Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Csak ezt ne tudjuk meg soha... :-(((
Igazából általában a gyerek ilyenkor már tudja, hogy meg fog halni, ha tényleg úgy van. Sőt, előbb elfogadja, mint a szülő, aki a gyerekét veszíti el. Polcz Alaine foglalkozott ezzel "testközelből".
De ez tényleg nehéz helyzet, így, ilyenkor megnyugtatni egy gyereket. Mert ugyan mondhatod, hogy nem, nem halsz meg, de egy gyerek érzi, amikor a szülő is nyugtalan, bizonytalan, aggódik, stb.
Önjelölt tükrösdi. ☺
Pont ezt mondogatom én is: nem foglalkozom vele magamtól. Ha viszont kérdeznek, akkornincs kamu.
Ez mennyiben tesz hozzá bármihez is? Illető nem tudja, hogy dagadt, vagy nincs otthon tükör? Miért jó, ha százhuszadik szembe jövő is közli vele az egyértelműt? Mi a fenének kell ezt? Egyáltalán miért kell bárkit is címkézni, jellemezni, szembesíteni a tulajdonságaival? Mi ez az önjelölt tükrösdi? Nem elég a viselkedés? Hogy mondjuk hülyékkel nem állok szóba csak ha nagyon muszáj vagy nem barátkozom melegekkel vagy tudomisén, bármivel behelyettesíthető. Ha kimondom a tényt, attól mi változik? Azon kívül, hogy a dagadtnak is tele a f..a a dagadtozással vagy a hülyének a hülyézéssel, pont mint a szép kisbabásnak a szépkisbabázással. :) Nem mond vele senki újat. Hallottuk ezerszer, lapozzunk.
Ha ronda egy baba, attól még lehet cuki, mosolygós, jó kedélyű, derűs, érdeklődő, sok ezer egyéb akármi is, ami miatt jó a társaságában lenni. Ugyanez igaz a felnőttre is, aki bűn randa vagy dagadt vagy pattanásos.
Aki meg hülye, azon úgyse lehet segíteni. :)
Nem értem ezt a közlési kényszert, na.
"Noha a barátnőd vár valami pozitív megjegyzést az ivadéka után?"
Túlságosan meg akarsz felelni a külvilágnak. Ez már a privikből is kiderült. Hidd el, hogy más nem feltétlenül így él.
Pontosan.Ezzel én is így vagyok.
Azt mondom, hogy csak úgy fog fájni, minthogyha a kisegér bajuszkája megbökné a karodat.És jön a mosoly, és tudják hogy nem dobtam át őket és számíthatnak rám mindig.
Most mondjam azt, hogy vannak elcseszett családok, ahol át kell verni a gyereket azért, hogy bevegye a gyógyszert? És nem csecsemőkről beszélünk ilyenkor.
Nem szőrszálhasogatok, hanem a legjobb tudásom szerinti igazat mondom. Annyira már ismerem őket, hogy mind túl fogja élni nagyobb rinya nélkül.
10-ből 9x helyes kifejezés, hogy "kicsit fáj". Ezért még senki nem reklamált, hogy "Anya, átvertél, nem is fájt!" :-)
Más anya azt csinál, amit akar, vagy tud. :-)
Valóban a hüvely szót nem használta, kis lyuknak nevezte, ahonnan a kisbaba kijön.
Kicsi problém.
Ismerek olyan fogorvost, aki úgy adja be az injekciót, hogy nem érzed. Először azt hittem véletlen műve. De nem. Később mesélte, hogy ezt ő direkt megtanulta hogy hová kell adni, hogy a beteg semmit ne érezzen már szúráskor sem.
A gyerekek tűrőképessége is eltérő. Ami az egyiknek hatalmas fájdalom, azt a másik alig érzi.
Na akkor pontosítsunk, ha már kötekedünk.
A szuri nem fáj. A fájdalom érző idegvégződésbe ha belebök valaki, az fáj. Tehát nyugodtan lehet azt mondani, a szuri nem fáj, de lehet hogy a doktornéni bénácska és fájni fog.
É V I !
Nem azt kérdeztem hogy te mit tettél, hanem hogy te mit tennél, ha ezek a dolgok felmerülnének, és még nem estél át rajtuk!
Jó, egyszerűsítsünk, felejtsük el hogy te. Más anya is ugyanezeket tenné?
Én mondjuk abban nem vagyok olyan biztos, hogy egy 6 éves gyerek tisztában van a hüvely helyzetével, és funkciójával.
A gyógyszert pedig te is tudod, nem minden gyerek veszi be azért, mert csak, kell. nem saját példát írtam, nálunk sem volt ebből gond. De sok családban igen.
te csillagos
milyen szép derék asszony lett belöled, amióta nem láttalak
nyár eleje
haverról kiderült rákos
átbeszéltük, hogy nem valószínű a megmaradása, tervezzük meg a lányai és az asszonya ne szakadjon bele, ne veszítsenek ha meghal a számos érdekeltsége után
ő azért igyekszik megmaradni, minden károst eldobott, műtét kezelések
őszre kész volt a dokija mondta, hogy ha jan febr nem kezd romlani akkor van némi esélye
romlott, utána már tudta, hogy ketyeg az óra vissza
egyre többet volt szarul a dolgait sínre tettük
jött a nyár és mindig hívott pecázni
1x hozott jó bort, igyuk meg mert lehet már nem lesz módunk
kicsivel később pecáztunk és szarul lett, mondta bemegy a kórházba, ne valahol haljon meg
kocsibaült és ment, 2 nap múlva bye bye
Szerintem a gyerek totális hülyének nézése a nem fáj a szuri kamu. Elhiszi, persze. Egyszer. Aztán soha többet, de mást sem.
Fáj egy kicsit, essünk túl rajta gyorsan. Ennyi
Ha nem kérdezte a nagyid, akkor nem téma.
Tőlem elbúcsúzott a nagyim. Mondta, hogy hagyjuk ki a meg fogsz gyógyulni részt, nem hülye...
az baj, ez teljes félrevezetés
viszont nem is vagy orvos
az orvosnak meg meg kell mondania amit szeretne tudni a beteg, pontosabban a valós állapotát és a kilátásokat
a gyerekeknek is azt hazudják a felnőttek hogy nem fáj a szuri, mikor pedig fáj
Gyerek: Én kérdésre válaszolok. 6 éves simán kibarkochbázta. Bedugással együtt. Mozgatásra nem kérdezett
Isten: Erre azt tudom mondani, hogy van aki hisz benne . Én nem hiszek, de biztosat nemtudok. Ennyi.
Gyógyszer: eszembe nem jutna átvágni, de soha nem is volt belőle rinya. Ha kell, akkor kell.
nem is a te dolgod saccolgatni jósolgatni
adoktor dolga a beteget felvilágosítani
és nem is hazudhat
Bele tetszett pottyanni egy beszélgetés közepibe.
Arról szó sem esett hogy ha velünk történik valami, mi tudni akarjuk-é.
Egyébként az elgondolás nem rossz, egészségesen mindenki úgy gondolja, hogy bátran viseli majd a rossz hírt, és legalább lesz ideje rendbe tenni a dolgait.
Igen, az is előfordulhat hogy valaki az erején felül teljesít, és csoda történik, akár meg is gyógyulhat. De az én élő példám arról szólt, hogy nem csak hogy kisgyerekről volt szó, hanem már vért hányt, az orrából folyamatosan csöpögött a vér, óráról órára rosszabb állapotba került, nem volt visszaút. És habár rákérdezett hogy meg fogok halni, senkinek nem akaródzott megmondani az igazat, hogy igen.
Ez talán attól függ, hogy az orvos és a hozzátartozó megítélése szerint a beteg milyen szinten képes feldolgozni a hírt. 75 évesnek vagy egy értelmes embernek igen, lehet hogy szeretne még valamit elintézni az életben. Egy huszonévesnek, hát nem tudom. Előtte állna az élet, és a szüleinek kétségbeesve mondaná hogy ő még meg akart házasodni, gyerekeket létrehozni, világot látni, egyáltalán, élni.
Nekem a nagymamám kezelőorvosa szólt, hogy köszönjek el a mamától, nem tudnak segíteni, talán a másnapot megéri. A mamám a tudatánál volt, de én alig tudtam kinyögni valamit, csak a kezét fogtam. Érezhette hogy valami van, mert mondta hogy vigyázzak magamra, és a kisbabámra, és most menjek el. Mondta ezt úgy, hogy a kedvenc unokája voltam. Mindig az arcát pusziltam, de akkor utolsó alkalommal a kezét. Hogyan is mondhattam volna neki, hogy adjon valami útravalót az életre, mert számára nincs tovább?
Ezért nem jó az, amikor valaki magabiztosan kijelenti, ebben és ebben a helyzetben ezt tenném. Nem, amíg nincs abban a helyzetben, amikor valaki figyelemmel fordul felé, amíg az igazat várják de mégsem akarják hallani, addig senki ne mondja magabiztosan, hogy én a gyerekemnek, hozzátartozómnak a szemébe mondanám hogy vége. És én egy 10 év alatti kisgyerek miatt vetettem fel a témát.
kinek hogy
én meg elvárom az orvostól hogy igazat mondja , ezt meg is mondtam a saját orvosomnak
legyen időm rendbe tenni mindent
azonkívül lehet hogy valaki pont akkor tud összeszedni annyi energiát és élni akarást, hogy éppen nem az lesz a vég, hanem kap még éveket vagy évtizedeket
fontos dologban soha nem hazudnék
Hát igen, az sem mindegy, hogy egy 75 évesnek mondod a szemébe, hogy menthetetlen, vagy egy 22 évesnek. Vagy egy gyereknek. Mondjuk a saját gyerekednek: nem, kicsim, sosem fogsz meggyógyulni. Szóval szerintem csak óvatosan az ilyen kijelentgetésekkel, hogy az igazság az igazság, a tény az tény, és előre az őszinteség útján!