Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ez most gáz, vagy nem?
Létrehozva: 2015. május 20. 15:12
Sziasztok!
Arra lennék kíváncsi, kívülállók hogyan látják a kapcsolatomat.
29 éves vagyok, a párom 55. Nem is ez igazából a lényeg.
A probléma az, hogy úgy érzem, őt nem érdekli semmi. Nem érdekli az egész kapcsolatunk jövője, az, hogy előrelépjünk, csak él bele a nagy világba. Tudni kell, hogy mindketten 100-120 között keresünk, az ő lakásában lakunk. Sosincs pénze, mert állandóan elszórja, lemegy a kocsmába hetente egyszer és akkor 20 000 Ft-ot eliszik és elszerencsejátékozik. Ilyen kereset mellett ez elég nagy kiadás, a hó végére sosincs pénze és mindig én állok minden költséget a kaját meg a többit. Nekem is van egy lakásom, arra jelzáloghitelt vettünk fel, mert az autóját végrehajtók el akarták vinni. A kölcsön felét nekiadtam, úgy terveztük, hogy együtt fizetjük a törlesztőt, de ezt a pénzt is ahelyett hogy lakáscsinosításra stb. költötte volna elszórta hülyeségekre. Már többször kértem ne játsszon el ennyi pénzt, de újra és újra megteszi, mert azt hiszi nyer.
De az érem másik oldala. Végre találtam valakit, aki tényleg szeret, nem csal meg, nem ver át, tisztel és próbál azért a kedvemre tenni. Nem korlátozza a személyes szabadságomat, nem számoltat el, sok a közös program, ami nagyon jól telik. És persze szeretem én is, nagyon működik köztünk a kémia.
De úgy érzem lehúz. Képtelen vagyok mellette előre lépni, gyakran rajta idegeskedem, hogy miket csinál. Egy helyben toporgunk. De sajnos úgy érzem nem tudnék nélküle élni, miközben az eszemmel tudom, hogy nélküle nem vettem volna fel hitelt a lakásomra, és már előbbre tartanék anyagilag is, a karrieremben is.
Viszont nagyon sokáig egyedül voltam, sokan becsaptak, játszottak velem, és ezeket nehezen hevertem ki. Ő igazán szeret és engem akar, csak ilyen ..nem is tudom.. lusta.
Nem tudom mit tegyek. Lehet, hogy csak én túlzom el és vagyok túl érzékeny?
Köszönöm előre is a véleményeket.
Szerintem a leírás első részében meg is válaszoltad a kérdésed....
Sot, aki azt hiszi sajat magarol, hogy o gaz, az annyira nem is gaz. A gyerek apja rablogyilkos vagy mi a fene, nem hinnem. Az gaz, ahogy ma el ez no. Ill az is nagy gaz, hogy vagyona nagy reszet maris raaldozta egy alkeszre. Haz, auto. Hol a gyerek?
hamarosan ilyen szép pár lesztek
A gyerekről semmi nem derül ki, csak az, hogy van, a kora, és hogy az apja valamilyen okból szégyellni való. Ennyi. A többi (ezek szerint) említésre sem méltó.
Nos én csak annyit mondanék, hogy tapasztalataim alapján sohasem az a legnagyobb gáz-ember, aki úgy érzi magát. Aki nem veszi észre magát, ott sokkal nagyobb gond, mint aki tisztában van a hiányosságaival. És, ha elkezd tenni valamit a kiút irányában, még ha lassan is, de evickél, hogy jobb legyen, az tiszteletreméltó.