Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nárcisztikus férfi
Létrehozva: 2015. március 17. 15:37
Sziasztok!
A segítségeteket szeretném kérni. Több mint 5 éve vagyok együtt egy sráccal és elég komolyan gondoltuk a kapcsolatunkat. Kb fél éve kezdődtek a problémák és a számomra megmagyarázhatatlan és érdekes dolgok. A neten sok helyen utána néztem és beszéltem barátnőimmel és arra jutottam, hogy a pasim nárcisztikus. Nagyon sok helyen lehet olvasni az ilyen típusú férfiról, viszont példák nem nagyon vannak. A lényeg, hogy én dolgozom, keresem a pénzt, főzök, mosok, takarítok, ő otthonról dolgozik, mikor van éppen melója, ami hol van, hol nincs. Úgy érzem egyedül oldok meg mindent, és ő meg csak sajnáltatja magát, hogy neki nincs munkája. A legtöbb beszélgetés róla szól és arról, hogy én mennyire nem vagyok segítőkész irányába és mennyire nem foglalkozom vele. Egy gyárban dolgozom, egész nap állok, eléggé fáradt vagyok sokszor és ezek a feszültségek bennem is jelentkeznek. Lehet nem vagyok elég oda adó. Most pár hete azt mondta elhagy, mert nem én vagyok neki az első, hanem a háztartási feladatok és a munkám, ami egyébként is elfáraszt engem. Akkor nem akartam hogy vége legyen, de most már lassan odáig jutok, hogy inkább leszek egyedül de nem bírom. Viszont most visszatáncolna. Megint kedves, aranyos, vicces, megyünk vacsizni, kirándulni és én teljesen értetlenül állok ez előtt az egész előtt. Mit tegyek?
Hahóóó tesó! Nem el tűnni innen.
Érzékeny témákat feszegetetteket de szerintem csak az írás miatti félreértések lehetnek.
Szerintem mindenkinek az a legnagyobb problémája amiben él. Nekem is van, neked is van, mindenkinek van. Legyen az pénz, házasság, gyerek, pasi, pasi nélküli élet, egészség, akármi. Mindenkinek az a legnagyobb problémája ami neki van. Csak rá akart világítani, hogy nincs itt a világ vége, mert más attól érezné boldognak magát amiben te élsz. Ne vedd a lelkedre, nem akart Ő megbántani téged.
Ha személyesen beszélgetnénk és nem így írva, biztos sok félreértés, félre olvasás, félre magyarázás nem lenne. És lehet előbb is meg tudnánk beszélni, vagy akár oldani.
Pasikról meg annyit, hogy az a pasi, aki segített nekem a múltkor a létrán és akivel kávéztam a múltkor, ma beszélgettünk elég hosszan és tök jót nevetgéltünk, amikor megláttam az ujján a jegygyűrűt. Eddig nem is figyeltem és talán ma sem vettem volna észre rajta, ha nem babrál vele. Szóval még jó, hogy nem is kezdtem ennek az egésznek nagy értelmet adni.
Gyerekkel, vagy gyerek nélkül sem egyszerű pasit találni. Egyrészt a kor, másrészt a lehetőségek, amik lecsökkennek, mert az ember szinte csak dolgozni jár, meg persze a sok csalódás.
Ok nem nyavalygok itt a nagy boldogságommal, hova vezet ez, sziasztok!! Kitartás mindenkinek, csajok ne adjátok fel!
Igen segít az ember lánya, kimos rá, megfőz rá, kitakarít utána, de nem tartja el, főleg nem évekig.
Bár én maradi vagyok, soha nem mostam, főztem vasaltam egyetlen pasira sem csak a férjemre. Nem is éltem együtt senkivel sem, vele is csak az esküvőnk után. Hát én nagyra értékelem magam, meg a munkámat is, erre tanítom a lányomat is.
Neki nem volt lehetősége? Ugyan már, egy polcszervizes fizetésre is lehet autóhitelt felvenni. Főleg ha folyamatos a munkaviszony. Megáll az eszem, az én férjem Dr. Phd, dolgozott a minisztériumban és volt, hogy évekig havi 7 számjegyű összeget keresett az eszével havonta. De 15 éve nem adja fel a rongyos kis közalkalmazotti állását, pedig hát lenne mire hiúnak lenni. Mindíg dolgozott a főállása mellett.
Lehetőség mindig van, én már számtalanszor leírtam itt az nlc-n, hogy 2009-ben a nagy büdös semmiből (8300.-ft 3 havi tárhely bérleti díj volt az össz befektethető pénzem) indítottam a 3. vállalkozásomat, egy webáruházat úgy, hogy azt sem tudtam mit jelent a " kontrol c" kifejezés. 3 év múlva fizetett hirdetés nélkül a google kereső találati listáján az első helyen voltak a termékeink, ma meg 3-5 állandó alkalmazottam van.
Amúgy ha valaki alkalmazott akkor a főnöke dirigál, ha vállalkozó akkor meg a megbízói, vásárlói.
Anyu, hol írtam, hogy haljon meg a gyerekem? Ha nem lenne = ha nem született volna gyerekem. Szerencsére született. Hol írom, hogy házasságban szeretnék élni mert az mennyivel jobb és siratom az exem mert megbántam?? Hogy más tesz engem boldoggá?
Teremtsem meg magamnak? Mit? Vegyek vibrátort és vigyem el moziba?
Jo, a hazadat nem tudod eladni, ha turelmetlen vagy, ha nem.
E mondtam,megertem ebben akorban az ember turelmetlen. Te nem erted, miert. E mar ertem. Mar tul vagyok rajta, ezert tudom, hogy semmi ertelme.
Miert? mert mit akarsz, hogy tortenjen? Egy hazassag csak dogunalmas. Mindig ugyanaz. En sose lestem a tundermeseket, mindig megteremtettem magamnak, ha nem jott velem szembe. Azt, amire vagytam.
Exedet siratod vissza, megteheted, hogy visszamegy hoza, akkor fogod csak siratni majd magadat.
El ne hidd mar, hogy egy embert egy masik ember tesz boldogga.
Ott volt, nem? Kellett?
Az elet ilyen, valami nem jon ossze, ujrakezdjuk.
Biztos nem jo iranyba uszol, ha nem jutsz sehova.
Igena elet roved, es azt kell kielvezni, eppen, ami MA van. Mert holnap ki tudja mi lesz. Lehet, semmi. Ami ma sincs, azt sem lehet elvezni, cask ami van.
Ilyet soha ki ne mondja szadon, ha nem lenne a fiad. Itt van egy mondas, jol gondold meg, mit kivansz. Es ailag tulso felen mi lenne? Itt is egyedul kellene megallnod a helyedet, sokkal tobb, nagyobb nehezsegekkel.
En, mikor ugy volt, hogy meghal a gyermekem, azt kivantam, hogy Istenem, add, hogy eljen es egeszeges es boldog legyen, at se banom, ha az ocean tulso partjan fog elni.Ez van ma eperke, o az ocean masik oldalan el.
Szoval sejted mar, hogy mi az igazi problema, es te milyen szerencses vagy, mert mindened megvan ahhoz, hogy boldog legyel?
Akkor tartsa el az anyja. Nem? ha üdítőre még telik neki, neked meg már miatta arra sem... Költözzön haza.
Rosszul vagyok a gondolattól hogy az ilyen ember is valakinek a fia. Aki miafenét csinált hogy ilyen lett belőle????
Nem olvasom. Magabiztos vagyok, férjem sose volt:) már nem is lesz, azt konkrétan nem is szeretnék. Igen, ezt modnom, én se 50-60 évesen szeretnék új életet kezdeni. Sőt, a jelenlegi életemen se szeretnék alapvetően változtatni, én lehet már nem fogok senkivel együtt élni, de ez, ez a jó kis langyos semmi, hát igen... Azért nyugdíjas még nem vagyok.
Netes társkeresés: kétszer egy hetet voltam regisztrálva, köszöntem elég volt. Brrr. Akkor inkább a langyos semmi.
Azt hogy én alakítottam így, hát nem tudom. Segítségre szorult és én segítettem neki. Aztán ez lett belőle.
Bár lehet ez otthonról jön neki, mert az anyja a mai napig még a poharát is teletölti ha üres üdítővel, mert még a palackot sem kell megfognia, hogy töltsön. Ez eddig eszembe sem jutott, csak most.
Hát a közös jövő, a közös élet, a közös célok..valóban én vagyok a hibás, hogy túl sokat adtam bele. Nem kellett volna ennyit. Úgy gondoltam nekem van lehetőségem, neki nincs, akkor én leszek az aki meglép mondjuk egy hitelt. Hát nem kellett volna. Nagy és drága tanulópénz ez nekem. És egy nagyon nagy teher a vállamon jelenleg és valószínű ez a teher itt is lesz.
Azt nem ertem, miert az anyagi reszen lovagolsz, mikor most te tartod el mindkettotoket. ??????Ha egyedul leszel, kevesebb lesz a kiadasod. Hat akkor gondolj jol at mindent, keszulj fel testileg es lelkileg, es mindent bele!!! Katyasznak ket hetbe kerult, amig elegansan kivagta a pasit. A Nagy Sandor-i megoldas a legjobb, kette kell vagni agordiuszi csomot. Mert minel tovabb bogozod, annal jobban begubancolodik. Itt vagyunk, kesz, hajra!!!! Start!!!Indulj!
" a folyamatos agyalás, hogy miért nem, miért nem tesz meg mindent, miért hagyja, hogy egyedül oldjak meg mindent, miért nézi végig, ahogy már alig bírom, de megyek és csinálom."
Minden kapcsolat kezdetén kialakulnak az erőviszonyok, te így alakítottad megoldottál mindet neki pedig ez roppant kényelmes.
Ha pl. anno mikor 8 éve elveszítette az állását, 6 hónap múlva adtál volna neki egy ultimátumot, hogy vagy elmegy dolgozni, vagy vége a kapcsolatnak, de az együtt lakásnak mindenképp, akkor tisztába lett volna az elvárásaiddal. Amúgy ez annyira fura, hogy egy felnőtt 30-as férfinak nem természetes, hogy dolgozni jár. Mindegy hová, akárhová, de legyen egy havi fix fizetés ami ad egy alapvető biztonság érzetet. Aztán ha jobb állást, kocsit akar, akkor vegyen fel ő hitelt.
olvasod a cafeblogon az elvált magabiztos nőt?
Én igen.
Vannak benne néha jó kis tippek, de alapvetően megoldást sztem nem igazán ad, max a frissen elváltaknak hogy lehet túlélni az elejét.
Én sem 50évesen akarok új életet, de most akkor mi lesz, valahogy fel kell nőnie, erre nekem is hamarabb kellett volna gondolni... mindig oda lyukadok ki, elbactam, és nem csak miattam, miatta is.
De most meg már így kell csinálni, ez van. Valami megoldás csak lehet, bár nemtommi, a netes társkereséstől a hideg kiráz, meg amúgy sem keresek, legfeljebb valaki "belémbotlik" ha már egyszer van partnerem (vagy nem, inkább utóbbi). Csak üldögélni a langyosvizben sem az igazi, nem, nem vagyok igazán boldog perpillanat.
Értem, a terrornál tényleg jobb lehet !
Nekem abba volt nehéz beletörődni, hogy teljes a hallgatás apuka részéről. De most már a részemről is. De ez is biztos jobb mint amilyen neked lehetett, sokan irigyelnek (mármint, kimondva igen, hogy bezzegneked nincs aki "elrontsa" a gyereket) de én sem cserélném el az enyéim problémákat máséiéra.
Tény, hogy gyerekestül sokkal de sokkal nehezebb párra találni. Vagy ha mégis, akkor is sok az ingyenélő, ahogy ez a topik is mutatja, vagyis, akkor is ha az ember gyereket akar sem mindegy, kitől, ha a nap végén úgyis egyedül kell csinálni (azt is).
Arról nem beszlve, hogy nem úgy képzelném az életem, hogy majd húsz év múlva még lehet saját életem is mikor ő már 26 lesz - én addigra már 58, akkor már hová, kivel, hogyan? Addig meg ássam el magam?:((
Nem a gyerekre vagy apjára értettem, hogy volt ennél rosszabb is, hanem alapvetően a helyzetemre, helyzetünkre, életünkre. Amikor mindezt 40km-ről csináltam hajnali keléssel, esti hazaérkezéssel, nulla idővel, fáradtan és még apuka is terrorizált mert ott "otthon érezte magát". Ehhez képest most marha jó.
Perszehogy...! :) Gondolom majd ha felnőtt, "jobb" lesz, addig meg marad a Dunapart és a fagyi.
Hát ez az, hogy nem vagyunk egyformák. Én még füvet nyírni is szerettem, csak marha sok volt. Igen, napi 2x1 óra autózás kisgyerekkel, 3 évig csináltam hóban-sárban meg hőségben is. Kora reggel indulás, este haza. A jól megérdemelt hétvégén meg főzni mosni a böhöm házat kitakarítani füvet lenyírni - kb vége a hétvégének és még a gyerekemmel öt percet nem foglakoztam, magammal na pláne.
Igen egyedülálló anyukák abban találnak örömet, amiben lehet, én pl egyedül ülök a Dunaparton, nézem a Margitszigetet és annak örülök, hogy itt lakhatok per pill. Az is valami...
Én fiúim nagyon szeretik egymást, viszont a fiammal nagyon nem egyszerű és attól tartok, apja még jobban hülyének igyekszik engem a láthatásokon beállítani és/vagy még hergeli is ellenem a gyereket, hogy ne bírjak vele. Ettől a kettősségtől meg egyrészt velem sokszor igen bunkó tud lenni, másrészt az oviban is van rá panasz, hogy agresszív, ok nélkül megver mást. Igen erős tikje is van. Pszichológus meg kb annyit állapított meg mint én - semmit.
Na mindegy panasznap lezárva:) Volt ennél sokkal rosszabb is.
Szép új családi ház semmit nem ér, utálom a kertet őszintén szólva... :) napi másfél órát utazni a munkahelyre meg vissza. Kiülni jó, de az összes többi utálatos. Viszont legalább a legényke nem szedi szét a házat hanem kinn rohangál, szóval megint ott tartok, hogy ami neki jó!
A gyerekkel semmit nem csinál az apja, nem keresi, nem hívja, nem érdeklik egymást. A fiam meg van róla győződve, hogy apukám az apja! Elég közel állnak egymáshoz... szerencsére. Még nem homályosítottuk föl, mi a különbség az apa és a nagypapa között, majd rájön, ahogy a Mikulásra meg a Húsvéti nyuszira is rájött...
Én hétvégénte szintén takarítok, TVzek, ide oda eljárok, sokszor egyedül, amit a helyiek is csinálnak, művházas programok (oda viszem a fiam is), főzés, játszás, egy kis TV, egy magazin, ilyenek. Aztán mikor ráér a másik fél, akkor találkozunk, mikor nem , akkor nem.
Agglomerációban egy szép új családi házat, hm, hm??:)))
Gyerekkel se tartja apja a kapcsolatot, nem viszi el magához, játszótérre, semmi??
Eltartani nem is kell őt, de a felesben a mozit, hát igen, elhiszem hogy ennél akár többre is vágynál... Én moziba is egyedül megyek max, mikor fiam az apjával van, de inkább takarítással meg főzéssel, max olvasással töltöm a szombatot - ki mire való ugye... Ennek ellenére nem cserélnék veled, mindenkinek a maga baja, másét át nem venném, sajátomat se adnám egy napra se.
Nem tudom ezek a "tenyerén hordozósok" hol lehetnek, a huszas éveimben kellett volna "észnél lenni" és kifogni egy gyerektelen negyvenest és úgy vállalni mindent.
De én velem egyidősekkel jártam mindig, volt akivel éveket, és mikor én már babáztam volna ők még mindig az egzisztenciát hajtották. Ami mára meg is lett nekik, most keresik a huszas harmincas eleji gyerektelen nőt családalapításra.
Ezt elbactam.
Most meg akkor hajtsak az ötvenesekre, hátha azok majd elvisznek Bora Bora-ra vagy legalább a horvát tengerpartig???
Tele volt hitellel is, mert a csillivilli autót meg kecót (amiben alig lakott, csak mutogatni tartja) elő kellett kaparni valahogy.
Ennek már jó ideje, azóta se talált balekot magának amennyire tudom.
Tőled párral fiatalabb vagyok. Nem sokkal, 3 évvel. A fiam 4 éves lesz.
Kettesben vagyunk már jó ideje, de nem a fővárosban, agglomerációban élünk. Mármint, az apa nélkül, a kapcsolatot nem tartjuk, de amúgy is tele van adóssággal szóval legalább nem jár a nyakamra hogy még én fizessek, és én sem az övére, hogy ő fizessen, megoldom...
Keresgéltem sokáig és most egy ideje lehorgonyoztam egy ember mellett (és ő mellettem ha minden igaz) de sem én nem tudom eltartani őt, se ő minket :) Igaz, egyikbe sem mennék bele. Rendes meg minden, de nem biztos hogy az igazi. Néha mondjuk elvisz moziba azért, ha felezünk és azt a filmet nézzük meg amelyiket ő akarja, szóval nem véletlen vagyok elégedetlen, ugyanakkor valamennyire már kötődöm hozzá.
Hát anyám neked ennyivel több eszed volt!:)) Én erre építtettem házat az agglomerációban hitelből meg telket vettem hozzá az addig félretett lakáskasszás pénzemből, fizetem most is százezresével a hitelt, eladni meg nem tudom. Vettem volna panellakást Erzsébeten és gondom se lenne, de nem, neki családi háza lesz, csak az igénytelenek laknak panelban - én is onnan jöttem, ő még onnan se de majd ő.... - én hülye meg belementem a nagyszabású tervek megvalósításába. Szóval ezekre a nagy szövegekre vettem fel a hitelt, költöztem ki a p*csába újszülöttel, sőt erre szültem gyereket.
Hát normális az ilyen???
HÁZ? :)
Mikor együtt jártam valakivel, hamar felismertem ezt a típust, akikről itt szó van. Két hónap után rúgtam ki! Adta a menő vállalkozót, de az anyja meg én etettük, sose vásárolt be de minden nap jött vacsorára, éhesen. És még ez volt a legkevesebb, így úgy dicsekedett, hogy exének lovat vett, meg külföldre vitte, de engem egy úszásra alig bírt elvinni, akkor is jöttek a barátai akik meghívták őt ő meg gálánsan fizette az én olcsóbb jegyemet (nem szeretem a szaunát) és amíg ők izzadtak, én vigyázhattam a barátok gyerekeire........
Aztán persze nem értette, miért rúgtam ki, pedig mikor vázoltam a problémát (a megbeszélés híve vagyok) akkor felsorolta mik velem a "gondok" (alaposan átrágtam magam rajtuk, mondvacsinált volt az egész), ő ráadásul nem szerelmes, de azért ne szakítsunk... És két évig kajtatott, járok-e valakivel meg mi van velem.
Nyugodtan, ez egy nyilvános fórum.
Nekem per pillanat komoly anyagi gondjaim sincsenek. Autóm is van, öregecske de nagy és ki van fizetve:) Tengerpartra is megyek a fiammal meg hugiékkal nyaralni. Komoly gondom nincs. Éljük csendesen kettecskén a mindennapokat. Igen, nihilnek is lehet mondani, bár azért ez annál több, de hát kinek mi az igényszintje és egyébként meg mire futja, mert ingyen kikapcsolódni se lehet. Lehet, csak mondjuk egy fagyi is x száz ft és az se mindenkinek fér bele, ez sajnos így van.
A kikapcsolódás a játszótér, a focipálya, a Margitsziget. Ami amúgy tök jó csak igen, fiatal nőként - jó nem vagyok csitri de öreg sem - azért hosszú távon, hát... Őszintnén megmondom egyre inkább szánalmasnak érzem magam, hogy ennyire nem kellek. "Csinosnak mondott" idősödő anyuka. Ennyi. Kutyának se.
Pótapát nem igazán akarok a fiamnak, ők apjával nagyon egyben vannak, jó barátként biztos el tudna fogadni egy férfit, nekem ennyi bőven elég is lenne. Így azt látaj, hogy ő az első, a második a századik, anyának rajta kívül nincs élete, nem kell őt félretenni mert anya randira megy vagy kettesben akar lenni valakivel, ahogy az akkor is lenne ha apjával élnénk. Csak ő meg ő meg ő. Ami persze jól is van, de ezen egyre nehezebb lesz változtatni, mert lehet ellenkezni fog.
Korombeli vagy? Gyereked mennyi idős? Mióta vagytok kettesben?
"Ha nem lenne a fiam már rég vagy nem lennék vagy valahol rohadtul máshol, a világ túlsó felén"
Ezzel én is pontosan így vagyok.
Bocs, hogy belekotty, olvasom a topikot és megfogott a gondod, ugyanis én ugyanezzel szembesülök. Ugyanakkor küzdeni kell, miatta, érte, neki jobb élete legyen, neki jobb választása legyen, ő "vigye többre" mint én, aki nap mint nap küzd a csekkekkel.
Most próbálok egy autóra valót összekaparni, valami régire és kicsire, hogy legalább ne kelljen szívességet kérni senkitől ha bevásárolni akarok menni. Nemhogy, amennyi hasonlót olvasok, a tenyerén hordozna valaki, dehogy, még az utcán sem néznek meg, pedig nem vagyok csúnya (amolyan átlagos de vannak jobb napjaim). Van munkám, van gyerekem, de minden egyéb a teljes nihil.
Elégedetlen vagyok.
Persze fagyizás, az is jó, ahogy írta Sissi, de így hogy tudok sikeres életpéldát mutatni a fiamnak??? Sehogy, vegetálás az egész. Nemhogy tengerpart vagy éttermi vacsora, neadjég egy jó nevelőapa aki nekem is Társ (nagy T-vel).