Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ennyi. Bátyádnak respect!
A not mar nem tudjuk megkerdezni.
A gyerek meg az apa koszonik, jol vannak.
Batyam is egyedul nevelte fel a kisebbik fiat. A gyerek kituno tanulo volt meg elsportolo, ma egyetemre jar.
Tudtommal az EQ és az IQ nincs fordított arányban, de ettől még Te gondolhatod, hogy így van.
A cikk arról egyáltalán nem szól hogy mi volt ebben a 12 hétben, ezért nem lehet elítélni a nőt, hogy felelőtlenség volt-e a részéről vagy nem. Lehet, hogy számára az abortusz egyáltalán, semmilyen körülmények között nem volt vállalható, ezt nem tudjuk, nincs adat. Az is lehet hogy azonnal kivizsgáltatta magát, de akkor még úgy tűnt, vállalható a terhesség. Rá 8 hétre meg már más volt a helyzet. Találgatni tudunk csak de te csípőből ítélkezel, töredékinformációk alapján. Gondolom mert te mindent tudsz, azt is ami nincs leírva.
A nő valószínűleg úgy gondolta, hogy más életéről nem dönthet, ellenben a sajátjáról igen. Ennyi. Hogy ezt mennyi idő alatt, milyen információk alapján, a férjével együtt vagy önállóan, vagy nyomás alatt vagy érzelmi alapon vagy racionálisan végiggondovla minden lehetőséget... azt nem tudjuk.
A születendő gyermekem életéről 2 esetben döntenék úgy, hogy jobb ha nem születik meg: ha a már meglévő gyerekeim létbiztonságát sodorja veszélybe, vagy ha feltehetőleg olyan súlyos fogyatékkal születne, amivel gyakorlatilag nem életképes. De ez is csak az elmélet, mert nem tudom hogy viselkednék adott helyzetben... nem titok, hogy a tesztek nem tökéletesek,volt olyan ismerősöm, aki down-os babára számított az elvégzett halom vizsgálat alapján majd szült egy tökéletesen egészséges gyereket... sokan elvetették volna... ő nem, vállalta. ez lett volna érte a jutalma...? nem. Csak vannak hibák. És igen, minden gyerek csoda, főleg ha egészségesen születik. És nem, ez nem szűrhető teljes biztonsággal, a genetikai rendellenességeket lehet szűrni, de a fejlődési rendellenességek, születéskori oxigénhiány stb. sok esetben rejtve maradnak. Mint ahogy egy kiújuló rák is bizonyos stádiumban..
Ezt semmiképp sem tartom egy érzelmes, szép történetnek... ez egy nagyon kegyetlen tréfa a Sors részéről... de ítélkezni... azt nem tudom hogy azt miért kell? Jártál már abban a cipőben? Nem. Akkor miért mondod meg, hogy mit csinálnál,vagy mi alapján ítéled meg, hogy a másik viszont szarul csinálta? Fogalmad sincs. Ennyit állítottam, nem többet.
Két dolog:
Az egyik, hogy nem fizikai képtelenség, hanem valószínűsíthető, a másik, hogy 12 hetesen nem azt tudta meg, hogy terhes, hanem azt, hogy újabb daganatok vannak a testében. Legalábbis a cikk szerint.
Tehát megtudta, hogy terhes, és esze ágában sem volt AZONNAL kivizsgáltatnia magát, hogy vállalható-e a terhesség, hanem bízott a legjobbakban, ami nem jött be.
Bejöhetett volna az is, hogy meghal 6-7 hónapos terhesen, gyereket meg vagy megmentik, vagy nem, vagy egészséges lesz, vagy nem.
Szimpla felelőtlenség egy ilyen helyzetben ezt bevállalni. Akinek nincs esze, az meg érzelgősködik.
Sok mindenben egyet tudok érteni veled. Lényegesen árnyaltabban szemléled az egészet, én meg kerek perec azt mondom NEM. Nyilván ez szubjektív megítélés kérdése. Én most is azt mondom, nem szabad ilyen zsákkal gyereket a világra engedni, eleve ilyen teherrel indítani.
Igen, az életbe sok minden belefér, az is, hogy jó sorsa lesz, az is, hogy apuka szerelmet talál és akár beteggyerekestül is családot alapíthat. Mégis, megint csak oda lyukadunk ki, hogy mindenki komoly hátránnyal indul.
Nekem nagyon nem jön be a "ha az isten báránykát ad, legelőt is....' féle hit. Ez a totálisan nem tudatos, az én szememben bárgyú emberek hozzáállása, amitől én kb falnak megyek.( Mondom, szubjektív a hszem.) Megfigyelésem szerint az ilyen emberek megbánják a dolgot utóbb, csak nem nagyon mondják. Párhuzamként az jut eszembe, hogy Kóbor János, aki x+1 évesen lett apuka, egyszer egy mélyinterjúben azt nyilatkozta, tán mégsem volt az évszázad ötlete nagypapakorban gyereket vállalni, mert imádott kislánya jó eséllyel úgy 12 évesen árva lesz esetleg. Nyilván a cikkbeli történetben sem tudjuk meg, mi játszódik le belül az apukában és a kislányban sem, de azt ne hagyjuk ki a számításból, hogy a médiának nyilatkozni a romantikus érzelgésről picit más, mint napi szinten megélni a nehézségeket. Ennyit a hitről. Hinni jó, de igenis kell mellé racoinalitás is, pláne ha gyerekről van szó.
Az általad említett orvos viselkedése elfogadhatatlan. Vagy egy kiégett vén fószer, vagy egy őstahó, akit leginkább a pályáról el kéne távolítani, mert olyasmibe szól bele vállalhatatlan stílusban, amihez köze nincs. Angliában, ahol élek, egy ilyen kirohanás után felelősségre vonnák, a második ilyen után pedig másnap nem kéne dolgozni jönni...erről ennyit.
Még mindig szubjektívan: annak tudatában, hogy mivel jár egy gyerek felnevelése, kizárt, hogy megszültem volna szegény kislányt. Nincs az a hit, ami arra vihetett volna, hogy anya nélküli, magas eü kockázatú létre ítéljem a kislányomat. És az a férfi se született még meg, aki gyászát így óhajtanám enyhíteni.
Az orvosnak lehet maganvelemenye de ha nem Magyarorszagon pratizalna akkor itt nem nagyon lenne se professzor se orvos.
ui. csak Mo lehet igy beszelni a beteggel.
az abortuszhoz meg minden nonek joga van. Itt pl. a 21. hetig vegso esetben de altalanos esetben a 15. hetig siman elvetetheto a terhesseg. es nem orditoznak az orvosok, ha nem vallal abortuszt akkor ezt kozli a pacienssel es annyi.
hiaba ma Mo on a professzorok is pont olyan tuskok tudnak lenni mint egy segedmunkas egy vacak gyarban. tipikus.
ha velem beszelt volna igy a "professzor" siman belekoptem volna a kepebe, csakhogy en is olyan udvarias legyek mint o.
Én spec tök immunis vagyok az ilyen baromságokra és nagyon utálom, ha érzelem dönt a racionalitás felett, legyen az negatív vagy pozitív és emiatt gyerek szívja meg. Itt is ez történt.
Nem tudjuk mi történt (vagy inkább FOG történni). Ez a kis élet még épp hogy elkezdődött, talán 3 éves most..? ha jól emlékszem... miért írsz le valakit mert ilyen a kezdete az életének..? A világon nagyszerű emberek vannak és voltak, akik a semmiből, a nyomorból, árvaházból ki tudja honnan indultak és soha nem lettek volna azok akik végül lettek, ha apu+anyu a seggük alá tol mindent, de lehet a meleg családi fészek sem teremtette volna meg azt a belső késztetést, hogy elinduljon az életben valami értelmet keresni az életének. Lehet hogy épp egy ilyen tragédia viszi arra, hogy kutatóorvosnak tanuljon majd és fedezi fel azt a gyógymódot, ami az ő anyját is megmenthette volna... Persze pszichopata sorozatgyilkos is válhat belőle (azaz lehet időzített bomba) amiatt mert nem ismerte az anyját, de engedd meg azt a vad gondolatot, hogy erre semennyivel sincs több esélye mint bárki másnak...
Ami szerintem aggasztó lehet még, hogy ha a kislánynak lett valamilyen egészségkárosodása a kemótól az az alapbajon kívül az apa párválasztását is befolyásolni fogja. Ki vállal be beteg gyerekes férfit?
Nyilván ezeket a kockázatokat ismertették a szülőkkel, ennek fényében vállalták a gyereket, aki amennyire tudjuk egészségesen született végül.
Amúgy itt szintén magadból indulsz ki, amivel egyáltalán nem lógsz ki az átlagból, mindenki így indítja a gondolatmenetét, a baj az, amikor el sem tudsz képzelni mást. Ki vállal be egy beteg gyerekes férfit..? mondjuk egy beteg gyerekes nő (a többszázezer közül, akit a hozzád hasonló gondolkodású férje végül magára hagyott mert beteg gyerek nem gyerek...), aki tudja hogy milyenek a hétköznapok és jó ha van vele valaki aki szintén tudja mi a dörgés. Vagy valaki akinek nem attól ember az ember, hogy kicsattan az egészségtől és az eget veri az IQ-ja, mert az EQ fogalmát is ismeri, neadjisten többre is tartja. Vagy valaki, aki eleve ezt választotta hivatásának, mondjuk konduktor stb. és beleszeret a kislányba + annak apjába. De ez csak elméleti fejtegetés hiszen senki sem állította, hogy a kislány ne lenne makkegészséges.
A másik meg, hogy szegény kislányt vamailyen 'céllal' hozták létre.
Nem. A kislányt nem tervezték, sőt, bár nagyon örültek volna neki (korábban, a kezelések előtt), azt a szomorú hírt kapták, hogy márpedig nekik fizikai képteleneség, hogy valaha gyerekük lesz. Céllal maximum ez a gyerek érkezhetett és ez nem érzelgős izé, ez hit kérdése, mindig sajnálom azokat, akiknek minimális hite sincs (ami nem vallás kérdése, én sem vagyok vallásos, ettől még hitem van), mert hit nélkül ez a világ egy rohadt kegyetlen és sivár hely, ha nem lenne hitem már rég nyomtam volna egy game overt.
Szóval nem azt írtam, hogy azért szülte meg a gyereket, hogy oldja a férje magányát... ez baromság. Azért szülte meg, mert csak, mert cél és ok nem szükséges, ahogy Te is írod. Mert ez a kis élet már 12 hete létezett, amikor ismét felütötte a fejét a betegség. Egy 12 hetes magzatnak mindene kifejlődött, kb. 8cm nagyságú, gyakorlatilag teljesen készen van, már csak növekednie kell. Nem egy nagy maszat vagy egy osztódott petesejt. Itthon nagyon kevés orvos van aki ilyen korú magzat "elvételét" elvállalja... egyszer fültanúja lehettem a terhesrendelésen egy ilyen "párbeszédnek" (a prof artikulátlanul ordított a nővel, hogy ő nem gyilkos és nézzen végre a monitorra és nézze meg a gyereket akit meg akar ölni, adja akkor örökbe...).
Szóval attól még, mert nem ezzel a céllal hozták létre és nem azért születik meg, hogy oldja apu magányát, ettől még igenis rohadtul nagy segítség, hogy van miért holnap is felkelni. És ez nem kell, hogy megakadályozza a gyászmunkában.
Ja, a mindenki életében előforduló szokásos.
Azt hittem te is hasonló körülmények között születtél és erre utalsz.
Mindenkinek a magáé, ami nehézséggel küzd az életben, bármi is legyen, betegség, szenvedés, halál, csalódás, nyomor vagy bármi..
Milyen nehézségek?
Az elet nem orok, de olykor nagyon is kegyetlen. A halal az, ami orok.
Itt nem az anyasag csodajarol van szo, hanem ez is egy csoda, hogy ez a no anya lett. Ill hat nem sokaig.
Jó oldala? Az, hogy a gyerek egy boldog ember lesz. Azaz, a legnagyobb dolgot kapja mégis, az életet. Miért zárnánk ki,hogy elégedett, boldog ember lesz belőle, aki örül, hogy megszületett?Ennél mi kell több?
Én pl. örülök, hogy megszülettem, minden nehézség ellenére, mert azok mindenki életében vannak. Lehet, hogy ő is így lesz vele. És akkor már megérte.
Maga a cikk elég szűkszavú, csak a tényekre hagyatkozik,tehát a történetnek elég sok aspektusa lehet mind az előzményeket, mind a fejleményeket illetően. Minden bizonnyal megbeszélhették, hisz ez a legfontosabb dolog az ember életében.
hát az esetek nagyon nagy többségében az érzelem dönt a racionalitással szemben, amikor az ember gyereket csinál/vállal. különben nem lennének gyötrelmes életű/éhező gyerekek. és ezekhez még csak rákos anya sem kellett.
vagy esetleg mindannyian megbeszélték, és együtt döntöttek így, nem a nő egyes egyedül.
A téma részemről kifújt, már nem lehet újat mondani. Napok óta ugyanazt ragozzuk.
Számomra ismeretlen emberen nem tudok jajvékolni. Na, ez meg az én egyéni szocpol problémám. Van nekem családom, ha jajjveszékelni akarok, majd keresek közöttük alanyt akin sopánkodhatok.
Dehogy, nem egyformák, az túl egyszerű lenne és unalmas.
A természetükre illő jellemvonások egyformák, és ennek is túl széles a skálája. És vannak olyan jellemvonások, amiket észre lehet venni egy figyelmes szemlélődőnek. A skorpiót leírtam nagyjából. A bika jegyűek például a többieknél jobban szeretik a természetet, növényeket, pénzt, tesznek vesznek motoszkálnak, de ennek ellenére alapból lusták, és konzervatívak, nehezen viselik a változást. A mérlegekre leginkább a kompromisszum jellemző, ők a legdiplomatikusabb jegy. A rákok pedig túlságosan érzékeny lelkűek, könnyen sértődnek, és túlságosan anyáskodóak, családcentrikusak, sérelem esetén visszalépnek, visszahúzódnak. Az ikrekben pedig két ember lakozik, mindennek látja a színét és fonákját, hogy semmiről ne maradjon le állandóan nyüzsög, meggondolatlanul csacsog.
Az ilyen alapok mindenkiben megvannak, de ha nem érdekli az embert, nem figyel rájuk, akkor nem veszi észre. Viszont ha akár csak mint érdekességnek, utánanéz hogy melyik jegyre leginkább mik a jellemzőek, akkor elég nagy valószínűséggel képes egy másik emberről megmondani, hogy illető melyik jegyhez tartozik.
Te gy másik, veled azonos jegyű emberrel soha nem leszel egyforma, viszont jobban megérted a motivációit.
Én tényleg nem látok olyan szépséget ebben e történetben, ami indokolná 2 felnőtt rossz döntését. Lehet persze olyan szépséget találni benne, hogy az élet élni akar meg ilyen érzelgős izékat, de ez csak duma. Én spec tök immunis vagyok az ilyen baromságokra és nagyon utálom, ha érzelem dönt a racionalitás felett, legyen az negatív vagy pozitív és emiatt gyerek szívja meg. Itt is ez történt.
Ami szerintem aggasztó lehet még, hogy ha a kislánynak lett valamilyen egészségkárosodása a kemótól az az alapbajon kívül az apa párválasztását is befolyásolni fogja. Ki vállal be beteg gyerekes férfit?
A másik meg, hogy szegény kislányt vamailyen 'céllal' hozták létre. A gyerek se nem magányoldó, se nem a szülők céljainak megvalósítására nem való, se nem társ, a gyerek az simán csak gyerek, aki azért kell szülni, mert cél és ok nélkül kell és kész. Apuka magányának oldására meg anyukaemlékeztetőnek nem. Ilyen hülyeséget....:(
említenék olyan nőt is már akinek asszem jár a tisztelet, mert ember volt 8:30
és az is maradt
És ebben a konkrét esetben mi lehet a jó oldala a dolognak?
Az, hogy az anya a kislányon keresztül reprodukálta magát? Gondoskodott róla, hogy még csak véletlenül se lehessen a férjének őt meggyászolni és a gyász végén elengedni? Újra és újra kénytelen legyen feltépni a sebet, ahányszor ránéz a kislányra, vagy ahányszor megnézik az oktató videót? Élővé tette magát az életükben, anélkül, hogy tevőlegesen részt venne benne. A kislányban él majd egy ideologizált anyakép a sosem látott és ismert anyáról, és elképzelhető, hogy nehezebben fogad majd el bárkit anyapótlóként, hisz az ideologziált anya szellemével nehéz versenyezni. Ugyanigy a férjnek is jócskán nehezebb dolga lesz, hisz nemcsak társat, de a kislánynak anyát is kell találnia.A lehetséges új társnak pedig együtt kell élnie az elhunyt, de nagyon is jelen lévő anya soha el nem halványodható emlékével.
engem azért az még eléggé érdekel, hogy a saját nevelésed az ájuldozók véleményéhez húz-e
itt is remek, hogy gyerek sorsa van beáldozva, hogy egy gyenge szar nagykorú túlélje a saját baromságát
Nehogy már baj legyen ha az ember egy történetnek a jó oldalát IS látja nem csak azt hogy a kislánynak nehéz lesz lelkileg-fizikailag az anya hiánya. Az lesz.
És nem ez a lényeg?
Vagy Te azt hiszed, rangsorban előrébb van az apa fájdalma a gyerek érdekénél, sorsánál?
Az apát KELL itt engesztelni, fájdalmát csillapítani?
Jesszus, micsoda értékrendek...és csoda, hogy a világ egyre rosszabb hely...
A gyerek nem eszköz bármiféle fájdalom csillapítására, életben tartásra!! Az egy ember, de mindenek előtt egy gyerek, akinek baromira rossz lesz! És utolsó helyen van a szülő ebben a rangsorban.
Az önzőség ha fájna...
A magam részéről annyit tennék még hozzá, hogy amilyen kegyetlen tud lenni az élet vagy sors
, ugyanolyan kegyes 
is tud lenni.
Érdekes volt megfigyelni, hogy az itt megszólalóknak ugyanaz a történet, ugyanabban a variációban mégis hányféle képen jött le.
Mindenki a saját értékrendjével és érzelmi szintjével tudta lereagálni, még ha a racionalitásra hivatkozott is csak.
Részemről lezárt a téma, de természetesen akinek van még hozzáfűzni valója, nyugodtan tegye meg a többiek örömére.
További szép estét kívánok Mindenkinek!