét fél kielégülése. Fel sem merül az a kérdés hogy szeretsz-e, mert minden pillanatban érzed a jelét, érzed a törődést. És ezzel együtt nem terhes állapot egyik félnek sem, hanem egy olyan állapot, amit próbálnak megőrizni, mindig ég az a láng, nem engedik kialudni, pislákolni. És nem attól fél valamelyik hogy valaki a másikat elveszi tőlük, hanem attól, hogy örökre elveszítik.
És ez mind csak akkor igaz szerelem, ha kölcsönös.
A szerelem szót lehetetlen definiálni, csak érezni lehet. Ugyanaz mint az első két évben, viszont utána jön a megnyugvás, igen, ez így marad. De a hőfok nem lanyhul.
A szülő iránt lehet állandó szeretetet, tiszteletet érezni, félteni őket, a gyerekeket mi neveljük, a mi vérünk, szeretjük őket, a barátaink megértenek hiszen azért a barátaink, de a szerelem más. Abban minden ötvöződik, erősebb kapocs bárminél.
Van egy könyv: Párkapcsolatok iskolája. Magyar szerzőktől. Minden embernek ajánlanám házasságkötés előtt. Írnak benne a hűségről is. Azon lepődtem meg, hogy szinte ugyanazokat fogalmaztam meg én is mindig, csak nem vagyok képes olyan jól kifejezni magam.
Az évek múltán meglévő lángolás azért nem azonos a kezdeti idő agysorvasztó hormontombolásával. Az a fajta kémia nem tartható fent évekig, mert belepusztulnánk.