Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Na, igen, ennyi erővel az egész Élet területén lehetnek félelmek.
Én fiam pölö a kutyáktól félt. Ma már a kicsiket "édesnek" titulálja és még meg is simogatja. A nagyok meg nem jók. Pedig nem tettem semmiféle lépéseket az ügyben, hogy szeresse a kutyákat. Eccercsak megszokta és már nem parázik.
Van például egy kedvenc Garfield epizódja: amiben egy óriás süti üldözőbe veszi a főszereplőket. Kifejezetten szokta kérni, hogy azt szeretné megnézni. És persze kijelenti mellé, hogy "merész lesz", mert minden alkalommal odaültem mellé és nyomatékosan rákérdeztem, hogy ugye nem félsz. De nem. Egyáltalán nem volt belőle sem rémálma, sem tévképzetei, sem parája.
Koszi, aranyos vagy de inkabb, nem... Nem szeretnem elvinni a topikot egy mar sokszor kitargyalt (de itt OFF) iranyba (nevlegesen media, screen-time, technologia hatasa a kicsigyerekekre).
Nekem specialis erdeklodesi teruletem -gondolom a szakmam miatt is-, tobb mint 10 eve olvasom, gyujtom a temaban irodott cikkeket ket nyelven. Kicsit mashonnan is nezem a dolgot a csaladunk "alternativ" beallitottsaga miatt, amit senkire nem szeretek raeroltetni. Maguk a "szerintem, ahogy en csinalom, jo", ill. "szerintem nem karos" meg olyan ervek, amibe megtanultam nem beleszolni, mert me'g kulturaltan teve is banto lehet.
Mas: a gyerekek erzekenysege nagyon kulonbozo. A fiamnak sem kellett valoban teve ahhoz, hogy X dologtol megijedjen, ne akarja tobbet latni, jatszani vele, stb. Tehat szo nincs arrol, hogy a teve mint fobunos szerepelt az ertekrendunkben. Az viszont teny, hogy az erzekenyebb gyerekek sokkal elesebben reagalnak barmilyen inputra, adott esetben hamarabb megingatja oket. Ilyenkor nem kell sirni folottuk, hogy jaj milyen felnott lesz beloluk, ugyanis ez talan "gyongesegnek" tunik, de mas tekintetben boven kompenzalva vannak ezek a gyerekek.
Nem tudom olvastatok-e errol, erdekes tema a "highly-sensitive" gyerek/felnott tipus, nem en talaltam ki a terminologiat (magyarul szupererzekeny a forditas), Elaine Aaron (klinikai szakpszichologus) foglalkozik ezzel tobb munkajaban. Es egyaltalan nem is ritka jelenseg.
http://hsperson.com/
http://www.stelliumpress.hu/elaine-n-aron-szupererzekeny- gyerekek/
Valami ilyet akartam én is érzékeltetni a kutyás-kocsmatöltelékes példámmal, hogy vannak dolgok, amivel a gyereknek meg kell bírkóznia, mert a világ nem csak rózsaszín. A mértékkel nézett megfelelő mesét ugyan hasznosnak nem találom, de ártalmasnak sem.
Pedig leírhatnátok, had okuljunk.