Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megmenthető a házasság?
Létrehozva: 2015. december 10. 10:38
15 éves a kapcsolatunk a férjemmel, 4 gyerekünk van. 4 éve egy nagy tragédia ért minket, amit mindketten különböző módon dolgoztunk fel, és eléggé megváltoztunk, de sokáig nem jelentett gondot (talán nem volt nyilvánvaló), kb. 1 éve viszont eléggé élesen kezdett jelentkezni, több lett a vita köztünk. Eközben a korábban a gyerekek körül nagyon sokat vállaló férjem teljesen visszavett, holott én is visszamentem dolgozni, szerettem volna, ha többet vállal ő is a házimunkából és a gyerekek ellátásából, szóval akkor én borultam ki.
11 napja viszont ő közölte, hogy fontolgatja, hogy elmegy. Teljesen sokkolódtam, nem tagadom, nagyon bőgtem. Mert én továbbra is szeretem, év vele képzeltem el az egész életemet. Nem beszélve arról, hogy nem vagyok hajlandó 4 gyerek tönkremenetelét végig nézni. Pont az utóbbi hetekben kezdtem jobban érezni magamat. Nagy sírós beszélgetéseink voltak 11 napja. Sok mindenben igaza van a férjemnek, pl. abban, hogy rá kevesebb figyelmet fordítottam, és mivel a változása bizonyos irányaival nem értettem egyet, úgy érezte, hogy ezeket a dolgokat nem is oszthatja már meg velem. Nem érzi jól magát, és ezért gondolkodik, hogy elmegy. Nagyon sok mindent átbeszéltünk, és én is elmondtam, amit gondolok, kértem, hogy maradjon, ha érez irántam még valamit, akkor meg tudjuk ezt oldani.
Ezt ugyan nem mondtam neki, mert szerintem erre magának kell rájönnie, hogy itt nem pusztán rólam van szó szerintem. Hanem egyfajta életközepi válságról, hogy nem tetszik neki ahová jutott 40 éves korára, sem meló téren, sem amúgy, és talán ráébredt, hogy az élet erről szól, felelősséget kell vállalni, nehéz, fárasztó, és kevés benne a pihenés.
Nyilván, ha nem szeret már (ezt nem mondta, bár azt sem, hogy szeretne, most val.szeg inkább dühös, nem tudom), akkor nem tudok mit tenni, bár akkor is felháborít, hogy lelépne, rám testálva a felelősséget. Ugyan azt mondta, hogy nem hagy magamra, na de ha elmegy, akkor magamra hagyott, akár mit is ért ez alatt.
A beszélgetés után talán kicsit nyomulósan akartam változtatni, ez inkább idegesítette, mint jobban érezte magát tőle. Azóta lehiggadtam, nyugodt vagyok, kedves, megértő, szeretetteljes, de nem nyomulok, nem is kérdezek semmit. Ő meg nem mond semmit, és azóta is itt van. De nem ér hozzám, szexet nem akar (egyszer bepróbálkoztam, azóta azt sem).
Nagyon szar így élni, hogy nem tudom mit fog tenni. Rákérdeztem, nincs másik nő a képben.
Amiben én egyértelműen hibás vagyok az az, hogy nem vettem észre, hogy ő nincs jól a gyerek halála után. Azt hittem, hogy ő milyen erős, milyen jól van, milyen könnyen átvészelte, pedig nagyon nem. És utána jött az újabb gyerek és akkor már nem is figyeltem erre, egyszer csak nyilvánvaló lett a döbbenetes változás, amin átment. Azt hiszem kiszeretett teljesen belőlem, ami előfordul, létezik, de nem megoldani akarta ezt a problémát már akkor, vagy lezárni a házasságot, hanem engem teljesen lealázni, leuralni. Most is ezt csinálná amúgy, ha hagynám, csak már nem hagyom. Idejön láthatásra és folyamatosan dirigál, kritizál, kioszt, számon kér. Elvileg azért jön, hogy a gyerekekkel legyen, de én cseréljek pelenkát, én adjak enni, inni, és rendezzem el a vitákat stb. Ő meg ül és nézi. De közben mégis én vagyok a szar anya, meg szar ember.
Na mindegy. Időben elkapva még talán ki lehetett volna hozni ebből a rossz útból, erőltetni azt, hogy legyenek kettesben töltött időszakaink is. Ez a hajó már elment. A végén már olyan szintű bántalmazó kapcsolatban éltem, ami borzalmas volt.
Tudom durva, de én nem tudtam mennyit keres. Most derült ki számomra...Én kértam már évek óta, hogy legyen segítség, hogyg felszabaduljon egy kis idő, azt is mondtam, hogy azt kettőnkre fordíthatnánk, de mindig nemet mondott. A takarítónő ellen kifejezetten tiltakozott. Csinálni viszont nem csinálta.
Na átfutottam.
Természetesen voltak megfelelő biztosításaink vészhelyzetekre. Mindkettőnknek van nyugdíjpénztára is, ahonnan gáz esetén szintén lehet már pénzt felvenni, annyira régóta fizetjük. CSOK előtt a házat is el lehetett volna adni, ha gáz van.
Én feladtam a korábbi munkáimat a gyerekek miatt, mert 4 (5) gyerek mellett nem tud mindkét szülő heti 40 (inkább 45-50) órát dolgozni egy multinál. Ahogy nőnek a gyerekek és nem kell ennyit terelgetni őket akkor át tudok váltani valami másra, vagy akár itt 8 órásra. Addig nem igazán, mert nem jelent plusz pénzt azt, hogy ha bébiszitterre kell költeni. És mondjuk én szeretném őket nevelni...
Elvileg a gyerekeknek joguk van arra, hogy a korábban megszokott életszínvonalon éljenek, én igyekszem is arra, hogy ne érezzék meg nagyon a váltást. Nem követelőző gyerekek amúgy sem. Én eddig magamra eddig sem költöttem semmit, évente kétszer fodrász és ennyi. Még a gimis ruháim is jók rám.:-)
Hát... van ez így...
most jön a hullámvasút... öveket bekötni, kapaszkodni. Sok erőt neked!
Nem, egyáltalán nem nézem le az "átlagot" és nem gúnyoltam... azt gúnyoltam, aki nem tud elvonatkoztatni a saját életétől és abból indul ki.
A többiben persze részben egyetértek, vagy hát teljesen ,csak kiegészíteném... mert persze, előre borítékolható volt, csak egyrészt ezt csak a partvonalról lehetett látni, a sodrásból nehezen... másrészt meg az nem volt borítékolható, hogy az apa lesz, aki kihátrál. Mert egy ilyen mókuskerékben nem csak a férfiból válik pénzkereső robot, hanem a nőből is anyarobot... + pénzkereső robot, hiszen TI még 4 gyerek mellett is vállalt munkát, ami messze megerőltető.
Igen, oda kellett volna figyelniük arra, hogy egymásra nem maradt idejük és ezt meg kellett volna teremteni valahogy. Mivel az anyagiak rendelkezésre álltak, az ember kicsit érthetetlenül áll, hogy akkor miért nem... de lehet arra már nem maradt egyszerűen energiája senkinek, hogy ezt megszervezze... Én is emlékszem olyan gyerekmentes hétvégére amikor egymáshoz sem szóltunk, csak élveztük, hogy csend van... ami persze klassz, de párkapcsolatilag nem túl építő... De ez a kettejük hibája, nem TI-é.. és történetesen az is megtörténhetett volna, hogy Böbe találkozik előbb valakivel, aki NŐKÉNT tekint rá, szeretettel és kellő figyelemmel veszi körül, megbecsülésének ad hangot. Csak akkor most - ha szintén Böbe nyit topikot - le lenne ribancozva, vagy ha Böbe férje nyit topikot, meg lenne állaptíva, hogy tulajdonképp nem is férfi, különben ez nem fordulhatott volna elő. Lényeg, hogy teljesen mindegy melyik oldalon áll valaki, hogy ő-e aki kilép, vagy ő-e akit otthagynak, mindegy, hogy férfi, vagy nő az illető, ő a hibás. Ezzel viszont nem tudok azonosulni... mindketten hibások, nyilván.. de ezek egyáltalán nem könnyen elkerülhető hibák... Másrészről ezeknek a fejtegetése itt már teljesen hiábavaló... az a 4 gyerek már ottvan. Nem lehet visszacsinálni. És a gyerekek érdekében nem is jó, ha túlzottan abba az irányba viszünk egy gondolatot az anya fejében, hogy mi lenne, ha nem lenne... bakker, had örüljön már a meglévő gyerekeinek... Ezeknek a fejtegetéseknek esetleg a gólyaváró topikokban lenne értelme, de ott meg úgysem figyelnének rá, mert senki sem gondolja, hogy ez vele is megtörténhet... ezek mindig másokkal történnek meg... :p
Itt most kármentés folyik, ebben érdemes segíteni Böbét, hogy a fejére olvassuk micsoda felelőtlen döntés volt 5 gyereket szülni, nem hiszem, hogy előrébb mozdítja...
Most nem olvasok vissza.
Csak annyit írok, hogy leendő exférjet kidobta az új nője...Sztornózta így most nekem az apás hétvégét, amire eléggé számítottam, miután már 6 napja ápoltam a nagyon beteg kicsit, de ez van. Most voltam boltban, mert ugye nem számítottam arra, hogy 4 éhes szájnak enni kell adni ezen a hétvégén.
De kicsit legalább végre jobban van, nagyon ramaty állapotban volt.
Pont így és még azt se feledjük, hogy ma már sok féfi tartalékol és a házasság során pénzt titkol el a családtól, vagy csak egyszerűen külön kassza.
Ezekről a kiadásokról szerezz be számlát és add oda férjednek. Általában a pasik nem szokták elhinni ha egy nő mondja hogy mennyibe is van egy gyerek. Nem hogy négy!
Bennem korábban felmerült az, hogy apuka akart e egyáltalán ennyi gyerkőcöt?
Anyuka persze bőszen bólogat: igen, igen.
Kár, hogy apukát nem lehet megkérdezni.
Ennyi kisgyerek mellett egy férfire nincs idő. Hisz a Ti. vagy terhes volt, vagy szült, vagy kisbabát nevelt mindig. Utána jöttek a szokásos bölcsi, ovi, suli időszakok, az ehhez párosuló gondokkal egyetemben. Egyszerre többfele kellett szakadni. (persze ha nem volt babysitter, takarítónéni, hadra fogható nagyszülők)
Az okés hogy lové volt dögivel,mert apu előteremtette. Most viszont apu megunta és valószínű egy szerető, ráfigyelő nőt választott. Ki akart szállni a mókuskerékből. Szerintem már régóta boldogtalan, régóta érlelődött benne,hogy X évesen ennyi lenne az élet? Most meg meglépte.
Dolgozni orrvérzésig. Az élet csak a munkahely és a család között telik, első helyen a család/gyerekek/ a szükségletek, második helyen melohely hogy a jót megteremtse. Nem csoda hogy kiég ilyen körülmények között az ember és lelép.
Én borítékoltam volna a Ti. helyébe a házasságuk végét. :( Biztos voltak intő jelek már hosszú hónapokkal ezelőttről.)
Környezetemben már két-három gyereknél látom ezt az apukáknál. Tudom ez az átlag. (azt meg gúnyoltad :)
Nekünk nőknek látnunk kellene már vagy 10-12 éve, hogy magunknak szülünk gyereket, hisz a férfiak olyan lazán kisétálnak az életünkből, a jog meg nem igazán segít az elhagyott családokon.
Remélhetőleg a Ti. élete pár éven belül rendbe jön, kemény munka lesz négy kisgyereket felnevelni, berendezkedni a mindentmaga old meg életre.
Szerintem meg baromi nagy felelőtlenség. Az, hogy most ilyen állása van apunak semmire nem garancia. Ha mondjuk egy tehermentes otthonra válla ennyi gyereket, vagy olyan helyen ahol kinéz a tuti örökség vagy stb...
1-2 gyerekkel még nagyon nagy nehézségekkor is el lehet lenni, de 4 az sok. Most még kicsik, kicsi költséggel, de ahogyan múlnak az évek, úgy nőnek a kiadások a sokszorosára. Anyu pedig nem fog 4x ennyit keresni, apu meg lehet beújít egy új családot és a most kevesellt tartásdíj még kevesebb lesz.
arról már csak halkan, hogy közép-felsővezetői szinten egy multinál nem úgy szűnik meg az állása valakinek, hogy akkor kedves Pista, ma vegye fel a fizetését Gizukánál és köszönjük szépen, sajnos leállt a gyártósor, holnap már nem kell jönni..., hanem komoly pénzekkel szokás távozni - épp azért mert általában az is kivan kötve a szerződésében, hogy x hónapig nem mehet ugyanolyan területre dolgozni, ezt azonban a cégnek ki kell fizetnie... Szóval nem, nem ez a felelőtlenség, ilyen körülmények közé gyereket szülni, hanem az a felelőtlenség, hogy ha valakinek van 4 gyereke és nem gondol arra, hogy velük bszik ki amikor csak arra gondol, hogy ő is végre éves bérletet akar a golfklubba és a lakástörlesztő helyett inkább végre a jachtra gyűjtene...
Nem. Felelőtlenség úgy vállalni sok gyereket, hogy majd a családi pótlékból, segélyekből, meg támogatásokból felneveli az állam.... no ott nem kérdés hogy 1 vagy 2 gyerek, ott jön 7-8 is... aztán jönnek a gyűjtések és mindenkinek a szíve szakad meg a magukra maradt gyerekekért..
Ne haragudj, de egy közép-felsővezetőnek felteszem van annyi sütnivalója hogy rendelkezik egyrészt megfelelő tartalékokkal, másrészt esetleg biztosítással (ami igen, létezik belőle olyan is épp, hogy az átlagfizetését megkapja fél évig, ha elveszíti az állását). És nem, közép-felsővezetői szintről akkorát nem szoktak már bukni az emberek, hogy nyomorogni kelljen, de ha meg igen, hát basszus, ez előfordulhat bármikor, bárkivel, ezzel az erővel kutyát is felelőtlenség tartani, mert mi van ha... akkor az van, hogy együtt, közösen csökken az életszínvonal, közösen nőnek a terhek. Itt az a nem OK, hogy apuka életszínvonala tovább nő, miközben a családjáé meredeken lefele tart.
4 gyereket vállalni ilyen körülmények között felelőtlenség. Épp vagy még sokkal rosszabb is lehetne a helyzet ha pl. pu nem lét, hanem csak szimplán elveszíti az állását és mondjuk nem talál újat egy fél évig.
Ki szenved? Hát a gyerekek.
Nyilván az átlag magyar család szintén fognak tudni élni, csak épp hiába kapja meg a házat, ha azt nem tudja fenntartani, mert azt az áltag magyar család sem tudná, eladni meg nem nagyon tudja, mert az új CSOK-nak köszönhetően nem túl vonzó lehetőség... hitel is van a házon, ha figyeltél. Ezt a dögöljön meg a szomszéd tehene is felfogást sosem értettem... igen, az átlag magyar család 220e nettóból él (amúgy nem sokkal rosszabbul, max. nem az aglomerációban élnek egy hitellel terhelt házban, ahol a tömegközlekedés nem opció 4 gyerekkel (vagy nem feltétlenül olcsóbb, mint autóval...)).
Ti. eddig egy elég jó színvonalon nevelte a gyerekeit ,ezért is vállaltak ennyit, mert "belefért". Nyilván abba hogy ketten nevelik őket..
Én nem tudom, ha van egy multinál dolgozó közép-felsővezető pasi, akkor az szerinted megteheti, hogy mert épp megunta az apukaszerepet, odadobja a fizetése 5%-át és éljen vígan agglegényéletet...? csak mert az átlag magyar elvált apa is ennyit fizet?
Erre írtam, hogy bármennyiből lehet gyereket nevelni, maximum nem biogyümölcsöt eszik, hanem zsíroskenyeret, piritóst, jobb napokon vajaspirítóst, a karácsony meg attól lesz karácsony, hogy van otthon narancs is.. Az addig folytatott különóráit szépen befejezi, mert az átlag magyar sem jár, vagy max. az iskolában megtartott különórákra, és reménykedjünk, hogy az iskolai nyelvtanár toppon van mert külön nyelvóráról sose álmodjon. Értem én, hogy ez az átlag, de ha valaki ennél tovább jutott, hosszú évek munkája eredményeképp, akkor miért kell azon sokkot kapni, hogy ezt szeretné a továbbiakban is fenntartani, attól függetlenül, hogy apuci épp a 20 éves új barinőjével furikázik-e a tengerparton a bérautóban?
Úristen , mekkora pénzek! :O
Mármint úgy értem, hogy a nők többsége ha gyerekenként kap 20-30 forintot a volt férjétől akkor már örül.
Te a házat is megtarthatod ahogy értem. Gondolom az autót is hisz gyerekek miatt szükséges.
Gyerekenként 60.000/ 70.000,- forint is szép összeg szerintem.
Az átlag magyar család kb 230.000 forintból nevel két gyereket.Azaz négyen vannak erre az összegre. És ebből megy a rezsi, kaja, hitel, bérlet stb.
Úristen , mekkora pénzek! :O
Mármint úgy értem, hogy a nők többsége ha gyerekenként kap 20-30 forintot a volt férjétől akkor már örül.
Te a házat is megtarthatod ahogy értem. Gondolom az autót is hisz gyerekek miatt szükséges.
Gyerekenként 60.000/ 70.000,- forint is szép összeg szerintem.
Az átlag magyar család kb 230.000 forintból nevel két gyereket.Azaz négyen vannak erre az összegre. És ebből megy a rezsi, kaja, hitel, bérlet stb.
Sajnálom, ez szomorú, ezt nem tudtam.
Nem. Egy kicsi meghalt. : (
Jelenlegi szabályozás szerint a gyerekek szükségleteihez igazodó fix összegű tartásdíjat ítélnek meg, de összességében nem lehet több a jövedelem felénél.
A gyerekek eltartásához mindkét félnek hozzá kell járulnia. Általában a különélő szülő pénzben, a gyereket gondozó természetben nyújtja a hozzájárulást.
Ez teljesen normális, előrelátó gondolkozás.
Ha valami történne, hogyan mehet az élet tovább a lehető legkisebb töréssel. Sajnos inkább az a jellemző, hogy vállalalunk x számú gyereket, anyuka otthon, apuka hordja a pénzt. Ha apuka lelép, ne adj isten meghal, akkor megáll az élet.
A topikindítóban még 4 gyerekről ír. Azóta született egy ötödik?
Senkinek sem kell a zsebében turkálni... a matek nagyon egyszerű...
Apuka keresett eddig x-et, ami ment 6 felé... tehát az x/6 ami rá jutott. Most legrosszabb esetben is x/2 az ő része, tehát 3x annyi, mint eddig.
Ok, a feleség nem az ő gondja már, de a 4 gyerek igenis... tehát ami az ő hozzájárulása kellene hogy legyen, az az x/6/2*4 (a fizetésének a 4 gyerekre eső részének legalább a fele...), azaz x/3. Hogy ez több vagy kevesebb, mint 200, azt ne firtassuk, tényleg nem turkálunk a zsebében senkinek. Ez lenne az a minimum, amivel még mindig nem mondható el, hogy böbééknek nem csökken az életszínvonala, vagy nem kell kevesebből kijönniük, hiszen eddig böbe fizetése is ment mondjuk 6 felé, csak ha böbéé harmadannyi, mint a férjéé, akkor nyilvánvalóan a saját magára fordítható összeg jóval szerényebb, miközben igen, több olyan új kiadása lesz, ami eddig nem volt szükséges (fizetett segítség...). (Bár szerintem érdemes ha eddig nem alakult ki, akkor most beújítani olyan új iskolai-óvodai barátságokat, akik kölcsönösen ki tudnak segíteni, mert "felesleges" pénzeid most biztosan nem lesznek...).
Hogy alakul amúgy a megegyezés, a konszenzus irányába megy, vagy az állóháborúéba...?
:s és ezt a 24ezret nem fizeti ki annak a szülője, aki összetörte....?
Azt az 5 gyereket ketten vállalták, tehát a felnevelésük közös feladat, anyagiakban is, függetlenül attól, hogy mint pár együtt maradnak-e vagy sem. Ha az egyéb tragédiákra gondolsz ,arra meg létezik biztosítás... nekem az volt az első dolgom, amikor teherbe estem, hogy kötöttem életbiztosítást. Én. Holott azzal, hogy eljöttem szülni, világossá vált, hogy attól a naptól a férjem az elsődleges családfenntartó. Csakhogy ha engem holnap elcsap a villamos, akkor neki valamiből meg kell oldania, hogy
a) találjon valakit, aki a gyerekeket elterelgeti, viszi-hozza suliba-oviba-edzésekre, vele marad amikor beteg, amikor neki üzleti útja van, meg egyáltalán ad vacsorát, stb. Mert persze
b) csinálhatja ő is, de akkor tutira nem fog annyit keresni, mint most, így valamiből pótolni kell a kieső jövedelmet.
Normális ember így gondolkozik szerintem és nem úgy, hogy egymagam hány gyereket tudok felnevelni. Mert a válasz valószínűleg az, hogy tisztsségesen egyet sem, valahogy meg akárhányat.
Pénteken összetörték a suliban a lányom szemüvegét. Nagyon rossz a szeme, ezért nagyon drága a lencse. Irtóra mázli, hogy volt rajta biztosítás, így "csak" 24 e Ft-omba kerül az új. És mindig van valami ilyen. A harmadik a múlt héten 2 nadrágját lyukasztotta ki a térdén. A kicsi belázasodott, most itthon van. Ha hamar jobban lesz, mondjuk szerdán már tud menni, akkor még be tudom hozni táppénz nélkül, de ha nem, akkor muszáj táppénz. Az is kiesés.